2010. december 23., csütörtök

évszakértékelő poszt

más gyermekszemmel a tél.

gyermekszemmel a tél a havas szórakozást, a fehér mesevilágot, a mikulást és a karácsonyt jelenti. egy hónapon belül két ajándékozás minden gyereknek maga a földi paradicsom. overálban szánkóval taknyolni, hógolyót nyakba dobni, hógolyót nyakba kapni adrenalindús elfoglaltság. a hólapátolás is csak addig tart, amíg megmutatjuk a szomszéd néninek, hogy mi már most apró izompacsirták vagyunk,  faszagyerekek, akik nem csinálják össze magukat egy kis hóhányástól. "húúha, te már lapátolsz, kisszívem? te már ilyen ügyes vagy?" válaszunk egy büszke mosoly és színpadias fújtatás: "igen, én már ilyen ügyes vagyok (bazd meg)!"

egy-egy téli kirándulás, de kizárólag nyafogásig, hiszen ha panaszkodik a gyerek, hogy fázik a lába, akkor azon nyomban keresünk egy meleg helyet, ahol forró teát és lángost diktálunk belé. s ezután már nem is következhet más, mint egy rövidített hazaút és a jól végzett "munka" elégedett fáradtságával elterülés, és mesére elalvás.

*

felnőtt szemmel nagyot fordul a világ. a tél esküdt ellenséggé válik. valódi, felelősségteljes hólapátolást jelent. már nincs ott a kedves, öreg néni, aki annak idején megdicsért (vagy ha mégis, akkor negyed órában lecsesz, hogy a hó már több, mint fél napja leesett, és ő addig nem mert elindulni vásárolni, amíg te fel nem nyaltad az utcát). a város egy órával a havazás után már nem fehér, hanem barna, sós hólében fürdik mindenütt. a régi hóemberépítések és a csillagszóró ajándékot ígérő foszforszaga téli depresszióba fordul.

régen egy orrból lógó fikadarab még a gyermeki figyelmetlenség számlájára volt írható, felnőttként azonban az igénytelen tahóság bélyegét süti ránk. és ohh, fájdalom a nagy számok törvénye azt súgja, ez elől nincs menekvés. marad hát a tömögközlekedésen végtelenségig halogatott orrfújás és utána a pánikhangulatban rebegett imák: Istenem add, hogy orrom ma se maradjon fikás!

de a sötétség. minden téli szopások legszopásobbika! rádtelepszik és belülről emészt el. lehet az andrássy úton és a belvárosban csillivilli díszvilágítás, hullhat a hó a kirakatok előtt, mint az amerikai karácsonyi tressmúvikban, a sötétség szépen lassan mégis felfal. és márciusra már csak egy összefonnyadt lélekcsócsa marad az emberben, ami talán még emlékszik arra, hogy milyen volt egy rigófüttynek, egy cirógató napsugárnak, egy virág illatának örülni.

be kell hát látnunk, hogy a természet csúnyán seggbe tréfálta égövünket, amikor a tavasz, nyár, ősz mögé egy szájba lökött telet kanyarított. hiszen a tél mikulásostul, karácsonyostul, szilveszterestül, farsangostul messze a legtrágyább évszak mind közül!

bambuszblog évszakértékelő-skála: 3,12 pont /10-es skálán/

2010. december 9., csütörtök

kínos csöndek ellen

leginkább egy-egy ellenkező nemű társaságában találkozhatunk a kínos csönddel, de nem ritka a szülő-gyermek kapcsolatokban és munkatársak között sem. jobb, ha ilyenkor nem mi kezdünk monológokba, mert könnyen belezavarodhatunk, illetve túlságosan sok értékes információt adhatunk ki magunkról - teljesen feleslegesen. érdemesebb a másikat szóra bírni!


íme néhány fordulat, amivel olajat önthetünk beszélgetésünk kihunyni készülő tüzére:

- és akkor most mesélj a titkaidról! /váratlan húzás, reméled, hogy rád zúdítja az életét. nem valószínű/

- na, és vébé...? /az előző futball-világbajnoksággal kapcsolatban mindenkinek vannak érzelmei: jó alap/

- láttad már a denevérembert? /az őszinte kiváncsiság és a meglepő kérdés tökéletes kombó egy jó beszélgetéshez/

- na és hallom, hogy te meg... /sokatmondóan és bátorítóan nézel rá, mintha valami jót hallottál volna róla/

- pearl harbor nagy szívás volt... /az együttérzés hátán próbálsz menekülni a helyzetből/

- te olyan reggeli típus vagy, nem? /a székletürítési szokásoktól várod a közös nevezőt/

- tarantinóóó, öregeeem, tud az a pali... /az "öregemmel" kihúzod a helyzetet a fiú-lány kontextusból, ezzel próbálod felhúzni a víz alól. tarantino filmjeiről pedig tényleg sokat lehet pofázni/

- sör vagy bor? /az alkoholos sztorik mesélése bárkivel összehangol/

- paralelogramma /próbálod sokkolni egy teljesen oda nem illő szóval/

- szar szag van, érzed? /jót tehet egy kis közös testmozgás, fölálltok, körbenéztek/

- te szartál be? /kicsit drasztikusabban, de ezzel is kitéped a helyzetet a fiú-lány kontextusból, minden mindegy alapon egy haveri összeröhögést vársz a kérdésedtől, de lélekben már feladtad/

- ncore arány...? /reméled, hogy ő is kocka, a cybervilág sok mondandóval kecsegtet/

- nézd, ott a titanic! /megpróbálod behúzni a csőbe, s amikor észreveszi, hogy mégsincs ott az említett hajó, összenevettek és megered a nyelvetek/

/irgalmatlanul tarkón vágod és cinkosan rákacsintasz/

2010. november 29., hétfő

barátság-pillanatok

hogyan is jellemezhetnénk a jelenkor fiú-barátságait? milyen pillanatokkal szemléltethetjük legjobban ezeket?

- egy begyakorolt kézfogás
- egy részeg tarkórafogás "tyeejejébkntaljbbrtomvjgggy", ami annyit tesz: te egyébként a legjobb barátom vagy
- egy kerek fenék/kebel utáni félfordulat, majd egy fájdalmas, de mégis elismerő összenézés
- egy teljesen bugyuta youtube-videó fölötti felhőtlen röhögés
- egy koccintás miután elhangzott, hogy "az összes lány kurva"
- egy koccintás miután elhangzott, hogy "már nagyon kéne egy barátnő"
- egy koccintás miuátn elhangzott, hogy "ezzel a lánnyal boldog vagyok"
- egy meghívó a bithumenre
- egy kedves, nem várt sms "jo buli völt, máskor ne hányj le! csöcs"
- a bicepsz növekedése fölött érzett közös öröm
- egy utolsó cigi felesben, majd két hétre rá az "első" ugyancsak felesben
- egy homoerotikus poén részegen
- egy homoerotikus poén józanul
- egy homoerotikus pillanat
- egy régi ordenáré poén, amit senki előtt nem vállalnál
- egy új ordenáré poén, amit senki előtt nem vállalnál
- közös vizelések nyári éjszakákon
- egy közös barátnő /vicc volt!/
- egy közös sorozat
- egy közös kedvenc filmidézet
- egy várfalról pöccintett csikk
- egy közös hányás
- egy együtt átfacebookozott éjszaka

igen! ezek azok a pillanatok - a teljesség igénye nélkül.

2010. november 26., péntek

2010. október 29., péntek

érdekes álmok

néhány napja azt álmodtam, hogy orbán viktorral értekezem a magyar fociról. ma pedig azt, hogy forlán a lazióba igazolt.

2010. szeptember 25., szombat

alkolholmámoros állapotjelentés

úgy éreztük, hogy az alkohol mámoros állapotok kategorizálása sokat segíthet olvasóinknak abban, hogy megértsék az éjszaka bizonytalan léptű vándorait. ha tisztában vagyunk - a teljesség igénye nélkül idevetett - kategóriákkal, komfortosabban mozoghatunk a (pesti) éjszakában. a tájékozottság magabiztossá tesz - hirdette a napilap.

alapkategóriák

vidámra itta magát - az élet tulajdonképpen szép. s ezt jóízű nevetésekkel és széles mosolyokkal vesszük tudomásul. valamint alapvető igazságokat fogalmazunk meg a közvetlen anyagi környezetünkkel kapcsolatban a társaságban nagy derűt keltve ezzel. (pl. "hopi, hát ez most leesett", "te a tibi vagy, akit én nagyon csipázok", "följött a hold... hollárijéhóóó")

szentimentálisra itta magát - mikor úgy érezzük, hogy most elég a társaságból. inkább leülünk egy fa alá vagy átülünk egy másik asztalhoz, természetesen mindezt úgy, hogy a társaság azért lássa, hogy mi most szentimentálisra ittuk magunkat. fontos, hogy ne lőjünk túl a célon, nem szabad butára inni magunkat (lásd: lejjebb) az értelem szikrája még pislákol tekintetünkben.

csacsira itta magát - szubkategória a vidám és a buta között. mindkettő jegyeit magán viseli. mégis inkább pozitív és a vidám felé hajlik.

butára itta magát - tekintetünkben ellobban az értelem utolsó hírmondónak maradt lángja is. alapvető igazságokat fogalmazunk meg a közvetlen anyagi környezetünkkel kapcsolatban, de ez már egyáltalán nem vicces, inkább a társaság idegrendszerét tépázza.

kötekedősre itta magát - fizikai jellemzőinkről tudomást nem véve kihívást találunk az ismeretlen társaságokkal való találkozásokban. szeretnénk összemérni erőnket a "falu bikájával". intenzív kurjongatásba kezdünk és próbáljuk felvenni a szemkontaktot azokkal, akik a hangokra felkapják a fejüket, majd "mivan-mivan-mivan?!" kérdéssorozat után igyekszünk bunyózásra alkalmas szituációt varázsolni.

special-kategóriák (általában átfedésben valamely alapkategóriával vagy annak egyfajta kiegészítése)

bújósra itta magát - nemtől függetlenül nem megszokott gyengédséggel keresi a társaság tagjainak fizikai közelségét.

tarkófogósra itta magát - a bújósnál egy férfiasabb kategória. beszélgetőpartnerünk tarkója mögé helyezzük tenyerünket, majd fejét koccanásig rántjuk saját kobakunk felé és csak ezek után kezdünk bele mondandónkba, ami általában az alábbi témákat érinti:
- te, én rájöttem valamire
- tudom ám, hogy...
- te vagy a legjobb haverom
- van még a rumból, amit együtt vettünk?!
- mondjad már hogy merre tudok pisálni
- örülök ám nektek, bírom a timit, te meg... te vagy a legjobb haverom
- /böfögés/

melegre itta magát - poénjainkban egy időután elhatalmasodik a meleg-téma. szívesen markolunk bele az azonos neműek fenekébe, szexiális aktusokat imitálunk, zavarbaejtően simogatjuk a másikat.

homofóbra itta magát - ez előbb említett kategória ellenpólusa. rosszul, agresszívan fogadjuk azokat, akik melegre itták magukat.

drukkerre itta magát - alapvetően nem vagyunk nagy futballrajongók, de ilyenkor agyunk rejtett bugyraiból mocskosszájú szurkolói rigmusok sietnek segítségünkre. két karunkat kitárjuk, páros lábban ugrálunk és rézendítünk a "kisteleeeeki" vagy a "ferenczi álom a külföld", az "áléáláléóóóó, fasszopóóóó..." vagy a "buzi mszp..." kezdetű nóták egyikére.

nácira itta magát - az alkoholmámoros spontán szerepjáték egy szélsőséges formája. a történelemórákon és a filmekből tanult ideológiát a tudatmódosult órák erejéig a magunkénak érezzük és a felmerülő témákhoz ezen attitüdnek megfelelően közelítünk. (néha elnevetjük).

zsidóra itta magát - a nehézsorsú nép sztereotíp jellemzőit vesszük fel és ennek megfelelően töltjük az alkoholmámoros órákat. szerencsés, ha a társaságban párhuzamosan nem jelenik meg az előző kategória képviselője. (folyamatosan elnevetjük).

telefonálósra itta magát - szinte bármelyik alapkategóriával párosulhat. eljön az a pont az iszogatás során, amikor kényszeresen telefonunkért nyúlunk és teljesen indokolatlan hívásokat bonyolítunk le. általában kiscicánkat hívjuk és elmondjuk, hogy mennyire szeretjük. eggyel rosszabb, amikor potenciális kiscicánkat hívjuk. ha mázlink van, vevő borgőzös megkeresésünkre, ha nem, akkor egy életre elvághatjuk magunkat. a legrosszabb, amikor ex-kisciáinkat kezdjük csörgetni és elmondjuk nekik, hogy az nem is úgy volt és mindenképp találkoznunk kell még ma este ("de németországban vagyok, te részeg paraszt!" - "az mindegy, nem érted, hogy most azonnal találkoznunk kell... rájöttem valamire kettőnkkel kapcsolatban..." - /foglalt/)

smsezősre itta magát - sokban hasonlít az előző kategóriára, azonban ebben az esetben szöveges üzenetekkel zaklatjuk ismerőseinket. hátránya, hogy - a fogyasztott alkohol mennyiségével arányosan - gyakran bonyolultan kódolt, esetenként dekódolhatatlan üzeneteket küldünk. ezenkívül visszaolvasható és másnap reggel az "elküldöttek" között rájuk bukkanva kínos órákat (napokat, heteket, éveket) okozhatunk magunknak.

denevéremberre itta magát - az egyik legritkább állapot. ilyenkor meggyőződésünk, hogy mi vagyunk gotham city védelmezői és bőszen fürkésszük az eget, hátha észrevesszük szeretett városunk segélykérő fényjelzéseit.

kiscicák

protestposzt. válaszul a kedvesemmel, párommal, kicsimmel, picimmel kifejezésekre.

kategóriák:

kiscicám - barátnőnk/barátunk. (igen, úgy! szóval járnak).

hivatalos kiscicám - házastársi viszony.

ex-kiscicám - már nem a barnőnk/barátunk. jártunk, de szakítottunk.

potenciális kiscicám - férfi/nő, akivel el tudjuk képzelni, hogy legyen valami. szeretnénk, hogy legyen valami.

potenciális ex-kiscicám - még kiscicánk, de már látjuk a kapcsolat végét.

alkalmi kiscicám - egy éjszakás, egy estés kaland, semmi elköteleződés.

potenciális képzeletbeli kiscicám - lehet fiktív személy is, de lehet olyan férfi/nő is, akivel teljesen, de teljesen esélytelen összejönni, csupán matematikailag van esély rá. pl. scarlett johansson/jude law.

használjuk ezen kifejezéseket egészséggel és élvezzük a beszélgetőpartnerünk arcán megjelenő grimaszokat és leplezhetetlen zavart!

2010. szeptember 6., hétfő

szürke hétköznapok - a kezicsókolom-korszak

elérkezett az én kezicsókolom-pillanatom. minden férfi életében eljön az a nap, amikor már olyan magabiztosan és személytelenül tud jónapotkívánokkal köszönni, hogy képesnek érzi magát némi virtuozitásra. elkezdi használni a kezicsókolomot és a tiszteletemet. a környéken évek óta kutyáját ugyanolyan szertartásosan sétáltató úrnak immáron tiszteletem jár, a zöldségesnél a néninek kezicsókolom. ebben már nincs irónia, nincs szarkazmus. nem mesterkélt. a természet mondatja velem. szinte a génjeimbe van kódolva ez a kezicsókolom. tisztán érezzük belsőnkben, hogy ez a tiszteletem most nagyon ült, az a kezicsókolom meg úgy baszott oda, ahogy az udvarias férfiak íratlan etikettkódexében megírták. ezt a kutyasétáltató úr ugyanolyan biztosan érzi, mint a zöldségesnél a néni. mindhárman tudjuk, hogy kész vagyok a váltásra és örömmel üdvözölnek a valódi felnőttek világában. nem mondjuk ki, nem is gondoljuk, csak átjár a kellemes érzés, hogy én is érettebb lettem, mint előttem már annyian. s mint egy csípős decemberi estén felhajtott pálinka után, szétárad bennünk az a megfoghatatlan melegség, hogy ez a világ rendje.

tiszteletem - mondom az úrnak és már nem kapom el a tekintetemet, hanem nyíltan a szemébe nézek. tudja, hogy komolyan gondoltam.
kezicsókolom - mondom nyugodtan a néninek, aki hallja, hogy ez már nem az a slendrián, slmapos kamasz, aki öt éve próbálkozott ugyanezzel. ezalkalommal egy felnőtt köszönt.

2010. augusztus 29., vasárnap

élet a facebookon - párkapcsolatok

nagykamasz pár fekszik a fűben a margitszigeten. csak néhány hete járnak. mellettük két kis laptop félig lehajtva, usb-ikből büszkén meredeznek a mobilnetcsatlakozók. épp befejeztek egy komolyabb beszélgetést arról, hogy miért nincs dislike gomb a facebookon és most kicsit gyengédebb hangra váltanak.

- jaaaj, mackószív, olyan jó, hogy visszaigazoltad a relationship státuszban, hogy együtt vagyunk!
- nyuszi, tudod, hogy én már rég in relatioship-re váltottam volna, csak azt mondtad, hogy az exed miatt még nem akarod. - kicsit sértődötten csókot ad.
- igen, mert vele együtt voltam majdnem három hónapig és nálam végig "single" volt kint.
- az lehet, hogy "single" volt kint, de szerintem őt sokkal többet likeoltad, mint engem - mondja most már határozottan sértődötten a fiú.
- az sokkal gázabb, hogy neked meg csomó közös képed volt azzal a csajjal, akivel maffia warsról jöttél össze! és olyan nyálas kommenteket írt hozzájuk... - vág vissza a lány -  tudod mit, kicsim, azt akarom, hogy szedd le a taggeket!
- én meg azt akarom, hogy töröld azokat a posztokat, amiket az exed likeolt!
- annyira utálom, amikor ilyen vagy! dislike! - fortyan fel a lány.
- nekem meg az dislike, hogy olyan oldalakat likeolsz, hogy "imádom, amikor átölelem a barátomat és közben más fiúk nézik, hogy mennyire kerek a popsim!"
- te meg múltkor azt likeoltad, hogy "imádom, amikor csinos lányok likeolják a félmeztelen kondizós képeimet". ez szerinted jobb?!

besértődés. elfordulnak egymástól és mindketten facebookozni kezdenek. később egyre gyengédebb pillantásokat váltanak, majd végül a fiú posztol a lány falára egy szivecskét, amit lány likeol és rákommentel: i <3 u to! majd boldogan facebookoznak tovább...

2010. augusztus 18., szerda

facebook az utcán is

ha az ember budapest forgatágában jár-kel, és valami csoda folytán épp nem hallgat zenét, biztos, hogy több olyan beszélgetés foszlányt fog hallani, amiben a facebook szerepel.

a standard: "igen, engem is bejelölt"

a buliról tájékozódós: "jaja, láttam fáccsén, hogy tibi is ott volt... höhö"

fb-n ismerkedős, tukkós: "én meg bazd meg, bejelölöm a csajt, oszt baszik visszaigazolni"

flörtölős: "képzeld megpókolt, ez most szerinted mit jelent? szerinted most likeoljam a profilképét?"

öntudatos, tukkós: "de érted, engem ne taggeljen be, mer' letöröm a kezét... érted, ancsi meglátja, hogy ott voltam, kidob a picsába, oszt szoszi..."

öntudatos intellektuális: "...én pedig küldtem neki egy privát üzenetet, hogy legyen kedves ne jelöljön be olyan képeken, amelyek a tudtom nélkül készültek, ellenkező esetben ezt jelentem a közösségi portál illetékeseinek."

még mindig flörtölős: "...erre egyből jön tőle a like, meg kommentbe azt írta, hogy ő is! szerinted most írjam, hogy én is?"

intellektuális, résztvevős: "a facebook nevű közösségi oldalon olvastam, hogy hamarosan lesz fiatal művészeknek kiállítása a mai manó házban, én pedig bejelöltem, hogy meg fogok jelenni ezen az eseményen. velem tartasz?"

rálazulós, résztvevős: "janesz posztolt valami eventet, hogy lesz valami szétcsúszás hajón. hallod, nyomtam rá egy instant-attendet. akkor ott ütközünk tesó, ok?"

teljesítmény orientált: "és képzled, már hétezren tagjai a klubomnak, a marcsiéban meg csak az anyja van meg a kutyája, de azt a profilt is ő csinálta... de cikiiii!"

2010. július 25., vasárnap

időjárási poszt - könyörületre lelve

rosszidőnek még nem örültem ennyire. pedig télen pont arra seggrepesztő kánikulára vágytam, ami az elmúlt hetekben kifacsart és megkínzott. azt hittem bírom a meleget és kemény legény vagyok, de az utóbbi napokban már csak meggyörörten lődörögtem, mint a levetetlen szőrű lomha bernáthegyi. ha valaki megkocogtatta volna a vállamat és azt mondja, hogy "hé, kishuszár, ugye tudod, hogy ez már maga a pokol", egy pillanatig sem kételkedtem volna. mint ahogy azon sem lepődtem volna meg, hogyha a kőrúton az apokalipszis katonái vágtatnak értem kénköves szikrákat hányva az utánuk vánszorgó bkv busz szélvédőjére.

de dícsértessék zeusz és a könyörületes esőistenek! itt a rosszidő. a jános-hegy őszi ködbe vész és a lagymatag, egész napos eső letörte a higanyszálak szárnyait, hogy végre a mélybe (értsd: 20C°) zuhanhassanak. a lehellet látszik, de a nap nem. az ember fia nem ragad, legfeljebb csak rá a ruha, ha eleget áll kint az esőben, s homlokunkon is csak a fentről érkező áldás gyöngyözik, ami végre valahára nem sós (lehet, hogy kenes, lehet, hogy radioaktív vagy máshogyan mérgező a nedű, de végre nem a sajátunk).

köszönöm!

2010. június 30., szerda

bp - lokálpatrióta érzelgős poszt

2010-ben szerettem meg a pesti oldalt.

rettenetesen vártam már a nyarat. és jobb lett mint gondoltam. eddig csak budán mozogtam otthonosan. pesten mindig idegen voltam. de idén nyáron végre pestet is magamének érzem. sétálni és biciklizni a belvárosi éjszakában... amikor egy szál pólóban virrad rám a másnap. az aszfalt megállíthatatlanul okádja a tegnap melegét, a pincékből pedig meg-megcsap a dohos hűs.

jó lenne vidéken vagy külföldön nyaralni. mindig azt gondoltam, hogy a veszteseknek jut csak osztályrészül a budapesti "vakáció". de nem! a nagyvárosi nyarat megélni külön műfaj a nyaralásban. nyaralás haladóknak. nem az egzotikumról, nem a friss levegőbe sóhajtásokról, nem a sokadik réteg napolajról, nem a leégésről és a lángosokról szól. nem te változtatsz helyet, hanem hagyod, hogy megváltozzon a hely magad körül. hagyod, hogy megismerjétek egymást: a város és te. egyszerűen másképp és máskor használod a várost.

a várost, ami egy igazi csoda és egyszerűen nem lehet nem szeretni. zsörtölődünk ugyan, sopánkodunk a kátyúk és dugók miatt, vannak vesszőparipáink. minden párkapcsolatban vannak érthetetlen rigolyái a másiknak. vannak ellentétek és súrlódások, de ezek nélkül nem is lenne igazi a szeretet, ami így megmérettetik és mindig győz.
*

egy kellemes hely. egy igazán jól eső pofa sör. egy ismerős a forgatagban. egy nyár éji zápor. egy idegen lány illata. a saját izzadságszagom. egy duna-parti utolsó slukk. egy távoli sziréna. egy csillag a szmogban. egy lámpa sárga fénye. egy részeg, magányos séta hazáig.

2010. június 25., péntek

facebook - élet(?!) a halál után

a cím pepita világot sejtet, de csak azért, hogy minél többen kattintsanak rá. a valódi cím az lett volna, hogy "facebook - kóma/öntudatlanul/eszméletlenül".

az élet kegyetlen. néha meg kell hoznunk a legnehezebb döntést (értsd: nem jelentkezem be a facebookra). tudom, hogy mit gondol a bambuszblog - mára légiónyira duzzadt - olvasótábora, de méginkább tudom, hogy mit érez. az empátia és a sajnálat fojtogató hullámokban verik a torkukat és garatjukat, hogy a hullámokból felcsapó sós víz könnyekként csurogjanak le elkínzott arcukon. igen, merthogy meghoztam életem (egyik) legnehezebb döntését.

facebook-halál - avagy az alagút, aminek csak az eleje fényes a vége sőtét mint a holdtalan, felhős téli éjszaka.

veszteséglistánk:
- legfájóbb veszteségem, hogy nem nézhetem végig naponta elérzékenyülten a saját fotóimat
- nem írhatok állapotjelzéseket, hogy mennyire szép a nyári este és milyen finom volt az idei első cső kukorica
- nem írhatok kommenteket, amikre lájkok érkeznének
- nem posztolhatok, amikre lájkok érkeznének
- nem szörnyűlködhetek órákig ülve a facebook előtt, hogy egyes ismerőseim mennyi, de mennyi időt basznak el itt
- nem legyezhetem hiúságomat azzal, hogy ismeretlen kislányok jelölnek be és aztán nem válaszolnak "szia! honnan ismerlek?" privát üzenetemre, mert annyira zavarba jöttek tőlem
- nem látom, hogy ki van in relationship és ki lett épp single
- nem tudom, hogy ki kinek lett az ismije
- nem tudom megpokeolni a csinos lány ismerőseimet
- nem tudom, hogy ki milyen oldalakat lájkol
- nem látom az új fotókat, ezért tulajdonképpen nem tudom, hogy mi történik

vakon tapogatózom a világban, lekapcsolaták a villanyt, neo-t leoldották a mátrixról. élettelen testként lebegek egy csodálatos szervezetben, integrálatlan áramkör vagyok egy óriási gépezetben.

ehhez képest semmit nem ér az a napi 3-4-5-6 óra, ami felszabadult!

update: ez természetesen csak egy időszak. a defibrilláció kihúz a pácból...

2010. június 21., hétfő

szabályok, amelyek szétcsesznék a futballt

- a háromméteresnél nagyobb lest sárga lappal büntessék
- minden csapatnak annyi másodperc legyen a támadóideje, ahányadik a világranglistán (az erőviszonyok kiegyenlítésének érdekében)
- három el nem végzett bedobást be lehet váltani egy szögletre, tizet egy tizenegyesre
- csak vérző játékos lehet a pályán
- az ollózásból elért gól hármat ér
- ha egy edző meg tudja győzni a játékvezetőt, hogy csere nélkül küldjön be még egy játékost, ám legyen
- kezezés után csak a sértett csapat edzője végezheti el a szabadrúgást
- a gólörömnél bemutatott performanszokat külön zsűri pontozza és - nem 0-0-s - döntetlen esetén az erre leadott pontszámok döntenek
- egy másik háromfős bizottság a futballisták kinézetét pontozza (frizura, felsőtest kidolgozottság, az izzadságcseppek formája), ami egy még ki nem dolgozott bonyolult matematikai képlet alapján befolyásolja a végeredményt
- ha egy fehér játékos egy színes bőrűnek ad kötényt, piroslappal azonnal ki kell állítani ('say no to racism!')
- minden mérkőzés előtt minden csapat felfesthet egy új vonalat a pályára, amihez kitalál egy új szabályt
- ha Kakát kiállítják, Honduras kap 4 pontot - mindig
- a vébén is be kell vezetni, hogy minden csapat kezdő tizenegyében csak 3 EU-n kívüli útlevéllel rendelkező játékos szerepelhet (megeshet, hogy ez az EU-s válogatottak malmára hajtja a vizet)

2010. június 18., péntek

vb-rovat - többedik nap

nincs kedvünk folytatni, cserébe viszont kezdenek javulni a meccsek. ennek örülünk!

2010. június 15., kedd

vb-rovat - 5. nap

új-zéland-szlovákia

hamsik.

tipp: 0-1
update - valódi eredmény: 1-1

elefántcsontpart-portugális

alkoss valamit c! épülj föl drogba! s rúgjatok gólt, mutassátok meg, hogy mégiscsak szép ez a játék!

álomtipp: 3-3
tipp: 1-2

update - valódi eredmény: 0-0

brazília-észak-korea

mikor a többiek fékeznek, akkor is tövig nyomod a gáááázt! - reméljük dungának ez a legfőbb taktikai utasítása és hátradőlve nézhetjük, ahogy - enyhe képzavarral élve - a kecsesen szambázó brazil tizenegy halára gázolja korea menetoszlopait.

tipp: 6-0
update - valódi eredmény: 2-1

2010. június 14., hétfő

vb-rovat - 4. nap

hollandia-dánia

nincs baj a dánokkal, szimpatikus kis csapat, de mivel eddig csak a németek voltak képesek vébéhez méltó teljesítményt kifacsarni magukból, a következő reménységünk a holland tizenegy. azért szorítunk, hogy ahogy torghelle sanyiékat, úgy a dánokat is szépen kitömjék. robben nem a szívünk csücske ugyan, de sajnáljuk, hogy nem lehet ott az első meccsen, hiszen nem kétséges, hogy ott lenne a helye, és vágyunk teljesítésében hathatósan tudna segédkezni. szép játékot, sok passzt, sokszor púposodó hálót akarunk látni sörensen háta megett.

tipp: 3-0
update - valódi eredmény: 2-0

japán-kamerun

nem hoz lázba, de csipázzuk eto'o mohó, vigyori fejét, amikor mutatja a bírónak, hogy labda volt, vagy egy elönzőzött helyzet után a társaknak, hogy ő bizony így látta legjobbnak, de legközelebb talán passzol.

tipp: 1-2 (végre bejöhetne az 1-2-es tippem)
update - valódi eredmény: 1-0

olaszország-paraguay

olaszország az esélyesek közt a fekete ló. a bambuszblog csapata sokat törte a fejét, hogy vajon mit lehet várni lippiéktől, mire lehet elég a senior csapat. de nem tudtunk megegyezésre jutni. lehet, hogy cannavaróék groteszk látványt nyújtanak majd, ahogy a fele olyan idős csatárok szambáját próbálják követni reumás tagjaikkal. de  az is megeshet, hogy hanyatló karrierjük végén főnixmadárként emelkednek föl a rájuk zúduló kritikák ragadós mocskából - most utoljára. mindenesetre a hagyományok szerint ott a helyük az egyenes kieséses szakaszban.

tipp: 2-0
update - valódi eredmény: 1-1
a második félidőben legalább volt akarás.

2010. június 13., vasárnap

vb-rovat - harmadik nap

algéria-szlovénia

nem érdekel!

tipp: 0-1
update - valódi eredmény: 0-1 (első találat)

szerbia-ghána

szimpatikus, harapós csapat a szerb, legalábbis a selejtezők alatt azok voltak. nekik megy a drukk.

tipp: 2-1
update - valódi eredmény: 0-1

németország-ausztrália

amióta kikopott az ss-különítmény a régi antipatikus, karótnyelt generáció (jancker, kahn, matthäus, effenberg, stb.) szerethető lett a német csapat. óvatosan kell bánni azzal, hogy német, mert tele van a csapat honosított vagy második generációs bevándorlókkal, de ez napjainkban már egyáltalán nem meglepő. és akkor ahogy ezt ilyenkor kell, mondjuk el, hogy a németeket egy világversenyen sem szabad leírni, akár a döntőig is eljuthatnak, ott pedig már minden megtörténhet. az utóbbi mondattal nem vállaltunk nagy kockázatot. ausztráliáról nem vagyunk hajlandóak tudomást venni, amíg nem mutatja meg, hogy miért került be a 32-es mezőnybe (új-zélandról ez hatványozottan elmondható).

tipp: 1-0 (az eddigi meccsekből kiindulva csak kis különbségű győzelmet merünk jósolni, ha az eddigi meccseket nem láttuk volna, 3-0-t tippelünk.)
update - valódi eredmény: 4-0 (tetszett a meccs, de ausztráliáról továbbra sem veszünk tudomást)

2010. június 12., szombat

vb-rovat - második nap

dél-korea-görögország

mit jelent korea  a kezdő és semi pro futballbarát számára? teljesen egyértelmű: a 2002-es menetelést a bronzig, amit a játékvezetői team kövezett ki nagy műgonddal. a másik pedig park ji sung, a manchester united méltán híres és közkedvelet támadó középpályása. ezenkívül tudjuk a dél-koreaiakról, hogy messze laknak és, hogy a miénktől eltérő rasszjegyekkel bírnak. ami a futballtudásukat illeti, a vébén igazi középcsapatként tudjuk elképzelni, amely nem valószínű, hogy bírói segítség nélkül képes lenne meglepetést okozni. a görögökről sem feltételezünk hasonlót. ugyan még mindig otto 'sikerkovács' rehhagel dirigálja a csapatot, de ez erre a tornára kevés lesz. arról nem is beszélve, hogy a csapat kapuját már nem az ősz hajú ikon, nikopolidisz védi. hogy akarhatnának így bármit is?!

tipp: 0-2
update - valódi eredmény: 2-0 (annyira nem megy jól a tippelés)

argentína-nigéria


messi, ki más?! egész szerkeszőségünk körömrágva várja messi első labdaérintéseit, és teljes odaadással imádkozik, hogy barcában nyújtott idei teljesítményét át tudja menteni és a vébét is beragyogja. (természetesen azt is kívánjuk, hogy mások is bizonyítsák zseinjüket.) az egész argentín csapat bivalyerős úgy egyébként, és nem kizárt, hogy az agyalágyult, exkokainista szövetségi kapitányuk, az isteni diego "még egy kis pluszt tud adni a srácoknak". a nigériaikról nagyjából lófaszt se semmit nem tudunk. illetve ismerjük obafemi martinst, aki az interben szaltózott néha nagyokat, ismerjük obi miklet, aki viszont nem lehet ott sérülés miatt. és ismerjük lars lagerback szövetségi kapitányt, akit szerkesztőségünk testületileg utál. az extrém ellenszenv azoknak az éveknek a folyománya, amelyeket egy selejtező csoportban töltött válogatottunk az akkor még hazája csapatát trenírozó svéd szakember fiaival. még egy ok, hogy az afrikaiak vesztét kívánjuk. (fairplay üzemmódban: hajrá argentínok!)

tipp: 4-1
update - valódi eredmény: 1-0

anglia-usa

elismerjük, az angol keret nagyon baszó brutálisan erős, főleg  a középpályájuk. igaz, emil heskey beválogatása előtt kissé értetlenül állunk, azonban távol álljon tőlünk, hogy az első meccs előtt kritizáljuk don fabiót! az elismerésünk ellenére azoban be kell vallanunk, hogy az angol válogatottnál egyet sem utálunk jobban a 2010-es világbajnokságon. második helyen egyébként éppen aktuális ellenfelük áll, de ahogy ízlelgettük a párosítást, egyértelműen erősebb ellenszevet éreztünk a szigetországiakkal szemben. amit szeretnénk, és amit várunk, hogy gerrardék az egyenes kieséses rendszer előtt hazautazhassanak. a csoportjukra pillantva erre sajnos nincs túl nagy esély.

tipp: 3-1
update - valódi eredmény: 1-1 (óriási potya!)

2010. június 11., péntek

vb-rovat - első nap

dél-afrika-mexikó

semmit nem tudunk a dél-afrikai válogatottról, talán ezért szorítunk inkább mexikóért. no meg azért, mert onnan legalább ismerjük rafa marqezt, guardadót, dos santos-t és gillermo francót. úgy tűnik, az ismerős arcoknak szívesebben drukkolok. a házigazdának pedig mindig nehezebb, mert úgy érezzük, hogy nem küzdött meg a részvételért. legalábbis nem a futballistái. mert tény, hogy a dél-afrikai köztársaság küzdött érte becsülettel, néha reménytelenül: belepumpált a vébérendezősdibe 1 milliárd+ dollárt. más kérdés, hogy amikor németország rendezte a vébét, akkor ez az ellenérv fel sem merült bennünk, hiszen a németekkel kapcsolatban soha nem juthat eszünkbe, hogy nem tudtak volna önerőből kijutni (ők bármikor képesek kiállítani egy olyan válogatottat, ami különösebb nehézségek nélkül kijut a világversenyekre).

tipp: 1-2
update - valódi eredmény: 1-1

uruguay-franciaország


mint sokakban, bennünk is ellenérzéseket keltett az, ahogyan a franciák kijutottak a világbajnokságra. (mégsem tartom henry-t hibásnak, vagy inkább nem őt tartom hibásnak, hanem a játékvezetőt. a legtöbb rutinos játékos megpróbálta volna bepofozni a labdát, aztán vagy sikerül, vagy nem. ha a bíró észreveszi, és határozottan kifelé ítél, az egész esetre senki, de senki nem emlékszik, az igazság győz, és mindenki megnyugszik. nem így történt: henry lett a bűnbak, a sportág szégyene, az antifairplay manifesztuma.) raymond domenech sem a szívünk csücske és soha nem tudtunk még szívből drukkolni a franciáknak. ugyanez uruguay-ról is elmondható: azonban ezen a meccsen inkább értük szorítunk. franciaország mellett csak az szólhat, hogy közelebb van, mint dél-amerika, de ezzel most nem tudunk mit kezdeni.


tipp: 1-1
update - valódi eredmény: 0-0 

vb-rovat beharangozó

a bambuszblog szerkesztői csapata úgy döntött, hogy a teljesség igénye nélkül vb-rovatot indít. laikusoktól laikusoknak is lehetne a mottónk, hiszen nem az objektivitásra törekszünk majd és nem hideg szakértelemmel nyúlunk a meccsekhez, játékosokhoz, helyzetekhez. sokkal inkább részrehajló, vérben forgó szemű, szotyihéjjat prüszkölő hozzáállással közelítünk dél-afrikához. érveinkben és eszmefuttatásainkban a józanész ritka vendég lesz, a racionalitás tű a szénakazalban, a pártatlanság pedig fehér holló.

a rovatot - mint ahogy eddig is megszokhatták a kedves olvasók - királyi többesben írjuk szerkesztőségünk egységét bizonyítandó.

mivel szerkesztőségünk vállaltan nem törekszik arra, hogy minden meccsről írjon, ezért teljesen hangulatfüggő, hogy melyikről írunk/nem írunk, illetve milyen terjedelemben tesszük ezt. jellemzően tippeket és véleményeket publikálunk majd, a tudósítást és összefoglalókat hanyagoljuk...

jó szórakozást és sikerekben gazdag világbajnokságot kíván a bambuszblog szerkeszői csapata!

mi történt a limonádékkal?!

nem emlékszem pontosan, hogy melyik nyár volt az, amikor felkerültek a itallapokra a "házi limonádék". de pirosbetűs ünnepnap volt a budapesti vendéglátóipari egységek számára, az biztos.

mi történik ugyanis? fognak egy félliteres poharat, tesznek bele édesítőt, citromot, belebasznak pár narancsdarabot a tetejét tíz centi vastagon jéggel töltik fel, majd az egészet nyakon öntik szódával és 600 forintot számláznak. ha te "speciális" limonádé különlegességet szeretnél (értsd: nem narancsot, hanem dinnyét vagy mangót basznak bele), akkor máris 800 forintra rúg a szódás, gyümölcsös jég ára.

a pofám leszakad!

2010. június 2., szerda

filmélmény: nindzsagyilkos

még az elején le kell szögeznünk, hogy a cím ellenére nem vígjátékról van szó. ettől még számos jelenet mosolyt csalhat az arcunkra, de nem feltétlenül ott, ahol a készítők poént szúrtak a szövegkönyvbe.

a film megtekintése előtt komoly fejtörést okozhat a cím: akkor most egy gyilkos nindzsáról van szó? vagy egy gyilkosról, aki nindzsákat öl? a kínzó talányon rágódva észre sem vesszük, hogy elkezdődött a film, és már az első öt percben annyi vér csorog le monitorunkon/a mozivásznon, mint egy marhafeldolgozóüzem jobb napján az elvezető csatornákban.

a gyakori flashbackekből megtudhatjuk, hogy főszereplőnk, Riazo egy meg nem nevezett távolkeleti kolostorban cseperedett tökéletes gyilkológépezetté. mestere, Ozuno, a nyugati civilizáció nevelési szokásait sutba dobva sajátos módszerekkel dolgozott a csöpségekkel. alkalmanként szó szerint próbált embert faragni a nebulókból. erre kiváló példa, amikor egy gyakorlás során Riazo vesztesen hagyja el a tatamit, mire mestere nemes egyszerűséggel lyukat üt a hasába, majd a nyílt hassal szenvedő tanoncot magára hagyja és azt a feladatot adja neki, hogy próbálja meg túlélni az éjszakát... 

hasonló esetek sora és egy tragédiába fulladó szerelmi szál Riazót arra késztetik, hogy rendje ellen forduljon: ő lesz a nindzsagyilkos. a történet berlinben folytatódik. Riazo és ellenfeleinek haraca nyomán nagyjából hétezer gallon vér ömlik a német főváros utcáira és raktárépületeire.

az egész világot behálózó nindzshálózatot végül sikerül felszámolni. kb. hatvan katonai hummer és ötszáz kommandós tör be a sokezer éves kolostorba, hogy a film utolsó tíz percében zavarbaejtő mennyiségű ólommal tömje ki a nindzsákat. eközben Riazo egy lángoló teremben méri össze erejét régi mesterével, és - mint ahogy az ilyenkor lenni szokott - többször majdnem meghal, de végül mégsem!

amit a filmből megtudhattunk a nindzsákról: 
- jól látnak a sötétben
- nagyon-nagyon jól látnak a sötétben, és ha a sors úgy hozza, harcolni is tudnak sötétben
- meglepően gyorsan regenerálódnak, és a napi 15-20 literes vérveszteség nem ad okot aggodalomra
- olyan erősen tudják dobni a dobócsillagot, hogy az bizony átmegy a kommandósok golyóállómellényén(!)
- jól bírják a fájdalmat 
- ügyesen szaltóznak bunyó közben
- meglehetősen jó az állóképességük
- ha ez eddig nem lett volna egyértelmű: kifejezetten jól látnak a sötétben

bambusz-skála besorolás: 3,69+1 (plusz egy, mert elhangzik a filmben, hogy "ha lekésed az adóbevallásod az nagy baj, ez kurva nagy gáz!")

2010. május 18., kedd

időjárási poszt

mit tesz májusnak lenni?

annyit tesz: a napnak erőt ad, orgona virágait bimbóztat, kibont, illatoztat, megrozsdásít és végül elhervaszt. annyit tesz: gesztenye leveleit felnevel és árnyákot ad. annyit tesz: a tél után először megizzaszt, megfog, megpirít. annyit tesz: terveztet, nyárra emlékeztet, csapott fenekű bárányfelhőket úsztat a kék égen. annyit tesz: meleget ad a tojónak, meleget ad a tojásoknak, lágy szellőt simít a fiókák gyakorlatlan szárnyai alá. annyit tesz: strandot nyit, fagyit ad a kézbe, langyos estén hideg sört a város fáradt vándorának, könnyed záport az ázni vágyó szerelmeseknek.

de nem, nem annyit tesz: gallyakat tör, torkot gyullaszt, taknyot köp a széllel.

lényeg a lényeg: hééé, ott fönt... valaki! kurvára nem november van!

2010. május 6., csütörtök

facebook - csoportos tobzódás

nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami az utóbbi időben a facebookon megy csoportkreálás terén. boldog, boldogtalan... fű, fa... szöcske és bogár számolatlanul ontja magából az idiótábbnál idiótább, feleslegesebbnél feleslegesebb és irritálóbbnál irritálóbb csoportokat. most csak a magyar nyelvű csoportokkal foglalkozunk. ennek oka, hogy az angol nyelvű csoportok általában vállalható humorral és tartalommal dolgoznak. erre azon logika mentén jutott szerkesztőségünk, hogy az angol nyelvű csoportokat általában "távol" (bár a cyber-térben elvileg nem létezik ilyen fogalom, de most mégis... értjük) alapítják és kellően jópofának kell lennie ahhoz, hogy sok-sok emberen keresztül eljusson hozzánk.

most tüntetőleg néhány felesleges és irritáló csoportötlet...

vicces, néha ordenáré csoportok:

- akik csak a reggeli szarásban hiszenk.
- egyedül jól nézek ki a tükörben, de a konditeremben kicsinek és jelentéktelennek érezem magam.
- akik próbálnak vicces csoportokat létrehozni, de nem sikerül nekik, ezért smiley-t raknak a csoportnév végére.
- akik mindig beleköpnek a piszoárba.
- akik mindig beleszarnak a piszoárba.
- akik birkák és csak pisilésre használják a piszoárt.
- akik szeretik a dolgokat.
- akik pörögve hánynak.
- akik a péntek és szombat esték végére hányással tesznek pontot.
- akik szerint az ember addig nem depressziós, amíg élvezi a szarást.
- akiknek elegük van a szarós-hányós csoportokból.
- akik szerint a facebooknak igenis több szarós-hányós csoportra lenne szüksége.
- lehessen pénzért lájkokat vásárolni a szar posztjaimhoz!
- akik Ł3,99-nél többet is fizetnének a facebookért.
- akik fiúk, de az egyik álmuk, hogy jennifer hozza be a reggelit nekik és bradnek.
- akik régen azt hitték jól táncolnak, és élvezték, ma már tudják, hogy nevetségesek, és élvezik.
- akik bizonyos számok hallgatásától faszább gyereknek érzik magukat.

nyálas csoportok sok tagra hajtva:

- akik szerint az élet igenis szép.
- akik pártállástól függetlenül magyarok.
- akiket nagyon...
- akik azok, akik.
- akik szeretik a mamájukat.
- akik szerint létezik tavaszillat.
- akik szeretnek szeretni.
- akik szeretnek adni.
- akik szeretnek adni, de úgy gondolják, hogy kapni sem rossz :).
- akiknek egy mosoly többet ér ezer smiley-nál.
- akik hiszenk az emberi jóságban.
- akiket nem gólya hozott, hanem egy rózsaszín póni tett le a szivárvány lábánál.
- akik kiskorukban beleestek egy kád szirupba és ezért még mindig nagyon édik.
- akik szirup nélkül is nagyon édik.

úgy éreztük, hogy új posztot érdemel a triviális csoportok halmaza, aztán meggondoltuk magunkat. ezek a csoportötletek válaszok sok olyan megvalósult csoportra, amelyek túl pihent elméjű, túl alter vagy túl rózsaszín világból jött emberek agyából pattantak ki. (meg kell jegyeznünk, hogy van egy-két olyan csoport, ami kritikánk ellenére nem nélkülöz némi fantáziát és eredetiséget - a szerk.)


triviális csoportok

- Akik buli után nem mezítláb, hanem cipőben mennek haza.
- Akik szerint a magyarok általában nem eszkimók, de az kurva élet, hogy a  2/3-uk nem az!
- Akik szerint a Balaton igenis létezik!
- Akik kiskorukban nem tették a könyvet a párnájuk alá, mert akkor se voltak ostobák és most sem azok.
- Akik nem hisznek a napfényugrató miniemberben, mert  még mindig kurvára nem ostobák.
- Akik nevetnek, és abba tudják hagyni.
- Amikor megnyomom a folyékony szappant, NEM kiáltok fel, hogy oohh, jeeejejejeejeeeejeejejeeee!
- Nincs vizslám.
- Ha tele vagyok, nem eszem többet.
- Évén ivis tuvudovok, deve evezévért mévég kuvurvávárava nevem csivináválovok evegy kivibavaszovott csovopovortovot favaszbuvukovon!

update várható...

2010. április 20., kedd

kalauzok, stílusok

a magyar intercity szerelvényeken nem automata jelenti be a soron következő állomásokat és egyéb elengedhetetlenül fontos információkat, hanem - hogy érezzük a törődést - a kalauz maga olvassa be az előre megírt máv-os szabványszöveget. sok a kaluz, éppen ezért adja magát, hogy több féle "beolvasási iskoláról" beszélhetünk.

1. a vonatra száműzött rádió 1-es műsorvezető
nem szimplán profin olvassa be, de játszik a szöveggel, varázsol a hangsúllyal, néha egészen a ripacsság határait feszegeti. miután az előtérből az üléssorok közé lép, arcán büszke mosoly bujkál, tudja, nagyot alkotott. a jegyeket nem mint kalauz írja alá, helyette kegyesen rója az autogrammokat és a csinos egyetemista lányokra széles mosolyokat villant.

2. a közszolgálatis elit kalauz
hallani, hogy érti, amit felolvas, azonban végig sallangmentes marad. hozza a szintet, de a rádió 1-essel ellentétben nem enged meg magának semmi extrát, sőt, szinte derogálna neki. hangjából érezni, hogy ő hivatása szerint kalauz, erre tette fel életét, ez az, amit az unalomig tud, mégis élvezi. szerencsésnek érzi magát, hogy megtalálta a munkát, amiben kiteljesedhet. nem a beolvasásba akarja belevinni az egyéniségét, inkább a vonatindításokba, a jegylyukasztásba, -aláírásba, sípolásba. ő nem holmi nagypofájú riporter, azonban hibátlanul elvégzi ráosztott részfeladatát a mikrofonnál.

3. a kényes tapló
ő is érti ugyan, amit beolvas, nem hülye, de már rohadtul unja. már akkor hőbörgött, amikor bevezették a rendszert. ellenérzéseit nem adhatta felettesei tudtára, ezért nem maradt más: inkább az utasokkal érezteti, hogy "tele a fasz".

4. az általános iskolás
az első szótól kezdve egyértelmű, hogy egy mukkot nem ért abból, amit olvas. a hangsúlyok teljesen rossz helyen vannak, a pont helyett vesszőt olvas és szinte érezni az izzadságszagú megkönnyebbülést a borzalmas bejelentkezés végén. hangja alapján sokkal inkább érezzük magunkat egy általános iskola harmadik osztályában egy olvasás órán, amikor egy gyengébb képességű nebuló birkózik a sorokkal, de fejben már a szünetbeli fogócskát tervezi. az az ő igazi terepe, nem pedig a betűk, bekezdések és azok a fránya írásjelek.

a szerencsétlen utas pedig időről időre felébred az alsós módjára énekelve olvasó kalauzra, s legszívesebben kifejelné a 3 cm vastag üveget, hogy a sínek alatt szenderüljön örök nyugalomra.

2010. április 15., csütörtök

politikai poszt

a meg nem írt és nem publikált választásértékelő poszt helye.















*

megújultunk

a bambuszblog forradalmi újdonsággal lepte meg olvasóit. mint a bejegyzések alatt láthatják, megjelent a "hüvelykujj fel!" gombocska. a zavarba ejtően zseniális újítás isteni szikraként pattant ki főszerkesztőnk agyából, hogy aztán üstökösként ragyogja be a bambuszblog egét. számtalan álmatlan éjszaka és megalkuvást nem ismerő, alázatos, kemény munka árán sikerült kiötleni ezt a facebookos "like"-nál fényévekkel eredetibb megoldást.

amennyiben indokoltnak érzik, kérjük, használják egészséggel!

köszönettel:
bambuszblog szerkesztői team

2010. április 14., szerda

a "mi a fasz?!"-pillanat

vannak helyzetek, amikor az ember olyan idegállapotba kerül, hogy esélye sincs a probléma higgadt megoldására, sőt, igazából már semmi, a problémához kapcsolódó értelmeset nem tud mondani. a fokozódó helyzet csúcspontja, amikor a szenvedő alany nem bírja tovább és elüvölti magát: "mi a fasssz?!"

hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

példaszituáció #1.: napok óta esik az eső, és fedetlen nyakunkba most hullik húsz percen belül az ötödik 3 decis esőcsepp... mi a fassssz?! - nézünk föl vérben forgó szemmel a fára, amelynek valamelyik leveléről érkezett a támadás.

példaszituáció #2.: nagyon sietnénk valahova, de sietés közben szeretnénk zenét is hallgatni. zsebünkbe nyúlunk, ahol szokás szerint tengerészcsomókba kötözte magát a fülhallgatónk. bogozzuk-bogozzuk, de esélytelenek vagyunk az idővel folytatott küzdelemben... mi a fassssz?! - elégeljük meg a kilátástalan csatát és indulatból vágjuk zsebre drótköteget.

példaszituáció #3.: naplemente a duna-parton, valahol a szentendrei szigeten. épp elmélyednénk a látványban, amikor az első szunyog belezümmög a fülünkbe. elhessegetjük, és újra mélyeket lélegeznénk, de a következő percben már hat szúnyog támad, és hamarosan több száz. a tehetetlen düh megint elborítja agyunkat... mi a fassssz?! - üvöltjük sírós grimasszal az arcunkon, és közben csapkodunk a levegőben.

2010. április 13., kedd

paradigmaváltás

igaz történeten alapuló tanmese

2008 kora őszén kapatos társaság indul hazaféle egy külvárosi kocsmából. úgy tűnik, egyetemisták. lépéseik kicsit bizonytalanok, kedvük a tetőfokára hág. az egyik lánynak az este eleje óta tetszik a társaság legújabb tagja, de csak most - hat-hét mézespálinka után - van bátorsága beszélgetést kezdeményezni vele. a srác élvezi a helyzetet, de azért kicsit félvállról, lekezelően válszolgat a lány kacér kérdéseire. a társaság szétszakadozik az úton, és a lány úgy érzi, most jött el az ő pillanata.

- tudom, hogy most nagyon részeg vagyok, de majd találkozzunk. - kicsit kivár, majd - jelöjj be iwiwen! - suttogja kéjesen a srác fülébe.

a fiú rábólint.

és itt van az a bizonyos érzékletes különbség 2008 és 2010 között. ha ugyanis a lány 2010-ben fejezi be így a násztáncát, akkor a fiú minimum kiröhögi, de habitustól függően még le is keverhet neki egyet, mondván "ne sértegess, rohadtul nem vagyok már fönt iwiwen!... bitch."

elmondhatjuk tehát, hogy napjainkban, akikbe csak egy fikarcnyi jó érzés is szorult, a facebookot jelölik meg első számú közösségi portálként.

ez a poszt azért született, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza, a bambuszblog a közösségi portálok közül csak és kizárólag a facebookkal hajlandó foglalkozni!*

*amíg nem jön egy menőbb...

2010. április 10., szombat

képzelt párbeszéd - az indulat nélküli trágárságok világa

napjaink fiataljai gyakran hasonlóan híg formában cserélnek információt. a nyomdafestéket nem tűrő szitokszavak azonban legtöbb esetben nélkülöznek mindennemű indulatot. egyszerűen arról van szó, hogy ez a réteg ezt a nyelvi kódot beszéli és érti.

- csöcs, faszom!
- csá, bazd meg!
- na mi a fasz volt tegnap? gecikorán leléptetek.
- jajaja, gecihideg volt aztán már a picsába se nagyon akartunk menni azzal az állattal.
- vágom. pedig kurva nagy buli volt, meg csúnyán be is basztunk, igazából kibaszott jó volt.
- baaaz' meeeg. a ferde faszér' fájdítod a szívem, bazki! ma lesz valami, geci?
- figyelj, még kurvára nem tudom, mert minden orrbahánytul zavaros, de ha lesz valami szétkészülés, kurva isten, hogy egyből csörgök...
- köszi, geci, köszi! na, jól van, leteszem, mert kurvára lemerül a telóm, aztán szétbasz az ideg. pöcskrém, szevasz!
- hívlak... beszélünk. csöcskenőcs!
- baszom anyád, aztán tényleg hívjál! csecs.

2010. április 6., kedd

50.!

szerkesztőségünk éppen ezekben a pillanatokban ünnepli az 50. (ötvenedeik!) publikált bejegyzést. nem véletlenül írjuk, hogy publikált, hiszen a megjelenő posztoknál jóval több készült el, azonban volt tucatnyi, amelyet nem mertünk vagy nem akartunk publikálni. ezekről a posztokról továbbra is parázs viták folynak szerkesztőségünkben.

azonban ami ennél fontosabb és örömtelibb, az az a mérföldkő, amelyet az ünnepi 50. (ötvenedik!) poszt jelent. 2009 elején, amikor a bambuszblog még csak álom volt, mai szerkesztőségünkben senki nem gondolta volna, hogy idáig juthatunk. egy számítógép monitora mögött ülve tervezgettük, hogy esetleg csinálhatnánk egy blogot, amiben embertársainkkal az élethez elengedhetetlen gondolatokat és információnkat oszthatnánk meg. álom volt. de az álmok természetét meghazudtolva mégis valósággá érett.

beleborzong az ember, amikor leírja: 6 rendszeres olvasó, átlagosan heti 1 poszt, havi 1 komment és - ugyan nincsenek hiteles információink a látogatottsági statisztikákról, de annyi biztos, hogy szeretve tisztelt főszerkesztőnktől - napi legalább egy oldalletöltés!

igen, ez a bambuszblog! a túl sok felesleges információ magabiztossá tesz.

hűséges olvasóink a következő héten minden egyes kommentért egy ajándéksmiley-t kapnak.

a bambuszblog egész szerkesztőségének nevében köszönjük, hogy kitartottak mellettünk! ígérjük a bizalomra továbbra is rá szolgálunk.

üdvözlettel és a mámoros posztforduló-ünnepélytől kicsit megrészegülve
a szeretve tisztelt főszerkesztő:
bambusznád

revans

az önmonitorozók hitvallása szerint az ember lelke egész élete során állandó sérüléseknek van kitéve, amik aztán csak hosszas és elfogulatlan önvizsgálatok és kúrák során tudnak behegedni.

az utóbbi napokban döbbentem rá, hogy talán elérhető távolságba került, hogy összevarrjam lelkemen a gyermekkorom kedvenc könyvei ütötte nyílt sebeket. elképesztő kínokat életem át ugyanis, amikor a Tüskevárt és a Téli bereket olvasva nem juthattam hozzá azokhoz a táplálékokhoz, amelyeket a főszereplők a lehető legjóízűbben fogyasztottak.

történt ugyanis, hogy az utóbbi napok pityókás hazasétái alkalmával sikerült ördögi tervet szőnöm Tutajos, Bütyök és Matula módszeres megleckéztetésére - más kérdés, hogy ebből ők vajmi keveset érzékelhettek. hajnali hazatértemkor elkészítettem a hűtőszekrény kínálta lehetőségekhez mérten a legpimpebb szendvicseket, majd ágyamban fekve nekiálltam a legfájóbb emlékű kajálós részek olvasásához. és az igaz ugyan, hogy nem azokat a háztáji és tábori csodákat faltam, amik a nyomtatott lapokon gőzölögtek, de végre mégis egyenrangú félként vehettem részt három hősöm étkezésein.

2010. március 29., hétfő

aktuális facebook-jótanácsok - az aktivitásról általában

szinte hihetetlen, hogy már hét bejegyzés óta nem beszélgettünk a facebookról. nem csoda, hogy szerkesztőségünkbe reklamáló emailek ezrei érkeztek. (természetesen egy ilyen emailt sem kaptam, hiszen olvasótáborom jelentős részét jómagam teszem ki.)

ne is kerülgessük tovább a soron következő neuralgikus forró kását.

egy új-zélandi kutatócsoport (vagyis én, csak így hitelesebbnek hangzik) kimutatta, hogy a túlzott facebookos aktivitás antipátiát válthat ki ismerőseink körében. a következőkben szemléletesen bemutatjuk, milyen stádiumok vezetnek el a túlzott aktivitásig, illetve a lehetséges megoldásokra, befejezésekre is kitérünk.

1. regisztráció, ismerkedés a facebookkal

újak vagyunk, épp csak regisztráltunk és még csak a legközelebbi és legnetfüggőbb ismerőseink az "ismerőseink". ekkor még minden bátortalan megnyilvánulásunkat heves ováció és vállonveregető kommetek, likeok hada kíséri. ez az időszak a "kezdők szerencséje" illetve a "szűzkéz" jegyében valódi sikersztori. nem lehet elrontani.

2. integrálódva

nagyjából másfél hónapja vagyunk tagjai a facebooknak. a regisztrációnk fakasztotta örömkönnyek felszáradtak ismerőseink arcán, az újdonság varázsa elillant, az első kommentek, likeok, állapotjelzések lecsengtek. rá kell döbbennünk, hogy nem kolbászból van a kerítés: egy posztapokaliptikus senkiföldjén találjuk magunkat, ahol minden likeért és kedves kommentért vért kell izzadnunk. és nem mindegy, hogy milyen módszert választunk a siker eléréséhez.

3. túllőtt cél

rossz módszert választottunk. rákaptunk a csokorlinkelésre, idióta kvízeket kezdtünk kitölteni, XD-t és LoL-t használtunk, és napi hét-nyolc harmatgyenge állapotjelzéssel mentünk ismerőseink idegeire... a baromarcú, bunkó, illetve seggnyaló kommentekről, 199 képes albumfeltöltésekről nem is beszélve.

4./a a sárga köves meglelése

okulva a 3. stádium hibáiból, konszolidáljuk imidzsünket. ezt az új-zélandi kutatócsoport (én) facebook aktivitási szanálásként vezette be a köztudatba. leállunk a pofátlanul sok linnek, állapotjelzéssel, elfelejtjük az idióta kvízeket. keveset és megfontoltan kommentelünk. az első egy-két hetet úgy éljük meg, mint szárazelvonót a heroinista, azonban a harmadik héten jelentkező eredmények (újraéledő likepajtások, chaten ránkíró ismerősök, és általában az, hogy ismét a közösség megbecsült tagjaivá lettünk) kárpótolnak mindenért és meggyőznek, hogy a helyes utat választottuk.

4./b a purgatórium


a 3. stádium hibáit nem akarjuk felismerni, de szívünk mélyén érezzük, nem jó amit teszünk. az új-zélandi kutatócsoport (én) ennek a jelenségnek a megnevezésére vezette be a jellemgyenge extenzív facebook aktivitási politika fogalmát. ennek jegyében továbbnöveljük a napi link-, kívz-, állapotjelzés-, komment- és like felvitelt (az üzenőfalra). ismerőseink számára a facebookos felület elsivatagosodása tapasztalható aktivitásunk nyomán. szennyezésünk vissszafordíthatatlan, a környezeti károk helyrehozhatatlanok. ismerőseinknek két lehetőségük marad: elrejtésünk vagy törlésünk.



kerüljük el a purgatóriumot! az új-zélandi kutatócsoport szerint csak minden tizennyolcadik felhasználó kerül oda.


ne feledjék mottónkat: egy smiley többet ér ezer mosolynál!

találkozunk a következő alkalommal... a facebook és google legyen önökkel!

2010. március 28., vasárnap

filmélmények

mocskos zsaru - bad lieutenant: port of call new orleans

terence mcdonagh (nicolas cage), gerincproblémákkal küszködő new orleans-i detektív egy öt áldozatot követelő mészárlást kap az afrikai negyedben. terence tehetséges nyomozó, azonban drog- és szerencsejátékfüggő és prostituált barátnőjével (eva mendes) folytatott viszonya sem vezeti ki az egyre sötétebb slamasztikából. terence történetébe akkor kapcsolódunk be, amikor épp bepöccinti autójának motorját, hogy elinduljon a szakadék felé - mindez persze képletes. a film helyenként a félelem és reszketés las vegasbant jutattja eszünkbe, de nem fekszik rá annyira a "paraflashekre", ami jogos, hiszen kokainfüggő főhösünkhöz ez nem is passzolna. 


szóval terence menthetetlenül halad afelél a bizonyos szakadék felé. adósságba veri magát, elhangzik a "kérem a pisztolyát (és a jelvényét)", állandóan vesztegetési ügyekbe keveredik és egy bájos bűnszövetkezet a pulzusától is meg akarja fosztani. azonban, amikor azt hinnénk, hogy következik a nagy zuhanás és a drámai vég, terry főnixmadárként éled újra testi-lelki hamvaiból, hogy a fertő fölött vitorlázva mosolyogjon ránk. vagy mégsem?


bambusz-skála besorolás: 6,42+1=7,42 (mert helyenként a tökéletességig beteg a film).


a sötétség határán - Edge of Darkness


a korosodó mel gibson gyenge próbálkozása - avagy a magányos, megkeseredett szuperhekus utolsó olyan ügye, amiért szívvel-lélekkel küzd.


egy szar.


bambusz-skála besorolás: 3,14

2010. március 24., szerda

dobhártyám immunrendszere

háromfős, looser-ttk-s lánytársaság áll a pult mellett. közülük kettő kezében üres, egy kezében pedig még teli felespohár. "naaa, húzd már le, meg sem érzed... naaa, ne rontsd el a csajos estét!" a pultnak támaszkodva vártam volna a szórakoztató folytatást, de ekkor elkezdődött a koncert. a szote klub egy aprócska szórakozóhely, a hangerő mégis olyan volt, mintha az egész hajógyári szigetet, vagy ha már sziget, egész madagaszkárt akarták volna behangosítani. a basszus rojtosra szaggatta a ruhámat, cserébe viszont a balkan fanatik énekesnője időről időre  mosolyt csalt az arcomra. az első perctől fogva teljesen világos volt, hogy a csaj nem százas, nem teljesen ura a mozdulatainak. egyszerre produkálta az epilepszia és a kezdődő skizofrénia külső tüneteit, de a hangjával nem volt gond és tulajdonképpen tökéletesen eljátszotta a ráosztott szerepet.



négy korsó sör nagyon kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ne vegyem észre, hogy épp az "egyedem-begyedem tengertánc, hajdú sógor mit kívánsz" rigmusra koptatom a parkettet. amint ezt konstatáltam, önirónikus mosoly terült szét arcomon, és újult erővel folytattam a dülöngélést.

néhány szám feelingje messzebbre repített, mint bármely balkáni ország. sokkal inkább éreztem magam egy tizenkilencedik századi underground apacs buliban, ahol nem stoppolják a békepipát.

a koncertre megérte elmennem. egyrészt láttam egy megszelídített medvét (130 kilós hústorony), amint olyan mozdulatokkal táncol, mintha egy napfényes réten nyúlna bolyhos mancsaival a súlytalan pillangócskák után. másrészt az estével kapcsolatos nyálas vágyaim kielégíttettek, amikor ráadásszámként végre felcsendültek a "ha te tudnád, amit én" dallamai.

egyedül dobhártyám tett szemrehányást a fent említett túladagolás miatt.

bambusz-skála besorolás: 7,28

2010. március 14., vasárnap

gerard butler vs. russel crowe

most, tíz évvel a gladiátor bemutatása és hárommal a 300 premierje után, elengedhetetlennek érzem, hogy néhány szót szóljunk ezekről a filmekről, de még inkább a méltán híres és közkedvelt főszereplőkről.

russel crowe - gladiátor

a film tanulsága szerint a római légió generálisa olyan hírnévnek és megbecsülésnek örvendett, mint raul gonzales blanco a real madrid háza táján (bő ezernyolcáz év eltéréssel). így tehát bölcs volt, igazságos és a nemes fairplay jegyében hányta kardjára a barbár hordákat germánia erdeiben. russ... akarom mondani maximus (aka. hispán) arcára a honvágy sokezer napnyi szenvedése rótt férfiasan szexi barázdákat. sokkal inkább ez, és mártíromkodásra hajlamos jelleme olvasztotta meg a hercegnő ugyancsak nemes szívét, mint felsőteste. gerarddal ellentétben ugyanis russ egy zsírosabb mackó, nem kérhette hát meg a hercegnőt, hogy zuzzanak egy fékevesztett sakkpartit hasfalán, hogy a matt uttán egy izlésesen megkomponált ágyjelenet fűszerezze a 149 percet.


http://i46.photobucket.com/albums/f132/jacks727/russel_crowe.jpg


gerard butler - 300

a háromszáz képregényadaptáció és ennek megfelelően a látványra épít. lionájdesz (a továbbiakban: leó) férfivá éréséről egy 5 perces spártai gyorstalpaló segítségével tájékozódhatunk. ebből kiderül, hogy hasonló jellemvonásokkal bír, mint maximus - igaz, ha nem így lenne, akkor csak egy töppedt babakoponya emlékeztetne a taigetosz lábánál, hogy egyszer majdnem lett egy spártai leó-király, de végül mégsem.

gerard russellel ellentétben nem a szenvedős mimikára fekszik rá,  nem az elanyátlanodott játékmackók arckifejezésével rágódik morális problémákon, helyette inkább combataddict módjára, ezresével kaszabolja, dárdázza, löki a halálba a perzsákat, hogy aztán a fárasztó nap végén egy egészségeset harapjon az almába. felsőtestből oldja meg szívügyeit. és nézzenek oda, ő bezzeg révbe is ér! egy combosabb ágyjelenet lett a kockás hasfal jutalma. bár erre a film elején kellett sort keríteni, mert a tragikus sorsú történelmi hős a mese végén már csak egy necropornó castingján mehetett volna át.

http://www.collider.com/uploads/imageGallery/Three_Hundred_300/300_movie_image_gerard_butler.jpg

2010. március 7., vasárnap

könyi ne!

egy csöppnyi jóérzés sem szorult az időjárásba, ez most már hivatalos! nem csak egyszerűen kegyetlen, hanem perverz is. nesztek, itt egy kis jó idő, aztán hopp-hopp, nem eszik olyan forrón: szél, fagy, hó.

évek óta ez a legkeményebb tél. decemberben szerkesztőségünk munkatársai még lekezelően nyilatkoztak a gyengekezűnek induló évszakról. szinte lesajnálták. belátjuk, ez hiba volt. ha most ezért büntet minket a dermesztő március, akkor ezúton kérünk elnézést. "nem úgy gondoltuk" - szokták mondani amerikai filmekben egy-egy mackósabb veszekedés után, miközben elég nehéz nem úgy gondolni pl. azt, hogy takarodj a farmomról, te baromarcú állat!

tényleg mit ártottunk (azon a néhány milliárd tonna széndioxidon, metánon és egyéb nyalánkságokon kívül)? minden madárka arra vár, hogy boldogan csicsereghesse a világba: itt van senor tavasz! és mit kapnak szegény madárkák a pofájukba? na mit?! kétszáz kilométerperórás -700 fokos szelet és hóvihart! hol van itt az igazság - kérdem én!

az emberek kórusban sírják, hogy legyen már vége. utolsó erőtartalékaikat emésztik föl és nyüszítve menekülnek a téli depresszió elől, azonban a hóviharban egyre távolabbinak és távolabbinak látszik a menedékház fénye, s lassan végleg eltűnik.

nagyon valószínű, hogy örökre tél marad.

2010. március 5., péntek

chips teszt

ghettógasztró
félelem és reszketés ezer forint alatt
vol. 1.

PAPRIKÁS CSIPSZ SZUPERSHOWDOWN


bevezető
módszertani áttekintés
így rágcsáltuk végig a zacskókat:
az árak és a termék skála egy közepesen lehúzó belvárosi éjjelnappali árfolyamát tükrözik, mivel ezen termékek vásárlása itt a legvalószínűbb (a szórakozóhelyek közelsége, valamint az estibb időpont a vásárlói öntudat lanyhadását feltételezik, különben miért adnánk ki fél doboz jófajta cigaretta árát kilencven gramm krumpliért?)
tesztünk elengedhetetlen kelléke volt még tesztelőnként két-két doboz hideg aranyászok orrany, hogy csipszfogyasztáskor az ízlelésünket legjellemzőbben befolyásoló folyadékfajtánál maradjunk.

klasszikus chio paprikás - 3055 ft/kg
25g/133 kcal
magyar

a megszokott ízek megbízható képviselője. legyen a kísérő wiskey, sör vagy pálinka, a klasszikus chio nem fog kellemetlen meglepetést okozni. ennek velejárója, hogy három napi tömés esetén a masszív tengeribetegség tüneteit fogja produkálni a kedves fogyasztó. azonban jobb, ha ezt meg sem próbáljuk vádként felhozni régi barátunk ellen. hiszen kamaszkorunk hajnala óta hűséges társunk meccsnézés közben, alkoholmámoros házibulikban egészen legénybúcsúnk áfterpártijáig, ami után házasemberként a sör mellé kezünkben asszonypajtásunk csirkecombja váltja a paprikás chipst.






crunchchips paprika-xcut - 4983 ft/kg (30% free)


25g/133 kcal
lengyel

hiába az élelmiszeripari truvaillenak aposztrofált hullámosítás, gyenge utánzata társainak. porkása ízű másolat. az első csalódás akkor ér, amikor fogaink alatti elvárt roppanás egy ványadt törésbe hajlik. még az esélye sincs meg annak, hogy az ínyünkbe fúrúdjon egy-egy szilánk, ami nem lenne nagy baj, de még a kisebb, a fűszerező gép szórásából gazdagon részesülő darabok is inkább az olaj terhét nyögik, mintsem a mámoros paprikaélvezetek nirvanájába juttatnának. a nyolcadik-kilencedik darab elrágása után derengeni kezd az alkotók elképzelése, de ekkor már rég késő. közel ötezer(!) forint per kilogrammos ára, mely valahol a volgai lazac és a narancsos-szarvasgombás kacsamájpástétom között van, a pofátlanság olyan határait feszegeti, mint a magát huszas, feszesseggű tininek kiadó negyvenes traveszti fószer "anyagiak kizárva" szexhirdetése az expressz.hu-n. kívánjuk ennek a szar-szemét-szarnak, hogy porladna szulfátos hamuvá a sátán szikrázó patái alatt a félelem országútján!



lays chips piquant paprika - 2647 ft/kg
25g/128 kcal
lengyel

a csomagolás nem csupán a vizualitással kampányol. mind a négy sarokban - a korszerű táplálkozás illúzióját keltő - tájékoztató jellegű emlémákkal vakítja a parasztokat, plusz a másik három versenyzővel ellentétben nem egy jól megtermett kaliforniai, ún. bell pepperrel kelletti magát a termék, hanem egy zöld (mondjuk külalakra ez is inkább kaliforniai, mint tv vagy lecsó tipusú paprika) és két kisebb, chili jellegű paprikával. 
első nekifutásra nem tudjuk mire vélni a csomagoláson feltüntettett

bambusz-vélemény: tejfölt/tartárt/krémtúrót/kumiszt/ondómintát/oldatlan diszperzitet. az ízvilágot ugyanis nehéz összeegyeztetni a kép által sugallt tejfölös/tartáros/krémtúrós/kumiszos/ondómintás/oldatlan diszperzites kellemesnek tervezett utóízzel. a burgonyaszirmot csócsálván bizonyosságot nyer, hogy csupán vizuális proletárbutításról beszélhetünk.

nagypofon-vélemény: ellenben ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk, hogy az ízlelőbimóink magukba szívják a krumplit borító fűszerkombót, valahol mélyen felsejlik az a fajta ízbéli vastagság, amit csak a tejből kivont tejfölőpor adhat a burgonyachipsnek.

 további eltérés még, hogy a nyelés után percekkel is - a piquant típusjelzésnek megfelelően - karcos torokirritációt hagy maga után, minekután bátran, köhécselve henceghetünk, hogy "ejj, baszod, ez tényleg paprikás!", anélkül, hogy az ezt követő "mivan geca, nem bírod a csípőset!?" körberöhögésnek ki lennénk téve, ugyanis a paprikás íz nem egyenlő a csípőssel! és nincs is jobb eszköz ennek demonstrálására, mint jelen vákuumcsomagolású barátunk.


chio premium moments, ínyenc magyar paprikás - 3278 ft/kg
25/127 kcal
magyar

a klasszikus chióhoz képest (#1) ínyenc utóíz játszik velünk. ez köszönhető a tetemes mennyiségű paradicsom- és vöröshagymapornak, ahogy azt a hátsó marketing szöveg is előzékenyen a tudomásunkra hozza majszolás közben. mindez "100%-ig természetes!" bár ez szép és jó, mégis csak egy hétköznapi paprikás chips ez. a termék legnagyobb erőssége egyértelműen a nemesség érzetét keltő fekete-arany csomagolás, központi elemként a lánc-híd és a budai vár esti látképével... egészen a kibontásig, ahol a "prémium" chips-hez méltatlan moldáv aro chips módjára szilánkosra szakad a csomagolás. a zacskó arany celofán bélelése (az egyetlen ilyen tesztünkben) igyekszik ezt kompenzálni, ám az eredeti, "sima" paprikás chio-t (#1) jól ismerőknek ez kevés lesz a boldogsághoz. végsősoron a dolce and gabbana teniszcipőkhöz tudnánk hasonlítani, ugyanis hiába virít az oldalán a lakkozott D&G logó, lényegét tekintve mégis csak egy teniszcipő marad.

összefoglalás képpen elmondhatjuk, hogy a lay's ill. a chio "alap" csipszei vitték válvetve a pálmát. aki jófajta pattanásbombát akar a pénzéért, annak nem érdemes a csilivilli típusokat választani, kivéve, ha egy utánozhatatlan pringles hengert nem sodor utunkba a szél, feltételezve persze, hogy nem kapunk átmeneti süketvakságot az árcédulájától.

az elemzés a nagypofon és bambusznád blogok közös munkájának gyümölcse.

2010. február 28., vasárnap

sorozat élmények

24 - 8. évad

már önmagában vicces leírni, hogy nyolcadik évad, hiszen a 24 arról szól, hogy jack bauer a ctu vagy az fbi kötelékében, esetleg szabadúszó szuperhősként huszonnégy óra alatt háromszor-négyszer visszarángatja fikányi bolygónkat a halál torkából (kösz, jack!). lássuk be, bravúros, hogy jackünk nyolcadjára is beleveti magát a slamasztikába. a nyolc egy olyan szám, amit már túlzásoknál, fokozásoknál is előszeretettel használunk. pl.: mire odaért, már nyolcszor elhúztak. nem csoda, ha már fel vagyunk készülve mindenre. a ctu recepciósára is ferdeszemmel nézünk: te vagy tégla? give me a name! - üvöltjük, s amikor vége egy izgalmas epizódnak, son of a bitch-t mormolva kattintunk a következőre. az első évadokat nézve még egy-egy műholdas felvétel láttán mondhatta az ember, hogy a hét meg a nyolcát ennek az amcsi terrorelhárításnak. a nyolcadik évadot nézve viszont már a szobányi érintőképernyőktől sem rebben a szempillánk. és kit érdekelnek  a városok fölött cirkáló robotrepülők?!

az évad újdonsága: 1. nem chloe o'brian a kockulás istennője. 2. jack az első részben rámosolyog egy kisgyerekre (aki az unokája, de akkor is szép volt, jack! kiefer, neked pedig csak annyit mondhatok, hogy kivételes színészi játék, bravo!)

a sorozatfüggés tünetei: mikor a nagymamánk fölhív bevásárlás közben, hogy megkérdezze, mondta-e a wcpappert is, válaszunk egy egyszerű negatív! majd egy dammit grandma' üvöltéssel folytatjuk a shoppingot.



bambusz-skála besorolás: 5,71

the wire - 3., 4. évad

az első évad első részeinél még idegenkedve nézünk a drogkereskedelemre. lenézzük a baltimore-i drogűzéreket, s azt mondjuk, inkább éhen halok, mint hogy ebből kelljen valaha is élnem. azonban a 3-4. évadra már több órás kortesbeszédet tudnánk mondani a cornerboy-ok mellett. magunénak érezzük a sarkokat, ismerjük az árusokat, a katonákat, tudjuk, hogy melyik rendőrrel nem lehet packázni, és ha egy kilenc milis kell, nem kérdés, hogy kihez fordulunk.

nincs semmi lelkizés, az elismerés kimerül egy-egy jelentőségteljes pillantásban vagy egy kézfogásban. a büntetés kemény, de szinte mindig helyénvaló. sallangmentes, kidolgozott. a karaktereket mélyen meg lehet ismerni, a sztori viszont kiszámíthatatlan.

a sorozatfüggés tünetei: 1. ha szirénát hallunk, kiürítjük zsebeinket és inunk szakadtából futni kezdünk. 2. néha egy-egy utcasarokra érve elkiáltjuk magunkat, hogy black tops-black tops! 3. alkalmanként rendőrkocsmákban elénekeljük a poguestől a body of an americant.


bambusz-skála besorolás: 9,28

2010. február 13., szombat

péntek esti rétegződés

az utcát, pubokat és esetleg szórakozóhelyeket járva különböző, jól elkülöníthető csoportokat figyelhetünk meg. határozottan a teljesség igénye nékül...


tinik. nem a zp-s tizenkétéveseket értem a megnezvezés alatt és nem is a szó szerint értelmezett tizenéveseket, hanem inkább a tizenöttől a nagykorúságig csoportot. ők azok, akikről minden vendéglátós tudja, hogy nem töltötték még be a tizennyolcat, de létszámukból kifolyólag óriási luxus lenne elhajtani őket. pénztárcájuk tulajdonképpen közép és felsővezető szüleik kihelyezett bankfiókjai, benne a péntek és szombat estére kiharcolt húszezressel. balzsebükben iphone, jobb zsebükben ipod, arcukon ki, ha én nem?! kifejezés. a fiúk trendik, a lányok szépek, de egy-két gömböc teltebb egyén is menetrendszerűen képviseli a gyengébbik nemet a társaságban. ivási szokásaik még kiforratlanok. a lányok egy tequila után túlzó visítozásba kezdenek és előszeretettel bazmegelnek egymással. az iskolában megsértődnének, ha leribancoznák egymást, itt azonban ez a slágerpoén. a fiúk még nem ismerik határaikat, de ennek következményeit nagyon élvezik, hiszen tét nélkül lehet rámászni a lányokra, akiktől józanul gátlások hada tartja távol őket. ezenkívül hiúságukat csiklandozzák a "néézd már a máátééét, teljesen be van baszva" típusú női sikolyok. bódultságuk éjfél előtt éri el tetőfokát, ilyenkor kezdenek a vécére és a pub elé szállingózni méregteleníteni. a betervezett fergetegparti hányásszagú gyroslébe és korai hazataxizásba torkollik.

disco patkányok. szaggatott, hipózott, boxcipőbe tűrt farmer, honda racinges csillogó kabát, alatta flitteres aranysárkányos partipoló. a lányok szerelése hasonló, viszont kabátjuk épp hogy cici alá ér időjárási viszonyoktól függetlenül. köldökükben kamugyémánttall díszített pillangó vagy delfin. szájuk alatt jobb vagy bal oldalt pöttypiercing. mobiljaik csengőhangja az éppen aktuális spigiboy, guetta, tiesto, stb slágerek. erre a csoportra jellemző, hogy bárhol és bármikor kaphatóak egy kis spy the ghostos kacsatáncra, legyen akár hanjnali négy egy buszmegállóban, vagy délután kettő a suli vécéjében. a fiúk között megkülönböztethetők a cingár spy the ghost-zsenik és a gyurmázó kokszhuszárok. a bulihoz elengedhetetlen némi szintetikus, ami ugyan keményebb, mint a tinik kispályás alkoholizálása, cserébe nem dobják be éjfélkor a törölközőt (többek között ezért is lehetséges az éjszakait várva a hajnali kacsatánc).

platic bitches & plastic gigolos. ez a csoport már az idősebb korosztályt képviseli (30+). testi, lelki emberi roncsok, akik a péntek és szombat estékre smink, szoláriumbarnaság, és kólavigyor mögé bújva maguknak tartanak színielőadást minden rendben címmel. a helyszín télen a dokk café, tabu, kaméleon, jam pub, stb. nyáron a hajógyári sziget procc kurva drága partijai. érkezéshez férfiaknak luxusautó/merci taxi, illetve egy húsz év körüli attraktív nőnemű utánfutó. nőknek mercitaxi (mert a coronita szürcsölést sem tűri a nulltolreancia és tulajdonképpen soha nem tanultak meg vezetni), partnernek pedig egy meglepően fehér fogú, inges, zseléshajú, kigyúrt iqharcos. az egész este rutinból zajlik, se nem rossz, se nem jó, de coronitástul, pezsgőstül, kólástul, taxistul, wasabistul rendszerint így is belefáj negyvenbe.

forgatagba vesző nyugdíjasok. egészen meglepő, hogy a hétvégi szétesésre készülő fiatalok között néha-néha feltűnik az utcán egy-egy idős házaspár. '70-es években vásárolt öltönyben és ruhában sétálnak haza egy belvárosi kultúrház nyugdíjasoknak szóló előadásáról. tehetősebbek a vígszínházból vagy az operából botorkálnak hazafelé, s csodálják az éjszakára átalakuló várost. fel-felkapják a fejüket egy-egy bazdmegre, dudaszóra és elácsorognak a razziázó rendőröket nézve. ekkor bölcsen egymásra mosolyognak, kicsit jobban megszorítják egymás kezét, de nem félelmükben, inkább afölött érzett örömükben, hogy mindketten tudják, most ugyanarra gondolnak. és folytatódik a meghitt botorkálás haza és a jobblét felé.

éjjel-nappalis gengszterek. bizonyos éjjel-nappalikban óriási hústornyok szolgálnak ki minket. nem a fiatal, kerület bikája típusú izomagresszorok, hanem azok a kopasz óriások, akik ezen a korszakukon már túlvannak, és már tényleg csak indokolt esetben törnek koponyákat. azt is írhattam volna, hogy pénzmosásnak indult, hobbi lett belőle. ezek az arcok ugyanis pénzmosás céljából kezdtek éjjel-nappalit üzemeltetni, be is állítottak egy-egy alkalmazottak a pénztárgépek mögé, azonban amikor kirúgták őket, nekik kellett beállniuk, amíg az új munkaerő meg nem érkezett. s bumm, így lett a chocapic! beleszerettek az éjszakai élet számukra eddig ismeretlen színfoltjába. a szociális élet új tere nyílt meg előttük. már nem a mindig résen levő bűnöző életét élik, hanem a környék egyik megbecsült, tisztes polgáraként vannak számontartva, aki kenyeret ad az éjszaka megfáradt vándorainak. ezért természetesen a vándorok busásan megfizetnek, de ne legyünk szőrszálhasogatóak!

2010. február 4., csütörtök

illooseió - himym

ha mélyen magamba nézek azt kell mondanom, hogy boldog vagyok. az utóbbi négy nap alatt öt igazi jóbarátra tettem szert. kapcsolatunk a mély beszélgetéseken, a közös időtöltés eddig nem ismert változatosságán, a szerelmi ügyek gyakorlásán, elemzésén és nem utolsó sorban a jó humoron alapul. ne is húzzuk tovább az időt, bemutatom őket: ted, marshall, lilly, barney és robin. ők válották régi barátaimat, rachelt, chandlert, joeyt, rosst, fibit és monikát. rengeteget csajozunk a srácokkal, nagyokat lelkizünk a lányokkal és állandóan viccelődünk egymással. jó kis csapat vagyunk.

azonban, ha még jobban magamba nézek, meg kell állapítanom, hogy az elmúlt napokban több, mint száz rész how i met your mothert néztem meg. ez alatt volt ideje leesni a tantusznak, hogy miről szól a sorozat. az egész azért olyan gördülékeny, frappáns, jópofa, naív és otthonos (azon kívül, hogy így írták meg), mert a szereplők gyakoratilag megállás nélkül vedelnek napszaktól függetlenül. és ennek hatása csak a legritkább esetben látszik rajtuk. azonban a sorozat hangulata mégis megragad az alkohol okozta legkellemesebb állapotban, és ettől is csak a legritkább esetekben tér el. ez az az állapot, amikor a környezetünk véleményétől még vállalható mértékben függetlenítjük magunkat, magabiztosságunk olyan, mint amilyenről mindig is álmodtunk, a párbeszédek csodálatosan épülnek (ha mégsem, akkor is feltaláljuk magunkat), a poénok pedig tökéletesen ülnek. a sorozatot nézve az awesome szó új értelmet nyert, kiderült, hogy a kacsintás még mindig lehet sármos, hogy a lepacsizás és lekoccolás tényleg menő és amire eddig csak nagyon kevés példát ismertem, a női nem tagjai kiegyensúlyozottan és magas szinten humorizálnak. a rázós poénok és ami máskor tirpákságnak hatna, az most vicces és mindenki érti. minden awe... várj... még mindig várj... some. awesome!

azonban ez a félig lelombozó felismerés mit sem változtat azon, hogy én is pont ilyen kedvesen bugyuta, pofátlanul jófej és végtelenül humoros életet szeretnék!

2010. január 29., péntek

facebook-hegyibeszéd és aktuális jó tanács #2

hegyibeszéd

facebook státuszok, postok, linkek

lassan az egyetlen csatorna, amelyen állapotunkról hírt adhatunk környezetünknek a facebook üzenőfala. what's on your mind?/mi jár a fejedben? - kérdezi kedvesen a facebook és mi válaszolunk. eleinte bátortalanul, szűkszavúan, mint autista kisgyerek a dilettáns pszichológusnak. néhány hétre rá viszont már úgy hányjuk a posztokat, linkeket és kvízeket az üzenőfalra, mint főiskolás lányok a répafőzeléket a gólyatáborban... ha nem vigyázunk, és nem tisztázunk magunkban egyet s mást!

mai mottónk: egy férfinak legyenek elvei - a facebookon is!

érdemes átgondolni, hogy mit vigyünk föl az üzenőfalunkra. vajon tényleg jó, ha megosztom az érzéseimet 700 emberrel? vajon tényleg érdekli őket, hogy most szívem szerint bodzaszörpöt hörpölnék? érdekes az, hogy most keltem? hogy romokban az életem? hogy nem szeretem a mogyis trüffelt? hogy kikapott a kedvenc ugandai curling csapatom? hogy a szomszéd miért vasárnap délelőtt vágja a fát? hogy elaludtam? hogy megyek a nagyihoz? hogy egy madár most repült el az ablak előtt és kibaszottul édi volt?

hogy milyen vagyok az ágyban? hogy ki lennék az avatarból? hogy melyik alkohol lennék? és pláne, hogy melyik alkoholos pohár?! hogy milyen pornósztár válna belőlem? hogy mennyit konyítok az űrszekerekhez?

jó tanács-rovat


linkjeinkről néhány szót. ezeknek 80-90%-t youtube-s zenevideók teszik ki. kezdő linkelőként nagyon fontos, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról ismerőseink körében. sokan abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, ismerőseik jól ismerik őt a való életben, tehát nem oszt, nem szoroz, mit linkelnek be. óriási tévedés! életünk új agórájában ismét bizonyítanunk kell. táblát kell akasztanunk nyakunkba "igen, én tényleg jó fej vagyok!" felirattal. a tudomány mai állása szerint ennek eléréséhez legalább 15-20 linknek kell megjelennie tőlünk. zöldfülűek ezt hallván újabb súlyos hibát szoktak elkövetni. az ún. csokorlinkelést, amikor öt-tíz percen belül 3-7, szélsőséges esetben még ennél is több hivatkozással sokkolják ismerőseiket. motivációjuk egyértelmű, azonban a csokorlinkelés kontraproduktív félmegoldás. lehet, hogy egyesével nagyot ütnének a linkek, azonban csokorban maga a csömör. ismerőseink pedig fejvesztve menekülnek profilunkról, mondván "ki ez a csokorlinkelő baromarc?!" hirtelenharagú ismerőseink akár le is törölhetnek, azonban ez szerencsére nem jellemző. válasszuk tehát a lassan járj tovább érsz taktikát és lassan építsük fel szuperjófej imidzsünket!

következő alkalommal a kommentelésről fogunk beszélgetni...

ne feledjék állandó mottónkat: egy smiley többet ér ezer mosolynál!

találkozunk a következő alkalommal. a facebook és a google legyen önökkel!

megválaszolhatatlan rejtélyek

életünkben rendszeresen történnek olyan dolgok, amiknek az okát hiába is keresnénk. egyszerűen nem lehet megérteni őket.

ilyen például a zsebre dugott fülhallgató. flyereken taposó nemzedékünk (ok, tudom, hogy már használtam ezt a jelzőt egy bejegyzésben, de nagyon tetszik és egyébként is egy rapszámból loptam) jelentős része nem tekeri zenelejátszó alkalmatosságára a fülhallgató zsinórját, hanem egyszerűen a zsebébe gyűri. és ekkor jön a csoda. mikor újra elő akarja venni, akkor horgász- és tengerészcsomók véget nem érő gyűjteményével szembesül. ilyenkor óriási hiba lenne azon gondolkodni, hogy ez mégis hogy történhetett meg. csak az a kérdés, hogy megéri-e nekiállni kigobozni a csomókat, vagy úgyis vége lenne a két és fél órás vonatútnak, mire sikerül.

kettes számú rejtély. az amerikai filmekben soha nincs sértődés abból, ha az egyik fél azt mondja szeretlek, mire a másik mosolyog egyet, majd válasz nélkül kinyomja. hogy nem sértődik meg?! (szigorúan költői a kérdés) de akkor is: hogy lehet, hogy nem sértődik meg?! hiszen ő nem látja azt, amit a szerencsés néző igen, azaz, hogy a másik mosolyog, és a nyálas filmzenét sem hallja, ami a szituáció romantikus voltát rágja a fülünkbe.

ugyanez a témakör... amerikai filmekben a telefonálós jeleneteknél felfedezhető tendencia, hogy a találkozókat nem beszélik meg. csak annyit mondnak, találkozzunk! az utóbbi években már az is bevett szokás, hogy erre nem is válaszolnak, hanem nemes egyszerűséggel leteszik a kagylót és találkoznak. régebben legalább egy okét mondtak és utána tették le (de akkor sem köszöntek el). na de - merül föl a kérdés - nem kéne megbeszélni, hogy hol és mikor találkoztok, bakker?! szóval a rejtély: honnan tudják a filmszereplők, hogy mikor és hol találkoznak?! kész őrület!

a következő rejtély. egyes (bkv) buszjáratokon az egymás mellett elhaladó két busz sofőrjei megállnak és az ablakon kihajolva egy rövid időre elbeszélgetnek - feltartva ezzel a forgalmat. miről lehet ilyenkor beszélni?! (ismét szigorúan költői...) a tegnapi meccsről? az asszony főztjéről? pornóról? vagy arról, hogy még mindig - ahogy az elmúlt harminc évben - rohadt sok a kátyú az utakon? vagy arról, hogy a vén Jani bá', a piros 7-es virtuóz személyszállító matuzsáleme 13:04-re javította a rekordidőt a vonalán? nein, nein, nein! nem lehet megválaszolni!

akinek még eszébe jut hasonló rejtély, írja meg kommentben és a beküldők között szerkesztőségünk kisorsol egy ajándék smiley-t, amit a beküldő ugyancsak kommentben kap majd meg az év végi sorsolás után.

2010. január 23., szombat

álom a nyárról

éjszakában hosszan filózás, budapesten tangapacskerban sétálás, atlétában feszülés, 0-24-ben izzadás, parttalan időelbaszás, nyitott ablaknál alvás, hajnali fél négykor már derengés, madár csicsergés, kabóca cirregés, teraszon csempére lépés, bazmegezforró, negyedóra napozás, gyorsan pecsenyére sülés, napi öt zuhanyzás, de tökmindegymerleizzadás, két perc után újraragadás, barátokat felhívás, tétova hol sörözés, belföldi nyaralás szervezés, másnap délelőtt vonatra fölszállás, csak gödig jutás, stégről láblógatás, kötelességszerűen bazmegezhidegezés, azért mégiscsak beleugrás, háhá lefröcskölés, háhá ha még egyszer fröcskölés, cigid vízbeesés, ezzel nem viccelés, hazacsoszogás, csak valami kaja már levés, evés, utána perszehogynemmosogatás, tésztabeszáradás, szieszta után mosogatás, bazmegezodaszáradt, inkább hagyás, koraesti lődörgés, földúton porrúgdosás, kiskocsmában jófajta aranyászok nyelés, hozzá cigizés, naplemetéről dunaparton pontlemaradás, bazmegmárlement, de azért még így is szépezés, bazmegszúnyog, kicsit azért még partonbohóckodás, kavicsok miatt pont nem kaliforniázás, lassan hazabattyogás, bazmegmégmindig tésztaodaszáradás, inkább hagyás, szalonna sütés, mellé jófajta ászok gurítás, közben beszélgetés, bazmegmeggyulladt, azért finomkodás, lassan bepunnyadás. másnap délbenkelés, tűzőnapra kislattyogás, éhgyomorra fogmosás nélkül blotba menés, mindenféle mocskosság vevés, kinderpingvizés, zsömlézés, kempingsajtozás, legbaszóbb UV-ben strandraérés, magunknyugtatás, nem sok anyajegy levés, ezért baj nem levés, egyébként is csak pár napig maradás, stégen elalvás, rákvörösre sülés, este tejfölös pakolás, izzadás, de még előbb strandon levés, lányok nézés, lányok nem levés, igények aláadás, lányok így sem levés, csak kisgyerek egyszálpöcsbenfutás, parton visítozás, anyaipofon csattanás, nagysírás, árnyékban kukoricával vígasztalódás, újult erővel egyszálpöcsbendömperezés, hozzá visítozás, bazmegezmitvisít-bazmeglelövömőtmegazanyjátis, stégenvisszalvás, uszályjövés, bazmegmekkora, visszaalvás, motorcsónakmenés, bazmegmennyibekerülegyilyen, lassan leégéskonstatálás, éhesnek levés, bazmegmégmindigodaszáradás, inkább vendéglőzés, csórónak levés, garasoskodás, este már kevés pénz levés, csak lájtosan bemarás, másnap már csak kompra pénzmaradás, egymás kérdezés, bazmegnekedmennyidvan, cserzett bőrrel épphogy hazaérés, négyeshatoson pont 70 fok levés, ellenőr még pont megtalálás, leharcolva hazaérés, otthon levés nem bírás, akkor már irány balcsi, nyarlós haver felhajtás...

csak az a baj, hogy kint -12 fok van. és január. és baromira 5-kor már sötét van, de azér' álmodozz csak, kisfiam!

2010. január 21., csütörtök

hírek a zúduló fos világából - értekezés

a lájkolásról

a like a nullák és egyesek közé szorított jóindulat. a facebook lehetőséget ad arra, hogy valami tetszhessen vagy semleges maradjon. bölcs döntés, hogy nincs dislike, unlike vagy hate gomb. ha nem tetszik valami, nem kell vele foglalkozni. ha tetszik valami, akkor kellemes pillanatot okozhatunk ismerősünknek azzal, hogy biztosítjuk tetszésünkről és ezzel mintegy integráljuk linkjét, posztját a facebookos hírfolyamba.

tendenciák - törzslájkolók

megfigyelhetők úgynevezett törzslájkolók. bizonyis ismerőseinken megfigyelhetjük, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel fogják lájkolni megnyilvánulásainkat, mint mások. ők az általános törzslájkolóink. ez általában a közeli barátainkról mondható el. lájkjaik csupán megóvnak minket az egyébként "csupaszon" maradó posztoktól.

a törzslájkolók másik csoportját az úgynevezett szar arcok, vagy piócalájkolók alkotják. ők azok, akiket muszájból, véletlenül vagy kínos helyzetek elkerülése végett igazoltunk vissza annak idején. most pedig konstatáljuk, hogy bármit csinálhatunk, az tetszeni fog neki és tőle akkor is özönlenek a lájkok, ha a mein kampfból idézgetünk.

tendenciák - alkalmi lájkolók

megkülönböztethetjük a specifikus lájkolókat a flörtlájkolóktól. előbbi csoport csak akkor fog lájkolni, ha valami olyat csináltál, ami neki tényleg sokat jelent vagy kivételesen tényleg viccesnek tartja posztunkat. ezek a lájkok a legőszintébbek és a legértékesebbek, hiszen nem piócalájkolótól érkezett és nem is a lojális barátoktól, hanem egy hidegvérű ismerőstől meritokratikus alapon, hiszen teljesítmény alapján kaptuk. értéke nem inflálódik. büszkék lehetünk rá, megveregethetjük vállunkat.

a másik csoport a flörtlájkolók csoportja. ilyet az ellenkező neműektől várhatunk. pusztán félénkségükből fakad, hogy csak alkalmanként lájkolják aktivitásunkat. igaz, az okosabb flörtlájkolók nem csupán félénkségből fukarkodnak a lájkokkal, hanem tartanak azok elértéktelenedésétől is. lépésüktől azt várják, hogy lájkjuk nyomán profilukra kattintunk és megnézzük legújabb bikinis, partis, nyaralós képeiket és belénk hasít a felismerés "anyáás, ez az Ica nem volt mindig ilyen jó nőőő! küldeni kéne neki egy privit!"

tendenciák - lájkpaktumok

lájkpaktumot köthetünk akárkivel. két féle lájkpaktumot különböztetünk meg a tudomány mai állása szerint. van az írott paktum és az íratlan. előbbit inkább a kétségbeesés szüli. ha napokig lájkínségben szenvedünk, megrettenünk, hogy "hö!... má' nem vagyok jó fej?! még a Jocó se lájkolt vagy két napja". ekkor gondolunk egy merészet és írunk egyik közeli ismerősünknek, akiben megbízunk és megegyezünk vele, hogy egy darabig egymás minden megnyilvánulását lájkolni fogjuk.

az íratlan lájkpaktumok kialakulnak. egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy van egy-két ember, akikekkel kölcsönösen lájkoljuk egymás dolgait - mindet. ez egy idő után kötelességérzetet szül és már csak azért is lájkolni fogjunk.

2010. január 20., szerda

filmélmények röviden és a bambusz-skála premierje

az egyszerűség kedvéért most a dr. drake 'bambusz' ramore-ról elnevezett tízfokú filmes bambusz-skálát fogom használni a filmek értékelésére.

up in the air

lötyögős. későn néztem. egyszer nézős. kicsit romantikus, de nem csöpög.

bambusz-skála besorolás: 6,33

jarhead

amerikai tengerészgyalogosok vannak benne, tehát a bambusz-skálán alapból nem lehet rosszabb 5-ösnél. nem csúcsszuper film, nem üti a Full Metal Jacket-t, de azt nem is lehet megverni a kategóriájában. olyan filmet nem lehet megverni, amiben elhangzik az a mondat, hogy "...olyan vagy, mint amikor az öregek basznak!"

nem az a spilgerges vagy cameronos "hokizzunk sokáig és dollár tízmilliókért az F16-osokra"-típusú film, ezért elmozdulunk az 5-ösről. helyenként foszlányokban életszag érződik.

bambusz-skála besorolás: 7,16

sherlock holmes

sajnos olvastam előtte egy-két kritikát, így én sem tudtam kiiktatni azt a hátsógondolatot a fejemből, hogy watson és holmes gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt.

ezt leszámítva kicsit úgy éreztem, magam, mint a gyűrűk ura movie-knál: rá kellett döbbennem, hogy nincs fantáziám vagy inkább, hogy fantáziám prüd, egysíkú és beszűkült. ahová én szikrát képzeltem, ott nukleáris villanás van. ahol félénk csókot láttam, ott fékevesztett vad éjszakákat tomboltak végig. ahol ökölpárbajon izgultam, ott a mesevilág legocsmányabb szörnyei vívtak véres-mocskos csatát. más kérdés, hogy én így (is) élveztem ezeket a könyveket.
 

a gyűrűk urát olvasva az orkokat szemtelen lényeknek képzeltem, komisz csirkefogóknak, akik esetleg megkergetik a cirógatni való, szőrőstalpú hobbitkákat. a filmben azonban rohadt fogú, vérszomjas torzszülöttek csámpáztak középföldén, akiknek a kedvenc csemegéjük a nyers hobbithús.

sherlockot úgy képzeltem el, mint egy karótnyelt brit úriembert. watson pedig az ő szürke eminenciás szárnysegédje. ehelyett a filmben sherlock egy csövesnek öltözött életművész, aki nem mellesleg harcművészeti zseni és úgy általában otthon van a dolgokban,
watson pedig egy sánta sármőr, akit egy hallottaiból föltámadó mágikus gonosztevő sehogy sem tud kizökkenteni a béketűréséből.

nem szeretem, amikor hollywoodi eszközök kellenek ahhoz, hogy egy megfilmesítés sikeres legyen. nem szeretem, hogy sherlock nem jön össze a nővel (de még watsonnal sem!). nem szeretem, hogy watson azok után, hogy egy ötszáz megatonnás robbanás epicentrumában őgyeleg, fél nap múlva már a rosszfiúk seggét rúgja. az egyetlen hiteles alakítás az elhízott bulldogé. neki tényleg elhittem, hogy alszik.

bambusz-skála besorolás: 4,47