Állok a Corvin tető kijáratánál egy lánnyal. A karszalagot levágó biztonsági őrök előtt udvariassági vitát folytatunk arról, hogy kikísérjem-e a buszhoz. (Igazából sokkal szívesebben maradnék, de tudom, ezt a meccset lovagként kell lejátszani.)
1. besült poén
Biztonsági őr #1: karszalagodat mutassad légyszíves... ezt le kell vágnunk, ezzel már nem jöhetsz vissza.
Lány nekem: de akkor maradj itt nyugodtan!
Én gondolatban: ok, szia!
Én: dehogyis... mondtad, hogy félsz, kikísérlek.
Lány: nem kell, tényleg!
/Elbizonytalanodok, annyira maradnék!/
3 másodperccel később
/Még mindig bizonytalan vagyok, a biztonsági őrökhöz fordulok/
Én: szerintetek mi legyen?
Biztonsági őr #2: azt nem tudom, de döntsd el, mer' ezzel a karszalaggal már nem jössz vissza!
Én gondolatban: kösz, tök jó, hogy megvolt a poén és ennyire egy húron pendülünk!
/A lány nem nevet, a biztonsági őrök nem nevetnek, én pedig egyedül nem merek nevetni./
2. besült poén
/Még mindig ugyanaz a szitu./
Lány: de tényleg nem kell kikísérned!
Én: dehogynem!
Lány: de nyugodtan maradj itt a barátaiddal! - A fönt bulizó ismerőseimre célzott.
Én: mármint úgy érted, hogy velük? - Értetlenkedve, kicsit idegenkedve bökök fejemmel a két biztonsági őr felé.
/A lány nem érti, a biztonsági őrök talán érzik, hogy ez a poén kicsit a kárukra ment, én pedig a növekvő feszültséget érzékelve, inkább elhúzom a csíkot./
