hegyibeszéd
facebook státuszok, postok, linkek
lassan az egyetlen csatorna, amelyen állapotunkról hírt adhatunk környezetünknek a facebook üzenőfala. what's on your mind?/mi jár a fejedben? - kérdezi kedvesen a facebook és mi válaszolunk. eleinte bátortalanul, szűkszavúan, mint autista kisgyerek a dilettáns pszichológusnak. néhány hétre rá viszont már úgy hányjuk a posztokat, linkeket és kvízeket az üzenőfalra, mint főiskolás lányok a répafőzeléket a gólyatáborban... ha nem vigyázunk, és nem tisztázunk magunkban egyet s mást!
mai mottónk: egy férfinak legyenek elvei - a facebookon is!
érdemes átgondolni, hogy mit vigyünk föl az üzenőfalunkra. vajon tényleg jó, ha megosztom az érzéseimet 700 emberrel? vajon tényleg érdekli őket, hogy most szívem szerint bodzaszörpöt hörpölnék? érdekes az, hogy most keltem? hogy romokban az életem? hogy nem szeretem a mogyis trüffelt? hogy kikapott a kedvenc ugandai curling csapatom? hogy a szomszéd miért vasárnap délelőtt vágja a fát? hogy elaludtam? hogy megyek a nagyihoz? hogy egy madár most repült el az ablak előtt és kibaszottul édi volt?
hogy milyen vagyok az ágyban? hogy ki lennék az avatarból? hogy melyik alkohol lennék? és pláne, hogy melyik alkoholos pohár?! hogy milyen pornósztár válna belőlem? hogy mennyit konyítok az űrszekerekhez?
jó tanács-rovat
linkjeinkről néhány szót. ezeknek 80-90%-t youtube-s zenevideók teszik ki. kezdő linkelőként nagyon fontos, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról ismerőseink körében. sokan abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, ismerőseik jól ismerik őt a való életben, tehát nem oszt, nem szoroz, mit linkelnek be. óriási tévedés! életünk új agórájában ismét bizonyítanunk kell. táblát kell akasztanunk nyakunkba "igen, én tényleg jó fej vagyok!" felirattal. a tudomány mai állása szerint ennek eléréséhez legalább 15-20 linknek kell megjelennie tőlünk. zöldfülűek ezt hallván újabb súlyos hibát szoktak elkövetni. az ún. csokorlinkelést, amikor öt-tíz percen belül 3-7, szélsőséges esetben még ennél is több hivatkozással sokkolják ismerőseiket. motivációjuk egyértelmű, azonban a csokorlinkelés kontraproduktív félmegoldás. lehet, hogy egyesével nagyot ütnének a linkek, azonban csokorban maga a csömör. ismerőseink pedig fejvesztve menekülnek profilunkról, mondván "ki ez a csokorlinkelő baromarc?!" hirtelenharagú ismerőseink akár le is törölhetnek, azonban ez szerencsére nem jellemző. válasszuk tehát a lassan járj tovább érsz taktikát és lassan építsük fel szuperjófej imidzsünket!
következő alkalommal a kommentelésről fogunk beszélgetni...
ne feledjék állandó mottónkat: egy smiley többet ér ezer mosolynál!
találkozunk a következő alkalommal. a facebook és a google legyen önökkel!
2010. január 29., péntek
megválaszolhatatlan rejtélyek
életünkben rendszeresen történnek olyan dolgok, amiknek az okát hiába is keresnénk. egyszerűen nem lehet megérteni őket.
ilyen például a zsebre dugott fülhallgató. flyereken taposó nemzedékünk (ok, tudom, hogy már használtam ezt a jelzőt egy bejegyzésben, de nagyon tetszik és egyébként is egy rapszámból loptam) jelentős része nem tekeri zenelejátszó alkalmatosságára a fülhallgató zsinórját, hanem egyszerűen a zsebébe gyűri. és ekkor jön a csoda. mikor újra elő akarja venni, akkor horgász- és tengerészcsomók véget nem érő gyűjteményével szembesül. ilyenkor óriási hiba lenne azon gondolkodni, hogy ez mégis hogy történhetett meg. csak az a kérdés, hogy megéri-e nekiállni kigobozni a csomókat, vagy úgyis vége lenne a két és fél órás vonatútnak, mire sikerül.
kettes számú rejtély. az amerikai filmekben soha nincs sértődés abból, ha az egyik fél azt mondja szeretlek, mire a másik mosolyog egyet, majd válasz nélkül kinyomja. hogy nem sértődik meg?! (szigorúan költői a kérdés) de akkor is: hogy lehet, hogy nem sértődik meg?! hiszen ő nem látja azt, amit a szerencsés néző igen, azaz, hogy a másik mosolyog, és a nyálas filmzenét sem hallja, ami a szituáció romantikus voltát rágja a fülünkbe.
ugyanez a témakör... amerikai filmekben a telefonálós jeleneteknél felfedezhető tendencia, hogy a találkozókat nem beszélik meg. csak annyit mondnak, találkozzunk! az utóbbi években már az is bevett szokás, hogy erre nem is válaszolnak, hanem nemes egyszerűséggel leteszik a kagylót és találkoznak. régebben legalább egy okét mondtak és utána tették le (de akkor sem köszöntek el). na de - merül föl a kérdés - nem kéne megbeszélni, hogy hol és mikor találkoztok, bakker?! szóval a rejtély: honnan tudják a filmszereplők, hogy mikor és hol találkoznak?! kész őrület!
a következő rejtély. egyes (bkv) buszjáratokon az egymás mellett elhaladó két busz sofőrjei megállnak és az ablakon kihajolva egy rövid időre elbeszélgetnek - feltartva ezzel a forgalmat. miről lehet ilyenkor beszélni?! (ismét szigorúan költői...) a tegnapi meccsről? az asszony főztjéről? pornóról? vagy arról, hogy még mindig - ahogy az elmúlt harminc évben - rohadt sok a kátyú az utakon? vagy arról, hogy a vén Jani bá', a piros 7-es virtuóz személyszállító matuzsáleme 13:04-re javította a rekordidőt a vonalán? nein, nein, nein! nem lehet megválaszolni!
akinek még eszébe jut hasonló rejtély, írja meg kommentben és a beküldők között szerkesztőségünk kisorsol egy ajándék smiley-t, amit a beküldő ugyancsak kommentben kap majd meg az év végi sorsolás után.
ilyen például a zsebre dugott fülhallgató. flyereken taposó nemzedékünk (ok, tudom, hogy már használtam ezt a jelzőt egy bejegyzésben, de nagyon tetszik és egyébként is egy rapszámból loptam) jelentős része nem tekeri zenelejátszó alkalmatosságára a fülhallgató zsinórját, hanem egyszerűen a zsebébe gyűri. és ekkor jön a csoda. mikor újra elő akarja venni, akkor horgász- és tengerészcsomók véget nem érő gyűjteményével szembesül. ilyenkor óriási hiba lenne azon gondolkodni, hogy ez mégis hogy történhetett meg. csak az a kérdés, hogy megéri-e nekiállni kigobozni a csomókat, vagy úgyis vége lenne a két és fél órás vonatútnak, mire sikerül.
kettes számú rejtély. az amerikai filmekben soha nincs sértődés abból, ha az egyik fél azt mondja szeretlek, mire a másik mosolyog egyet, majd válasz nélkül kinyomja. hogy nem sértődik meg?! (szigorúan költői a kérdés) de akkor is: hogy lehet, hogy nem sértődik meg?! hiszen ő nem látja azt, amit a szerencsés néző igen, azaz, hogy a másik mosolyog, és a nyálas filmzenét sem hallja, ami a szituáció romantikus voltát rágja a fülünkbe.
ugyanez a témakör... amerikai filmekben a telefonálós jeleneteknél felfedezhető tendencia, hogy a találkozókat nem beszélik meg. csak annyit mondnak, találkozzunk! az utóbbi években már az is bevett szokás, hogy erre nem is válaszolnak, hanem nemes egyszerűséggel leteszik a kagylót és találkoznak. régebben legalább egy okét mondtak és utána tették le (de akkor sem köszöntek el). na de - merül föl a kérdés - nem kéne megbeszélni, hogy hol és mikor találkoztok, bakker?! szóval a rejtély: honnan tudják a filmszereplők, hogy mikor és hol találkoznak?! kész őrület!
a következő rejtély. egyes (bkv) buszjáratokon az egymás mellett elhaladó két busz sofőrjei megállnak és az ablakon kihajolva egy rövid időre elbeszélgetnek - feltartva ezzel a forgalmat. miről lehet ilyenkor beszélni?! (ismét szigorúan költői...) a tegnapi meccsről? az asszony főztjéről? pornóról? vagy arról, hogy még mindig - ahogy az elmúlt harminc évben - rohadt sok a kátyú az utakon? vagy arról, hogy a vén Jani bá', a piros 7-es virtuóz személyszállító matuzsáleme 13:04-re javította a rekordidőt a vonalán? nein, nein, nein! nem lehet megválaszolni!
akinek még eszébe jut hasonló rejtély, írja meg kommentben és a beküldők között szerkesztőségünk kisorsol egy ajándék smiley-t, amit a beküldő ugyancsak kommentben kap majd meg az év végi sorsolás után.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)