2010. június 30., szerda

bp - lokálpatrióta érzelgős poszt

2010-ben szerettem meg a pesti oldalt.

rettenetesen vártam már a nyarat. és jobb lett mint gondoltam. eddig csak budán mozogtam otthonosan. pesten mindig idegen voltam. de idén nyáron végre pestet is magamének érzem. sétálni és biciklizni a belvárosi éjszakában... amikor egy szál pólóban virrad rám a másnap. az aszfalt megállíthatatlanul okádja a tegnap melegét, a pincékből pedig meg-megcsap a dohos hűs.

jó lenne vidéken vagy külföldön nyaralni. mindig azt gondoltam, hogy a veszteseknek jut csak osztályrészül a budapesti "vakáció". de nem! a nagyvárosi nyarat megélni külön műfaj a nyaralásban. nyaralás haladóknak. nem az egzotikumról, nem a friss levegőbe sóhajtásokról, nem a sokadik réteg napolajról, nem a leégésről és a lángosokról szól. nem te változtatsz helyet, hanem hagyod, hogy megváltozzon a hely magad körül. hagyod, hogy megismerjétek egymást: a város és te. egyszerűen másképp és máskor használod a várost.

a várost, ami egy igazi csoda és egyszerűen nem lehet nem szeretni. zsörtölődünk ugyan, sopánkodunk a kátyúk és dugók miatt, vannak vesszőparipáink. minden párkapcsolatban vannak érthetetlen rigolyái a másiknak. vannak ellentétek és súrlódások, de ezek nélkül nem is lenne igazi a szeretet, ami így megmérettetik és mindig győz.
*

egy kellemes hely. egy igazán jól eső pofa sör. egy ismerős a forgatagban. egy nyár éji zápor. egy idegen lány illata. a saját izzadságszagom. egy duna-parti utolsó slukk. egy távoli sziréna. egy csillag a szmogban. egy lámpa sárga fénye. egy részeg, magányos séta hazáig.