bambuszblog

Kezeld helyén!

2012-01-30T14:49:00.000-08:00

A mindennapi kommunikáció során számtalanszor érzem, hogy terhet ró rám beszélgető partnerem, mikor dramaturgiailag úgy építi fel mondandóját, hogy a végén kényszeresen meg kell lepődnöm. Ugyanez érvényes a tippeltetésre: a klasszikus "talád ki..." kezdetű felszólításokra. Ilyenkor úgy kell tippelnünk, hogy meg sem szabad közelítenünk a valós választ, hiszen beszélgetőpartnerünk akkor érzi jól magát, ha válasza a tippünk után is "beüt".

Most lássunk néhány példaszituációt és reakciót, amivel csírájában elfojthatjuk a másikban ezen szándékokat és leszoktathatjuk kellemetlen szokásáról.

Kényszerített tippelés

Találd ki mennyiért vettem használtan iPhone-t! Na gyerünk... Úgy sem fogod kitalálni! Szerinted mennyit fizettem? Gyerünk! - kérdezi ismerősünk extázisban.

/Ezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy "gyerünk mondj valami jó magas számot, mondjál mondjuk 80 ezret, vagy legalább 70-t, hogy utána jól pofán röhöghesselek, mert engem nem olyan fából faragtak, hogy ennyit kiaadjak egy iPhone-ért (amire mindennél nagyobb szükségem volt)" Nem is gondolja, mekkora terhet kell ilyenkor cipelnünk, hogy eleget tegyünk vágyának. Borzalom!/

Reakciónk: Húú, nem tudom... 12 000?! Ja, nem várj, az túl sok... mondjuk 8 rongy? /Fontos, hogy fenntartsuk a lelkesség látszatát, mintha mi is éveznénk a játékot, csak ösztönösen rosszak lennénk benne. Csak így érhetjük el az áhított hatást./

A mérhetetlenül csalódott válasz: Háááát 39 volt... de azért így is rohadt olcsóóóó! - reméljük egy életre megtanulta, hogy velünk nem szabad tippeltetni, ha sikerélményre és elismerésre vár!

Kényszerített meglepődés

Ismerősünk párkapcsolatáról beszél: "érted és akkor azt mondja nekem, hogy nekem kellett volna kidobnom a szemetet... érteeed?! Nekem! Hogy mondhatja ezt?!"

Reakciónk: Nem mondod (idáig rendben is volnánk, semmi különös, de most aztán megtanulja, hol lakik az Atyaúristen)... Hát mindjárt bokán szarom magam híggal meg aztán keménnyel is, de nem ám akárhogyan... Még hogy neked kellett volna levinned a szeme... Úgy fogom bokán fosni magam, hogy az achilleszemről szakad le a bőr! Mit képzel ez?! /A hatást fokozhatjuk esetleg egy pohár vagy akár egy faszék ripityára törésével is. És ha igazán biztosra akarunk menni, színlelt tehetetlen dühünkben még le is keverhetünk magunknak egy emberes frászt. Ezek után garantáltan nem minket fog megtalálni csip-csup ügyeivel./

Kőtözködés

2012-01-30T14:00:00.000-08:00

A bambuszblog szerkesztősége - kis ferdítéssel élve ~~full kamu~~ - költözködik. Ki gondolná, hogy mit hoz ki az emberből egy kis cipekedés, rakodás, pakolászás, fúrás, kötözés és jobb híján néhány pohár, tányér eltörése fentebbiek ürügyén.

Történt tehát, hogy fúró került főszerkesztőnk finom ujjai közé, amitől kibújt belőle a lappangó vörker.

Még mielőtt az első követ dobná ránk az építőipari tisztes munkástársadalom és a határon átcsempészett feketemunkások ~~moszkva~~ Széll Kálmán - dicsértessék a Tarlós Viktor - téri szakszervezete, a bambuszblog testületileg kijelenti, hogy mélységesen tiszteltei a becsületes fizikai munkások népes táborát!

Tehát a fúró és a klaviatúrához idomult, finom ujjak, amelyek huszonöt év után még mindig vízhólyag-szüzek voltak. Főszerkesztőnk a fúró ravaszának megnyomása és a masina felvisítása nyomán átalakult és kezdetét vette a költözködés. Az üdítő identitásváltás nem esett nehezére a többi publicistának se, sőt kissé bele is szerelmesedtek szerepükbe.

"...tudod mindig úgy szoktam, hogy kicsit ráfektetem a fejet, de csak, hogy pont addig, amég szemmel tartom a menetjét, mert ha oldalról kapná el, akkor gyönne vele a tipni is, annak meg lenne olyan hangja, mintha a régi V78RC-vel döngölnéd a durvabetont mélygarázsban..." - kezdte főszerkesztőnk, miután életében először gépesített módon hatástalanított egy csavart.

"...te szóljál már a csavaros Lalának, hogy az építésvezető Jocóéktól kérje el glettet, mer' ma a glettes Jana Nyíregy're ment a sittes konténerér'..." - folytatta. Továbbra is egy ~~picsányi~~ 75 m2-s irodáról és néhány csavarról és deszkáról volt szó csupán, de a szerep, az szerep!

Innentől kezdve tehát mindenki aktuális tevékenységének megfelelő előtaggal kapta a Jocó, Lala, Isti, Pityu, Jani, Janesz, Jana, Karesz, Tibi, Bandu neveket. A szerkesztőség női tagjait pedig minden alkalommal megfüttyögtük (félre ne értsd: fütyültünk, ha megláttuk őket) és szép szóval bókoltunk nekik, olyanokkal, amik a nyomdafestéket és karakterpixeleket hírből sem ismerik.

A rendhagyó munka közben született nevek mintájára bármelyik építkezésen lehetne osztogatni a nyakbalógó passzokat. Ajánlat:

- dobozolós Lala
- sittes Pityú
- építésvezető Janesz bá
- üveges Tibi
- toi toi-os Béca (nem elírás a Béc_a_)
- csavaros Lala
- patikus Bandi
- villanyos Isti
- gázos Laca
- vizes Jani
- biztonságis Lala
- biztonságis Lala spanja sötétített mercis Gézu
- építésvezető Janesz bá fia a Petya
- cementes Tibusz
- vödrös Jóska
- festékes Lala
- építésvezető Janesz bá fia a Petyának a haverja Dezső
- glettes Riska
- vasas Toca
- konnektoros Bandi
- szippantós Lala
- glettes Riska tesója a újvidéki szöges Karesz

Mókuskerékből

2012-01-23T14:29:00.000-08:00

Valószínűleg mindig így jön: alattomosan és észrevétlenül. Az ember először úgy érzi, hogy összement, aztán kicsit megszőrösödik, megnőnek a metszőfogai, hegyesek lesznek a fülei, ijedten kapkodja a fejét, míg végül köré nő egy óriási kerék, amiben nap, mint nap lélekszakadva rohan, hogy a nap végét ugyanott fejezze be, ahol elkezdte.

Sötétben indul és sötétben is ér véget. A kelés és a fekvés között nincs változás, a napok nem hoznak újat. Lassítani nincs esély, kiugrani veszélyes, a vészféket meghúzni tilos.

A délbe hajló ébredések, áthenyélt délutánok, másnaptalan tivornyák mind a múlt ködébe vesznek. A teendők tornyosulnak, kavarognak és néha összeállnak, hogy megformálják a szavakat: nesze neked önállóság, nesze neked felnőtté válás, nesze neked felelőség. Kellett? Viseld!

Csak nézek ki a nagy pörgő kerékből szédülten. Keresem a barátaimat, akik fel-feltűnnek elmosódva a kinti világban, de ők nem látnak engem, nem hallják a hangom és nem tudhatják, hogy szomorúan vágyakozom és hitehagyottan kántálom magamnak: lesz még egyszer felhőtlen nyarunk!

Találkozás egy kisfiúval

2012-01-13T07:18:00.000-08:00

Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában a fiatalember felelősségre vonja felnőttkori önmagát, amiért nem teljesítette álmait, nem olyan lett az élete, amilyet ő megálmodott.

Fontos azonban, hogy tudjunk örülni a dolgoknak, amikre kiskorunkban vágytunk és valóban el is értük, meg is valósítottuk. Ha gyermekkori önmagunk látná, hogy birtokában vagyunk a hőn áhított tárgyaknak és oly sok mindent megvalósítottunk, csodálattól csillogó szemmel nézne fel ránk. A bambuszblog főszerkesztője most számot vet: mire vágyott gyermekkorában, amiért akkoriban a félkarját és akkori teljes vagyonát (csaknem 500 Ft) kész lett volna feláldozni, és mi az, amit ezek közül már elért. Az elért álmok listája a teljesség igénye nélkül:

- igazán nagy, 10+ kulcsos kulcscsomó
- szülői engedély ahhoz, hogy ne csak az utcában, a járdán biciklizzek
- borosta
- addig maradhatok fent, amíg szeretnék
- saját számítógép
- első berúgás
- ha a szüleim is jelen vannak, már nem őket kérdezik rólam
- lelkiismeretfurdalás nélküli kattintás a "felnőtt tartalmakra"
- saját mobil
- nincs suli
- magáznak a felnőttek
- 40+-os lábméret
- 115+ centis testmagasság
- már nem mondják: "a betyárját, de megnőttél a nyáron... hányadikas is vagy?"
- emberszámba vesznek a bátyám barátai
- leszoktam a bácsik "csókolom"-ozásáról
- már nem hányok a cigitől
- vannak korombeli(!) ismerőseim, akiknek van jogsijuk és ülhetek az anyósülésen
- már nem sírok, ha rosszul cserélek kosaras kártyát
- a matrica albumomban már nem a parafás cuccok tetszenek, hanem a hologramosok
- káromkodhatok...

...és most lehajolok, hogy kiskori önmagam elérje a vállam, amit előbb átölel, majd megvereget, utána pedig csillogó szemének tekintetét enyémbe fúrja és annyit mond: köszönöm!

Recesszió a Facebookon is

2011-12-17T03:52:00.000-08:00

Egyre kevesebb a munkahely, egyre kevesebb a pénz, egyre bizonytalanabb a gazdasági helyzet itthon. A bambuszblog szerkesztősége az aggasztó tendenciát immár a Facebookon is észrevette. Hogy ez miben nyilvánul meg?

Kevesebb poszt, kevesebb komment, kevesebb like. A facebookos középosztály sínyli meg leginkább a válság begyűrűzését.

2011 előtt könnyű volt like-okat szerezni, mindeki természetesnek vette, hogy szinte bármilyen posztjára több, mint tíz like érkezik, ez azonban az utóbbi időben megváltozott. A legjobb posztok is alig hoznak valamit a konyhára. Ma már háromszor-négyszer többet kell dolgoznunk fele annyi like-ért, mint pl. két éve. Nehéz ezt megemészteni és bizony rányomja a bélyegét a posztolási hajlandóságra, a facebookos munkamorálra. A 2000-es évek végén még egy-egy linkkel is sok (15-20) like-ot lehetett szerezni játszi könnyedséggel. Ma már csak elvétve látni sikeres linkeket.

A szöveges posztok még többé-kevésbé működnek, azonban érezhető, hogy erősen romlik a hatékonyságuk.

A facebookos alsó osztály nem sokat vesz észre a romló tendenciából, hiszen ez a réteg mindig is borzasztóan kevés like-ból tengődött. A felső osztály pedig, ahogy az lenni szokott, a válságból is profitál, így óriási szakadék kezd kialakulni a felső- és a lecsúszó középosztály között. A felső tízereznek (fan page-k, sztárok, 1000+ ismerőssel rendelkező jóarcok) egyre könnyebb a helyzete. Akár egy-egy jó profilképpel is könnyen szereznek száznál is több like-t. Ez pedig óriási feszültséget szül a középosztály, a becsületesen posztoló középosztálybeliek körében.

Vannak ugyan, akik a posztok gyakoriságát növelik, azonban ez felaprózza az erejüket, kreativitásukat és presztizsüket.

Reméljük, hogy az illetékesek (Mark), még időben észbe kapnak és a közteherviselés jegyében a like-ok újraelosztását kezdeményezik. Azonban az érdemtelenül felemelkedő like-oligarchák hatalma egyre nő, s minél később lépnek fel ez ellen, annál nehezebb dolgunk lesz.

Karácsonyi mix

2011-11-14T13:13:00.001-08:00

Most, hogy a válogatottnak jól megy a foci és ("most már aztán tényleg majdnem kijutottunk egy rangos világeseményre") a karácsony is közeledik, a bambuszblog szerkesztősége egy kedves írott képpel kedveskedik egyre népesebb olvasótáborának.

Kedves kis család készül a szent estére: apuka, anyuka, húg, s két fivér. Izgatottan sürögnek forognak egész álló nap, a kellemes feszültség estig fokozódik, míg végre megszólal a csengő. Száll, repül a csengőhang a lakáson át. A várva várt jelet hallva anyuka és a gyerekek benyitnak a nagyszobába, ahol teljes pompájával, méltóságteljesen vár rájuk a díszes karácsonyfa és az átszellemült apuka. A fenyőillat és a gyertyafény olyan szentül békéssé szelídíti az otthont, amilyen csak ezen az egy napon lehet az évben.

A est fényét tovább emeli, amikor az apuka mély, megnyugtató hangján felolvassa Pál apostol levelét a korintusziakhoz. Az utolsó sor után, a szülők arcán a békés együttlét boldogsága végiggurít egy-egy édes könnycseppet. Hosszú, jóleső sóhaj után, ahogy szoktak, felemelkednek a közös karácsonyi énekléshez. Őszinte szeretettel összemosolyognak és halkan, szépen eléneklik a csendes éjt, utána a vidámabb kis karácsony, nagy karácsonyt.

A család fokról fokra lesz egyre felszabadultabb, egyre inkább elmerik hinni, hogy az este valóban tökéletes.

A kislány megkérdezi, hogy énekelhet-e valami újat. A család bátorítóan helyesel és alig várja, hogy az első kedves dallamok után bekapcsolódhasson.

A kislány vékonyka hangján belekezd:

"Teli a kocsma, teli a pálya, mindenki szurkol a Kispest támad..."

Egyre inkább elomlanak a vonások, egyre fesztelenebb a hangulat.

"...Botrány a pályán, botrány az utcán,
Mindenkit le igáznak az ultrák!
Álé álé...
Üres a hordó, repül a korsó,
Mindenki fekszik az alkoholtól,
Micsoda álmok, micsoda lányok,
Mindenkit basznak az ultrás srácok.
Álé álé..."

A család maga is meglepődik, hogy milyen oldottá vált az este, de gondolkodni nincs idő, hiszen most a kisebbik fivér fakad dalra:

"Lallalallallallalaaaaaa
lallalallallallalaaaaaa
Magyarországé, Magyarországé
lesz még Erdély Magyarországé
Lallalallallallalaaaaaa
lallalallallallalaaaaaa!"

A karácsonyi hangulat egyre csak fokozódik. Most a legidősebb fivér nyitja dalra száját:

"Ki nem ugrál büdös román hejj-hejj
Ki nem ugrál büdös román hejj-hejj
Ki nem ugrál büdös román hejj-hejj"

S csak ismétli és ismétli a család boldogan. Összefogódzkodva ritmusosan a levegőbe szökkennek a csillagszóró fényében összecsillan az öt szempár, s már el is kezdi anyuka a következő nótát:

"Álééé, áléééé, álé, álé, áááálééééé
fehérvári cigányparasztok
sose lesztek bajnokoooook...
Álééééé...."

Nem maradt más hátra, a szentesti fiesztából az apuka is kiveszi részét, hisz a boldogság és az öröm az, amit a legnagyobb ajándék megosztani szeretteinkkel:

"Áléééáléééálléééóóóóó
**** Újpest!
Újpesti cigányok *** az anyátok"

Lassan elnyomja az álom a családot, míg odakünt lágyan hull a hó, ami reggelre a hóember huncutul csillogó gombszemét is betakarja majd.

Kellemes karácsonyi készülődést minden olvasónknak!

A bambuszblog szerkesztői team

(Természetsen a bambuszblognak egyik említett csapattal sincs gondja és egyikkel sem szimpatizál különösképpen. A szurkolói szidalmak nem a bambuszblog szerkesztői teamjének véleményét tükrözik.)

Kacsák a bambuszról

2011-09-26T23:39:00.000-07:00

Zuckerberg is olvassa a bambuszt?

Zuckerberghez közeli emberek egységesen állítják, hogy a Facebook atyja az utóbbi hónapokban már nem a Google-t tartja első számú konkurenciának. Zuckerberg holdudvara egy bizonyos bambuszblogot emleget. "Az egyik igazgatósági tag monitorán láttam először feltűnni egy meetingen. Mikor kérdőre vontam, hogy mit olvas, azt mondta nem tudja, mert nem ismeri a nyelvet, de látszott, hogy nagyon jól szórakozott rajta. Egy hét múlva már az egész igazgatótanács ezt a blogot olvasta, ezért letiltottam" - idézi egy magát megnevezni nem kívánó forrás Zuckerberget.

Igaz, hogy nem közösségi portál a bambusz, mégis komoly potenciált látok benne - mondta kérdésünkre Zuckerberg. Egyelőre próbáljuk kideríteni, hogy ki áll a blog mögött, hogy végre leülhessünk vele tárgyalni. Annyit tudunk róla, hogy nem kicsit jó a srác. És tudja miért jó? Mert nagyon-nagyon vicces!

Barcelona: mit nekünk BL, ha ott a bambusz?!

A Barcelona labdarúgó csapata bejelentette, hogy lemondja szerdai BATE Boriszov elleni Bajnokok Ligája mérkőzését. "Végre lehetőségünk nyílik a bambuszblog szerkesztői csapata ellen pályára lépni barátságos gálamérkőzésen. Nem kérdés, hogy minden labdarúgónak ez az álma. Gyermekkoromban sokszor elképzeltem már, amint egyszer a bambuszblog szerkesztősége ellen futok ki a bitumenre a Szent István Parkban. A szurkolóink megértik, hogy kihagyunk egy BL-meccset, és ők is velünk tartanak. A bambuszblog szerkesztősége igen elfoglalt, annak is örülhetünk, hogy egyáltalán sikerült összehozni a találkozót. Nem szoktam izgulni mérkőzések előtt, de bevallom, most majd' kiugrok a bőrömből" - lelkendezett Lionel Messi, aki bevallása szerint kisgyermek kora óta olvassa a bambuszt.

Újabb és újabb rekordokat dönt a bambuszblog

2011. szeptemberében volt, hogy egy nap alatt öt(!) egyedi látogatója volt az egyre terjeszkedő blogbirodalomnak. Pakisztáni matematikusok kiszámolták, hogy ha a bambusz látogatottsága ilyen ütemben növekszik, 6780-ra elérheti a napi 14 egyedi látogatót.

Mi nem foglalkozunk a statisztikákkal, nem rekordokat akarunk dönteni - kezdte a bambuszblog főszerkesztője. Mindig a következő posztra koncentrálunk és mindig 110 százalékot adunk ki magunkból, amikor gépelünk. Számtalanszor elmondtam már a fiúknak, hogy nem az számít, hogy hány olvasód van, vagy hányan tekintik meg egyedi látogatóként a posztodat, csak az számít, hogy vicces legyél!

Abnormák

2011-09-26T14:37:00.000-07:00

Napjaink urbánus világának velejárója, hogy az ember különböző elvárásokba ütközik, vergődik, lázad, meghunyászkodik, kiteljesedik, megtörik és a végén úgy érzi magát, mint egy szájbacsűrt flippergolyó.

Légy okos, légy tanult, legyen pénzed, igyál sokat, egyél salátát, légy egészséges, szarj az egészségre, szívj füvet, bulizz romkocsmában, bulizz discóban, ne bulizz, olvass kortárs magyart, kritizálj, menj Ankerba, ne menj Gödörbe, legyél a családoddal, keress pénzt, egyél a KFC-ben, egyél a Vapianoban, rendelj sushit, vegyél ruhát, csinálj jogsit, nyaralj külföldön, nyaralj belföldön, légy elfoglalt, találkozz a barátaiddal, beszélj nyelveket, legyél ordenáré, legyél vicces, legyél érző, légy szociopata, legyél kemény, mutass példát, csajozz, legyen barátnőd, menj Mika Tivadarba, attendelj pálinka- , csoki-, bor-, sör-, vágtafesztiválra, nézd le a Facebookot, lógj ott egész nap, szólj be, védd meg a másikat, valósítsd meg önmagad, légy liberális, légy hazafi, légy felnőtt, légy gyerek, érezd hol a határ, ereszd el a hajam, légy felelősségteljes, hányj a piától, bírd a piát, ne cigizz, spurizz, barnulj le, gyúrjál, fussál, legyen karórád, legyen iphone-od, legyen ipadod, legyen ipodod, legyen macbookod, röhögj az apple-snobokon, vegyél htc-t, tüntess Alcatellel, legyen véleményed, tudd, hol a helyed, vesd meg a rasszistákat, cigányozz, szörnyűlködj Magyarországon, szeresd Pestet, mondd, hogy nyugaton, légy kozmopolita, ismerd (meg) önmagad, légy következetes, vegyél ajándékot, torrentezz, menj Dobozba, sértődj meg, nézz sorozatot, légy hívő, de ne nagyon, röhögj Amerikán, drukkolj egy csapatnak, legyen mottód, légy őszinte, szeresd a gyerekeket, legyen jövőképed, járj tüntetésre, légy cinikus, legyen blogod, nyomd a check int, ismerj meg új embereket, képezd magad, igyál fröccsöt, skype-olj külföldiekkel, legyen jó röhögésed, bliccelj a békávén, de legyen bérleted a MÜPA-ba, hozd le a csillagokat, főzz, beszélj a szarásról, légy intellektuális, mosolyogj, ne légy rámenős, légy erőszakos, legyenek céljaid, írj verset, élj bele a világba, kérdezz, mondd meg a frankót, figyelj másokra, vigyél rendszert az életedbe, élj változatosan, bulizz hajnalig, kelj korán, szexelj sokat, találd meg az igazit, röhögj azon, aki keresi az igazit, legyen példaképed, nézz le másokat, élj a mának, szavazz, légy önkéntes, legyen kutyád, síelj télen, legyen nyaralód, panaszkodj csóró szülőkre, vegyél fel hitelt, légy normális, mondják azt rólad, hogy őrült vagy, légy csendes, légy tájékozott, lepődj meg, tüsszents hangosat, egyedit...

...és ha mindez nem sikerült, légy depressziós!

/Azok számára, akik segghülyék: a fenti sorokat kizárólag irigység és frusztrációk ihlették. A bambuszblog szerkesztőségének objektív publicistái szerint nincs semmi gáz, ha a fenti normák szerint élsz, kedves olvasó!/

...de legalább őszinte

2011-08-21T07:14:00.000-07:00

Véletlenül sodorta utamba a sors azt a fiatalembert, akivel az alábbi párbeszédet folytattam le a XIII. kerületben.

- Te is erre laksz? - kérdeztem
- Jaja, jó kis környék, igaz, hogy zsidónegyed, de legalább biztonságos, nincsenek tetves cigányok - érkezett a válasz.

"Én beértem volna egy igennel is" - mondtam volna neki szarkasztikusan, azonban túlméretezett izmokat látva inkább megtartottam magamnak. Amellett, hogy nem tudok "teljesen" azonosulni azzal, amit mondott, emelem kalapom, hogy egy mondatban mennyire sokat el tudott mondani magáról.

Besült poén #3

2011-08-13T03:46:00.000-07:00

A minap történt, hogy egy 7. kerületi pubban koktéloztam egy néhány fős társasággal. Az egyik lány, akit nem igazán ismerek épp a biciklistákról fogalmazott meg átfogó kritikát. Tette ezt azért, mert egy biciklista egyszer megfogta a fenekét.

- Lehet, hogy a bambusz* fogta meg a fenekedet - mondta az egyik barátom - ő is biciklizik.
- Nem, nem ő volt, mert maszk volt rajta - válaszolt a lány bizonyságot téve arról, hogy elkummantotta azt a részt, amikor a (római katolikus keresztény) Jóisten a humort és az észt porciózta.
- Mármint malacos szopóálarc? - kérdeztem.

Amire számítottam: elomló feszültség, féktelen, percekig tartó hahota, ismételgetett ordenáré kifejezés: "érteeed?! azt mondja, ma-la-cos-szo-póóóó-ááál-arc! mekkora arc mááá' a gyerek?!"

Ami történt: hosszú, kínos, fagyos csönd és percekig tartó magyarázkodás.

A tanulság: nem bejártatott társaságban ordenáré poénok elsütése legalább akkora hiba, mint első randira öklöző zsírt vinni.

*bambusz: miután nem akartam közölni saját polgári nevemet, ezért hosszas tanakodás után úgy döntöttünk a szerkesztőség tagjaival, hogy a posztban bambuszként hivatkozunk rám.

A poszt elsősorban azért született, hogy végre élesben is bevethessük a "legalább akkora hiba, mint első randira öklöző zsírt vinni" hasonlatot.

Bambusz most válaszol

2011-07-07T15:42:00.000-07:00

Eltelt a két hét.

Fosómasina nevű olvasónktól (a bambuszblog szerkesztősége testületileg megállapította, hogy respect a nick-ért!) érkezett az egyetlen "betelefonálás".

Fosómasina kérdése így hangzott: memoár peter falk üvegszeméről?

Kedves fosómasina (merthogy kisbetűvel regisztrált a szentem) a bambuszblog szerkesztősége egy hangyafasznyit erőltetettnek érzi ezt a témát, ezért skippeli.

Azért köszönjük, hogy "betelefonáltál". Csocsesz, helló, szia! Telefonálj máskor is.

Transformers 3 - 154 perc minőségi epilepszia

2011-07-04T03:57:00.000-07:00

Világos volt, hogy a második részt csak egyféleképpen lehet überelni: többet kell robbantani. Ezt Micheal Bay is tudta és ennek szellemében dolgozott. A párbeszédek végtelenül gyengék, helyettük egy-egy poénnal operál, amelyek helyenként a pszichiátriai wtf határait súrolják, de kétségkívül szórakoztatóak. Azonban ha bárkinek bármi problémája lett volna a poénokkal, karakterekkel, gondolatokkal (?) vagy mondanivalóval (?!), kárpótolja őt az elképesztően magas robbanás/játékidő mutató.

Mielőtt nagyon belemelegednénk a homlokot horzsoló repeszekbe és mi is véres energont köhögnénk fel egy-egy kraftosabb jobbhorog után, emítést kell tennünk Rosie Huntington-Whiteley, Victoria Secret modellről, aki arcával és első sorban valószínűtlenül hosszú lábaival vizuál tuningolja a sokezer tonnányi vas háborúját.

Bay nem az amerikai sci-fi katasztrófafilmek mainstream vonalát követi, Los Angeles, New York és Washington helyett egy űrlények számára kevésbé megkapó helyszínt választott: Chicagóban randalíroztatta a zsarnokságmániás álcákat.

A készítők szemmel láthatóan nem jöttek zavarba, amikor három darab négy másodperces snittre költöttek 2 millió dollárt, gondot jelentett viszont, hogy mit kezdjenek az emberi áldozatokkal. Mutassuk, ne mutassuk? Legyen hulla, ne legyen? Fröccsenjen vér, ne fröccsenjen? Végül egy-két szublimáló civillel, egy szem emberi koponyával és néhány sztrádán robbanó autóval (amiben nyilvánvalóan emberek égtek halálra, Isten nyugosztalja őket) skippelték a dilemmát.

Problémát okozott még az akciófilmek kötelező "eposzi" kelléke is, a lázító beszéd. Emlékezzünk csak vissza A Függetlenség napjában Thomas J. Whitmore elnök (Bill Pullman) elcsukló hangjára! Nem volt kérdés, hogy a beszéd után mi is zokszó nélkül pattantunk volna a vadászgépekbe, hogy utána az amerikai himnuszt bömbölve rohanjunk a lézerágyúk kereszttüzébe. A TF 3-ban William Lennox ezredesnek (Josh Duhamel) csupán egy szerencsétlen feka srácot sikerült megnyernie a hárommondatos "mostmutassukmegnekik"-jével.

Ám Lennox-tól nem várhatjuk el, hogy Martin Luther King-i magasságokba emelkedjen. Őt azért szeretjük, mert jó kiállású, snájdig tiszt, akinek vagány fegyverei vannak és nem fél használni őket. Ez pedig nem jelent mást, mint még több robbanást. Bay pedig olyan megkérdőjelezhetetlen szakértelemmel égetett, villantott, robbantott el 400 millió dollárt, hogy a forgatás után Optimus és Megatron rögtön bevonultak egy cybertroni magánklinikára kivizsgáltatni magukat az epilepszia tüneteivel.

bambusz-skála besorolás: 8,39

Idén is csoda a nyár

2011-06-23T17:12:00.000-07:00

Tavaly már leírtam... De a 2010/2011-es tél után (nagyon-nagyon rossz kisfiú voltál, nagyon-nagyon meg kell, hogy büntesselek!) úgy érzem, hogy meg ér még egy égig magasztaló posztot ez csodálatos évszak.

Észre sem vesszük, hogy az üres ágak lassan kirügyeznek és lombba öltöznek, hogy az éles, hideg, a fagyos szelek napról napra szelídülnek tavaszba, hogy onnan a május ugyanolyan észrevétlenül virágozza nyárba magát. Pedig észre kell venni és köszönetet mondani a tavasznak és nyárnak, hogy ember emlékezet óta veszik a fáradtságot, és évről évre rendbe hozzák azt, amit a tél végérvényesnek tűnően elsöpört.

Voltak idén téli napok, amikor csak álltam a megállóban és tehetetlenül néztem, ahogy 4 órakor színlelt jókedvemmel a kezében a domb mögé bukott a nap. Minden képzelő erőmmel sem tudtam elhitetni magammal, hogy lesz még valaha nyár. Abban a pillanatban bármit megadtam volna érte, hogy levehessem a kabátom, elfelejthessem a papírzsebkendőket, nap égethesse a bőrömet és izzadhassak már a hideg zuhany utáni első minutában. De tudtam, hogy ez elérhetetlenül távoli. Megígértem magamnak, hogy ha eljön a kánaán, megköszönöm és úgy megbecsülöm, mint még soha!

És most tessék: ott állok, ugyanabban a megállóban. Tíz felé jár az óra, és még látom az ég alján a nap utolsó fényeit. A fák, amik télen dermedt, csupasz ágakkal diregtek a szürke fagyban, most csak nemes egyszerűséggel élnek. Zöldek és susognak. Az utcalámpa fénye is más: barátságos, sárga, hívogató. A levegő megtelik porral, amit a forró beton az éjszakába köhög. A por összekeveredik a hazafelé igyekvők verítékével, de ezt is csak azért, hogy még nagyobb élvezet legyen lezuhanyozni és tisztán várni az ígéretekkel teli holnapot.

Bambusz válaszol

2011-06-23T16:30:00.000-07:00

A bambuszblog az olvasói és a XXI. század unszolásra Be social kampányt hirdet, amelynek keretén belül lehetőséget biztosít arra, hogy rajongói kapcsolatba léphessenek főszerkesztőnkkel.

Szerkesztőségünk kérdéseket és javaslatokat vár, de csak olyanokat, amelyek a bambuszblog jövőjével illetve a főszerkesztővel kapcsolatosak.

Téma javaslatok:

új rovat?
új maxi cd?
mikor jössz végre Kőrösdörgeújhegyfalualjaföldesrértságra blogolni, bátyja?
akarok posztot erről meg arról?
mikor jön ki a klipp?
nikked msn?
hiperhosszútávú tervek
plusz egy vaskosabb stb.

Hogy olvasóink ne érezzék magukat elveszve, és ne legyenek megilletődöttek, a bambuszblog egy rajongói példalevéllel segít:

"haelláóó brambbusz, olvaslak a téged no mindéégg, oszt te vagy a nekem kedvencem főzserkessztőbb... monyggyad má lessz-e csinálod megin azt, amibelé írsz a ogyissíjjákról, mer osztán teccet, meg nem kicsit, haverom legyé má!

szoszilom a bloggered, vakuljak meg mind

Gézú vótam Duna mellé északra"

A kérdéseket, javaslatokat kommentben várjuk. A bambuszblog két hét múlva egy teljes posztban válaszol az összes kommentre és két szerencsés beküldő sorsolás után ajándék smiley-t is kap!

Mérföld kő a bambuszblog életében

2011-06-23T16:05:00.000-07:00

(Fiktív történeten alapuló marketing fogás.)

Éppen egy felkapott budapesti szórakozóhelyen tartott céges bulit a bambuszblog szerkesztősége (külsősök, belsősök, fotósok, szerkesztők, rovatvezetők, titkárnők, gyakornokok és néhány hozzátartozó), amikor odalépett egy fiatal, dekoratív hölgy főszerkesztőnköz. A vonzó(an spicces) jelenség alkohol bátorította közvetlenséggel vonta közelebb magához főszerkesztőnk - zavarbaejtően jóvágású - arcát, és kéjes suttogásba fúló hangon mondta: "tudom ám, hogy ki vagy, te kis bitang... olvasom a bambuszt!"

Amiket ne!

2011-06-16T12:35:00.000-07:00

Számtalanszor megjegyezzük, hogy a világ márpedig kicsit. Akkor Budapestről mit mondhatnánk?! Ez pedig azt jelenti, hogy hétköznapi kalandozásaink során úton, útfélen ismerősökbe botlunk, akikkel gyors udvariassági beszélgetéseket kell lezavarnunk. Egyelőre a bambuszblog szerkesztősége csak abban tud segíteni, hogy elmondja, milyen mondatok és kifejezéseket NE használjunk a jellemzően 2-5 perces beszélgetések során.

"mennyi pénz van most nálad, amennyit nélkülözni tudsz a következő négy-öt évben?"

"...kétharmad..."

"afrikai sérves hereherpesz"

"...azt mondjuk nem vágom, hogy Aragorn miért utasította vissza Arwen talizmánját, de mindegy... höhö!"

"ki akarsz ülni velem a Duna parta és napfelkeltéig beszélgetni rólam?"

"tegnap mi volt a 'köztbe'" /a Barátok köztre utal/

"jaaaahjjj, de jó, végre egy ismerős!... megnéznéd, hogy tényleg beszartam-e? teljesen úgy érzem, de nem látom."

"államvizsga"

"tegnap vigyáztam kisgyerekekre, az egyiknek olyan segge volt... huhúúú!"

"...hála a római katolikus keresztény Jóistennek!"

"lumos!" /a gyengébbek és műveletlenebbek kedvéért: a Harry Potterben ezzel a varázsigével csalhatunk apró lángot varázspálcánk végére és világíthatunk a sötétben/

"megyek haveromékhoz torrentezni, elindítunk letöltéseket, oszt nézzük, hogy hasít a net, jössz?"

"érted, mondom a gyereknek: tárcádat adjad, mert megszúrkállak, gecó... poén volt, kár, hogy nem láttad"

"ellenőr akarok lenni éjszakain"

"Kékszalagot ki nyerte, nem tudod?"

"Téves"

2011-05-30T06:53:00.000-07:00

Ha villamoson, buszon, metrón belehallgatunk egy telefonbeszélgetésbe, általában már egy-két szóból meg tudjuk állapítani, hogy az illető kb. kivel és miről beszél. Joggal feltételezhetjük hát, hogy ezzel a képességgel többi embertársunkat is megáldotta a Jóisten. Erre a képességre alapozva csempészhetünk egy kis színt szürke, szmogos, poros, izzadtságszagú, kutyagumis, csövesektől bűzlő, autó dudától hangos, városi hétköznapjainkba.

Ha nem érzünk magunkba elég virtuozitást, ahhoz, hogy saját szórakoztatásunkra a süket telefonnal folytassunk részletes és meghökkentő beszélgetést egy tömött járművön... Ha csupán meg akarjuk ízlelni a kamutelefonálás ízét, alkalmazzuk a legkockázatmentesebb és talán legemészthetőbb poént...

Képzelt szituáció #1

Ismerősünkkel utazunk a délutáni csúcsban a 4-6-os villamoson. (A Széll Kálmán(!) tértől tartunk az Oktogon felé.) Kb. a Mechwart ligetnél megcsörren telefonunk, így kénytelenek vagyunk elnézést kérni ismerősünktől és felvesszük készülékünket. Mielőtt megnyomjuk a zöld gombot, megállapítjuk, hogy édesanyánk lesz a vonal túlsó végén.

A beszélgetés három percben lezajlik olyan témákat érintve, mint a nagymama protézise, iskolai előmenetelünk, párkapcsolatunk mibenléte, családi ebéd időpontja, illetve a szomszéd hölgy kutyájának kölykezése. A mondatfoszlányok minden körülöttünk állót meggyőztek arról, hogy nagyon közeli hozzátartózóval folytattunk le egy teljesen hétköznapi beszélgetést. Kiváló dramaturgiai érzékkel megvárjuk, míg a Margit híd közepére kígyózik a kombínó, letesszük a telefont, ismerősünkre nézünk, aki rutinszerűen kérdi, ki volt az. Fapofával leadott ütős válaszunk: téves. Ezután pedig várjuk, hogy morózus-droid utastársaink arcán elomoljon az egész napi feszültség és rég várt, felszabadító hahotában törjenek ki. (Oké, erre az esély körülbelül annyi, mint hogy az imént említett Széll Kálmán teret két héten belül "Sztálin Apánk térre" kereszteljék.)

Képzelt szituáció #2

Középhaladóknak javasoljuk a következő poént. Képzeljük el az előző környezetben a beszélgetést (villamos, ismerős). A különbség, hogy most gyorsan kiderül, hogy egy olyan haverunkkal beszélünk, akivel szívesen csapkodjuk az élet seggét. Beszélgetésünk során röpködnek a szórakozóhelyek, dj-k, drogok, italok, a pesti szlengszótár mélyére lapozva válogatunk a kifejezésekből ("jól van niggerem, hozzál három zöldet, csapjál mellé néhány lasztit, kérdezd meg a Patikus Bandit, hogy maradt-e a multkori ekiből, aztán este ütközzünk riverside-on... most már én is szét akarom csapni magam... nem kicsit... na baszom anyád, csöcskampó!"). Elköszönés után haverunk bontja a vonalat. Ez azonban minket nem zavar meg abban, hogy zavartalanul folytassuk a diskurzust, mintha még elfelejtettünk volna valamit. "Figyelj te seggarcú barom, elfelejtettem mondani, hogy meccs után nálad hagytam múltkor a baseball ütőmet, azt hozzad már el, baszod.../hangunk ellágyul/ jól van Nagyi, én is téged, akkor este!" (Régi örökzöld, nehéz vele hibázni, egyedül a vonal bontós pillanatban kell észnél lenni!)

Meghökkentő mondatok

Ha lusták vagyunk felépíteni egy helyzetet egy csattanóra, dolgozhatunk egy-egy ütős mondattal is.

"megveszem hetvemilliárdért"

"tűnjön balesetnek!"

"nem-nem, elnök úr, részemről a megtiszteltetés"

"akkor este a broadway és a 15. sarkán"

"bírtam, kár, hogy lelőtted"

"...a 75-ös trolin, mindjárt a Jászain vagyok" - miközben a 86-os buszon tartunk Új-Buda felé

"már nálam van, kb. 3 perc és robbantom..."

"igen, Nagy Úr, hamarosan a Théta 4-esen leszünk az alsóbbrendű fajjal"

Bicikli, Budapest: szeretem

2011-05-18T15:31:00.000-07:00

Télen csak néhány beöltözött futár és a "zöldek" fagyoskodnak biciklin. Előbbieket sajnáljuk, utóbbiakra az "aki hülye..." bölcselet érvényes. Azonban ahogy kitavaszodik és melegszik az idő, tömegesen jelennek meg a biciklisták. A bambuszblog kategorizálásra érdemesnek találta a témát.

futár - klasszik

Elite expressz, Hajtás pajtás, Herce-hurca, egyre megy. A klasszik futárarc tetovált, rövidnadrágja alatt biciklis cicanadrág fedi szálkás vádliját, állán szakáll, amelynek tövéről egyenletes időközönként izzadságcseppek indulnak. A futár cigizik és sört vedel, de csak megszokásból és elsősorban azért, hogy a munkába igyekvőknek zebraátérésnyi időre rejtvényt adjanak fel: mégis hogy bír egész nap tekerni, ha ennyit bagózik?

tempó: 45 km/h
habitus, jellemzők: helyenként mindent leszarós, néha mindenen vízfelkapós, néha felvágós
életkor: 20-45

futár - megélhetési

Az első nap még lelkes. Úgy gondolja, hogy ha 8 évesen szeretett a kihalt utcában biciklizni, akkor futárnak lenni biztos nagy fun. A második naptól már minden megtett méter kínkeserves. Fáj a segg, fáj a comb, a vádlit pedig már nem is érzi. Pusztán a fizikai munkát látja benne. Fején gyermekkori sisakja, lábán háromnegyedes halásznadrág, zokni és szandál, arcán izzadság, de nem olyan styleban csorog, mint a klasszik futárokon, inkább csapzott, szánni való benyomást kelt.

tempó: nap elején: 29 km/h nap végén: 11 km/h
habitus, jellemzők: megalkuvó, középszerű, mégis tiszteletre méltó
életkor: 30-48

értelmiségi, idősödő anyuka

Hosszú, bő, lenge szoknya, hasonlóan nagy világos lenge inggel, amin nem látszik egyből a sportfolt. A sportra ugyanis büszkék vagyunk, de amikor elkerekezünk egy "1977-ben magyar-orosz szakon végzett anyaként hogyan kezeljük az információs társadalomban cseperedő gyermekünket, mennyire álljunk szarkasztikusan a magyar politikai helyzethez, illetve milyen bort igyunk esténként, amikor ÉS-t és Spirót olvasunk" konferenciára, a sportfoltot már nem szívesen vállaljuk.

tempó: 12 km/h
habitus, jellemzők: látszatra öntudatos, valójában retteg a forgalomtól
életkor: 45-60

bmx-es suhanc

Csődnadrág, 30 cm magas bringa. Emós bandázás a Gödörnél. Néha húz egyet a másfél literes műanyag palackban mixelt vébékából, majd bemutat egy rosszul kivitelezett trükköt, ami pont arra elég, hogy a haverok kiröhögjék, ő elessen, de imponáljon az emós, lyuggatott képű kislánynak, aki komoly harcokat vívott édesanyjával, hogy csak miatta bent maradhasson a városban és az utolsó metróval mehessen haza kültelekre.

tempó: 3-14 km/h
habitus, jellemzők: hormonmeghajtású, jovális pöcs
életkor: 12-18

fixis jócsaj

Ujjatlan felső (nem top!), simulós farmerszerű anyagból készített nadrág, topán vagy egyszerű vászoncipő. A Jelenben és a Szimplában megtanulta a pózer ismerősöktől, hogy a fixi a menő. Sokat bajlódott és vagy százszor elesett, mire megtanulta használni, de egy pillanatra sem ingott meg, mert mindvégig tudta, hogy a fixis jócsajok kasztjába tartozni zsírcsászárság. Most már csillagtetkó is van a könyökén, tarkóját pedig olyan jel díszíti, ami annyira egyedi, hogy még ő sem ismeri. Ezért és azért, mert sokan megnézik őt és bringáját is, amikor átgurul a Gödör menő oldalán (nem az Erzsébet tér felőli, lelakott bmx-es oldal, hanem a másik) a fixis jócsajokra jellemző felsőbbrenűdség tudat csillog a szemében.

tempó: 23 km/h
habitus, jellemzők: magabiztosság, esetenként vakmerőség, azonban az első rázósabb helyzetnél remegős-sírós hiszti
életkor: 18-27

pózer fixis

Az a srác, aki a Jelenben megtetszett a fixis jócsajnak és kiokította, hogy mi fán terem a fixis életérzés. Tulajdonképpen annyira nem is szeret bringzáni, de mivel jött a fixi hype és ő már csak olyan hype-os srác, ezért tudta, hogy nincs mit tenni: hát fixisnek állt. Egy pillanatig sem kérdés, hogy a háta Bagaboo táska alatt izzad. Arca borostás, esetleg szemüveges is. Haja épp úgy rendezetlen, ahogy a fixis jócsajoknak tetszik. Elsősorban romkocsmákba, egyetemre és színházba jár biciklivel.

tempó (amikor látják-amikor nem látják): 42-14 km/h
habitus, jellemzők: elkényeztetett alternatív, de nem kispálosan, értelmiségi, világjáró
életkor: 20-27

"paraszt kergető - the new generation"-s jócsaj

Sokkal lengébben öltözik, mint a fixis jócsajok, de annyira nem veszi hippire, mint az idősödő értelmiségi anyukák. A fényviszonyoktól függően vagy kiengedett hajkoronája tetején vagy szeme előtt viseli enyhén szögletes napszemüvegét. A magas, puha ülés és a kényelmes kormány sajátos elmeállapotba juttatja, mintegy kívül helyezkedik a város forgatagán. Amint elindul a biciklivel, egy francia művészfilm főhősnőjének képzeli magát. Ezt az sem zavarja meg, ha egy kasznin szikrázó melós Ladából versengve licitálnak egymásra a vörkerek: ki milyen módon elégítené ki a hölggyel szexuális vágyait. A fixis jócsaj tudatosságával ellentétben ő csak érzi magáról, hogy jó csaj, de ebbe nem fektetett nagy energiákat és nem a becsvágy hajtja.

tempó: 17 km/h
habitus, jellemzők: elvarázsolt, néhány centivel a föld fölött bicózik, következetlen
életkor: 22-33

a déhás

Fullface bukó, térdvédő, könyökvédő, kesztyű, aztán irány a fogas. A haverokkal befoglalja a vagon nagy placcát, és nyugodtan várja, hogy felérjenek a "gerincre". A legjobb, ha kicsit az esős az idő, így igazán gladiátornak érezheti magát. "Hátha ma szerzek végre egy olyan sebhelyet, amilyen a Janinak van..." Rááll az erdei ösvényre és indulhat az őrület. Félmillió forinton dörög le a lejtőn, miközben az agyát és az ereit elönti az adrenalin. Minden gallyreccsenés, minden felbukkanó szikla, minden utolsó pillanatban beadott manőver tovább pumpálja az élvezetet. De fájdalom, mégiscsak a hangyafasznyi budai dombokról van szó: az orgazmus előtt lassul a lejtő, fogy a lendület, és hősünk máris a Budagyöngye mellett találja magát, ahogy néhány harcostársával kényelmesen csorog a bicikliúton. Azonban a városi halandók nem tudják, mi történt "a hegyen", így köztük még mindig meg van az illúzió: "mi vagyunk Buda két keréken száguldó harcosai".

a profi

Számra a város csak utazóvendég. Az izzadság jóbarát, a biciklis dressz bőr. Nem lát mást, csak az utat. Agyában számok, részidők, a tökéletes mozdulatok ismétlődnek. Fejben már a versenyen robotol. Körülötte a peloton - még 200 ugyanolyan biciklis teker, rádión utasításokat kap a csapatfőnöktől. Zsebeiben sűrített
szénhidrát, vázán kulcsatartó, benne bonyolult összetételű limonádénak tűnő folyadék, amit ha átlag ember iszik meg, egy álló hétig sprintel és utána mielőtt megállhatna, végelgyengülésben meghal, de ő úgy issza, mint a vizet. Nem a divat, nem a pózolás, nem az ellenkező nem motiválja, csak a dicsőség. Állandó ellensége az a 3000 km, amit ki tűzött maga elé: "ha teljesítem, csúcsformába kerülök".

tempó: 50 km/h (túlzás)
habitus: sportoló, profi, semmi más
életkor: 23-34

(Akik kimaradtak: dh-sok, és sokan mások.)

Like-előrejelző szolgálat

2011-04-05T05:03:00.000-07:00

Elsősorban kevésbé Facebook-pro és kevésbé jófej olvasóink figyelmébe ajánljuk a like-előrejelzőnket. Az "alkalmazás" lényege, hogy a Bambuszblog szerkeszőtsége segítőkezet nyújt, hogy kevésbé Facebook-pro és kevésbé jófej olvasóink is garmadával gyűjthessék az életelixírt jelentő like-okat és notificationöket.

Még a témajavaslatok és példaposztok előtt le kell szögeznünk néhány alapvető (és végtelenül jól hangzó) igazságot.

Manipuláció

Nem azért lesz valaki jó Facebookos, mert jófej, hanem azért, mert elhiteti a közösséggel, hogy jófej és erre a mértékletesség jegyében időről időre emlékezteti a közösséget.

Makroidőzítés

Fontos, hogy minden Facebook-rezdülésünkkor átgondoljuk a világ aktuális állását. Napjainkban nem feltétlenül like-barát megoldás megosztani az üzenőfalon, hogy "tegnap lecsaptam 5 cunamit, én csak másnapos vagyok, de asszem a japánok rosszabbul bírják XD lol :D ;D". Ha máskülönben vállalhatónak tartjuk a posztot, elmentjük és a boldog békeidőkben osztjuk meg, amikor mindenki felhőtlenül tud mulatni rajta.

Mikroidőzítés

Ha megvan az ihlet, de nem a megfelelő a napszak, ki kell várnunk! Hajnali 4-kor ne vessük üzenőfalra életünk posztját, ekkorra ugyanis csak néhány álmatlanságban szenvedő szerencsétlen freak ismerős tanyázik a monitorok előtt, illetve a merevrészegek, akiknek minden mindegy. A hajnali posztok különösen veszélyeztetettek, hiszen a reggeli "miért kell suciba menni, gecc?!" típusú poszttobzódás könnyen és gyorsan maga alá gyűrheti művünket és máris keresztet vethetünk arra a csodára, amitől néhány órája még like-rekordot vártunk.

Témajavaslatok

A makroidőzítés tételét szem előtt tartva a Bambuszblog (séf) mai ajánlata: biciklis posztok, tavaszi posztok, virágos posztok, madárcsicsergős posztok (utóbbi kettőnél gejl veszély!), rövidszoknyás posztok (sablon veszély), első kiülős posztok, kirándulós posztok.

Példaposztok

A) na kinek hozott biciklit a postás bácsi? :) - ezt a példaposztot egy ismerőstől loptam. Klasszikus jó makro- és mikroidőzítésű poszt kb. 20-22 like-ért. A smiley-ért kár, de belefér.

B) fagyis lett az iPhone-om facebookozás közben, ami csak azt jelentheti, hogy itt a tavasz! - kiváló poszt egy tavaszi délután a Gödörből, amikor unatkozunk és notification szemlével akarjuk elütni az időt. Minimum 8 like-ért.

C) még csak április van, de kirándulás közben máris leégtem, szeretlek tavasz! - kicsit populista a végén a szeretlek tavasz, de több like-ot hoz, mint amennyit veszít vele az ember. Stabil 15 like-ért.

Napszava

2011-03-20T14:40:00.001-07:00

szintetikus orosz rulett

Napszava

2011-03-18T03:49:00.001-07:00

VIP-lángos
(by ismerős)

Alteregó rovat

2011-03-17T07:25:00.000-07:00

Tegnap délután régi szociológiatörténet tanáromat láttam.

Pászka tanár úr utcai osszián tarháló harcosnak öltözve csüggedten ült egy padon. Már nem láttam rajta azt a megingathatatlan imádatot a fegyelem és a tradíciók iránt. A rajnongást saját tanulmányaiért. A megvetést a diákság felé. És akárhogy kerestem, nem találtam arcán a ráncot, amely akkor mélyülhetett ároknyira, amikor bevezették a bolognai rendszert. De belül tudtam jól, ő az!

Kétségkívül kemény hivatás a Madách téri autókat kézzel lábbal a megfelelő parkoló helyek felé navigálni (s utána busás honorárium reményében várni a kiszállást a végsőkig halogató utasokat). Azonban ez a hivatás szemmel láthatóan kiölte Pászka tanár úrból a tüzet. Azt a tüzet, amelyet az szociológus hallgatók féltek, a szociológia tanszéken dolgozók pedig azért tápláltak, hogy legyen min vígadni a BTK mégoly deprimáló neonfényében.

Két besült poén története

2011-03-10T16:47:00.000-08:00

Állok a Corvin tető kijáratánál egy lánnyal. A karszalagot levágó biztonsági őrök előtt udvariassági vitát folytatunk arról, hogy kikísérjem-e a buszhoz. (Igazából sokkal szívesebben maradnék, de tudom, ezt a meccset lovagként kell lejátszani.)

1. besült poén

Biztonsági őr #1: karszalagodat mutassad légyszíves... ezt le kell vágnunk, ezzel már nem jöhetsz vissza.

Lány nekem: de akkor maradj itt nyugodtan!

Én gondolatban: ok, szia!

Én: dehogyis... mondtad, hogy félsz, kikísérlek.

Lány: nem kell, tényleg!

/Elbizonytalanodok, annyira maradnék!/

3 másodperccel később

/Még mindig bizonytalan vagyok, a biztonsági őrökhöz fordulok/

Én: szerintetek mi legyen?

Biztonsági őr #2: azt nem tudom, de döntsd el, mer' ezzel a karszalaggal már nem jössz vissza!
Én gondolatban: kösz, tök jó, hogy megvolt a poén és ennyire egy húron pendülünk!

/A lány nem nevet, a biztonsági őrök nem nevetnek, én pedig egyedül nem merek nevetni./

2. besült poén

/Még mindig ugyanaz a szitu./

Lány: de tényleg nem kell kikísérned!

Én: dehogynem!

Lány: de nyugodtan maradj itt a barátaiddal! - A fönt bulizó ismerőseimre célzott.

Én: mármint úgy érted, hogy velük? - Értetlenkedve, kicsit idegenkedve bökök fejemmel a két biztonsági őr felé.

/A lány nem érti, a biztonsági őrök talán érzik, hogy ez a poén kicsit a kárukra ment, én pedig a növekvő feszültséget érzékelve, inkább elhúzom a csíkot./

Napszava

2011-03-06T13:27:00.000-08:00

Diákbajusz. (by ismerős)

U.i.:

Több ezer panasz érkezett szerkesztőségünkben, miszerint a posztok az ígéretekkel ellentétben nem hosszabbodnak. Dolgozunk az ügyön. Hamarosan érkezik egy hosszabb poszt, bár még nem tudjuk, hogy miről, de belátjuk, hogy a tartalom ez esetben teljesen lényegtelen. Igérjük, nem adjuk ezer karakter alá!

Nagybetűs

2011-03-05T12:59:00.000-08:00

A Bambuszblog vált. Ezentúl nagybetűvel kezdi a mondatait és a tulajdonneveket is megtiszteli a mackósabb karakterekkel.

napszava

2011-02-13T11:45:00.000-08:00

...vagy mondata, esetleg kifejezése. nem fogjuk erőltetni, nem jut majd minden napra egy, de ha olyan akad horogra, ami tetszik, nem habozunk posztolni. kérjük kedves olvasóinkat, hogy ne várjanak olyan szavakat, mondatokat, kifejezéseket, amelyekről utána hosszú évekig szuperlatívuszokban fognak beszélni. ezek csupán a bambuszblog publicistáinak ízlését tükrözik.

tehát napszava:

családi pizza méretű tenyér (by ismerős)

u.i.: a bambuszblog szerkesztősége tisztában van azzal, hogy a napszava két szó. azonban főszerkesztőnk egy újabb istenadta pillanatban rájött, hogy remek szóviccet fabrikálhat, ha - a politikailag kifejezetten balra tolódott napilap nevét (népszava - a szerk.) kissé átalakítva - rovatának tartalmát ilyen üdítően vicces formában címkézi. azonban a valószínűtlenül zseniális szóvicc teljességgel öncélú, politikai többletjelentést nem tartalmaz. ebből hovatartozásra következtetni hazardírozás lenne ...illetve kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

szinkron vs. valóság

2011-02-06T13:00:00.001-08:00

vannak olyan szavak, amelyeknek amerikai filmek szinkronjában helyük van, de egy bp-i beszélgetésben jobb esetben csak sután hatnak. rossz esetben szinte csörömpölnek, ahogy kiejtettük őket. használatukkal esetleg akaratlanul is pontot tehetünk az interakció végére. szemezgessünk, és azon nyomban fordítsuk is le a szavakat, kifejezéseket!

pokoli, pokolian (gyors) - nagyon/gecire/határozottan/abszolút; megjegyzés: ezt magyar emerek közül csak palik lászló használta f1-es közvetítéseikor

mesés (ház, hétvége) - jó/gecijó/zsír/cuki/szexi

elbűvölő (asszony, lány, hely) - jó/adja/tetszik/szexi/tojóznám

varázslatos (hétvége, este) - zsír

srácaim - gyerekeim/a jocó meg a timi/kis gecik/bazd meg, ne is mondd, tegnap is úgy elvertem mindkettőt/

hétvégén felmegyünk a hegyekbe túrázni - kimegyünk a telepre gubizni/maszekba szekus vagyok hajógyárin; viszem a gyereket is, mert nincs, ki vigyázzon rá/megnézem a futamot és közben megiszok két wiskey-t, a gyerek meg alszik a rugdalozóban

valóban? - tényleg?/szivatsz/nebassz/kamu/kajak?

marihuana - zöld/mokkó/mokka/okos/vicces/van?/rakéta/joe

tag - arc/csávó/fószer/paraszt

biztos úr - héjtte/uram/figyeljenmár/haló

jó fiúk/rossz fiúk - nincs adat

az irodámba! - mondani akarok valamit/szétbaszomafejed/esküszöm, kirúgnálak, ha be lennél jelentve

komoly beszédem lesz veled kisasszony... - szintia, az isten megbasszon/kérsz egy fárszt?!/érjünk haza, úgy megverlek...

áll az alku? - adod?/oksa?/kajak?

update várható...

'lány kicsi' egy napja a facebookon

2011-01-23T05:11:00.000-08:00

bizonyára mindannyiunk ismerősei között vannak olyan 15-18 éves lánykák, akik kőkemény facebookfüggők és okostelefonjaik segítségével a nap mind a 24 órájában képesek rommáposztolni hírfolyamunkat a lehető legfeleslegesebb információkkal. képzelt főhősünk éppen "lány kicsi" néven fut facebookon, de ez csupán átmenti állapot, hetente változtatja. azonban az fontos, hogy eleget tegyen a facebook nemzetközi normáinak és ne "kicsi lány" legyen, hanem "lány kicsi". protestposzt.

egy vasárnapról hétfőre virradó, teljesen átlagos nap...

00:42 - lány kicsi:

áhhh... holnap suli gecc, de miééééért?! :S :S :S

01:14 - lány kicsi:

na jó, good nájt every bádi! :D XD hnap suciban tali, de addig elértek priviben... főleg, te mackó! ♥

/alvás bekapcsolt és facebookra bejelentkezett iphone mellet/

07:02 - lány kicsi:

:S nem bírok fölkelni, miért találták ki a hétfőt? :D :D XD

07:32 - lány kicsi:

buszon dugóban... hiányzol mackó! ♥... timi, készítsd elő a házit, mert nem másoltam le :D XD lol, bazd meg, gecc

08:12 - lány kicsi:
nem értem a koszinuszt :/ de a töri sem lesz jobb, veled mi van mackó, milyen a tesi? :* ♥

8:24 - lány kicsi:

08:45 - lány kicsi:
mackó miért nem válaszolsz? már majdnem egy órája tétlen vagy :( :(... minden ok, kicsim?! ♥

08:47 - lány kicsi:
most jutott eszembe, hogy tesin vagy és csak akkor tudsz írni, ha csere vagy :D XD. lol. ♥ u. írj, ha vége a tesinek.

09:02 - lány kicsi:
túrórudi, tejeskávé, szalámis szendvics... a legjobb barátnőkkel a büfében!!! :D :D :D csak ne jönne a hülye töri! :/ :/ :S

09:32 - lány kicsi:
nem érdekelnek a kurucok... és ki az a ben apó?! ááááááhhhh... :S:S:S legyen már nyár, gecc

10:12 - lány kicsi:
"van hogy a szív sem tudja mi a helyes, de akkor is döntened kell"
/23 people like this/

11:24 - lány kicsi likes utálom a sulit, legyen már nyár gecc, hiányzol mackó on napinemszar.com

11:25 - lány kicsi:
mackó, még mindig nem válaszoltál

11:27 - lány kicsi:
élete romokban
/view all 478 comments/

11:30 - lány kicsi:
már minden ok :D :D :D

11:41 - lány kicsi:

12:42 - lány kicsi:
már csak 2 óra és vége a sulinak.... legyen mááár vééége... gecc

13:13 - lány kicsi:
kívánj valamit ;D ;D XD

14:43 - lány kicsi:
miért bunkók a bkv ellenőrök?! dislike.. mackó verd meg minddd! :D :S

15:08 - lány kicsi:
végre itthon. most szundi! senki ne zavarjon (mackó, te bármikor! :D ;D XD ♥) edzés után hívj

15:57 - lány kicsi:

náthásan nem lehet szundizni :( hülye tél :S :S

16:12 - lány kicsi:

kakaó, szülcsi felcsi, popcorn és egy takaró :D :D XD lol

17:38 - lány kicsi:

aki ezt lájkolja megírom, hogy miért ő a legjobb barátom :D tedd ki ezt te is a faladra, ha jó fej vagy!

18:23 - lány kicsi:

neki kéne ülni a mateknak de tökre nincs kedveeeeeem....

18:25 - lány kicsi is attending holnap nem megyek suciba gecc :D XD

18:37 - lány kicsi:
"amikor lemegy a nap, a szél is erősebben fúj" ♥ ♥ ♥
/32 people like this/

19:07 - valóvilág-matek: 1-0 :D :D :X... olyan hülye ez az alekosz! :S

/37 people like this/

20:31 - lány kicsi:

álmos vagyok, holnap hajnalra marad a matek :D XD XD lol

21:20 - lány kicsi:

fürcsi, most nem vagyok, ne írjatok :P :P

22:10 - lány kicsi:

le kéne feküdni. álmi vagyok :D XD XD :S

23:17 - jó8 evribády :D

.

2011-01-16T11:07:00.000-08:00

a bambuszblog szerkesztőségét letaglózta a west balkánban történt tragédia. alább a meg nem írt bölcselkedés, szardobálás, összeesküvés-elméletek, énmegmondtamok, politizálás, rendőrőzés, cigányozás, vállalkozózás, ezmagyarországozás helyett pár száz karakternyi fehér űr a lányok emlékére:

filmélmény: tolvajok városa

2011-01-10T16:24:00.000-08:00

charlestown boston nyóckere. kemény legények lakják, akik ráadásul írek! ha bankból kell pénzt megfújni, nem cicóznak. doug macray meg pláne nem cicózik, hiszen ő ben affleck, a főszereplő és egyben a rendező is!

affleck vadabb és tökösebb, mint az ocean's-ekben clooney és az ágyjelentekből sem csinál akkora hisztit, mint a vénülő george. azonban szemet szúr, hogy a 38 éves affleck is őszül, de közel sem olyan szexin, mint clooney. arcjáték és deresedő tincsek helyett inkább felsőtestével próbálja a vászon elé szögezni a (női) nézőket, és be kell látnunk, hogy izomzata tényleg megér egy szentestét koronázó éjféli misét. mindezt csak tetézi, hogy a film 125 perce alatt mindvégig ördöngősen játszik borostájának hosszával.

doug tehát kis bandájával stílusosan és dörzsölten fosztogatja boston bankjait és pénzszállítóit. azonban halálosan beleszeret - ki másba, mint - az egyik kirámolt bankfiók vezetőjébe (hölgy). és jééé: randizni kezdenek. és jééé: nem kéne, mert jééé: doug eszelős, erőszakfüggő, sittes bűntársa nem díjazza, hogy hősünk szerelembe esett. jééé: konfliktus. jééé: a seggünkben az fbi, persze közben a csaj is megtudja, hogy néhány hete éppen kiscicája terrorizálta pánikba egy álarc és egy m16a4-os mögül. és ezen a tényen a doug vásárolta csini nyaklánc sem segít sokat. ejjj, doug, pedig olyan szépen alakult minden!

következik a finálé, amiben úgy hullanak a barátok és ellenségek, mint az őszi legyek és töltényhüvelyek. még szerencse, hogy doug valami isteni csodának köszönhetően annyira baromi okos és óvatos, hogy 300 fbi-os és rendőr karmai közül egyszerűen elsétál és a film végén már nagyon nyugodtan tud ácsorogni egy festői látkép előtt.

ez meleg volt! egy kérdést azonban sikerült nyitva hagyni: mi lesz a szerelmi szállal? hánykolódjunk hát nyugtalanul ágyunkban, hátha lesz tolvajok városa 2!

konklúzió:

- ben affleck nike susis, tetovált, ír parasztként is megállja a helyét
- s ha jobban megismered, meglátod, még nike susis, tetovált, ír parasztot játszva is mennyire szimpatikus fiatalember benyomását kelti
- kerüld az olyan barátokat, akik negyedóránkét fegyvert fognak rád és megütnek
- ...vagy esetleg ne nevezd őket a barátaidnak és testvéreidnek
- nyugodtan rabolj bankot, de a red sox jegybevételét ne próbáld lenyúlni, mert arcon lő az fbi
- de bankot is csak golyóálló mellényben és szakemberek segítségével rabolj!
- mindig legyen menekülő kocsi
- legyen rajtad álarc és sok-sok haj más emberektől, hogy a sok-sok dnssel összezavard az fbi-t
- ne légy olyan közvetlen a telefonban a barátnőddel, mert sanszos, hogy lehallgatnak
- ha tényleg nagy a gáz és már az összes barátodat lelőtték, menj festői környezetbe, növessz szakállat és nézz bölcsen!

bambuszblog értékelés: 5,14+1 (az fbi miatt) tehát 6,14 (10-es skálán)

2010-es évértékelő poszt

2011-01-09T14:07:00.000-08:00

nehéz év áll a bambuszblog szerkesztősége mögött, de a szorgalom, a megalkuvást nem ismerő munka, a kitartás és az állhatatosság - mindaz, ami jellemzi szeretve tisztelt főszerkesztőnket - talán mégis meghozta gyümölcsét.

2010 a számok nyelvén

54 publikált poszt, 9 rendszeres olvasó, számos "hüvelykujj fel!" és csaknem tucatnyi komment. mindezt 4 évszak, azaz 12 hónap, azaz 52 hét, azaz 365 nap leforgása alatt. a szó, amit a kedves olvasó ezekben a pillanatokban lázasan keres: emberfeletti...!

2010 a betűk nyelvén, tanulságok

mivel a bambuszblog 2009 decemberében indult, nem tekinthető nagy eredménynek a 2009-ben publikált 7 (hét) posztot sikerült magasan túlszárnyalnunk. azonban milyen szerkesztőség lennénk, ha csupán a mennyiséggel érvelnénk a tagadhatatlan fejlődés mellett?!

2010-ben több nem jópofának szánt posztot is megjelentettünk. szerkesztőségünk testületileg megállapította, hogy sokkal inkább igénybe veszi publicistáinkat a nem jópofának szánt posztok megírása, mint a jópofának szántak.

az év második felében sokkal kevesebbet írtunk filmekről, sorozatokról. ennek okait a jövőheti szerkesztőségi meetingen vizsgáljuk ki. emellett a vázlatszerű posztok elszaporodása is nyugtalanító jelenség, ezzel is foglalkoznunk kell!

2010-es sikerek

óriási öröm volt együtt dolgozni a nagypofon.blogspot.com csapatával (kár, hogy a megbeszélt további együttműködés egyelőre még várat magára).

szerkesztőségünk tagjai új lendületet kaptak a "hüvelykujj fel!" gombocska megjelenésétől, amiért továbbra sem győzünk hálálkodni valószínűtlenül kreatív főszerkesztőnknek.

2010-ben tartottuk a jubileumi 50. posztforduló szerkesztőségi állófogadásunkat, ami mindannyiunk örömére táncos mulatságba torkollott.

2010-es kudarcok

ausztrál statisztikusok bebizonyították, hogy a bambuszblog életében akadt több olyan hónap is, amikor csupán egy vagy két poszt jelent meg sokszor felkeresett oldalain.

be kell látnunk - és anno, 2010 júniusában be is láttuk -, hogy a vb-rovat baklövés volt. ezért még egyszer elnézést kérünk minden olvasónktól. kiengesztelésül íme egy megszeppent, félénk, bocsánatkérő smiley: :)

a 2011-es tervekről

a bambuszblog egy pillanatra sem áll le! elindítjuk régi-új rovatunkat, a "filmélményeket", ismét foglalkozunk a facebookkal, továbbírjuk most elkezdett alterego rovatunkat és megjelenik oldalainkon főszerkesztőnk egy eddig másik felületen megjelenő rovata is, a wc-kritika rovat!

interaktívvá tennénk blogunkat. szeretnénk egy tinidoki rovatot indítani, ahol olvasói levelekre válaszolnánk. azonban ennek a rovatnak a fejlesztése még gyerekcipőben jár. megeshet, hogy csak 2012-ben sikerül elindítanunk.

szerkesztőségünk szép és sikerekben gazdag 2011-es évet kívánva búcsúzik a következő poszt megjelenéséig.

hálás üdvözlettel:
a bambuszblog szerkesztői team

kellemes buékot!

2011-01-06T02:19:00.000-08:00

a bambuszblog szerkesztői team adósa maradt - légiónyira duzzadt - olvasó táborának az év végi jó kívánságokkal. ezúton kérünk elnézést ezért!

utólag is kellemes ünnepeket és boldog új évet kíván szerkesztőségünk minden egyes tagja!

félve tisztelt és rajongásig imádott főszerkesztőnktől hamarosan várható egy mackósabb évértékelő poszt a 2010-es évről, amelyben nem lesz hiány önkritikából, de öntömjénezésből sem...

reméljük, hogy kedves olvasóink 2011-ben is rendületlenül olvassák majd a bambuszblogot!

bambuszblog szerkesztői team

alterego rovat

2011-01-05T02:18:00.000-08:00

nem kell hollywoodba, díjátadókra vagy focimeccsekre járni ahhoz, hogy hírességekkel találkozzunk. elég, ha nyitott szemmel járunk budapest utcáin, ugyanis rengeteg híresség fordul meg székesfővárosunkban.

nem is olyan régen volt szerencsém találkozni egy főbérlővel, akiről azóta is meggyőződésem, hogy a sok szenvedést kiállt bathilda bircsók volt a harry potterből.

néhány nappal később günthert véltem felfedezni a jó barátok c. sorozatból egy budai buszjáraton, de végig háttal állt nekem. hidrogén szőke haját azonban nehéz összetéveszteni egy zacskó szotyival.

tegnap pedig nem ülhetett velem srégen szemben más, mint horatio a miami helyszínelőkből. igaz, kicsit megöregedett, és a ködös, mínusz négyfokos magyar főváros nem tette indokolttá, hogy viselje egyébként elmaradhatatlan napszemüvegét, de kétség sem férhet hozzá, hogy ő volt az.

a középiskolában pedig sok-sok éven át egy évfolyammal fölöttem járt javier mascherano, aki korunk egyik legjobb védekező középpályása és ugyan semmi keresnivalója nincs barcelonában, a most futó szezon előtt igazolt liverpoolból katalóniába.

évszakértékelő poszt

2010-12-23T10:18:00.000-08:00

más gyermekszemmel a tél.

gyermekszemmel a tél a havas szórakozást, a fehér mesevilágot, a mikulást és a karácsonyt jelenti. egy hónapon belül két ajándékozás minden gyereknek maga a földi paradicsom. overálban szánkóval taknyolni, hógolyót nyakba dobni, hógolyót nyakba kapni adrenalindús elfoglaltság. a hólapátolás is csak addig tart, amíg megmutatjuk a szomszéd néninek, hogy mi már most apró izompacsirták vagyunk, faszagyerekek, akik nem csinálják össze magukat egy kis hóhányástól. "húúha, te már lapátolsz, kisszívem? te már ilyen ügyes vagy?" válaszunk egy büszke mosoly és színpadias fújtatás: "igen, én már ilyen ügyes vagyok (bazd meg)!"

egy-egy téli kirándulás, de kizárólag nyafogásig, hiszen ha panaszkodik a gyerek, hogy fázik a lába, akkor azon nyomban keresünk egy meleg helyet, ahol forró teát és lángost diktálunk belé. s ezután már nem is következhet más, mint egy rövidített hazaút és a jól végzett "munka" elégedett fáradtságával elterülés, és mesére elalvás.

felnőtt szemmel nagyot fordul a világ. a tél esküdt ellenséggé válik. valódi, felelősségteljes hólapátolást jelent. már nincs ott a kedves, öreg néni, aki annak idején megdicsért (vagy ha mégis, akkor negyed órában lecsesz, hogy a hó már több, mint fél napja leesett, és ő addig nem mert elindulni vásárolni, amíg te fel nem nyaltad az utcát). a város egy órával a havazás után már nem fehér, hanem barna, sós hólében fürdik mindenütt. a régi hóemberépítések és a csillagszóró ajándékot ígérő foszforszaga téli depresszióba fordul.

régen egy orrból lógó fikadarab még a gyermeki figyelmetlenség számlájára volt írható, felnőttként azonban az igénytelen tahóság bélyegét süti ránk. és ohh, fájdalom a nagy számok törvénye azt súgja, ez elől nincs menekvés. marad hát a tömögközlekedésen végtelenségig halogatott orrfújás és utána a pánikhangulatban rebegett imák: Istenem add, hogy orrom ma se maradjon fikás!

de a sötétség. minden téli szopások legszopásobbika! rádtelepszik és belülről emészt el. lehet az andrássy úton és a belvárosban csillivilli díszvilágítás, hullhat a hó a kirakatok előtt, mint az amerikai karácsonyi tressmúvikban, a sötétség szépen lassan mégis felfal. és márciusra már csak egy összefonnyadt lélekcsócsa marad az emberben, ami talán még emlékszik arra, hogy milyen volt egy rigófüttynek, egy cirógató napsugárnak, egy virág illatának örülni.

be kell hát látnunk, hogy a természet csúnyán seggbe tréfálta égövünket, amikor a tavasz, nyár, ősz mögé egy szájba lökött telet kanyarított. hiszen a tél mikulásostul, karácsonyostul, szilveszterestül, farsangostul messze a legtrágyább évszak mind közül!

bambuszblog évszakértékelő-skála: 3,12 pont /10-es skálán/

kínos csöndek ellen

2010-12-09T16:43:00.000-08:00

leginkább egy-egy ellenkező nemű társaságában találkozhatunk a kínos csönddel, de nem ritka a szülő-gyermek kapcsolatokban és munkatársak között sem. jobb, ha ilyenkor nem mi kezdünk monológokba, mert könnyen belezavarodhatunk, illetve túlságosan sok értékes információt adhatunk ki magunkról - teljesen feleslegesen. érdemesebb a másikat szóra bírni!

íme néhány fordulat, amivel olajat önthetünk beszélgetésünk kihunyni készülő tüzére:

- és akkor most mesélj a titkaidról! /váratlan húzás, reméled, hogy rád zúdítja az életét. nem valószínű/

- na, és vébé...? /az előző futball-világbajnoksággal kapcsolatban mindenkinek vannak érzelmei: jó alap/

- láttad már a denevérembert? /az őszinte kiváncsiság és a meglepő kérdés tökéletes kombó egy jó beszélgetéshez/

- na és hallom, hogy te meg... /sokatmondóan és bátorítóan nézel rá, mintha valami jót hallottál volna róla/

- pearl harbor nagy szívás volt... /az együttérzés hátán próbálsz menekülni a helyzetből/

- te olyan reggeli típus vagy, nem? /a székletürítési szokásoktól várod a közös nevezőt/

- tarantinóóó, öregeeem, tud az a pali... /az "öregemmel" kihúzod a helyzetet a fiú-lány kontextusból, ezzel próbálod felhúzni a víz alól. tarantino filmjeiről pedig tényleg sokat lehet pofázni/

- sör vagy bor? /az alkoholos sztorik mesélése bárkivel összehangol/

- paralelogramma /próbálod sokkolni egy teljesen oda nem illő szóval/

- szar szag van, érzed? /jót tehet egy kis közös testmozgás, fölálltok, körbenéztek/

- te szartál be? /kicsit drasztikusabban, de ezzel is kitéped a helyzetet a fiú-lány kontextusból, minden mindegy alapon egy haveri összeröhögést vársz a kérdésedtől, de lélekben már feladtad/

- ncore arány...? /reméled, hogy ő is kocka, a cybervilág sok mondandóval kecsegtet/

- nézd, ott a titanic! /megpróbálod behúzni a csőbe, s amikor észreveszi, hogy mégsincs ott az említett hajó, összenevettek és megered a nyelvetek/

/irgalmatlanul tarkón vágod és cinkosan rákacsintasz/

barátság-pillanatok

2010-11-29T16:27:00.000-08:00

hogyan is jellemezhetnénk a jelenkor fiú-barátságait? milyen pillanatokkal szemléltethetjük legjobban ezeket?

- egy begyakorolt kézfogás
- egy részeg tarkórafogás "tyeejejébkntaljbbrtomvjgggy", ami annyit tesz: te egyébként a legjobb barátom vagy
- egy kerek fenék/kebel utáni félfordulat, majd egy fájdalmas, de mégis elismerő összenézés
- egy teljesen bugyuta youtube-videó fölötti felhőtlen röhögés
- egy koccintás miután elhangzott, hogy "az összes lány kurva"
- egy koccintás miután elhangzott, hogy "már nagyon kéne egy barátnő"
- egy koccintás miuátn elhangzott, hogy "ezzel a lánnyal boldog vagyok"
- egy meghívó a bithumenre
- egy kedves, nem várt sms "jo buli völt, máskor ne hányj le! csöcs"
- a bicepsz növekedése fölött érzett közös öröm
- egy utolsó cigi felesben, majd két hétre rá az "első" ugyancsak felesben
- egy homoerotikus poén részegen
- egy homoerotikus poén józanul
- egy homoerotikus pillanat
- egy régi ordenáré poén, amit senki előtt nem vállalnál
- egy új ordenáré poén, amit senki előtt nem vállalnál
- közös vizelések nyári éjszakákon
- egy közös barátnő /vicc volt!/
- egy közös sorozat
- egy közös kedvenc filmidézet
- egy várfalról pöccintett csikk
- egy közös hányás
- egy együtt átfacebookozott éjszaka

igen! ezek azok a pillanatok - a teljesség igénye nélkül.

politikai poszt

2010-11-26T14:16:00.000-08:00

a meg nem írt és nem publikált politikai helyzetértékelés.

érdekes álmok

2010-10-29T02:09:00.001-07:00

néhány napja azt álmodtam, hogy orbán viktorral értekezem a magyar fociról. ma pedig azt, hogy forlán a lazióba igazolt.

alkolholmámoros állapotjelentés

2010-09-25T03:19:00.000-07:00

úgy éreztük, hogy az alkohol mámoros állapotok kategorizálása sokat segíthet olvasóinknak abban, hogy megértsék az éjszaka bizonytalan léptű vándorait. ha tisztában vagyunk - a teljesség igénye nélkül idevetett - kategóriákkal, komfortosabban mozoghatunk a (pesti) éjszakában. a tájékozottság magabiztossá tesz - hirdette a napilap.

alapkategóriák

vidámra itta magát - az élet tulajdonképpen szép. s ezt jóízű nevetésekkel és széles mosolyokkal vesszük tudomásul. valamint alapvető igazságokat fogalmazunk meg a közvetlen anyagi környezetünkkel kapcsolatban a társaságban nagy derűt keltve ezzel. (pl. "hopi, hát ez most leesett", "te a tibi vagy, akit én nagyon csipázok", "följött a hold... hollárijéhóóó")

szentimentálisra itta magát - mikor úgy érezzük, hogy most elég a társaságból. inkább leülünk egy fa alá vagy átülünk egy másik asztalhoz, természetesen mindezt úgy, hogy a társaság azért lássa, hogy mi most szentimentálisra ittuk magunkat. fontos, hogy ne lőjünk túl a célon, nem szabad butára inni magunkat (lásd: lejjebb) az értelem szikrája még pislákol tekintetünkben.

csacsira itta magát - szubkategória a vidám és a buta között. mindkettő jegyeit magán viseli. mégis inkább pozitív és a vidám felé hajlik.

butára itta magát - tekintetünkben ellobban az értelem utolsó hírmondónak maradt lángja is. alapvető igazságokat fogalmazunk meg a közvetlen anyagi környezetünkkel kapcsolatban, de ez már egyáltalán nem vicces, inkább a társaság idegrendszerét tépázza.

kötekedősre itta magát - fizikai jellemzőinkről tudomást nem véve kihívást találunk az ismeretlen társaságokkal való találkozásokban. szeretnénk összemérni erőnket a "falu bikájával". intenzív kurjongatásba kezdünk és próbáljuk felvenni a szemkontaktot azokkal, akik a hangokra felkapják a fejüket, majd "mivan-mivan-mivan?!" kérdéssorozat után igyekszünk bunyózásra alkalmas szituációt varázsolni.

special-kategóriák (általában átfedésben valamely alapkategóriával vagy annak egyfajta kiegészítése)

bújósra itta magát - nemtől függetlenül nem megszokott gyengédséggel keresi a társaság tagjainak fizikai közelségét.

tarkófogósra itta magát - a bújósnál egy férfiasabb kategória. beszélgetőpartnerünk tarkója mögé helyezzük tenyerünket, majd fejét koccanásig rántjuk saját kobakunk felé és csak ezek után kezdünk bele mondandónkba, ami általában az alábbi témákat érinti:
- te, én rájöttem valamire
- tudom ám, hogy...
- te vagy a legjobb haverom
- van még a rumból, amit együtt vettünk?!
- mondjad már hogy merre tudok pisálni
- örülök ám nektek, bírom a timit, te meg... te vagy a legjobb haverom
- /böfögés/

melegre itta magát - poénjainkban egy időután elhatalmasodik a meleg-téma. szívesen markolunk bele az azonos neműek fenekébe, szexiális aktusokat imitálunk, zavarbaejtően simogatjuk a másikat.

homofóbra itta magát - ez előbb említett kategória ellenpólusa. rosszul, agresszívan fogadjuk azokat, akik melegre itták magukat.

drukkerre itta magát - alapvetően nem vagyunk nagy futballrajongók, de ilyenkor agyunk rejtett bugyraiból mocskosszájú szurkolói rigmusok sietnek segítségünkre. két karunkat kitárjuk, páros lábban ugrálunk és rézendítünk a "kisteleeeeki" vagy a "ferenczi álom a külföld", az "áléáláléóóóó, fasszopóóóó..." vagy a "buzi mszp..." kezdetű nóták egyikére.

nácira itta magát - az alkoholmámoros spontán szerepjáték egy szélsőséges formája. a történelemórákon és a filmekből tanult ideológiát a tudatmódosult órák erejéig a magunkénak érezzük és a felmerülő témákhoz ezen attitüdnek megfelelően közelítünk. (néha elnevetjük).

zsidóra itta magát - a nehézsorsú nép sztereotíp jellemzőit vesszük fel és ennek megfelelően töltjük az alkoholmámoros órákat. szerencsés, ha a társaságban párhuzamosan nem jelenik meg az előző kategória képviselője. (folyamatosan elnevetjük).

telefonálósra itta magát - szinte bármelyik alapkategóriával párosulhat. eljön az a pont az iszogatás során, amikor kényszeresen telefonunkért nyúlunk és teljesen indokolatlan hívásokat bonyolítunk le. általában kiscicánkat hívjuk és elmondjuk, hogy mennyire szeretjük. eggyel rosszabb, amikor potenciális kiscicánkat hívjuk. ha mázlink van, vevő borgőzös megkeresésünkre, ha nem, akkor egy életre elvághatjuk magunkat. a legrosszabb, amikor ex-kisciáinkat kezdjük csörgetni és elmondjuk nekik, hogy az nem is úgy volt és mindenképp találkoznunk kell még ma este ("de németországban vagyok, te részeg paraszt!" - "az mindegy, nem érted, hogy most azonnal találkoznunk kell... rájöttem valamire kettőnkkel kapcsolatban..." - /foglalt/)

smsezősre itta magát - sokban hasonlít az előző kategóriára, azonban ebben az esetben szöveges üzenetekkel zaklatjuk ismerőseinket. hátránya, hogy - a fogyasztott alkohol mennyiségével arányosan - gyakran bonyolultan kódolt, esetenként dekódolhatatlan üzeneteket küldünk. ezenkívül visszaolvasható és másnap reggel az "elküldöttek" között rájuk bukkanva kínos órákat (napokat, heteket, éveket) okozhatunk magunknak.

denevéremberre itta magát - az egyik legritkább állapot. ilyenkor meggyőződésünk, hogy mi vagyunk gotham city védelmezői és bőszen fürkésszük az eget, hátha észrevesszük szeretett városunk segélykérő fényjelzéseit.

kiscicák

2010-09-25T03:15:00.000-07:00

protestposzt. válaszul a kedvesemmel, párommal, kicsimmel, picimmel kifejezésekre.

kategóriák:

kiscicám - barátnőnk/barátunk. (igen, úgy! szóval járnak).

hivatalos kiscicám - házastársi viszony.

ex-kiscicám - már nem a barnőnk/barátunk. jártunk, de szakítottunk.

potenciális kiscicám - férfi/nő, akivel el tudjuk képzelni, hogy legyen valami. szeretnénk, hogy legyen valami.

potenciális ex-kiscicám - még kiscicánk, de már látjuk a kapcsolat végét.

alkalmi kiscicám - egy éjszakás, egy estés kaland, semmi elköteleződés.

potenciális képzeletbeli kiscicám - lehet fiktív személy is, de lehet olyan férfi/nő is, akivel teljesen, de teljesen esélytelen összejönni, csupán matematikailag van esély rá. pl. scarlett johansson/jude law.

használjuk ezen kifejezéseket egészséggel és élvezzük a beszélgetőpartnerünk arcán megjelenő grimaszokat és leplezhetetlen zavart!

szürke hétköznapok - a kezicsókolom-korszak

2010-09-06T13:38:00.000-07:00

elérkezett az én kezicsókolom-pillanatom. minden férfi életében eljön az a nap, amikor már olyan magabiztosan és személytelenül tud jónapotkívánokkal köszönni, hogy képesnek érzi magát némi virtuozitásra. elkezdi használni a kezicsókolomot és a tiszteletemet. a környéken évek óta kutyáját ugyanolyan szertartásosan sétáltató úrnak immáron tiszteletem jár, a zöldségesnél a néninek kezicsókolom. ebben már nincs irónia, nincs szarkazmus. nem mesterkélt. a természet mondatja velem. szinte a génjeimbe van kódolva ez a kezicsókolom. tisztán érezzük belsőnkben, hogy ez a tiszteletem most nagyon ült, az a kezicsókolom meg úgy baszott oda, ahogy az udvarias férfiak íratlan etikettkódexében megírták. ezt a kutyasétáltató úr ugyanolyan biztosan érzi, mint a zöldségesnél a néni. mindhárman tudjuk, hogy kész vagyok a váltásra és örömmel üdvözölnek a valódi felnőttek világában. nem mondjuk ki, nem is gondoljuk, csak átjár a kellemes érzés, hogy én is érettebb lettem, mint előttem már annyian. s mint egy csípős decemberi estén felhajtott pálinka után, szétárad bennünk az a megfoghatatlan melegség, hogy ez a világ rendje.

tiszteletem - mondom az úrnak és már nem kapom el a tekintetemet, hanem nyíltan a szemébe nézek. tudja, hogy komolyan gondoltam.
kezicsókolom - mondom nyugodtan a néninek, aki hallja, hogy ez már nem az a slendrián, slmapos kamasz, aki öt éve próbálkozott ugyanezzel. ezalkalommal egy felnőtt köszönt.

élet a facebookon - párkapcsolatok

2010-08-29T07:15:00.000-07:00

nagykamasz pár fekszik a fűben a margitszigeten. csak néhány hete járnak. mellettük két kis laptop félig lehajtva, usb-ikből büszkén meredeznek a mobilnetcsatlakozók. épp befejeztek egy komolyabb beszélgetést arról, hogy miért nincs dislike gomb a facebookon és most kicsit gyengédebb hangra váltanak.

- jaaaj, mackószív, olyan jó, hogy visszaigazoltad a relationship státuszban, hogy együtt vagyunk!
- nyuszi, tudod, hogy én már rég in relatioship-re váltottam volna, csak azt mondtad, hogy az exed miatt még nem akarod. - kicsit sértődötten csókot ad.
- igen, mert vele együtt voltam majdnem három hónapig és nálam végig "single" volt kint.
- az lehet, hogy "single" volt kint, de szerintem őt sokkal többet likeoltad, mint engem - mondja most már határozottan sértődötten a fiú.
- az sokkal gázabb, hogy neked meg csomó közös képed volt azzal a csajjal, akivel maffia warsról jöttél össze! és olyan nyálas kommenteket írt hozzájuk... - vág vissza a lány - tudod mit, kicsim, azt akarom, hogy szedd le a taggeket!
- én meg azt akarom, hogy töröld azokat a posztokat, amiket az exed likeolt!
- annyira utálom, amikor ilyen vagy! dislike! - fortyan fel a lány.
- nekem meg az dislike, hogy olyan oldalakat likeolsz, hogy "imádom, amikor átölelem a barátomat és közben más fiúk nézik, hogy mennyire kerek a popsim!"
- te meg múltkor azt likeoltad, hogy "imádom, amikor csinos lányok likeolják a félmeztelen kondizós képeimet". ez szerinted jobb?!

besértődés. elfordulnak egymástól és mindketten facebookozni kezdenek. később egyre gyengédebb pillantásokat váltanak, majd végül a fiú posztol a lány falára egy szivecskét, amit lány likeol és rákommentel: i <3 u to! majd boldogan facebookoznak tovább...

facebook az utcán is

2010-08-18T08:39:00.000-07:00

ha az ember budapest forgatágában jár-kel, és valami csoda folytán épp nem hallgat zenét, biztos, hogy több olyan beszélgetés foszlányt fog hallani, amiben a facebook szerepel.

a standard: "igen, engem is bejelölt"

a buliról tájékozódós: "jaja, láttam fáccsén, hogy tibi is ott volt... höhö"

fb-n ismerkedős, tukkós: "én meg bazd meg, bejelölöm a csajt, oszt baszik visszaigazolni"

flörtölős: "képzeld megpókolt, ez most szerinted mit jelent? szerinted most likeoljam a profilképét?"

öntudatos, tukkós: "de érted, engem ne taggeljen be, mer' letöröm a kezét... érted, ancsi meglátja, hogy ott voltam, kidob a picsába, oszt szoszi..."

öntudatos intellektuális: "...én pedig küldtem neki egy privát üzenetet, hogy legyen kedves ne jelöljön be olyan képeken, amelyek a tudtom nélkül készültek, ellenkező esetben ezt jelentem a közösségi portál illetékeseinek."

még mindig flörtölős: "...erre egyből jön tőle a like, meg kommentbe azt írta, hogy ő is! szerinted most írjam, hogy én is?"

intellektuális, résztvevős: "a facebook nevű közösségi oldalon olvastam, hogy hamarosan lesz fiatal művészeknek kiállítása a mai manó házban, én pedig bejelöltem, hogy meg fogok jelenni ezen az eseményen. velem tartasz?"

rálazulós, résztvevős: "janesz posztolt valami eventet, hogy lesz valami szétcsúszás hajón. hallod, nyomtam rá egy instant-attendet. akkor ott ütközünk tesó, ok?"

teljesítmény orientált: "és képzled, már hétezren tagjai a klubomnak, a marcsiéban meg csak az anyja van meg a kutyája, de azt a profilt is ő csinálta... de cikiiii!"

időjárási poszt - könyörületre lelve

2010-07-25T17:39:00.000-07:00

rosszidőnek még nem örültem ennyire. pedig télen pont arra seggrepesztő kánikulára vágytam, ami az elmúlt hetekben kifacsart és megkínzott. azt hittem bírom a meleget és kemény legény vagyok, de az utóbbi napokban már csak meggyörörten lődörögtem, mint a levetetlen szőrű lomha bernáthegyi. ha valaki megkocogtatta volna a vállamat és azt mondja, hogy "hé, kishuszár, ugye tudod, hogy ez már maga a pokol", egy pillanatig sem kételkedtem volna. mint ahogy azon sem lepődtem volna meg, hogyha a kőrúton az apokalipszis katonái vágtatnak értem kénköves szikrákat hányva az utánuk vánszorgó bkv busz szélvédőjére.

de dícsértessék zeusz és a könyörületes esőistenek! itt a rosszidő. a jános-hegy őszi ködbe vész és a lagymatag, egész napos eső letörte a higanyszálak szárnyait, hogy végre a mélybe (értsd: 20C°) zuhanhassanak. a lehellet látszik, de a nap nem. az ember fia nem ragad, legfeljebb csak rá a ruha, ha eleget áll kint az esőben, s homlokunkon is csak a fentről érkező áldás gyöngyözik, ami végre valahára nem sós (lehet, hogy kenes, lehet, hogy radioaktív vagy máshogyan mérgező a nedű, de végre nem a sajátunk).

köszönöm!

bp - lokálpatrióta érzelgős poszt

2010-06-30T04:50:00.000-07:00

2010-ben szerettem meg a pesti oldalt.

rettenetesen vártam már a nyarat. és jobb lett mint gondoltam. eddig csak budán mozogtam otthonosan. pesten mindig idegen voltam. de idén nyáron végre pestet is magamének érzem. sétálni és biciklizni a belvárosi éjszakában... amikor egy szál pólóban virrad rám a másnap. az aszfalt megállíthatatlanul okádja a tegnap melegét, a pincékből pedig meg-megcsap a dohos hűs.

jó lenne vidéken vagy külföldön nyaralni. mindig azt gondoltam, hogy a veszteseknek jut csak osztályrészül a budapesti "vakáció". de nem! a nagyvárosi nyarat megélni külön műfaj a nyaralásban. nyaralás haladóknak. nem az egzotikumról, nem a friss levegőbe sóhajtásokról, nem a sokadik réteg napolajról, nem a leégésről és a lángosokról szól. nem te változtatsz helyet, hanem hagyod, hogy megváltozzon a hely magad körül. hagyod, hogy megismerjétek egymást: a város és te. egyszerűen másképp és máskor használod a várost.

a várost, ami egy igazi csoda és egyszerűen nem lehet nem szeretni. zsörtölődünk ugyan, sopánkodunk a kátyúk és dugók miatt, vannak vesszőparipáink. minden párkapcsolatban vannak érthetetlen rigolyái a másiknak. vannak ellentétek és súrlódások, de ezek nélkül nem is lenne igazi a szeretet, ami így megmérettetik és mindig győz.

egy kellemes hely. egy igazán jól eső pofa sör. egy ismerős a forgatagban. egy nyár éji zápor. egy idegen lány illata. a saját izzadságszagom. egy duna-parti utolsó slukk. egy távoli sziréna. egy csillag a szmogban. egy lámpa sárga fénye. egy részeg, magányos séta hazáig.

facebook - élet(?!) a halál után

2010-06-25T03:12:00.000-07:00

a cím pepita világot sejtet, de csak azért, hogy minél többen kattintsanak rá. a valódi cím az lett volna, hogy "facebook - kóma/öntudatlanul/eszméletlenül".

az élet kegyetlen. néha meg kell hoznunk a legnehezebb döntést (értsd: nem jelentkezem be a facebookra). tudom, hogy mit gondol a bambuszblog - mára légiónyira duzzadt - olvasótábora, de méginkább tudom, hogy mit érez. az empátia és a sajnálat fojtogató hullámokban verik a torkukat és garatjukat, hogy a hullámokból felcsapó sós víz könnyekként csurogjanak le elkínzott arcukon. igen, merthogy meghoztam életem (egyik) legnehezebb döntését.

facebook-halál - avagy az alagút, aminek csak az eleje fényes a vége sőtét mint a holdtalan, felhős téli éjszaka.

veszteséglistánk:
- legfájóbb veszteségem, hogy nem nézhetem végig naponta elérzékenyülten a saját fotóimat
- nem írhatok állapotjelzéseket, hogy mennyire szép a nyári este és milyen finom volt az idei első cső kukorica
- nem írhatok kommenteket, amikre lájkok érkeznének
- nem posztolhatok, amikre lájkok érkeznének
- nem szörnyűlködhetek órákig ülve a facebook előtt, hogy egyes ismerőseim mennyi, de mennyi időt basznak el itt
- nem legyezhetem hiúságomat azzal, hogy ismeretlen kislányok jelölnek be és aztán nem válaszolnak "szia! honnan ismerlek?" privát üzenetemre, mert annyira zavarba jöttek tőlem
- nem látom, hogy ki van in relationship és ki lett épp single
- nem tudom, hogy ki kinek lett az ismije
- nem tudom megpokeolni a csinos lány ismerőseimet
- nem tudom, hogy ki milyen oldalakat lájkol
- nem látom az új fotókat, ezért tulajdonképpen nem tudom, hogy mi történik

vakon tapogatózom a világban, lekapcsolaták a villanyt, neo-t leoldották a mátrixról. élettelen testként lebegek egy csodálatos szervezetben, integrálatlan áramkör vagyok egy óriási gépezetben.

ehhez képest semmit nem ér az a napi 3-4-5-6 óra, ami felszabadult!

update: ez természetesen csak egy időszak. a defibrilláció kihúz a pácból...

szabályok, amelyek szétcsesznék a futballt

2010-06-21T04:30:00.000-07:00

- a háromméteresnél nagyobb lest sárga lappal büntessék
- minden csapatnak annyi másodperc legyen a támadóideje, ahányadik a világranglistán (az erőviszonyok kiegyenlítésének érdekében)
- három el nem végzett bedobást be lehet váltani egy szögletre, tizet egy tizenegyesre
- csak vérző játékos lehet a pályán
- az ollózásból elért gól hármat ér
- ha egy edző meg tudja győzni a játékvezetőt, hogy csere nélkül küldjön be még egy játékost, ám legyen
- kezezés után csak a sértett csapat edzője végezheti el a szabadrúgást
- a gólörömnél bemutatott performanszokat külön zsűri pontozza és - nem 0-0-s - döntetlen esetén az erre leadott pontszámok döntenek
- egy másik háromfős bizottság a futballisták kinézetét pontozza (frizura, felsőtest kidolgozottság, az izzadságcseppek formája), ami egy még ki nem dolgozott bonyolult matematikai képlet alapján befolyásolja a végeredményt
- ha egy fehér játékos egy színes bőrűnek ad kötényt, piroslappal azonnal ki kell állítani ('say no to racism!')
- minden mérkőzés előtt minden csapat felfesthet egy új vonalat a pályára, amihez kitalál egy új szabályt
- ha Kakát kiállítják, Honduras kap 4 pontot - mindig
- a vébén is be kell vezetni, hogy minden csapat kezdő tizenegyében csak 3 EU-n kívüli útlevéllel rendelkező játékos szerepelhet (megeshet, hogy ez az EU-s válogatottak malmára hajtja a vizet)

vb-rovat - többedik nap

2010-06-18T01:27:00.000-07:00

nincs kedvünk folytatni, cserébe viszont kezdenek javulni a meccsek. ennek örülünk!

vb-rovat - 5. nap

2010-06-15T01:51:00.000-07:00

új-zéland-szlovákia

hamsik.

tipp: 0-1
update - valódi eredmény: 1-1

elefántcsontpart-portugális

alkoss valamit c! épülj föl drogba! s rúgjatok gólt, mutassátok meg, hogy mégiscsak szép ez a játék!

álomtipp: 3-3
tipp: 1-2

update - valódi eredmény: 0-0

brazília-észak-korea

mikor a többiek fékeznek, akkor is tövig nyomod a gáááázt! - reméljük dungának ez a legfőbb taktikai utasítása és hátradőlve nézhetjük, ahogy - enyhe képzavarral élve - a kecsesen szambázó brazil tizenegy halára gázolja korea menetoszlopait.

tipp: 6-0
update - valódi eredmény: 2-1

vb-rovat - 4. nap

2010-06-14T04:10:00.000-07:00

hollandia-dánia

nincs baj a dánokkal, szimpatikus kis csapat, de mivel eddig csak a németek voltak képesek vébéhez méltó teljesítményt kifacsarni magukból, a következő reménységünk a holland tizenegy. azért szorítunk, hogy ahogy torghelle sanyiékat, úgy a dánokat is szépen kitömjék. robben nem a szívünk csücske ugyan, de sajnáljuk, hogy nem lehet ott az első meccsen, hiszen nem kétséges, hogy ott lenne a helye, és vágyunk teljesítésében hathatósan tudna segédkezni. szép játékot, sok passzt, sokszor púposodó hálót akarunk látni sörensen háta megett.

tipp: 3-0
update - valódi eredmény: 2-0

japán-kamerun

nem hoz lázba, de csipázzuk eto'o mohó, vigyori fejét, amikor mutatja a bírónak, hogy labda volt, vagy egy elönzőzött helyzet után a társaknak, hogy ő bizony így látta legjobbnak, de legközelebb talán passzol.

tipp: 1-2 (végre bejöhetne az 1-2-es tippem)
update - valódi eredmény: 1-0

olaszország-paraguay

olaszország az esélyesek közt a fekete ló. a bambuszblog csapata sokat törte a fejét, hogy vajon mit lehet várni lippiéktől, mire lehet elég a senior csapat. de nem tudtunk megegyezésre jutni. lehet, hogy cannavaróék groteszk látványt nyújtanak majd, ahogy a fele olyan idős csatárok szambáját próbálják követni reumás tagjaikkal. de az is megeshet, hogy hanyatló karrierjük végén főnixmadárként emelkednek föl a rájuk zúduló kritikák ragadós mocskából - most utoljára. mindenesetre a hagyományok szerint ott a helyük az egyenes kieséses szakaszban.

tipp: 2-0
update - valódi eredmény: 1-1
a második félidőben legalább volt akarás.

vb-rovat - harmadik nap

2010-06-13T01:31:00.000-07:00

algéria-szlovénia

nem érdekel!

tipp: 0-1
update - valódi eredmény: 0-1 (első találat)

szerbia-ghána

szimpatikus, harapós csapat a szerb, legalábbis a selejtezők alatt azok voltak. nekik megy a drukk.

tipp: 2-1
update - valódi eredmény: 0-1

németország-ausztrália

amióta kikopott ~~az ss-különítmény~~ a régi antipatikus, karótnyelt generáció (jancker, kahn, matthäus, effenberg, stb.) szerethető lett a német csapat. óvatosan kell bánni azzal, hogy német, mert tele van a csapat honosított vagy második generációs bevándorlókkal, de ez napjainkban már egyáltalán nem meglepő. és akkor ahogy ezt ilyenkor kell, mondjuk el, hogy a németeket egy világversenyen sem szabad leírni, akár a döntőig is eljuthatnak, ott pedig már minden megtörténhet. az utóbbi mondattal nem vállaltunk nagy kockázatot. ausztráliáról nem vagyunk hajlandóak tudomást venni, amíg nem mutatja meg, hogy miért került be a 32-es mezőnybe (új-zélandról ez hatványozottan elmondható).

tipp: 1-0 (az eddigi meccsekből kiindulva csak kis különbségű győzelmet merünk jósolni, ha az eddigi meccseket nem láttuk volna, 3-0-t tippelünk.)
update - valódi eredmény: 4-0 (tetszett a meccs, de ausztráliáról továbbra sem veszünk tudomást)

vb-rovat - második nap

2010-06-12T03:00:00.000-07:00

dél-korea-görögország

mit jelent korea a kezdő és semi pro futballbarát számára? teljesen egyértelmű: a 2002-es menetelést a bronzig, amit a játékvezetői team kövezett ki nagy műgonddal. a másik pedig park ji sung, a manchester united méltán híres és közkedvelet támadó középpályása. ezenkívül tudjuk a dél-koreaiakról, hogy messze laknak és, hogy a miénktől eltérő rasszjegyekkel bírnak. ami a futballtudásukat illeti, a vébén igazi középcsapatként tudjuk elképzelni, amely nem valószínű, hogy bírói segítség nélkül képes lenne meglepetést okozni. a görögökről sem feltételezünk hasonlót. ugyan még mindig otto 'sikerkovács' rehhagel dirigálja a csapatot, de ez erre a tornára kevés lesz. arról nem is beszélve, hogy a csapat kapuját már nem az ősz hajú ikon, nikopolidisz védi. hogy akarhatnának így bármit is?!

tipp: 0-2
update - valódi eredmény: 2-0 (annyira nem megy jól a tippelés)

argentína-nigéria

messi, ki más?! egész szerkeszőségünk körömrágva várja messi első labdaérintéseit, és teljes odaadással imádkozik, hogy barcában nyújtott idei teljesítményét át tudja menteni és a vébét is beragyogja. (természetesen azt is kívánjuk, hogy mások is bizonyítsák zseinjüket.) az egész argentín csapat bivalyerős úgy egyébként, és nem kizárt, hogy az agyalágyult, exkokainista szövetségi kapitányuk, az isteni diego "még egy kis pluszt tud adni a srácoknak". a nigériaikról nagyjából ~~lófaszt se~~ semmit nem tudunk. illetve ismerjük obafemi martinst, aki az interben szaltózott néha nagyokat, ismerjük obi miklet, aki viszont nem lehet ott sérülés miatt. és ismerjük lars lagerback szövetségi kapitányt, akit szerkesztőségünk testületileg utál. az extrém ellenszenv azoknak az éveknek a folyománya, amelyeket egy selejtező csoportban töltött válogatottunk az akkor még hazája csapatát trenírozó svéd szakember fiaival. még egy ok, hogy az afrikaiak vesztét kívánjuk. (fairplay üzemmódban: hajrá argentínok!)

tipp: 4-1
update - valódi eredmény: 1-0

anglia-usa

elismerjük, az angol keret ~~nagyon baszó~~ brutálisan erős, főleg a középpályájuk. igaz, emil heskey beválogatása előtt kissé értetlenül állunk, azonban távol álljon tőlünk, hogy az első meccs előtt kritizáljuk don fabiót! az elismerésünk ellenére azoban be kell vallanunk, hogy az angol válogatottnál egyet sem utálunk jobban a 2010-es világbajnokságon. második helyen egyébként éppen aktuális ellenfelük áll, de ahogy ízlelgettük a párosítást, egyértelműen erősebb ellenszevet éreztünk a szigetországiakkal szemben. amit szeretnénk, és amit várunk, hogy gerrardék az egyenes kieséses rendszer előtt hazautazhassanak. a csoportjukra pillantva erre sajnos nincs túl nagy esély.

tipp: 3-1
update - valódi eredmény: 1-1 (óriási potya!)

vb-rovat - első nap

2010-06-11T02:40:00.000-07:00

dél-afrika-mexikó

semmit nem tudunk a dél-afrikai válogatottról, talán ezért szorítunk inkább mexikóért. no meg azért, mert onnan legalább ismerjük rafa marqezt, guardadót, dos santos-t és gillermo francót. úgy tűnik, az ismerős arcoknak szívesebben drukkolok. a házigazdának pedig mindig nehezebb, mert úgy érezzük, hogy nem küzdött meg a részvételért. legalábbis nem a futballistái. mert tény, hogy a dél-afrikai köztársaság küzdött érte becsülettel, néha reménytelenül: belepumpált a vébérendezősdibe 1 milliárd+ dollárt. más kérdés, hogy amikor németország rendezte a vébét, akkor ez az ellenérv fel sem merült bennünk, hiszen a németekkel kapcsolatban soha nem juthat eszünkbe, hogy nem tudtak volna önerőből kijutni (ők bármikor képesek kiállítani egy olyan válogatottat, ami különösebb nehézségek nélkül kijut a világversenyekre).

tipp: 1-2
update - valódi eredmény: 1-1

uruguay-franciaország

mint sokakban, bennünk is ellenérzéseket keltett az, ahogyan a franciák kijutottak a világbajnokságra. (mégsem tartom henry-t hibásnak, vagy inkább nem őt tartom hibásnak, hanem a játékvezetőt. a legtöbb rutinos játékos megpróbálta volna bepofozni a labdát, aztán vagy sikerül, vagy nem. ha a bíró észreveszi, és határozottan kifelé ítél, az egész esetre senki, de senki nem emlékszik, az igazság győz, és mindenki megnyugszik. nem így történt: henry lett a bűnbak, a sportág szégyene, az antifairplay manifesztuma.) raymond domenech sem a szívünk csücske és soha nem tudtunk még szívből drukkolni a franciáknak. ugyanez uruguay-ról is elmondható: azonban ezen a meccsen inkább értük szorítunk. franciaország mellett csak az szólhat, hogy közelebb van, mint dél-amerika, de ezzel most nem tudunk mit kezdeni.

tipp: 1-1
update - valódi eredmény: 0-0

vb-rovat beharangozó

2010-06-11T02:20:00.000-07:00

a bambuszblog szerkesztői csapata úgy döntött, hogy a teljesség igénye nélkül vb-rovatot indít. laikusoktól laikusoknak is lehetne a mottónk, hiszen nem az objektivitásra törekszünk majd és nem hideg szakértelemmel nyúlunk a meccsekhez, játékosokhoz, helyzetekhez. sokkal inkább részrehajló, vérben forgó szemű, szotyihéjjat prüszkölő hozzáállással közelítünk dél-afrikához. érveinkben és eszmefuttatásainkban a józanész ritka vendég lesz, a racionalitás tű a szénakazalban, a pártatlanság pedig fehér holló.

a rovatot - mint ahogy eddig is megszokhatták a kedves olvasók - királyi többesben írjuk szerkesztőségünk egységét bizonyítandó.

mivel szerkesztőségünk vállaltan nem törekszik arra, hogy minden meccsről írjon, ezért teljesen hangulatfüggő, hogy melyikről írunk/nem írunk, illetve milyen terjedelemben tesszük ezt. jellemzően tippeket és véleményeket publikálunk majd, a tudósítást és összefoglalókat hanyagoljuk...

jó szórakozást és sikerekben gazdag világbajnokságot kíván a bambuszblog szerkeszői csapata!

mi történt a limonádékkal?!

2010-06-11T02:08:00.000-07:00

nem emlékszem pontosan, hogy melyik nyár volt az, amikor felkerültek a itallapokra a "házi limonádék". de pirosbetűs ünnepnap volt a budapesti vendéglátóipari egységek számára, az biztos.

mi történik ugyanis? fognak egy félliteres poharat, tesznek bele édesítőt, citromot, belebasznak pár narancsdarabot a tetejét tíz centi vastagon jéggel töltik fel, majd az egészet nyakon öntik szódával és 600 forintot számláznak. ha te "speciális" limonádé különlegességet szeretnél (értsd: nem narancsot, hanem dinnyét vagy mangót basznak bele), akkor máris 800 forintra rúg a szódás, gyümölcsös jég ára.

a pofám leszakad!

filmélmény: nindzsagyilkos

2010-06-02T03:23:00.001-07:00

még az elején le kell szögeznünk, hogy a cím ellenére nem vígjátékról van szó. ettől még számos jelenet mosolyt csalhat az arcunkra, de nem feltétlenül ott, ahol a készítők poént szúrtak a szövegkönyvbe.

a film megtekintése előtt komoly fejtörést okozhat a cím: akkor most egy gyilkos nindzsáról van szó? vagy egy gyilkosról, aki nindzsákat öl? a kínzó talányon rágódva észre sem vesszük, hogy elkezdődött a film, és már az első öt percben annyi vér csorog le monitorunkon/a mozivásznon, mint egy marhafeldolgozóüzem jobb napján az elvezető csatornákban.

a gyakori flashbackekből megtudhatjuk, hogy főszereplőnk, Riazo egy meg nem nevezett távolkeleti kolostorban cseperedett tökéletes gyilkológépezetté. mestere, Ozuno, a nyugati civilizáció nevelési szokásait sutba dobva sajátos módszerekkel dolgozott a csöpségekkel. alkalmanként szó szerint próbált embert faragni a nebulókból. erre kiváló példa, amikor egy gyakorlás során Riazo vesztesen hagyja el a tatamit, mire mestere nemes egyszerűséggel lyukat üt a hasába, majd a nyílt hassal szenvedő tanoncot magára hagyja és azt a feladatot adja neki, hogy próbálja meg túlélni az éjszakát...

hasonló esetek sora és egy tragédiába fulladó szerelmi szál Riazót arra késztetik, hogy rendje ellen forduljon: ő lesz a nindzsagyilkos. a történet berlinben folytatódik. Riazo és ellenfeleinek haraca nyomán nagyjából hétezer gallon vér ömlik a német főváros utcáira és raktárépületeire.

az egész világot behálózó nindzshálózatot végül sikerül felszámolni. kb. hatvan katonai hummer és ötszáz kommandós tör be a sokezer éves kolostorba, hogy a film utolsó tíz percében zavarbaejtő mennyiségű ólommal tömje ki a nindzsákat. eközben Riazo egy lángoló teremben méri össze erejét régi mesterével, és - mint ahogy az ilyenkor lenni szokott - többször majdnem meghal, de végül mégsem!

amit a filmből megtudhattunk a nindzsákról:

- jól látnak a sötétben

- nagyon-nagyon jól látnak a sötétben, és ha a sors úgy hozza, harcolni is tudnak sötétben

- meglepően gyorsan regenerálódnak, és a napi 15-20 literes vérveszteség nem ad okot aggodalomra

- olyan erősen tudják dobni a dobócsillagot, hogy az bizony átmegy a kommandósok golyóállómellényén(!)

- jól bírják a fájdalmat

- ügyesen szaltóznak bunyó közben

- meglehetősen jó az állóképességük

- ha ez eddig nem lett volna egyértelmű: kifejezetten jól látnak a sötétben

bambusz-skála besorolás: 3,69+1 (plusz egy, mert elhangzik a filmben, hogy "ha lekésed az adóbevallásod az nagy baj, ez kurva nagy gáz!")

időjárási poszt

2010-05-18T07:00:00.000-07:00

mit tesz májusnak lenni?

annyit tesz: a napnak erőt ad, orgona virágait bimbóztat, kibont, illatoztat, megrozsdásít és végül elhervaszt. annyit tesz: gesztenye leveleit felnevel és árnyákot ad. annyit tesz: a tél után először megizzaszt, megfog, megpirít. annyit tesz: terveztet, nyárra emlékeztet, csapott fenekű bárányfelhőket úsztat a kék égen. annyit tesz: meleget ad a tojónak, meleget ad a tojásoknak, lágy szellőt simít a fiókák gyakorlatlan szárnyai alá. annyit tesz: strandot nyit, fagyit ad a kézbe, langyos estén hideg sört a város fáradt vándorának, könnyed záport az ázni vágyó szerelmeseknek.

de nem, nem annyit tesz: gallyakat tör, torkot gyullaszt, taknyot köp a széllel.

lényeg a lényeg: hééé, ott fönt... valaki! kurvára nem november van!

facebook - csoportos tobzódás

2010-05-06T08:31:00.000-07:00

nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami az utóbbi időben a facebookon megy csoportkreálás terén. boldog, boldogtalan... fű, fa... szöcske és bogár számolatlanul ontja magából az idiótábbnál idiótább, feleslegesebbnél feleslegesebb és irritálóbbnál irritálóbb csoportokat. most csak a magyar nyelvű csoportokkal foglalkozunk. ennek oka, hogy az angol nyelvű csoportok általában vállalható humorral és tartalommal dolgoznak. erre azon logika mentén jutott szerkesztőségünk, hogy az angol nyelvű csoportokat általában "távol" (bár a cyber-térben elvileg nem létezik ilyen fogalom, de most mégis... értjük) alapítják és kellően jópofának kell lennie ahhoz, hogy sok-sok emberen keresztül eljusson hozzánk.

most tüntetőleg néhány felesleges és irritáló csoportötlet...

vicces, néha ordenáré csoportok:

- akik csak a reggeli szarásban hiszenk.
- egyedül jól nézek ki a tükörben, de a konditeremben kicsinek és jelentéktelennek érezem magam.
- akik próbálnak vicces csoportokat létrehozni, de nem sikerül nekik, ezért smiley-t raknak a csoportnév végére.
- akik mindig beleköpnek a piszoárba.
- akik mindig beleszarnak a piszoárba.
- akik birkák és csak pisilésre használják a piszoárt.
- akik szeretik a dolgokat.
- akik pörögve hánynak.
- akik a péntek és szombat esték végére hányással tesznek pontot.
- akik szerint az ember addig nem depressziós, amíg élvezi a szarást.
- akiknek elegük van a szarós-hányós csoportokból.
- akik szerint a facebooknak igenis több szarós-hányós csoportra lenne szüksége.
- lehessen pénzért lájkokat vásárolni a szar posztjaimhoz!
- akik Ł3,99-nél többet is fizetnének a facebookért.
- akik fiúk, de az egyik álmuk, hogy jennifer hozza be a reggelit nekik és bradnek.
- akik régen azt hitték jól táncolnak, és élvezték, ma már tudják, hogy nevetségesek, és élvezik.
- akik bizonyos számok hallgatásától faszább gyereknek érzik magukat.

nyálas csoportok sok tagra hajtva:

- akik szerint az élet igenis szép.
- akik pártállástól függetlenül magyarok.
- akiket nagyon...
- akik azok, akik.
- akik szeretik a mamájukat.
- akik szerint létezik tavaszillat.
- akik szeretnek szeretni.
- akik szeretnek adni.
- akik szeretnek adni, de úgy gondolják, hogy kapni sem rossz :).
- akiknek egy mosoly többet ér ezer smiley-nál.
- akik hiszenk az emberi jóságban.
- akiket nem gólya hozott, hanem egy rózsaszín póni tett le a szivárvány lábánál.
- akik kiskorukban beleestek egy kád szirupba és ezért még mindig nagyon édik.
- akik szirup nélkül is nagyon édik.

úgy éreztük, hogy új posztot érdemel a triviális csoportok halmaza, aztán meggondoltuk magunkat. ezek a csoportötletek válaszok sok olyan megvalósult csoportra, amelyek túl pihent elméjű, túl alter vagy túl rózsaszín világból jött emberek agyából pattantak ki. (meg kell jegyeznünk, hogy van egy-két olyan csoport, ami kritikánk ellenére nem nélkülöz némi fantáziát és eredetiséget - a szerk.)

triviális csoportok

- Akik buli után nem mezítláb, hanem cipőben mennek haza.
- Akik szerint a magyarok általában nem eszkimók, de az kurva élet, hogy a 2/3-uk nem az!
- Akik szerint a Balaton igenis létezik!
- Akik kiskorukban nem tették a könyvet a párnájuk alá, mert akkor se voltak ostobák és most sem azok.
- Akik nem hisznek a napfényugrató miniemberben, mert még mindig kurvára nem ostobák.
- Akik nevetnek, és abba tudják hagyni.
- Amikor megnyomom a folyékony szappant, NEM kiáltok fel, hogy oohh, jeeejejejeejeeeejeejejeeee!
- Nincs vizslám.
- Ha tele vagyok, nem eszem többet.
- Évén ivis tuvudovok, deve evezévért mévég kuvurvávárava nevem csivináválovok evegy kivibavaszovott csovopovortovot favaszbuvukovon!

update várható...

kalauzok, stílusok

2010-04-20T07:44:00.000-07:00

a magyar intercity szerelvényeken nem automata jelenti be a soron következő állomásokat és egyéb elengedhetetlenül fontos információkat, hanem - hogy érezzük a törődést - a kalauz maga olvassa be az előre megírt máv-os szabványszöveget. sok a kaluz, éppen ezért adja magát, hogy több féle "beolvasási iskoláról" beszélhetünk.

1. a vonatra száműzött rádió 1-es műsorvezető
nem szimplán profin olvassa be, de játszik a szöveggel, varázsol a hangsúllyal, néha egészen a ripacsság határait feszegeti. miután az előtérből az üléssorok közé lép, arcán büszke mosoly bujkál, tudja, nagyot alkotott. a jegyeket nem mint kalauz írja alá, helyette kegyesen rója az autogrammokat és a csinos egyetemista lányokra széles mosolyokat villant.

2. a közszolgálatis elit kalauz
hallani, hogy érti, amit felolvas, azonban végig sallangmentes marad. hozza a szintet, de a rádió 1-essel ellentétben nem enged meg magának semmi extrát, sőt, szinte derogálna neki. hangjából érezni, hogy ő hivatása szerint kalauz, erre tette fel életét, ez az, amit az unalomig tud, mégis élvezi. szerencsésnek érzi magát, hogy megtalálta a munkát, amiben kiteljesedhet. nem a beolvasásba akarja belevinni az egyéniségét, inkább a vonatindításokba, a jegylyukasztásba, -aláírásba, sípolásba. ő nem holmi nagypofájú riporter, azonban hibátlanul elvégzi ráosztott részfeladatát a mikrofonnál.

3. a kényes tapló
ő is érti ugyan, amit beolvas, nem hülye, de már rohadtul unja. már akkor hőbörgött, amikor bevezették a rendszert. ellenérzéseit nem adhatta felettesei tudtára, ezért nem maradt más: inkább az utasokkal érezteti, hogy "tele a fasz".

4. az általános iskolás
az első szótól kezdve egyértelmű, hogy egy mukkot nem ért abból, amit olvas. a hangsúlyok teljesen rossz helyen vannak, a pont helyett vesszőt olvas és szinte érezni az izzadságszagú megkönnyebbülést a borzalmas bejelentkezés végén. hangja alapján sokkal inkább érezzük magunkat egy általános iskola harmadik osztályában egy olvasás órán, amikor egy gyengébb képességű nebuló birkózik a sorokkal, de fejben már a szünetbeli fogócskát tervezi. az az ő igazi terepe, nem pedig a betűk, bekezdések és azok a fránya írásjelek.

a szerencsétlen utas pedig időről időre felébred az alsós módjára énekelve olvasó kalauzra, s legszívesebben kifejelné a 3 cm vastag üveget, hogy a sínek alatt szenderüljön örök nyugalomra.

politikai poszt

2010-04-15T03:54:00.000-07:00

a meg nem írt és nem publikált választásértékelő poszt helye.

megújultunk

2010-04-15T03:51:00.000-07:00

a bambuszblog forradalmi újdonsággal lepte meg olvasóit. mint a bejegyzések alatt láthatják, megjelent a "hüvelykujj fel!" gombocska. a zavarba ejtően zseniális újítás isteni szikraként pattant ki főszerkesztőnk agyából, hogy aztán üstökösként ragyogja be a bambuszblog egét. számtalan álmatlan éjszaka és megalkuvást nem ismerő, alázatos, kemény munka árán sikerült kiötleni ezt a facebookos "like"-nál fényévekkel eredetibb megoldást.

amennyiben indokoltnak érzik, kérjük, használják egészséggel!

köszönettel:
bambuszblog szerkesztői team

a "mi a fasz?!"-pillanat

2010-04-14T05:25:00.000-07:00

vannak helyzetek, amikor az ember olyan idegállapotba kerül, hogy esélye sincs a probléma higgadt megoldására, sőt, igazából már semmi, a problémához kapcsolódó értelmeset nem tud mondani. a fokozódó helyzet csúcspontja, amikor a szenvedő alany nem bírja tovább és elüvölti magát: "mi a fasssz?!"

hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

példaszituáció #1.: napok óta esik az eső, és fedetlen nyakunkba most hullik húsz percen belül az ötödik 3 decis esőcsepp... mi a fassssz?! - nézünk föl vérben forgó szemmel a fára, amelynek valamelyik leveléről érkezett a támadás.

példaszituáció #2.: nagyon sietnénk valahova, de sietés közben szeretnénk zenét is hallgatni. zsebünkbe nyúlunk, ahol szokás szerint tengerészcsomókba kötözte magát a fülhallgatónk. bogozzuk-bogozzuk, de esélytelenek vagyunk az idővel folytatott küzdelemben... mi a fassssz?! - elégeljük meg a kilátástalan csatát és indulatból vágjuk zsebre drótköteget.

példaszituáció #3.: naplemente a duna-parton, valahol a szentendrei szigeten. épp elmélyednénk a látványban, amikor az első szunyog belezümmög a fülünkbe. elhessegetjük, és újra mélyeket lélegeznénk, de a következő percben már hat szúnyog támad, és hamarosan több száz. a tehetetlen düh megint elborítja agyunkat... mi a fassssz?! - üvöltjük sírós grimasszal az arcunkon, és közben csapkodunk a levegőben.

izzadtságszagú agóra

2010-04-14T03:11:00.000-07:00

a konditermekben gyakran elterelődik a szó az anabolikus szteroidokról, táplálékkiegészítőkről, bicepszméretekről. sokan el sem tudják képzelni, hogy a témák milyen változatossága tobzódik az izzadságszagban. szépirodalom, gazdaság, film- és lemezkritikák, gasztronómia, barkácstippek, utazás, művészet és természetesen politika. pláne választások idején.

- voltál szavazni? - kérdezi az egyik izzadt, erektől és izmoktól duzzadó polihisztor a másikat.
- hagyál már! minek? lehet más a politika?! mindig ugyanaz marad, nem lehet más. nekem meg tök mindegy, hogy a gyurcsány vagy ez a kis napóleon ül ott. a kenyér úgy is ugyanannyiba kerül, a nap is sütni fog... most minek, hova, ááhh...
- szóval nem voltál?
- minek szavazzak, inkább szunyókálok egy jót. vagy nézem ahogy nő a fű - mondja és új ötletén fellelkesülve folytatja - nézem, ahogy nő a fű, aztán hátha találok egy kis katicát, amit meg tudok menteni, mert belefulladna a harmatba.

paradigmaváltás

2010-04-13T06:29:00.000-07:00

igaz történeten alapuló tanmese

2008 kora őszén kapatos társaság indul hazaféle egy külvárosi kocsmából. úgy tűnik, egyetemisták. lépéseik kicsit bizonytalanok, kedvük a tetőfokára hág. az egyik lánynak az este eleje óta tetszik a társaság legújabb tagja, de csak most - hat-hét mézespálinka után - van bátorsága beszélgetést kezdeményezni vele. a srác élvezi a helyzetet, de azért kicsit félvállról, lekezelően válszolgat a lány kacér kérdéseire. a társaság szétszakadozik az úton, és a lány úgy érzi, most jött el az ő pillanata.

- tudom, hogy most nagyon részeg vagyok, de majd találkozzunk. - kicsit kivár, majd - jelöjj be iwiwen! - suttogja kéjesen a srác fülébe.

a fiú rábólint.

és itt van az a bizonyos érzékletes különbség 2008 és 2010 között. ha ugyanis a lány 2010-ben fejezi be így a násztáncát, akkor a fiú minimum kiröhögi, de habitustól függően még le is keverhet neki egyet, mondván "ne sértegess, rohadtul nem vagyok már fönt iwiwen!... bitch."

elmondhatjuk tehát, hogy napjainkban, akikbe csak egy fikarcnyi jó érzés is szorult, a facebookot jelölik meg első számú közösségi portálként.

ez a poszt azért született, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza, a bambuszblog a közösségi portálok közül csak és kizárólag a facebookkal hajlandó foglalkozni!*

*amíg nem jön egy menőbb...

képzelt párbeszéd - az indulat nélküli trágárságok világa

2010-04-10T11:22:00.000-07:00

napjaink fiataljai gyakran hasonlóan híg formában cserélnek információt. a ~~nyomdafestéket nem tűrő~~ szitokszavak azonban legtöbb esetben nélkülöznek mindennemű indulatot. egyszerűen arról van szó, hogy ez a réteg ezt a nyelvi kódot beszéli és érti.

- csöcs, faszom!
- csá, bazd meg!
- na mi a fasz volt tegnap? gecikorán leléptetek.
- jajaja, gecihideg volt aztán már a picsába se nagyon akartunk menni azzal az állattal.
- vágom. pedig kurva nagy buli volt, meg csúnyán be is basztunk, igazából kibaszott jó volt.
- baaaz' meeeg. a ferde faszér' fájdítod a szívem, bazki! ma lesz valami, geci?
- figyelj, még kurvára nem tudom, mert minden orrbahánytul zavaros, de ha lesz valami szétkészülés, kurva isten, hogy egyből csörgök...
- köszi, geci, köszi! na, jól van, leteszem, mert kurvára lemerül a telóm, aztán szétbasz az ideg. pöcskrém, szevasz!
- hívlak... beszélünk. csöcskenőcs!
- baszom anyád, aztán tényleg hívjál! csecs.

50.!

2010-04-06T07:20:00.000-07:00

szerkesztőségünk éppen ezekben a pillanatokban ünnepli az 50. (ötvenedeik!) publikált bejegyzést. nem véletlenül írjuk, hogy publikált, hiszen a megjelenő posztoknál jóval több készült el, azonban volt tucatnyi, amelyet nem mertünk vagy nem akartunk publikálni. ezekről a posztokról továbbra is parázs viták folynak szerkesztőségünkben.

azonban ami ennél fontosabb és örömtelibb, az az a mérföldkő, amelyet az ünnepi 50. (ötvenedik!) poszt jelent. 2009 elején, amikor a bambuszblog még csak álom volt, mai szerkesztőségünkben senki nem gondolta volna, hogy idáig juthatunk. egy számítógép monitora mögött ülve tervezgettük, hogy esetleg csinálhatnánk egy blogot, amiben embertársainkkal az élethez elengedhetetlen gondolatokat és információnkat oszthatnánk meg. álom volt. de az álmok természetét meghazudtolva mégis valósággá érett.

beleborzong az ember, amikor leírja: 6 rendszeres olvasó, átlagosan heti 1 poszt, havi 1 komment és - ugyan nincsenek hiteles információink a látogatottsági statisztikákról, de annyi biztos, hogy szeretve tisztelt főszerkesztőnktől - napi legalább egy oldalletöltés!

igen, ez a bambuszblog! a túl sok felesleges információ magabiztossá tesz.

hűséges olvasóink a következő héten minden egyes kommentért egy ajándéksmiley-t kapnak.

a bambuszblog egész szerkesztőségének nevében köszönjük, hogy kitartottak mellettünk! ígérjük a bizalomra továbbra is rá szolgálunk.

üdvözlettel és a mámoros posztforduló-ünnepélytől kicsit megrészegülve
a szeretve tisztelt főszerkesztő:
bambusznád

revans

2010-04-06T03:26:00.000-07:00

az önmonitorozók hitvallása szerint az ember lelke egész élete során állandó sérüléseknek van kitéve, amik aztán csak hosszas és elfogulatlan önvizsgálatok és kúrák során tudnak behegedni.

az utóbbi napokban döbbentem rá, hogy talán elérhető távolságba került, hogy összevarrjam lelkemen a gyermekkorom kedvenc könyvei ütötte nyílt sebeket. elképesztő kínokat életem át ugyanis, amikor a Tüskevárt és a Téli bereket olvasva nem juthattam hozzá azokhoz a táplálékokhoz, amelyeket a főszereplők a lehető legjóízűbben fogyasztottak.

történt ugyanis, hogy az utóbbi napok pityókás hazasétái alkalmával sikerült ördögi tervet szőnöm Tutajos, Bütyök és Matula módszeres megleckéztetésére - más kérdés, hogy ebből ők vajmi keveset érzékelhettek. hajnali hazatértemkor elkészítettem a hűtőszekrény kínálta lehetőségekhez mérten a legpimpebb szendvicseket, majd ágyamban fekve nekiálltam a legfájóbb emlékű kajálós részek olvasásához. és az igaz ugyan, hogy nem azokat a háztáji és tábori csodákat faltam, amik a nyomtatott lapokon gőzölögtek, de végre mégis egyenrangú félként vehettem részt három hősöm étkezésein.

aktuális facebook-jótanácsok - az aktivitásról általában

2010-03-29T03:25:00.000-07:00

szinte hihetetlen, hogy már hét bejegyzés óta nem beszélgettünk a facebookról. nem csoda, hogy szerkesztőségünkbe reklamáló emailek ezrei érkeztek. (természetesen egy ilyen emailt sem kaptam, hiszen olvasótáborom jelentős részét jómagam teszem ki.)

ne is kerülgessük tovább a soron következő neuralgikus forró kását.

egy új-zélandi kutatócsoport (vagyis én, csak így hitelesebbnek hangzik) kimutatta, hogy a túlzott facebookos aktivitás antipátiát válthat ki ismerőseink körében. a következőkben szemléletesen bemutatjuk, milyen stádiumok vezetnek el a túlzott aktivitásig, illetve a lehetséges megoldásokra, befejezésekre is kitérünk.

1. regisztráció, ismerkedés a facebookkal

újak vagyunk, épp csak regisztráltunk és még csak a legközelebbi és legnetfüggőbb ismerőseink az "ismerőseink". ekkor még minden bátortalan megnyilvánulásunkat heves ováció és vállonveregető kommetek, likeok hada kíséri. ez az időszak a "kezdők szerencséje" illetve a "szűzkéz" jegyében valódi sikersztori. nem lehet elrontani.

2. integrálódva

nagyjából másfél hónapja vagyunk tagjai a facebooknak. a regisztrációnk fakasztotta örömkönnyek felszáradtak ismerőseink arcán, az újdonság varázsa elillant, az első kommentek, likeok, állapotjelzések lecsengtek. rá kell döbbennünk, hogy nem kolbászból van a kerítés: egy posztapokaliptikus senkiföldjén találjuk magunkat, ahol minden likeért és kedves kommentért vért kell izzadnunk. és nem mindegy, hogy milyen módszert választunk a siker eléréséhez.

3. túllőtt cél

rossz módszert választottunk. rákaptunk a csokorlinkelésre, idióta kvízeket kezdtünk kitölteni, XD-t és LoL-t használtunk, és napi hét-nyolc harmatgyenge állapotjelzéssel mentünk ismerőseink idegeire... a baromarcú, bunkó, illetve seggnyaló kommentekről, 199 képes albumfeltöltésekről nem is beszélve.

4./a a sárga köves meglelése

okulva a 3. stádium hibáiból, konszolidáljuk imidzsünket. ezt az új-zélandi kutatócsoport (én) facebook aktivitási szanálásként vezette be a köztudatba. leállunk a pofátlanul sok linnek, állapotjelzéssel, elfelejtjük az idióta kvízeket. keveset és megfontoltan kommentelünk. az első egy-két hetet úgy éljük meg, mint szárazelvonót a heroinista, azonban a harmadik héten jelentkező eredmények (újraéledő likepajtások, chaten ránkíró ismerősök, és általában az, hogy ismét a közösség megbecsült tagjaivá lettünk) kárpótolnak mindenért és meggyőznek, hogy a helyes utat választottuk.

4./b a purgatórium

a 3. stádium hibáit nem akarjuk felismerni, de szívünk mélyén érezzük, nem jó amit teszünk. az új-zélandi kutatócsoport (én) ennek a jelenségnek a megnevezésére vezette be a jellemgyenge extenzív facebook aktivitási politika fogalmát. ennek jegyében továbbnöveljük a napi link-, kívz-, állapotjelzés-, komment- és like felvitelt (az üzenőfalra). ismerőseink számára a facebookos felület elsivatagosodása tapasztalható aktivitásunk nyomán. szennyezésünk vissszafordíthatatlan, a környezeti károk helyrehozhatatlanok. ismerőseinknek két lehetőségük marad: elrejtésünk vagy törlésünk.

kerüljük el a purgatóriumot! az új-zélandi kutatócsoport szerint csak minden tizennyolcadik felhasználó kerül oda.

ne feledjék mottónkat: egy smiley többet ér ezer mosolynál!

találkozunk a következő alkalommal... a facebook és google legyen önökkel!

filmélmények

2010-03-28T13:17:00.000-07:00

mocskos zsaru - bad lieutenant: port of call new orleans

terence mcdonagh (nicolas cage), gerincproblémákkal küszködő new orleans-i detektív egy öt áldozatot követelő mészárlást kap az afrikai negyedben. terence tehetséges nyomozó, azonban drog- és szerencsejátékfüggő és prostituált barátnőjével (eva mendes) folytatott viszonya sem vezeti ki az egyre sötétebb slamasztikából. terence történetébe akkor kapcsolódunk be, amikor épp bepöccinti autójának motorját, hogy elinduljon a szakadék felé - mindez persze képletes. a film helyenként a félelem és reszketés las vegasbant jutattja eszünkbe, de nem fekszik rá annyira a "paraflashekre", ami jogos, hiszen kokainfüggő főhösünkhöz ez nem is passzolna.

szóval terence menthetetlenül halad afelél a bizonyos szakadék felé. adósságba veri magát, elhangzik a "kérem a pisztolyát (és a jelvényét)", állandóan vesztegetési ügyekbe keveredik és egy bájos bűnszövetkezet a pulzusától is meg akarja fosztani. azonban, amikor azt hinnénk, hogy következik a nagy zuhanás és a drámai vég, terry főnixmadárként éled újra testi-lelki hamvaiból, hogy a fertő fölött vitorlázva mosolyogjon ránk. vagy mégsem?

bambusz-skála besorolás: 6,42+1=7,42 (mert helyenként a tökéletességig beteg a film).

a sötétség határán - Edge of Darkness

a korosodó mel gibson gyenge próbálkozása - avagy a magányos, megkeseredett szuperhekus utolsó olyan ügye, amiért szívvel-lélekkel küzd.

egy szar.

bambusz-skála besorolás: 3,14

dobhártyám immunrendszere

2010-03-24T14:37:00.000-07:00

háromfős, looser-ttk-s lánytársaság áll a pult mellett. közülük kettő kezében üres, egy kezében pedig még teli felespohár. "naaa, húzd már le, meg sem érzed... naaa, ne rontsd el a csajos estét!" a pultnak támaszkodva vártam volna a szórakoztató folytatást, de ekkor elkezdődött a koncert. a szote klub egy aprócska szórakozóhely, a hangerő mégis olyan volt, mintha az egész hajógyári szigetet, vagy ha már sziget, egész madagaszkárt akarták volna behangosítani. a basszus rojtosra szaggatta a ruhámat, cserébe viszont a balkan fanatik énekesnője időről időre mosolyt csalt az arcomra. az első perctől fogva teljesen világos volt, hogy a csaj nem százas, nem teljesen ura a mozdulatainak. egyszerre produkálta az epilepszia és a kezdődő skizofrénia külső tüneteit, de a hangjával nem volt gond és tulajdonképpen tökéletesen eljátszotta a ráosztott szerepet.

négy korsó sör nagyon kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ne vegyem észre, hogy épp az "egyedem-begyedem tengertánc, hajdú sógor mit kívánsz" rigmusra koptatom a parkettet. amint ezt konstatáltam, önirónikus mosoly terült szét arcomon, és újult erővel folytattam a dülöngélést.

néhány szám feelingje messzebbre repített, mint bármely balkáni ország. sokkal inkább éreztem magam egy tizenkilencedik századi underground apacs buliban, ahol nem stoppolják a békepipát.

a koncertre megérte elmennem. egyrészt láttam egy megszelídített medvét (130 kilós hústorony), amint olyan mozdulatokkal táncol, mintha egy napfényes réten nyúlna bolyhos mancsaival a súlytalan pillangócskák után. másrészt az estével kapcsolatos nyálas vágyaim kielégíttettek, amikor ráadásszámként végre felcsendültek a "ha te tudnád, amit én" dallamai.

egyedül dobhártyám tett szemrehányást a fent említett túladagolás miatt.

bambusz-skála besorolás: 7,28

gerard butler vs. russel crowe

2010-03-14T15:57:00.000-07:00

most, tíz évvel a gladiátor bemutatása és hárommal a 300 premierje után, elengedhetetlennek érzem, hogy néhány szót szóljunk ezekről a filmekről, de még inkább a méltán híres és közkedvelt főszereplőkről.

russel crowe - gladiátor

a film tanulsága szerint a római légió generálisa olyan hírnévnek és megbecsülésnek örvendett, mint raul gonzales blanco a real madrid háza táján (bő ezernyolcáz év eltéréssel). így tehát bölcs volt, igazságos és a nemes fairplay jegyében hányta kardjára a barbár hordákat germánia erdeiben. russ... akarom mondani maximus (aka. hispán) arcára a honvágy sokezer napnyi szenvedése rótt férfiasan szexi barázdákat. sokkal inkább ez, és mártíromkodásra hajlamos jelleme olvasztotta meg a hercegnő ugyancsak nemes szívét, mint felsőteste. gerarddal ellentétben ugyanis russ egy zsírosabb mackó, nem kérhette hát meg a hercegnőt, hogy zuzzanak egy fékevesztett sakkpartit hasfalán, hogy a matt uttán egy izlésesen megkomponált ágyjelenet fűszerezze a 149 percet.

gerard butler - 300

a háromszáz képregényadaptáció és ennek megfelelően a látványra épít. lionájdesz (a továbbiakban: leó) férfivá éréséről egy 5 perces spártai gyorstalpaló segítségével tájékozódhatunk. ebből kiderül, hogy hasonló jellemvonásokkal bír, mint maximus - igaz, ha nem így lenne, akkor csak egy töppedt babakoponya emlékeztetne a taigetosz lábánál, hogy egyszer majdnem lett egy spártai leó-király, de végül mégsem.

gerard russellel ellentétben nem a szenvedős mimikára fekszik rá, nem az elanyátlanodott játékmackók arckifejezésével rágódik morális problémákon, helyette inkább combataddict módjára, ezresével kaszabolja, dárdázza, löki a halálba a perzsákat, hogy aztán a fárasztó nap végén egy egészségeset harapjon az almába. felsőtestből oldja meg szívügyeit. és nézzenek oda, ő bezzeg révbe is ér! egy combosabb ágyjelenet lett a kockás hasfal jutalma. bár erre a film elején kellett sort keríteni, mert a tragikus sorsú történelmi hős a mese végén már csak egy necropornó castingján mehetett volna át.

könyi ne!

2010-03-07T15:35:00.000-08:00

egy csöppnyi jóérzés sem szorult az időjárásba, ez most már hivatalos! nem csak egyszerűen kegyetlen, hanem perverz is. nesztek, itt egy kis jó idő, aztán hopp-hopp, nem eszik olyan forrón: szél, fagy, hó.

évek óta ez a legkeményebb tél. decemberben szerkesztőségünk munkatársai még lekezelően nyilatkoztak a gyengekezűnek induló évszakról. szinte lesajnálták. belátjuk, ez hiba volt. ha most ezért büntet minket a dermesztő március, akkor ezúton kérünk elnézést. "nem úgy gondoltuk" - szokták mondani amerikai filmekben egy-egy mackósabb veszekedés után, miközben elég nehéz nem úgy gondolni pl. azt, hogy takarodj a farmomról, te baromarcú állat!

tényleg mit ártottunk (azon a néhány milliárd tonna széndioxidon, metánon és egyéb nyalánkságokon kívül)? minden madárka arra vár, hogy boldogan csicsereghesse a világba: itt van senor tavasz! és mit kapnak szegény madárkák a pofájukba? na mit?! kétszáz kilométerperórás -700 fokos szelet és hóvihart! hol van itt az igazság - kérdem én!

az emberek kórusban sírják, hogy legyen már vége. utolsó erőtartalékaikat emésztik föl és nyüszítve menekülnek a téli depresszió elől, azonban a hóviharban egyre távolabbinak és távolabbinak látszik a menedékház fénye, s lassan végleg eltűnik.

nagyon valószínű, hogy örökre tél marad.

chips teszt

2010-03-05T16:14:00.000-08:00

ghettógasztró

félelem és reszketés ezer forint alatt

vol. 1.

PAPRIKÁS CSIPSZ SZUPERSHOWDOWN

~~bevezető~~

~~módszertani áttekintés~~
így rágcsáltuk végig a zacskókat:
az árak és a termék skála egy közepesen lehúzó belvárosi éjjelnappali árfolyamát tükrözik, mivel ezen termékek vásárlása itt a legvalószínűbb (a szórakozóhelyek közelsége, valamint az estibb időpont a vásárlói öntudat lanyhadását feltételezik, különben miért adnánk ki fél doboz jófajta cigaretta árát kilencven gramm krumpliért?)
tesztünk elengedhetetlen kelléke volt még tesztelőnként két-két doboz hideg ~~aranyászok~~ orrany, hogy csipszfogyasztáskor az ízlelésünket legjellemzőbben befolyásoló folyadékfajtánál maradjunk.

klasszikus chio paprikás - 3055 ft/kg
25g/133 kcal
magyar

a megszokott ízek megbízható képviselője. legyen a kísérő wiskey, sör vagy pálinka, a klasszikus chio nem fog kellemetlen meglepetést okozni. ennek velejárója, hogy három napi tömés esetén a masszív tengeribetegség tüneteit fogja produkálni a kedves fogyasztó. azonban jobb, ha ezt meg sem próbáljuk vádként felhozni régi barátunk ellen. hiszen kamaszkorunk hajnala óta hűséges társunk meccsnézés közben, alkoholmámoros házibulikban egészen legénybúcsúnk áfterpártijáig, ami után házasemberként a sör mellé kezünkben asszonypajtásunk csirkecombja váltja a paprikás chipst.

crunchchips paprika-xcut - 4983 ft/kg (30% free)

25g/133 kcal
lengyel

hiába az élelmiszeripari truvaillenak aposztrofált hullámosítás, gyenge utánzata társainak. porkása ízű másolat. az első csalódás akkor ér, amikor fogaink alatti elvárt roppanás egy ványadt törésbe hajlik. még az esélye sincs meg annak, hogy az ínyünkbe fúrúdjon egy-egy szilánk, ami nem lenne nagy baj, de még a kisebb, a fűszerező gép szórásából gazdagon részesülő darabok is inkább az olaj terhét nyögik, mintsem a mámoros paprikaélvezetek nirvanájába juttatnának. a nyolcadik-kilencedik darab elrágása után derengeni kezd az alkotók elképzelése, de ekkor már rég késő. közel ötezer(!) forint per kilogrammos ára, mely valahol a volgai lazac és a narancsos-szarvasgombás kacsamájpástétom között van, a pofátlanság olyan határait feszegeti, mint a magát huszas, feszesseggű tininek kiadó negyvenes traveszti fószer "anyagiak kizárva" szexhirdetése az expressz.hu-n. kívánjuk ennek a szar-szemét-szarnak, hogy porladna szulfátos hamuvá a sátán szikrázó patái alatt a félelem országútján!

lays chips piquant paprika - 2647 ft/kg

25g/128 kcal

lengyel

a csomagolás nem csupán a vizualitással kampányol. mind a négy sarokban - a korszerű táplálkozás illúzióját keltő - tájékoztató jellegű emlémákkal vakítja a parasztokat, plusz a másik három versenyzővel ellentétben nem egy jól megtermett kaliforniai, ún. bell pepperrel kelletti magát a termék, hanem egy zöld (mondjuk külalakra ez is inkább kaliforniai, mint tv vagy lecsó tipusú paprika) és két kisebb, chili jellegű paprikával.

első nekifutásra nem tudjuk mire vélni a csomagoláson feltüntettett

bambusz-vélemény: tejfölt/tartárt/krémtúrót/kumiszt/ondómintát/oldatlan diszperzitet. az ízvilágot ugyanis nehéz összeegyeztetni a kép által sugallt tejfölös/tartáros/krémtúrós/kumiszos/ondómintás/oldatlan diszperzites kellemesnek tervezett utóízzel. a burgonyaszirmot csócsálván bizonyosságot nyer, hogy csupán vizuális proletárbutításról beszélhetünk.

nagypofon-vélemény: ellenben ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk, hogy az ízlelőbimóink magukba szívják a krumplit borító fűszerkombót, valahol mélyen felsejlik az a fajta ízbéli vastagság, amit csak a tejből kivont tejfölőpor adhat a burgonyachipsnek.

további eltérés még, hogy a nyelés után percekkel is - a piquant típusjelzésnek megfelelően - karcos torokirritációt hagy maga után, minekután bátran, köhécselve henceghetünk, hogy "ejj, baszod, ez tényleg paprikás!", anélkül, hogy az ezt követő "mivan geca, nem bírod a csípőset!?" körberöhögésnek ki lennénk téve, ugyanis a paprikás íz nem egyenlő a csípőssel! és nincs is jobb eszköz ennek demonstrálására, mint jelen vákuumcsomagolású barátunk.

chio premium moments, ínyenc magyar paprikás - 3278 ft/kg
25/127 kcal
magyar

a klasszikus chióhoz képest (#1) ínyenc utóíz játszik velünk. ez köszönhető a tetemes mennyiségű paradicsom- és vöröshagymapornak, ahogy azt a hátsó marketing szöveg is előzékenyen a tudomásunkra hozza majszolás közben. mindez "100%-ig természetes!" bár ez szép és jó, mégis csak egy hétköznapi paprikás chips ez. a termék legnagyobb erőssége egyértelműen a nemesség érzetét keltő fekete-arany csomagolás, központi elemként a lánc-híd és a budai vár esti látképével... egészen a kibontásig, ahol a "prémium" chips-hez méltatlan moldáv aro chips módjára szilánkosra szakad a csomagolás. a zacskó arany celofán bélelése (az egyetlen ilyen tesztünkben) igyekszik ezt kompenzálni, ám az eredeti, "sima" paprikás chio-t (#1) jól ismerőknek ez kevés lesz a boldogsághoz. végsősoron a dolce and gabbana teniszcipőkhöz tudnánk hasonlítani, ugyanis hiába virít az oldalán a lakkozott D&G logó, lényegét tekintve mégis csak egy teniszcipő marad.

összefoglalás képpen elmondhatjuk, hogy a lay's ill. a chio "alap" csipszei vitték válvetve a pálmát. aki jófajta pattanásbombát akar a pénzéért, annak nem érdemes a csilivilli típusokat választani, kivéve, ha egy utánozhatatlan pringles hengert nem sodor utunkba a szél, feltételezve persze, hogy nem kapunk átmeneti süketvakságot az árcédulájától.

az elemzés a nagypofon és bambusznád blogok közös munkájának gyümölcse.

sorozat élmények

2010-02-28T16:58:00.000-08:00

24 - 8. évad

már önmagában vicces leírni, hogy nyolcadik évad, hiszen a 24 arról szól, hogy jack bauer a ctu vagy az fbi kötelékében, esetleg szabadúszó szuperhősként huszonnégy óra alatt háromszor-négyszer visszarángatja fikányi bolygónkat a halál torkából (kösz, jack!). lássuk be, bravúros, hogy jackünk nyolcadjára is beleveti magát a slamasztikába. a nyolc egy olyan szám, amit már túlzásoknál, fokozásoknál is előszeretettel használunk. pl.: mire odaért, már nyolcszor elhúztak. nem csoda, ha már fel vagyunk készülve mindenre. a ctu recepciósára is ferdeszemmel nézünk: te vagy tégla? give me a name! - üvöltjük, s amikor vége egy izgalmas epizódnak, son of a bitch-t mormolva kattintunk a következőre. az első évadokat nézve még egy-egy műholdas felvétel láttán mondhatta az ember, hogy a hét meg a nyolcát ennek az amcsi terrorelhárításnak. a nyolcadik évadot nézve viszont már a szobányi érintőképernyőktől sem rebben a szempillánk. és kit érdekelnek a városok fölött cirkáló robotrepülők?!

az évad újdonsága: 1. nem chloe o'brian a kockulás istennője. 2. jack az első részben rámosolyog egy kisgyerekre (aki az unokája, de akkor is szép volt, jack! kiefer, neked pedig csak annyit mondhatok, hogy kivételes színészi játék, bravo!)

a sorozatfüggés tünetei: mikor a nagymamánk fölhív bevásárlás közben, hogy megkérdezze, mondta-e a wcpappert is, válaszunk egy egyszerű negatív! majd egy dammit grandma' üvöltéssel folytatjuk a shoppingot.

bambusz-skála besorolás: 5,71

the wire - 3., 4. évad

az első évad első részeinél még idegenkedve nézünk a drogkereskedelemre. lenézzük a baltimore-i drogűzéreket, s azt mondjuk, inkább éhen halok, mint hogy ebből kelljen valaha is élnem. azonban a 3-4. évadra már több órás kortesbeszédet tudnánk mondani a cornerboy-ok mellett. magunénak érezzük a sarkokat, ismerjük az árusokat, a katonákat, tudjuk, hogy melyik rendőrrel nem lehet packázni, és ha egy kilenc milis kell, nem kérdés, hogy kihez fordulunk.

nincs semmi lelkizés, az elismerés kimerül egy-egy jelentőségteljes pillantásban vagy egy kézfogásban. a büntetés kemény, de szinte mindig helyénvaló. sallangmentes, kidolgozott. a karaktereket mélyen meg lehet ismerni, a sztori viszont kiszámíthatatlan.

a sorozatfüggés tünetei: 1. ha szirénát hallunk, kiürítjük zsebeinket és inunk szakadtából futni kezdünk. 2. néha egy-egy utcasarokra érve elkiáltjuk magunkat, hogy black tops-black tops! 3. alkalmanként rendőrkocsmákban elénekeljük a poguestől a body of an americant.

bambusz-skála besorolás: 9,28

péntek esti rétegződés

2010-02-13T04:31:00.000-08:00

az utcát, pubokat és esetleg szórakozóhelyeket járva különböző, jól elkülöníthető csoportokat figyelhetünk meg. határozottan a teljesség igénye nékül...

tinik. nem a zp-s tizenkétéveseket értem a megnezvezés alatt és nem is a szó szerint értelmezett tizenéveseket, hanem inkább a tizenöttől a nagykorúságig csoportot. ők azok, akikről minden vendéglátós tudja, hogy nem töltötték még be a tizennyolcat, de létszámukból kifolyólag óriási luxus lenne elhajtani őket. pénztárcájuk tulajdonképpen közép és felsővezető szüleik kihelyezett bankfiókjai, benne a péntek és szombat estére kiharcolt húszezressel. balzsebükben iphone, jobb zsebükben ipod, arcukon ki, ha én nem?! kifejezés. a fiúk trendik, a lányok szépek, de egy-két ~~gömböc~~ teltebb egyén is menetrendszerűen képviseli a gyengébbik nemet a társaságban. ivási szokásaik még kiforratlanok. a lányok egy tequila után túlzó visítozásba kezdenek és előszeretettel bazmegelnek egymással. az iskolában megsértődnének, ha leribancoznák egymást, itt azonban ez a slágerpoén. a fiúk még nem ismerik határaikat, de ennek következményeit nagyon élvezik, hiszen tét nélkül lehet rámászni a lányokra, akiktől józanul gátlások hada tartja távol őket. ezenkívül hiúságukat csiklandozzák a "néézd már a máátééét, teljesen be van baszva" típusú női sikolyok. bódultságuk éjfél előtt éri el tetőfokát, ilyenkor kezdenek a vécére és a pub elé szállingózni méregteleníteni. a betervezett fergetegparti hányásszagú gyroslébe és korai hazataxizásba torkollik.

disco patkányok. szaggatott, hipózott, boxcipőbe tűrt farmer, honda racinges csillogó kabát, alatta flitteres aranysárkányos partipoló. a lányok szerelése hasonló, viszont kabátjuk épp hogy cici alá ér időjárási viszonyoktól függetlenül. köldökükben kamugyémánttall díszített pillangó vagy delfin. szájuk alatt jobb vagy bal oldalt pöttypiercing. mobiljaik csengőhangja az éppen aktuális spigiboy, guetta, tiesto, stb slágerek. erre a csoportra jellemző, hogy bárhol és bármikor kaphatóak egy kis spy the ghostos kacsatáncra, legyen akár hanjnali négy egy buszmegállóban, vagy délután kettő a suli vécéjében. a fiúk között megkülönböztethetők a cingár spy the ghost-zsenik és a gyurmázó kokszhuszárok. a bulihoz elengedhetetlen némi szintetikus, ami ugyan keményebb, mint a tinik kispályás alkoholizálása, cserébe nem dobják be éjfélkor a törölközőt (többek között ezért is lehetséges az éjszakait várva a hajnali kacsatánc).

platic bitches & plastic gigolos. ez a csoport már az idősebb korosztályt képviseli (30+). testi, lelki emberi roncsok, akik a péntek és szombat estékre smink, szoláriumbarnaság, és kólavigyor mögé bújva maguknak tartanak színielőadást minden rendben címmel. a helyszín télen a dokk café, tabu, kaméleon, jam pub, stb. nyáron a hajógyári sziget ~~procc~~ kurva drága partijai. érkezéshez férfiaknak luxusautó/merci taxi, illetve egy húsz év körüli attraktív nőnemű utánfutó. nőknek mercitaxi (mert a coronita szürcsölést sem tűri a nulltolreancia és tulajdonképpen soha nem tanultak meg vezetni), partnernek pedig egy meglepően fehér fogú, inges, zseléshajú, kigyúrt iqharcos. az egész este rutinból zajlik, se nem rossz, se nem jó, de coronitástul, pezsgőstül, kólástul, taxistul, wasabistul rendszerint így is belefáj negyvenbe.

forgatagba vesző nyugdíjasok. egészen meglepő, hogy a hétvégi szétesésre készülő fiatalok között néha-néha feltűnik az utcán egy-egy idős házaspár. '70-es években vásárolt öltönyben és ruhában sétálnak haza egy belvárosi kultúrház nyugdíjasoknak szóló előadásáról. tehetősebbek a vígszínházból vagy az operából botorkálnak hazafelé, s csodálják az éjszakára átalakuló várost. fel-felkapják a fejüket egy-egy bazdmegre, dudaszóra és elácsorognak a razziázó rendőröket nézve. ekkor bölcsen egymásra mosolyognak, kicsit jobban megszorítják egymás kezét, de nem félelmükben, inkább afölött érzett örömükben, hogy mindketten tudják, most ugyanarra gondolnak. és folytatódik a meghitt botorkálás haza és a jobblét felé.

éjjel-nappalis gengszterek. bizonyos éjjel-nappalikban óriási hústornyok szolgálnak ki minket. nem a fiatal, kerület bikája típusú izomagresszorok, hanem azok a kopasz óriások, akik ezen a korszakukon már túlvannak, és már tényleg csak indokolt esetben törnek koponyákat. azt is írhattam volna, hogy pénzmosásnak indult, hobbi lett belőle. ezek az arcok ugyanis pénzmosás céljából kezdtek éjjel-nappalit üzemeltetni, be is állítottak egy-egy alkalmazottak a pénztárgépek mögé, azonban amikor kirúgták őket, nekik kellett beállniuk, amíg az új munkaerő meg nem érkezett. s bumm, így lett a chocapic! beleszerettek az éjszakai élet számukra eddig ismeretlen színfoltjába. a szociális élet új tere nyílt meg előttük. már nem a mindig résen levő bűnöző életét élik, hanem a környék egyik megbecsült, tisztes polgáraként vannak számontartva, aki kenyeret ad az éjszaka megfáradt vándorainak. ezért természetesen a vándorok busásan megfizetnek, de ne legyünk szőrszálhasogatóak!

illooseió - himym

2010-02-04T09:12:00.000-08:00

ha mélyen magamba nézek azt kell mondanom, hogy boldog vagyok. az utóbbi négy nap alatt öt igazi jóbarátra tettem szert. kapcsolatunk a mély beszélgetéseken, a közös időtöltés eddig nem ismert változatosságán, a szerelmi ügyek gyakorlásán, elemzésén és nem utolsó sorban a jó humoron alapul. ne is húzzuk tovább az időt, bemutatom őket: ted, marshall, lilly, barney és robin. ~~ők válották régi barátaimat, rachelt, chandlert, joeyt, rosst, fibit és monikát~~. rengeteget csajozunk a srácokkal, nagyokat lelkizünk a lányokkal és állandóan viccelődünk egymással. jó kis csapat vagyunk.

azonban, ha még jobban magamba nézek, meg kell állapítanom, hogy az elmúlt napokban több, mint száz rész how i met your mothert néztem meg. ez alatt volt ideje leesni a tantusznak, hogy miről szól a sorozat. az egész azért olyan gördülékeny, frappáns, jópofa, naív és otthonos (azon kívül, hogy így írták meg), mert a szereplők gyakoratilag megállás nélkül vedelnek napszaktól függetlenül. és ennek hatása csak a legritkább esetben látszik rajtuk. azonban a sorozat hangulata mégis megragad az alkohol okozta legkellemesebb állapotban, és ettől is csak a legritkább esetekben tér el. ez az az állapot, amikor a környezetünk véleményétől még vállalható mértékben függetlenítjük magunkat, magabiztosságunk olyan, mint amilyenről mindig is álmodtunk, a párbeszédek csodálatosan épülnek (ha mégsem, akkor is feltaláljuk magunkat), a poénok pedig tökéletesen ülnek. a sorozatot nézve az awesome szó új értelmet nyert, kiderült, hogy a kacsintás még mindig lehet sármos, hogy a lepacsizás és lekoccolás tényleg menő és amire eddig csak nagyon kevés példát ismertem, a női nem tagjai kiegyensúlyozottan és magas szinten humorizálnak. a rázós poénok és ami máskor tirpákságnak hatna, az most vicces és mindenki érti. minden awe... várj... még mindig várj... some. awesome!

azonban ez a félig lelombozó felismerés mit sem változtat azon, hogy én is pont ilyen kedvesen bugyuta, pofátlanul jófej és végtelenül humoros életet szeretnék!

facebook-hegyibeszéd és aktuális jó tanács #2

2010-01-29T14:45:00.000-08:00

hegyibeszéd

facebook státuszok, postok, linkek

lassan az egyetlen csatorna, amelyen állapotunkról hírt adhatunk környezetünknek a facebook üzenőfala. what's on your mind?/mi jár a fejedben? - kérdezi kedvesen a facebook és mi válaszolunk. eleinte bátortalanul, szűkszavúan, mint autista kisgyerek a dilettáns pszichológusnak. néhány hétre rá viszont már úgy hányjuk a posztokat, linkeket és kvízeket az üzenőfalra, mint főiskolás lányok a répafőzeléket a gólyatáborban... ha nem vigyázunk, és nem tisztázunk magunkban egyet s mást!

mai mottónk: egy férfinak legyenek elvei - a facebookon is!

érdemes átgondolni, hogy mit vigyünk föl az üzenőfalunkra. vajon tényleg jó, ha megosztom az érzéseimet 700 emberrel? vajon tényleg érdekli őket, hogy most szívem szerint bodzaszörpöt hörpölnék? érdekes az, hogy most keltem? hogy romokban az életem? hogy nem szeretem a mogyis trüffelt? hogy kikapott a kedvenc ugandai curling csapatom? hogy a szomszéd miért vasárnap délelőtt vágja a fát? hogy elaludtam? hogy megyek a nagyihoz? hogy egy madár most repült el az ablak előtt és kibaszottul édi volt?

hogy milyen vagyok az ágyban? hogy ki lennék az avatarból? hogy melyik alkohol lennék? és pláne, hogy melyik alkoholos pohár?! hogy milyen pornósztár válna belőlem? hogy mennyit konyítok az űrszekerekhez?

jó tanács-rovat

linkjeinkről néhány szót. ezeknek 80-90%-t youtube-s zenevideók teszik ki. kezdő linkelőként nagyon fontos, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról ismerőseink körében. sokan abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, ismerőseik jól ismerik őt a való életben, tehát nem oszt, nem szoroz, mit linkelnek be. óriási tévedés! életünk új agórájában ismét bizonyítanunk kell. táblát kell akasztanunk nyakunkba "igen, én tényleg jó fej vagyok!" felirattal. a tudomány mai állása szerint ennek eléréséhez legalább 15-20 linknek kell megjelennie tőlünk. zöldfülűek ezt hallván újabb súlyos hibát szoktak elkövetni. az ún. csokorlinkelést, amikor öt-tíz percen belül 3-7, szélsőséges esetben még ennél is több hivatkozással sokkolják ismerőseiket. motivációjuk egyértelmű, azonban a csokorlinkelés kontraproduktív félmegoldás. lehet, hogy egyesével nagyot ütnének a linkek, azonban csokorban maga a csömör. ismerőseink pedig fejvesztve menekülnek profilunkról, mondván "ki ez a csokorlinkelő baromarc?!" hirtelenharagú ismerőseink akár le is törölhetnek, azonban ez szerencsére nem jellemző. válasszuk tehát a lassan járj tovább érsz taktikát és lassan építsük fel szuperjófej imidzsünket!

következő alkalommal a kommentelésről fogunk beszélgetni...

ne feledjék állandó mottónkat: egy smiley többet ér ezer mosolynál!

találkozunk a következő alkalommal. a facebook és a google legyen önökkel!

megválaszolhatatlan rejtélyek

2010-01-29T08:51:00.000-08:00

életünkben rendszeresen történnek olyan dolgok, amiknek az okát hiába is keresnénk. egyszerűen nem lehet megérteni őket.

ilyen például a zsebre dugott fülhallgató. flyereken taposó nemzedékünk (ok, tudom, hogy már használtam ezt a jelzőt egy bejegyzésben, de nagyon tetszik és egyébként is egy rapszámból loptam) jelentős része nem tekeri zenelejátszó alkalmatosságára a fülhallgató zsinórját, hanem egyszerűen a zsebébe gyűri. és ekkor jön a csoda. mikor újra elő akarja venni, akkor horgász- és tengerészcsomók véget nem érő gyűjteményével szembesül. ilyenkor óriási hiba lenne azon gondolkodni, hogy ez mégis hogy történhetett meg. csak az a kérdés, hogy megéri-e nekiállni kigobozni a csomókat, vagy úgyis vége lenne a két és fél órás vonatútnak, mire sikerül.

kettes számú rejtély. az amerikai filmekben soha nincs sértődés abból, ha az egyik fél azt mondja szeretlek, mire a másik mosolyog egyet, majd válasz nélkül kinyomja. hogy nem sértődik meg?! (szigorúan költői a kérdés) de akkor is: hogy lehet, hogy nem sértődik meg?! hiszen ő nem látja azt, amit a szerencsés néző igen, azaz, hogy a másik mosolyog, és a nyálas filmzenét sem hallja, ami a szituáció romantikus voltát rágja a fülünkbe.

ugyanez a témakör... amerikai filmekben a telefonálós jeleneteknél felfedezhető tendencia, hogy a találkozókat nem beszélik meg. csak annyit mondnak, találkozzunk! az utóbbi években már az is bevett szokás, hogy erre nem is válaszolnak, hanem nemes egyszerűséggel leteszik a kagylót és találkoznak. régebben legalább egy okét mondtak és utána tették le (de akkor sem köszöntek el). na de - merül föl a kérdés - nem kéne megbeszélni, hogy hol és mikor találkoztok, bakker?! szóval a rejtély: honnan tudják a filmszereplők, hogy mikor és hol találkoznak?! kész őrület!

a következő rejtély. egyes (bkv) buszjáratokon az egymás mellett elhaladó két busz sofőrjei megállnak és az ablakon kihajolva egy rövid időre elbeszélgetnek - feltartva ezzel a forgalmat. miről lehet ilyenkor beszélni?! (ismét szigorúan költői...) a tegnapi meccsről? az asszony főztjéről? pornóról? vagy arról, hogy még mindig - ahogy az elmúlt harminc évben - rohadt sok a kátyú az utakon? vagy arról, hogy a vén Jani bá', a piros 7-es virtuóz személyszállító matuzsáleme 13:04-re javította a rekordidőt a vonalán? nein, nein, nein! nem lehet megválaszolni!

akinek még eszébe jut hasonló rejtély, írja meg kommentben és a beküldők között szerkesztőségünk kisorsol egy ajándék smiley-t, amit a beküldő ugyancsak kommentben kap majd meg az év végi sorsolás után.

álom a nyárról

2010-01-23T16:14:00.000-08:00

éjszakában hosszan filózás, budapesten tangapacskerban sétálás, atlétában feszülés, 0-24-ben izzadás, parttalan időelbaszás, nyitott ablaknál alvás, hajnali fél négykor már derengés, madár csicsergés, kabóca cirregés, teraszon csempére lépés, bazmegezforró, negyedóra napozás, gyorsan pecsenyére sülés, napi öt zuhanyzás, de tökmindegymerleizzadás, két perc után újraragadás, barátokat felhívás, tétova hol sörözés, belföldi nyaralás szervezés, másnap délelőtt vonatra fölszállás, csak gödig jutás, stégről láblógatás, kötelességszerűen bazmegezhidegezés, azért mégiscsak beleugrás, háhá lefröcskölés, háhá ha még egyszer fröcskölés, cigid vízbeesés, ezzel nem viccelés, hazacsoszogás, csak valami kaja már levés, evés, utána perszehogynemmosogatás, tésztabeszáradás, szieszta után mosogatás, bazmegezodaszáradt, inkább hagyás, koraesti lődörgés, földúton porrúgdosás, kiskocsmában jófajta aranyászok nyelés, hozzá cigizés, naplemetéről dunaparton pontlemaradás, bazmegmárlement, de azért még így is szépezés, bazmegszúnyog, kicsit azért még partonbohóckodás, kavicsok miatt pont nem kaliforniázás, lassan hazabattyogás, bazmegmégmindig tésztaodaszáradás, inkább hagyás, szalonna sütés, mellé jófajta ászok gurítás, közben beszélgetés, bazmegmeggyulladt, azért finomkodás, lassan bepunnyadás. másnap délbenkelés, tűzőnapra kislattyogás, éhgyomorra fogmosás nélkül blotba menés, mindenféle mocskosság vevés, kinderpingvizés, zsömlézés, kempingsajtozás, legbaszóbb UV-ben strandraérés, magunknyugtatás, nem sok anyajegy levés, ezért baj nem levés, egyébként is csak pár napig maradás, stégen elalvás, rákvörösre sülés, este tejfölös pakolás, izzadás, de még előbb strandon levés, lányok nézés, lányok nem levés, igények aláadás, lányok így sem levés, csak kisgyerek egyszálpöcsbenfutás, parton visítozás, anyaipofon csattanás, nagysírás, árnyékban kukoricával vígasztalódás, újult erővel egyszálpöcsbendömperezés, hozzá visítozás, bazmegezmitvisít-bazmeglelövömőtmegazanyjátis, stégenvisszalvás, uszályjövés, bazmegmekkora, visszaalvás, motorcsónakmenés, bazmegmennyibekerülegyilyen, lassan leégéskonstatálás, éhesnek levés, bazmegmégmindigodaszáradás, inkább vendéglőzés, csórónak levés, garasoskodás, este már kevés pénz levés, csak lájtosan bemarás, másnap már csak kompra pénzmaradás, egymás kérdezés, bazmegnekedmennyidvan, cserzett bőrrel épphogy hazaérés, négyeshatoson pont 70 fok levés, ellenőr még pont megtalálás, leharcolva hazaérés, otthon levés nem bírás, akkor már irány balcsi, nyarlós haver felhajtás...

csak az a baj, hogy kint -12 fok van. és január. és baromira 5-kor már sötét van, de azér' álmodozz csak, kisfiam!

hírek a zúduló fos világából - értekezés

2010-01-21T03:28:00.000-08:00

a lájkolásról

a like a nullák és egyesek közé szorított jóindulat. a facebook lehetőséget ad arra, hogy valami tetszhessen vagy semleges maradjon. bölcs döntés, hogy nincs dislike, unlike vagy hate gomb. ha nem tetszik valami, nem kell vele foglalkozni. ha tetszik valami, akkor kellemes pillanatot okozhatunk ismerősünknek azzal, hogy biztosítjuk tetszésünkről és ezzel mintegy integráljuk linkjét, posztját a facebookos hírfolyamba.

tendenciák - törzslájkolók

megfigyelhetők úgynevezett törzslájkolók. bizonyis ismerőseinken megfigyelhetjük, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel fogják lájkolni megnyilvánulásainkat, mint mások. ők az általános törzslájkolóink. ez általában a közeli barátainkról mondható el. lájkjaik csupán megóvnak minket az egyébként "csupaszon" maradó posztoktól.

a törzslájkolók másik csoportját az úgynevezett szar arcok, vagy piócalájkolók alkotják. ők azok, akiket muszájból, véletlenül vagy kínos helyzetek elkerülése végett igazoltunk vissza annak idején. most pedig konstatáljuk, hogy bármit csinálhatunk, az tetszeni fog neki és tőle akkor is özönlenek a lájkok, ha a mein kampfból idézgetünk.

tendenciák - alkalmi lájkolók

megkülönböztethetjük a specifikus lájkolókat a flörtlájkolóktól. előbbi csoport csak akkor fog lájkolni, ha valami olyat csináltál, ami neki tényleg sokat jelent vagy kivételesen tényleg viccesnek tartja posztunkat. ezek a lájkok a legőszintébbek és a legértékesebbek, hiszen nem piócalájkolótól érkezett és nem is a lojális barátoktól, hanem egy hidegvérű ismerőstől meritokratikus alapon, hiszen teljesítmény alapján kaptuk. értéke nem inflálódik. büszkék lehetünk rá, megveregethetjük vállunkat.

a másik csoport a flörtlájkolók csoportja. ilyet az ellenkező neműektől várhatunk. pusztán félénkségükből fakad, hogy csak alkalmanként lájkolják aktivitásunkat. igaz, az okosabb flörtlájkolók nem csupán félénkségből fukarkodnak a lájkokkal, hanem tartanak azok elértéktelenedésétől is. lépésüktől azt várják, hogy lájkjuk nyomán profilukra kattintunk és megnézzük legújabb bikinis, partis, nyaralós képeiket és belénk hasít a felismerés "anyáás, ez az Ica nem volt mindig ilyen jó nőőő! küldeni kéne neki egy privit!"

tendenciák - lájkpaktumok

lájkpaktumot köthetünk akárkivel. két féle lájkpaktumot különböztetünk meg a tudomány mai állása szerint. van az írott paktum és az íratlan. előbbit inkább a kétségbeesés szüli. ha napokig lájkínségben szenvedünk, megrettenünk, hogy "hö!... má' nem vagyok jó fej?! még a Jocó se lájkolt vagy két napja". ekkor gondolunk egy merészet és írunk egyik közeli ismerősünknek, akiben megbízunk és megegyezünk vele, hogy egy darabig egymás minden megnyilvánulását lájkolni fogjuk.

az íratlan lájkpaktumok kialakulnak. egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy van egy-két ember, akikekkel kölcsönösen lájkoljuk egymás dolgait - mindet. ez egy idő után kötelességérzetet szül és már csak azért is lájkolni fogjunk.

filmélmények röviden és a bambusz-skála premierje

2010-01-20T09:32:00.000-08:00

az egyszerűség kedvéért most a dr. drake 'bambusz' ramore-ról elnevezett tízfokú filmes bambusz-skálát fogom használni a filmek értékelésére.

up in the air

lötyögős. későn néztem. egyszer nézős. kicsit romantikus, de nem csöpög.

bambusz-skála besorolás: 6,33

jarhead

amerikai tengerészgyalogosok vannak benne, tehát a bambusz-skálán alapból nem lehet rosszabb 5-ösnél. nem csúcsszuper film, nem üti a Full Metal Jacket-t, de azt nem is lehet megverni a kategóriájában. olyan filmet nem lehet megverni, amiben elhangzik az a mondat, hogy "...olyan vagy, mint amikor az öregek basznak!"

nem az a spilgerges vagy cameronos "hokizzunk sokáig és dollár tízmilliókért az F16-osokra"-típusú film, ezért elmozdulunk az 5-ösről. helyenként foszlányokban életszag érződik.

bambusz-skála besorolás: 7,16

sherlock holmes

sajnos olvastam előtte egy-két kritikát, így én sem tudtam kiiktatni azt a hátsógondolatot a fejemből, hogy watson és holmes gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt.

ezt leszámítva kicsit úgy éreztem, magam, mint a gyűrűk ura movie-knál: rá kellett döbbennem, hogy nincs fantáziám vagy inkább, hogy fantáziám prüd, egysíkú és beszűkült. ahová én szikrát képzeltem, ott nukleáris villanás van. ahol félénk csókot láttam, ott fékevesztett vad éjszakákat tomboltak végig. ahol ökölpárbajon izgultam, ott a mesevilág legocsmányabb szörnyei vívtak véres-mocskos csatát. más kérdés, hogy én így (is) élveztem ezeket a könyveket.

a gyűrűk urát olvasva az orkokat szemtelen lényeknek képzeltem, komisz csirkefogóknak, akik esetleg megkergetik a cirógatni való, szőrőstalpú hobbitkákat. a filmben azonban rohadt fogú, vérszomjas torzszülöttek csámpáztak középföldén, akiknek a kedvenc csemegéjük a nyers hobbithús.

sherlockot úgy képzeltem el, mint egy karótnyelt brit úriembert. watson pedig az ő szürke eminenciás szárnysegédje. ehelyett a filmben sherlock egy csövesnek öltözött életművész, aki nem mellesleg harcművészeti zseni és úgy általában otthon van a dolgokban, watson pedig egy sánta sármőr, akit egy hallottaiból föltámadó mágikus gonosztevő sehogy sem tud kizökkenteni a béketűréséből.

nem szeretem, amikor hollywoodi eszközök kellenek ahhoz, hogy egy megfilmesítés sikeres legyen. nem szeretem, hogy sherlock nem jön össze a nővel (de még watsonnal sem!). nem szeretem, hogy watson azok után, hogy egy ötszáz megatonnás robbanás epicentrumában őgyeleg, fél nap múlva már a rosszfiúk seggét rúgja. az egyetlen hiteles alakítás az elhízott bulldogé. neki tényleg elhittem, hogy alszik.

bambusz-skála besorolás: 4,47

a manipulátor

2010-01-18T05:50:00.001-08:00

törékeny fiúcska ül az egyetemi folyosón szóbeli vizsgájára várva. ha nem ott ülne, tizenhatéves gimnazistának is nézhetné az ember. fakó arcán, ami a szúrós neonfényben egészen sárgás, szorongás látszik és már attól zavarba jön, ha valamelyik csoporttársának köszönnie kell. vékony ujjaival a jegyzetei szélén babrál. hamarosan rá kerül a sor: bemegy a tanárnő irodájába.

- húzzon egy tételt - utasítja a tanárnő fel sem nézve a hivatalos formanyomtatványok közül. a tanárnő hatvanas évei elején járó, nemzetközileg elismert szaktekintély. szava nemhogy a diákok körében, de a tanszéken sem megkérdőjelezhető. most vállára vetett zakóban ül, méregzöld kardigán fedi kebleit, amelyeken a diszkrétnél egy leheletnyivel harsányabb gyöngysor pihen. szemöldökét magasra emeli, miközben olvasószemüvegét a rutin és a szentlélek közös erővel tartják az orra hegyén. tolla úgy jár a nyomtatványokon, mint fonalak között a takács vetélője.

- ha tudja miről van szó, kezdheti - még mindig nem néz föl. hangjából személytelenség és fölény árad.

a fiúcska félénken nekikezd. minden szavában érezni, hogy retteg attól, hogy rosszat mond és a tanárnő megállítja. azonban mégsem ez történik. néhány mondat után megáll.
- ...és éppen ez az, amiben nem vagyok biztos, de olvastam a tanárnő cikkét erről egy folyóiratban. abban ugye azt írta a tanárnő, hogy... - konkrétumokat kerülve próbálja szóra bírni az korosódó hölgyet. tudja jól, hogy mint amikor fűrésszel menetet hánt ez ember a háncsba, csak az első néhány húzás a nehéz, de ha az meg van, utána már minden megy magától.

most először néz föl a nő, szemüvegét leveszi és elegánsan oldalratartja, szemöldöke még mindig a magasban. hezitál, hogy válaszoljon-e a kérdésre vagy visszazavarja a fiúcskát zavaros feleletébe. végül, maga sem tudja miért, válaszolni kezd. szinte azonnal betege lesz a fiú tekintetének. úgy érzi, diák még nem figyelt rá így, ember még nem itta így a szavait. kezdeti fölényessége lelkes okításba hajlik. a fiú csak bólogat. addig egymást tépdeső ujjai elválnak. egyik kézfejét a halántékának támasztja. arcán még mindig alázatos figyelem. lassan kiegyenesíti félelemtől összegörnyedt hátát, másik kezét a karfán nyugtatja, kézfeje lazán lelóg.

mikor a tanárnő kifogyna a lendületből, a fiú újabb kérdéssel piszkálja föl a tüzet. hangja már nem olyan színtelen: mintha fiatalos határozottság csengene benne, de a tanárnőnek ez most tetszik. arca kipirul. örömmel építi föl a tételt, amit az unalomig tud, de most mégis új élvezetet lel benne.

- értem - mondja a fiú, akin most már férfias határozottság, de fiatalos rugalmasság is látszik. - értem, és esetleg tudna mondani erre gyakorlati példákat is? - kérdezi tiszteletteljes érdeklődéssel.

a tanárnő szinte kapkodva kezd neki a válasznak. tudja, hogy birtokában van a tudás, már csak az okoz kellemes izgalmat, hogy mennyire lesznek kerekek és választékosak a mondatok. sikerül, és ez mámorítóan legyezi hiúságát.

- esetleg, ha néhány nevet is megemlítene... - noszogatja udvariasan, jó indulatúan, de lappangó számonkéréssel a fiú. időközben már közelebb húzódik az asztalhoz, tollat vesz kezébe és egyszer-egyszer lejegyzetel valamit. ilyenkor a tanárnő izgul, hogy vajon mit ír a fiú.

a tanárnő neveket is tud, de úgy érzi, ennyi nem elég, egy-két névhez a hozzá tartozó irodalomról is mond pár szót, helyenként idéz, de próbál sallangmentes maradni.
- azt hiszem ez rendben van - mondja most már némi fölényességgel a hangjábana fiú, aki egyre kevesebbet néz föl, jegyzeteivel van elfoglalva - a biztonság kedvéért még nézzünk bele a következő tételbe...

a tanárnő érzi, hogy amit eddig mondott, azzal nem lehet gond, de azt is tudja, hogy az utolsó lesz a döntő próba. most már némi félelem is fűszerezi hangját. a kudarc kétségbeejtő lehetősége néha rekedtre torzítja eddig határozott altját. amikor már úgy érzi, mindent elmondott, félve leviszi a hangsúlyt és vár.

a fiú jegyzetel. nem lehet tudni, hogy adminisztrál-e vagy még mindig megjegyzéseket ír, egyáltalán észrevette-e, hogy a feleletnek vége.
- nos, azt hiszem, ez volt az idei legjobb felelet, kedvesem! - az utolsó szónál végre fölnéz és elengáns, rutinos mosolyt terít szét az arcán, olyat, amilyen a deresedő halántékú tudóstanárok sajátja. a tanárnőn a stréber lányok rosszul palástolt, hiú öröme látszik. vér tódul az arcába. nem tud gondolkodni, a dícséret teljesen megrészegíti. - és most legyen szíves, küldje be a következőt - hajol vissza jegyzetei fölé a fiú.

aktuális facebook-jótanácsok

2010-01-15T18:40:00.000-08:00

a smiley-ról haladóknak

az internet cigicsikkje a smiley. mint ahogy a csikknek a hamutálban, úgy a smileynak is meg van a maga helye. azonban flyereken taposó nemzedékünkből hiányzik a stílusos arányérzék ezen a téren (is). nem szentelek külön bekezdést azoknak, akik előszeretettel használják a "lol" és az "XD" kifejezést, illetve smiley-t. ők visszafordíthatatlan stádiumban vannak. minden bizonnyal menthetetlenek.

fontos, hogy smiley-t tényleg csak akkor használjunk, ha nagyon muszáj vagy ha tényleg annyira jó poénnal találkozunk (utóbbi nagyon ritkán fog előfordulni). törekedjünk olyan kapcsolatok kialakítására, amiben nem szorulunk smiley-használatra. ezek az internetes kapcsolatok császárai, hiszen azt jelzik, hogy az illetővel tökéletesen megértjük egymást. azonban fontos, hogy ne siettessük ennek kialakulását, mert az beláthatatlan következményekkel járna!

következő epizódunkban a likeolásról fogunk beszélgetni...

ne feledjék mottónkat - mely kicsit ellentmond mai témánknak: egy smiley többet ér ezer mosolynál!

találkozunk a következő alkalommal. a facebook és google legyen önökkel!

...na, és vébé?

2010-01-15T17:31:00.000-08:00

már szól a csengő, a vezető zárná az ajtót. ekkor kicsit megbillen a busz, mint mindig, amikor felszáll valaki. szóval valaki elérte – gondlom magamban és felnézek. bár ne tettem volna. már megint ő az, ezen a héten negyedszer és már az első alkalommal kifogytunk a témákból. ő se hülye, ő is tudja, hogy nem tudunk miről beszélni. ha nem néztem volna föl… miért nem tudtam tovább olvasni ezt a nyamvadt nemzeti sportot?! hát persze, ő is egyből észrevett.
- helló! - mondja, és az ő arcán is látom, hogy már előre elfáradt attól a kínlódástól, ami kívülről beszélgetésnek fog tűnni.
- szevasz! - mondom vidámkodva, de látja rajtam, hogy rohadtul nem vagyok vidám. - jól számolom? ezen a héten negyedszer?
- jól számolod - nem tudom eldönteni, hogy mennyire epésen mondja.
latolgatom a lehetőségeimet. beszéltünk már a környékről, múltkor ő vállalta be, hogy rákérdez az időjárásra, tegnap viszont én kérdeztem volt osztálytársakról. telik az idő, ki kéne találni valamit, mert ez így egyre rosszabb.
- ...na, és vébé? - kérdezem merészen, mint akinek nincs veszteni valója.
egy darabig csak néz. talán most tisztel, hogy bevállaltam egy ennyire nyilvánvalóan kamukérdést. vagy talán sértésnek veszi? de hiszen ő is tudja, hogy nincs más választásunk! tudja, hogy valahogy át kell vészelnünk ezt a tucatnyi megállót! végül rááll.
- dél-afrikában lesz. - óvatoskodik, de nem tudom eldönteni, hogy megaláz vagy tényleg ennyire hülye. még a fociról sem lehet vele beszélni?!
- na ne mondd! - zrikálom, de csak nagyon finoman és nagyon kedvesen, tudom, hogy nem vagyunk olyanban, hogy sértegessem. - és ki nyer?
- szerintem ghána.
- ghána?!
- ghána.
vagy teljesen hülye: hallotta hogy vébérésztvevő, és most gizdázni akar. vagy tud valamit.
- fejtsd ki! - követelem.
- jók a spanyolok, jók a brazilok, jók a hollandok, az olaszok se gyengék, de már kifutóban van ez a generáció - lendül neki. most már egyértelmű, hogy nem teljesen hülye és mondani akar valamit - szóval nekik újra el kell kezdeniük csapatot építeni. de szerintem ez a vébé nem az európaiakról fog szólni. afrikai csapat fog nyerni és szerintem ghána lesz az.
igaz, hogy nem kérdez vissza, de megengedem magamnak, hogy enélkül is vitába szálljak vele.
- tudod, hogy hülyeség, amit mondasz? - érzem, hogy nem veheti sértésnek, mert látja, hogy már én is lelkes vagyok. - hogy nyerhetne afrikai csapat?! az még csak-csak logikus, hogy nem európaiakról fog szólni. de ha nem európai, akkor brazil. ott is meleg van, azok is bírják a hőséget.

a busz száguld, a nap fölkel, az utasok cserélődnek. egyszerűen repül az idő.

- ...paraguay a fekete ló?! hogy jutnának az elődöntőig, barátom?! öregem, te teljesen...
- végállomás!

a lelkes mosoly egy pillanat alatt lefagy az arcunkról. úgy nézünk egymásra, mintha váratlanul intim helyzetben látott volna meg minket a másik. zavarban vagyunk. dühösek vagyunk magunkra és a másikra. eddig mindig észnél voltunk. hajnali szenvedésünk egy rituálé volt. megvolt a pontosan menetrendje, minden pillanatban tudtuk, hogy hol jár a busz, hány megállót tettünk meg, még mennyi van hátra és egy pillanatra sem felejtettük el, hogy gyűlölünk a másikkal beszélgetni.

most azonban elrontottunk valamit. méltóságunk szertefoszlott. zavartan tápászkodunk föl az ülésből, próbáljuk rejtegetni a másik előtt, hogy jót dumáltunk a fociról és így még szánalmasabb az egész.

- csáó!
- szevasz!
- na, és vébé? - visszhangzik mindkettőnk fejében gúnyosan a kérdés.

helyzetek, amik csak képzeletben adatnak meg #2

2010-01-07T06:36:00.000-08:00

van egy csomó olyan szitu, amit át szeretnék élni, de többhöz egy egész életet föl kéne áldozni, azt viszont nem biztos, hogy szeretném.

(nem sorrendben)
5. amerikai családapa

zavarbaejtően jóképű, egészségesen kisportolt, sportosan elegáns és egy magyar átlagapukához képest pofátlanul gazdag, 30-as éveim elején járó amerikai családapa vagyok. péntek koradélután van. néhány telefonhívás után stresszmentes kapkodással jövök ki IKEA-katalógusból válaszott irodámból - "ezek a dánok értenek a lakberendezéshez".

- Jessica, felhívná a feleségemet, hogy megyek a srácokért, és fél órán belül indulhatunk?

Jessica a 23 éves, szilikonnal tunigolt nehézbombázó titkárnőm. felnéz rám, szokásos tízezer dolláros droidmosolya szinte vakít. választ nem várok és nem is köszönök el, csak egy hasonlóan mechanikus mosollyal fordulok el és robogok 3 tonnás dodge terepjárómhoz. felkapom a srácokat (Bobby 8 éves és még nem tanult meg olvasni, de megnyerte az iskolai call of duty bajnokságot, ezért kapott tőlem egy iphone-t. Andrew jr. 9 éves és a foci csapat kapitánya, többet nem érdemes tudni róla). aztán felvesszük Karent és a cuccokat (feleségem a google-nél dolgozik, online-rendezvényszervező, ami nem tudom, hogy mit jelent és őszintén nem érdekel).

útközben barkóbázunk (Bobby szava a call of duty, Andrew jr.-é a vállprotektor) és sokszor elénekeljük a himnuszt és azt a dalt, amire Karennel öszejöttünk a szalagavató banketten (I will always love you). útközben felhív Kevin, aki 12 éve a legjobb barátom, de még mindig nem tudom, hogy hívják a gyerekeit.

- igen, Kev?... bassza meg - nézek Karenra felháborodottan és rácsapok a kormányra - kikapott knicks?!... igen, én épp most megyek Karennel és a srácaimmal a hegyekbe horgászni. szerintem meglátogatjuk Tessie nénit és Travis bácsit... oké átadom! éljen Gorge W.! szevasz Kev!

a nap lemenőben van. a mólón horgászunk a srácaimmal, Karen pedig maszíroz és neveteünk.

az első rész itt.

egy smiley többet ér ezer mosolynál

2010-01-04T01:42:00.001-08:00

...és egy like többet jelent bármilyen ölelésnél.

túl gazdag téma a facebook ahhoz, hogy el tudjak szakadni tőle.

az utóbbi időben kénytelen voltam azon gondolkodni, hogy akármennyire is beteg, de sokunk érzelmi életére hatással van ez a cybertér. ez azért hat betegnek, mert életünk egy részében ez még elképzelhetetlen volt. régebben még nem volt annyira hangsúlyos az internet világa, hogy ne a hétköznapok fizikai valójában lépjünk interakcióba egymással. mára ez elmúlt, bár tudom, hogy néhányan tartják magukat, mint a doveri sziklák. de a haladás nulláktól és egyesektől szennyes hullámai őket is elsodorják majd.

több ismerősömtől hallottam olyan képzavarokat, amin 3-4 éve még hasunkat fogva röhögtünk volna, most meg szinte egymás kezét fogjuk, hogy ugyan, ez még nem jelent semmit. néhány ezek közül (helyenként kicsit felturbózva):

- most nem értem, már nem vagyunk együtt, akkor minek lájkol mindig?!

- érted, tegnap is megbökött, most bökjek vissza? ez mit jelent?

- képzeld, valamelyik nap belinkelt egy számot, ami azon a koncerten ment, amin együtt voltunk. és tudod mit írt fölé? hogy "kösz mindenkinek aki ott volt, de különösen egy valakinek!" szerintem rám gondolt, szerinted?

-...erre az a szemét visszavonta a taget a fényképről! pedig előző héten még mosolyogva köszönt a btk-n. ki érti ezt?!

- szerinted, ha egy másik lány hivatkozását lájkolom, azt ő látja a profilomon? féltékeny lesz?

és én csak ámulok és bámulok, de akármennyire szeretném, nem tudok kívülhelyezkedni ezen. én is benne vagyok.

egyrészt beteg az egész úgy ahogy van. másrészt viszont törvényszerű folyamat, hogy az internet térnyerésével lassan a személyes ügyeink egy része is ezen a síkon zajlik. csak nehéz megbékélni az átmenettel és része lenni a folyamatnak. nehéz komolyan kimondani azt a szót, hogy lájk, szmájli és poszt. komment és teg.

a megoldás az lehet, ha egészséges távolságot tartunk ettől cyberintrikától és próbálunk csak a hasznos részére koncentrálni. tehát nem azon törjük a fejünket, hogy melyik komment mit jelent, meg hogy ez a képaláírás azért került-e oda, amiért akarjuk. hanem megnézzük, hogy milyen programok lesznek a közeljövőben, információt cserélünk, találkozókat beszélünk le, emlékeztetünk és figyelmeztetünk, együttműködünk.

a másik megoldás, hogy ha már lúd legyen disznó alapon, fejest ugrunk a szarba és vidáman lubickolva röhögünk magunkon, amíg bele nem fulladunk.

(folyt. talán köv.)

filmélmény: nem kellesz eléggé

2010-01-01T16:03:00.000-08:00

ez nem az a film, amit célzottan néz meg az ember, sokkal inkább véletlenül. mozgóképet szeretne látni amerikai szereplőkkel a vásznon (TFT-n) és nézés közben nem akar gondolkozni. nálam ez a film lett a szerencsés nyertes.

ben affleck zsír arc, jennifer aniston mellbimbói tíz évadon át bizonyítottak a jó barátokban, drew barrymore pedig egy igazi tündér, aki néha bombázó is, de ebben a filmben sajnos csak egy lebutított hippi. scarlett johansson színészi nagysága előtt pedig azzal tisztelgek, hogy új mondatot kezdtem csak miatta. minden egyes jelenete kapcsán felmerül a kínzó talány: hogy lehet valaki ennyire jó nő?! 129 perc valószínűtlenül kevés idő arra, hogy ezt megválaszoljuk. nekem sem sikerült.

a több szálon futó történet néhány fiatal amerikai férfiról és nőről szól. elhangzik benne sok, a műfajhoz nélkülözhetetlen kinyilatkoztatás. "ha ezt és ezt csinálja a srác, az jelenti, hogy...", "ha a lány ezt mondja, az nem jelenthet mást, mint...", stb. mindez nagyon szórakoztató, de még véletlenül sem szabad elhinni egyetlen szavukat sem. már csak azért sem, mert a film olyan menthetetlenül halad a sokszoros mesebeli happy and-kombó felé, mint ahogy a titanic futott neki szegény jobb sorsra érdemes jéghegynek azon a hideg áprilisi estén.

szinte fizikai fájdalmat okoz, ahogy az utolsó pár percben menetrendszerűen cuppannak egymásra az azelőtt sok éven át szomorú és magányos emberek. akik mellesleg olyan kifogástalanul néznek ki, hogy ha akarnának se tudnának szomorúak és magányosak lenni. most persze naívan felhorkanthatunk, hogy attól még, hogy az a buta tahó szép, magas, izmos és kifogástalan a fogsora, még nem biztos, hogy boldog! de amióta a szociálpszichológia tudományosan bizonyította, hogy az arányos arcú emberek több pozitív visszajelzést kapnak az életben, mint a rusnyák, - egy-két kivételtől eltekintve - már csak walt disney produkciókra hivatkozhatunk.

az ötödik évszak

2009-12-29T05:02:00.000-08:00

tökéletesen tiszta ma a levegő. a várból egészen közelinek tűnt a széchenyi-hegy, a megyeri híd, a lágymányosi híd és még a váci bánya is. az egész város kiterült előttem. az volt az érzésem, hogy karnyújtásnyira van minden és ha akarnék, mint egy terepasztalra benyúlhatnék a bazilikához vagy a rakpartra és azt a szirénázó mentőautót áttehetném a túlpartra vagy akár épp oda, ahová tart.

új évszak van születőben. semmihez sem hasonlítható beteg hangulatkavalkád, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e. úgy sütkéreztem a teraszon, mint tavasszal vagy szeptember utolsó meleg napsugaraiban. közben alattam egy árnyékos részen az utolsó hófolt olvadt gyászolva a megcsúfolt decembert. két apró rovar pedig úgy táncolt a napfényben a csupasz ágak között, mint egy őszváró augusztus végi délutánon. az avarban egy rigó kapirgál, a magasból pedig téli varjúkárogás száll alá, közben pedig az egész környék olyan tétován nyugodt, mint egy júliusi hétvégén. a kert kővel kirakott ösvényének a végén pedig talán már a tavasz áll türelmetlenül, de kicsit megilletődve: tényleg jöhetek végre?... bullshit! lesz még itt hideg, hó, latyak és jég, mielőtt megjönne az igazi tavasz.

helyzetek, amik csak képzeletben adatnak meg

2009-12-25T06:31:00.000-08:00

van egy csomó olyan szitu, amit át szeretnék élni, de többhöz egy egész életet föl kéne áldozni, azt viszont nem biztos, hogy szeretném.

(nem sorrendben)

1. A katona

egy amerikai B52-es pilótafülkéjében US Army-s pilótahacukában feszítve a fejemfölött lévő műszerfalon ügyködve:
-alpha tango bravo... kismadár hívja alphavezért!... (az alpha, tango, bravo, és az alphavezér szavak kiejtése miatt már önmagában megéri katonának lenni. iszonyú vagány!)

2. A sportoló

a bajnokok ligája hivatalos paravánja előtt fapofával és minden átélés nélkül nyilatkozom a döntőben lőtt győztes gólomról:
- sokat jelentett, hogy 19 évesen megkaptam a csapatkapitányi karszalagot. éreztem, hogy ez egy különleges este lesz, éreztem, hogy ma különösen jól fog menni a játék. amikor 1-1-nél megkaptam a labdát, tudtam, hogy nem lőhetem el azonnal... egy testcsellel elküldtem a védőt, amikor pedig eltaláltam a labdát, éreztem, hogy a kapus nem érhet oda. visszanéztem a bíróra, hogy tényleg érvényes-e a gólom, az utána történteket már nem tudom szavakba önteni (még mindig olyan hangsúllyal, mintha egy szendvics elkészítéséről beszélnék). 95 000 ember örült velünk együtt. katartikus élmény volt! - itt érződik, hogy a katartikus szót életemben először a menedzseremtől hallottam két perccel ezelőtt.

3. A félisten

első randi, a lány miután elmondta, hogy ő irodai asszisztens egy sörgyárban, de élete végéig szeretne eljutni a HR osztályra, visszakérdez: "és te? mit csinálsz?"
- oh, én egyáltalán nem vagyok olyan izgalmas, mint te... mit is mondhatnék... nyáron egy hátizsákkal bejártam európát, aztán hazajöttem, negyedszer válaszottak meg az egyetem év diákjának. hétfőnként fokozottan hátrányos helyzetű fogyatékos gyerekeknek tartok képzőművészeti szakkört, keddenként ketrecharc eddzésre járok, szerdánként egy 112 éves néninek olvasok fel franciául és spanyolul, csütörtökön sziklát mászok, péntekenként a miskolci kutyás mentőknek segítek kutyákat betanítani, a szombat csak az enyém: 6 órán át jógázom a kertben, ha esik, ha fúj, aztán füstölőkkel és gyertyákkal telerakott fürdőszobámban meditálok egy tejjel és mézzel töltött kádban. vasárnap pedig a memoárjaimat írom. de nem untatlak tovább, most mesélj magadról te!

4. A kutató

a galapagos-szigeteken egy forgatócsoporttal állunk a dzsungel közepén. 45 fok van és a délutáni zivatarra várunk, de ekkor megmozdul valami a levelek között:

-...lehet, hogy ő lesz az - lihegem izzadva a szafarikalapom alatt - még soha senki nem látta. óvatosnak kell lennünk, ha igaz, amit a helyiek mondanak, akkor ez a bestia 170 méter hosszú és 750 tonna (az ilyen ismeretterjesztő természetfilmekben mindig akkora számokat kell használni, hogy a néző már ennek hallatán úgy leizzadjon, mint ahogy a kutatók a 60 fokos trópusi őserdőben). - végül megtaláljuk, lemérjük és a megkötözött állat mellett még jobban leizzadva állok, miközben megpaskolom a bestia hatméteres pofacsontját - csodálatos! nem adta magát olcsóny a kislány... most föltesszük rá a jeladót és útjára engedjük.
(a bejegyzés valószínűleg bővülni fog)

*

2009-12-25T06:00:00.000-08:00

egy hete úgy esett a hó, hogy még a repülők is elakadtak a légifolyosókon, és úgy tűnt, már soha nem lesz se tavasz, se nyár. télen ez a dolgok rendje. ez lenne. ehhez képest most már csak egy-két magányos hófolt árválkodik az őszi avaron, a városban pedig néhány fekete, sós sárdomb áll a zebrák és járdaszigetek mellett, amiket már a legnagyobb jóindulattal sem lehet hókupacnak becézni. karácsony másnapján 18 fok van és esik az eső.

mi van akkor, ha az ember elgaloppírozta magát? ha önhitt lett, elhitte, hogy róla szólnak a dolgok ezen a helyen, de tévedett? hogy ha az a bizonyos feljebbvaló nem is neki csinálta ezt a gömbölyű csodát? ha csak statiszták vagyunk? úgy értem mi van, ha igazából mrs. földanya valami rossz fát tett a tűzre, amiért büntetésül megkapta az embert? hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy az ember a bolygó elrákosodása (már Smith ügynök is megmondta), és végül a rák saját magát fogja sugárkezelni és a büntetésnek vége lesz, már csak föl kell épülni a betegség után.

ettől még úgy gondolom, hogy az ember egy valódi csoda és embernek lenni hihetetlen ajándék. arról nem is beszélve, ha az ember csupa nagybetűvel EMBER a talpán. nincs annál jobb, mint amikor jól akarjuk érezni magunkat és sikerül. a boldogság létezik még akkor is, ha biokémiailag definiálható, ha leírhatjuk, hogy empirikus megfigyelések alapján, amikor valaki azt mondja, hogy most Jó, akkor x és y nagyobb koncentrációban található meg a szervezetében. mégis létezik a boldogság, mert nem csak annyit érzünk, hogy jóllaktunk, kielégültünk vagy kellemesen cirógat a júliusi kánikulában egy frissítő szellő, hanem képesek vagyunk reflektálni erre, és megbecsülni ezeket és Boldognak lenni, Embernek lenni.

hol jársz, drága Elemér?!

2009-12-16T13:56:00.000-08:00

épp most fejeztem be a skypeolást és állapítottam meg, hogy milyen aljas célokra használja az ember a barátait - persze csak ha nagyon muszáj. egyes baráti beszélgetésekben bizonyos időszakokban törvényszerűen belesüppedünk a kétségeinkbe és ezenközben hangosan gondolkodunk. majd mintha jóbarátunkon megnyomnánk egy "vígasztalás/léleköntés/ajnározás" gombot, kimondjuk: "jaaahj... nem tudom." élőben ez még hatásosabb, akkor az ember előbb elnéz a távolba (télen a legmesszebbi sarokba) és utána hosszan, nehezen felsóhajt: "jaaaahj... nem tudom." majd lesüti tekintetét, hogy a következő pillanatba követelő reménnyel a szemében újra a barátjára nézzen. ő pedig elmondja azt, amit valójában mi is így gondolunk, de mi tőle akarjuk hallani. már-már megjön a jókedv, megjön az önbizalom, de még nem elég: "gondolod?... hááát... nem tudom." ami azt jelenti, hogy köszi, köszi, de még pár percig tudnád ecsetelni, hogy mekkora császár vagyok? és végül, amikor a ború elszállt és csapott fenekű bárányfekhők vitorláznak a májusi égbolton, még mindig játszott melankólikussággal annyit mondasz: hááát, igazán kösz, örülök, hogy te legalább így gondolod (én is kurvára így gondolom, mertél volna mást mondani, bazd meg!)... majd meglátjuk.

más

ma a havas szeged utcáit róttuk Máté-lakótársammal, amikor egy öreg néni kiszólt nekünk az egyik ablakon. félemeleti lakás volt, amiből kihajolt, nagy belmagassággal és ódon polgári bútorokkal, sárga lámpafénnyel, a nénin pedig valami hálóköntősszerű. "nem tudjátok, hol van az Elemér?" Mátéval egymásra néztünk - soha nem ismertünk Elemért. majd a nénihez fordultam.

- az Elemér? - ismételtem.

- persze, az Elemér - mondta a néni, mintha ő pelenkázott volna engem, hiszen én vagyok Elemér legrégebbi barátja, akivel a Tömörkény gimibe is együtt jártam, sőt egyetemre is együtt megyünk, ha áldott jó Elemérünknek nem olyan nehéz a feje a szerveskémiához. kb. ilyen magátólértetődőséggel mondta a néni, hogy peeersze, hááát az Elemér. eljátszottam a gondolattal, hogy erre milyen válaszokat lehetne adni. megállok, könnyel telik meg a szemem, s lassan fölnézek a nénire:

- Elemér 20 éve halott - kongtak volna a súlyos szavak a sűrű hóesésben. a néni pedig halálos sikoly kíséretében távozott volna az élők sorából, jelezve, hogy a szomszédok hitével ellentétben mégsem "száradt bele a lélök".

de monhattam volna nemes egyszerűséggel ezt is:

- az Elemér szerintem még feltol pár utcát, meg belő valami jó basszúst, aztán néhány gádzsival idedönget a mergával.

esetleg:

- mégis!... ki a faszom az az Elemér, te vén kurva?! - igen, ez szerintem is egy kicsit erős.

úgyhogy minekután ezeket átgondoltam...

- nem tudjuk, hogy hol van Elemér, de biztos hamarosan itthon lesz.

azóta sem tudjuk, hogy Elemér hazaért-e, sőt azt se, hogy egyáltalán létezik-e Elemér.

ömlengések

2009-12-15T03:12:00.000-08:00

hírek: magas a duna, alacsony a tisza, újra álványozzák a parlament (spróljunk a tárgyragokkal!).

örüljek vagy szomorkodjak, hogy ismét van szívügynek nevezhető az életemben? most inkább nem örülök. a helyzetet így is leírhatom: két hetes próbajátékon vettem részt, tétmeccsen ugyan nem léptem pályára, de tetszett a közeg, jól megértettük egymást a fiúkkal. a körülmények ugyan nem voltak nyugatiak, de panaszra nem lehetett okom. úgy éreztem, hogy nem lógok ki a csapatból, de a végső döntés természetesen a menedzser kezében van. a gond csupán az, hogy egyelőre még mindig csapat nélkül vagyok és sok dologra kell koncentrálnom, azonban a küszöbön álló igazolás elvonja a figyelmemet, viszont az új év előtt nem várható döntés az ügyemben.

úgy érzem, hogy csapat nélkül sem rossz az élet, és megszoktam már az itteni közeget, tehát a legiazolással járó utazgatásnak egyáltalán nem örülnék. jó, hogy magam rendelkezem az időmmel és legfeljebb alkalomadtán kell egy-egy személyiedzőhöz alkalmazkodnom. a labda másik oldalán viszont ott van, hogy jó lenne végre egy csapathoz tartozni, hiszen az biztonságot ad, többen könnyebb átvészelni a szezonokban felmerülő hullámvölgyeket és a téli-, nyáriszünetben sem puhul el az ember, hiszen muszáj alapozni.

megint tél lett. az utóbbi években úgy érzem, hogy komolyan drukkolni kell, hogy a természet még kifacsarjon magából valami természeteset, valami évszakokra emlékeztetőt. aztán ennek gyakran az a vége, hogy egy rigófüttyös tavaszi november után kirdukkolok egy -20-as decembert és nagy párafelhők kíséretében sziszegem az északi szélbe, hogy mekkora ökör vagyok: ha úgy kellett az igazi tél, hát nesze b... meg!

elképesztő, hogy mennyire lehangolóan tud kinézni ilyenkor a táj, de mégis szép! még a margit híd szétcseszett valójában is van valami szép, ahogy a szétaprózott betonból gyászosan előtkeregnek a meghajlott, rozsdás vaskígyók. az egész hidat valami reménytelenül szürke por lepi és valódi csodának hat, hogy a posztapokaliptikus építményen hús-vér emberek dolgoznak, hiszen még csak egy éve, hogy nukleáris robbanás perzselte föl a várost!

van valami szép a hideg reggeli napfényben elnyúló gyárkémény-füstökben is. a szmogos köd alatt méltóságteljesen kúszó dunában is. budapest szép az összes szemetével, mocskával és sebével együtt!

csapongás

2009-12-05T07:40:00.000-08:00

hírek: elszívtam egy szivarkát, messi lett az aranylabdás, sikerült végre rendesen beágyaznom.

facebook freak lettem. szerencsére most sikerült egy standard aktivitást hoznom az előző hipper aktivitással szemben. minden napom fb-vel kezdődik és azzal is ér véget. ki-ki közé gondolhat amit akar.

a hétvégémet szegeden töltöm. suncity nem mutatja legjobb arcát. olyan, mintha az örök november városa lenne. konstans szürkeség - egészen fél ötig, onnantól kezdve feketeség. a szobám nyáron is sötét, így a depresszió ellen immunis vagyok, de ettől függetlenül azért meg tudom állapítani, hogy szar idő van! semmit nem lehet csinálni kint. igaz, hogy amikor a TIK felé bóklásztam három tíz év körüli gyerek azzal játszott, hogy ki tudja lelökni a másikat a "domb" tetejéről. ők nem fáztak. egyikük megkérdezte, hogy "elnézést, mennyi az idő". mivel nem utcagyerekek voltak, ezért kicsit kihúztam magam - "ezek a kölkök magáznak engem (és nem az órámat akarják elvenni)" - majd mondtam, hogy háromnegyed egyet mutat a telefonom. órám már nincs bő három éve. de ezt már nem mondtam nekik.

2009-12-02T02:25:00.000-08:00

mit várhattunk a Debrecentől, amikor itthon is elpicsáztuk a Levszkit? az az érdekes helyzet állt elő, hogy nekünk tulajdonképpen a selejtező-sorozat végéig tartott érdemben a BL. a Fradi csoportköre óta addig tartott minden magyar csapatnak elvben és gyakorlatban egyaránt. most azonban külön kellett választani a kettőt.

a liverpooli meccsen még mutatkozott némi remény a jövőt illetően: "ha az anfielden csak 1-0-ra szopunk jó játékkal, akko' itthon elkapjuk a Fiót! hö!" aztán jött a lyoni droid sereg, ami tétmeccsen nem hibázik, a kötelezőt pedig mindig hozza (0-4). felmerült a kínos kérdés, vajon nem csak pont, hanem gól nélkül is zárjuk csoportot? a Fiorentina ellen Rudolf győzelmi tort ült az olaszok védelme fölött, azonban Mutuék még nagyobbat ültek (3-4). Firenzében ismétlés (2-5). itthon a gyengélkedő 'pool ellen 0-1.

tudtuk, de bizonyságot nyert, hogy dimenziók választják el a (mindenkori) magyar bajnokot Európától. amíg gondot jelent a ziccerek kihasználása (Coulibaly), amíg pontrúgások után képtelenek vagyunk felszabadítani, amíg nem bírjuk ki az első negyedórákat, amíg nem tudunk passzolni és rendre 30-35%-os labdabirtoklást tudunk csak produkálni, addig csupán a selejtező körig játszanak magyar csapatok olyan meccseket, amelyeken valóban érdekeltek.