2010. január 20., szerda

filmélmények röviden és a bambusz-skála premierje

az egyszerűség kedvéért most a dr. drake 'bambusz' ramore-ról elnevezett tízfokú filmes bambusz-skálát fogom használni a filmek értékelésére.

up in the air

lötyögős. későn néztem. egyszer nézős. kicsit romantikus, de nem csöpög.

bambusz-skála besorolás: 6,33

jarhead

amerikai tengerészgyalogosok vannak benne, tehát a bambusz-skálán alapból nem lehet rosszabb 5-ösnél. nem csúcsszuper film, nem üti a Full Metal Jacket-t, de azt nem is lehet megverni a kategóriájában. olyan filmet nem lehet megverni, amiben elhangzik az a mondat, hogy "...olyan vagy, mint amikor az öregek basznak!"

nem az a spilgerges vagy cameronos "hokizzunk sokáig és dollár tízmilliókért az F16-osokra"-típusú film, ezért elmozdulunk az 5-ösről. helyenként foszlányokban életszag érződik.

bambusz-skála besorolás: 7,16

sherlock holmes

sajnos olvastam előtte egy-két kritikát, így én sem tudtam kiiktatni azt a hátsógondolatot a fejemből, hogy watson és holmes gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt.

ezt leszámítva kicsit úgy éreztem, magam, mint a gyűrűk ura movie-knál: rá kellett döbbennem, hogy nincs fantáziám vagy inkább, hogy fantáziám prüd, egysíkú és beszűkült. ahová én szikrát képzeltem, ott nukleáris villanás van. ahol félénk csókot láttam, ott fékevesztett vad éjszakákat tomboltak végig. ahol ökölpárbajon izgultam, ott a mesevilág legocsmányabb szörnyei vívtak véres-mocskos csatát. más kérdés, hogy én így (is) élveztem ezeket a könyveket.
 

a gyűrűk urát olvasva az orkokat szemtelen lényeknek képzeltem, komisz csirkefogóknak, akik esetleg megkergetik a cirógatni való, szőrőstalpú hobbitkákat. a filmben azonban rohadt fogú, vérszomjas torzszülöttek csámpáztak középföldén, akiknek a kedvenc csemegéjük a nyers hobbithús.

sherlockot úgy képzeltem el, mint egy karótnyelt brit úriembert. watson pedig az ő szürke eminenciás szárnysegédje. ehelyett a filmben sherlock egy csövesnek öltözött életművész, aki nem mellesleg harcművészeti zseni és úgy általában otthon van a dolgokban,
watson pedig egy sánta sármőr, akit egy hallottaiból föltámadó mágikus gonosztevő sehogy sem tud kizökkenteni a béketűréséből.

nem szeretem, amikor hollywoodi eszközök kellenek ahhoz, hogy egy megfilmesítés sikeres legyen. nem szeretem, hogy sherlock nem jön össze a nővel (de még watsonnal sem!). nem szeretem, hogy watson azok után, hogy egy ötszáz megatonnás robbanás epicentrumában őgyeleg, fél nap múlva már a rosszfiúk seggét rúgja. az egyetlen hiteles alakítás az elhízott bulldogé. neki tényleg elhittem, hogy alszik.

bambusz-skála besorolás: 4,47