sorozat élmények

24 - 8. évad

már önmagában vicces leírni, hogy nyolcadik évad, hiszen a 24 arról szól, hogy jack bauer a ctu vagy az fbi kötelékében, esetleg szabadúszó szuperhősként huszonnégy óra alatt háromszor-négyszer visszarángatja fikányi bolygónkat a halál torkából (kösz, jack!). lássuk be, bravúros, hogy jackünk nyolcadjára is beleveti magát a slamasztikába. a nyolc egy olyan szám, amit már túlzásoknál, fokozásoknál is előszeretettel használunk. pl.: mire odaért, már nyolcszor elhúztak. nem csoda, ha már fel vagyunk készülve mindenre. a ctu recepciósára is ferdeszemmel nézünk: te vagy tégla? give me a name! - üvöltjük, s amikor vége egy izgalmas epizódnak, son of a bitch-t mormolva kattintunk a következőre. az első évadokat nézve még egy-egy műholdas felvétel láttán mondhatta az ember, hogy a hét meg a nyolcát ennek az amcsi terrorelhárításnak. a nyolcadik évadot nézve viszont már a szobányi érintőképernyőktől sem rebben a szempillánk. és kit érdekelnek  a városok fölött cirkáló robotrepülők?!

az évad újdonsága: 1. nem chloe o'brian a kockulás istennője. 2. jack az első részben rámosolyog egy kisgyerekre (aki az unokája, de akkor is szép volt, jack! kiefer, neked pedig csak annyit mondhatok, hogy kivételes színészi játék, bravo!)

a sorozatfüggés tünetei: mikor a nagymamánk fölhív bevásárlás közben, hogy megkérdezze, mondta-e a wcpappert is, válaszunk egy egyszerű negatív! majd egy dammit grandma' üvöltéssel folytatjuk a shoppingot.



bambusz-skála besorolás: 5,71

the wire - 3., 4. évad

az első évad első részeinél még idegenkedve nézünk a drogkereskedelemre. lenézzük a baltimore-i drogűzéreket, s azt mondjuk, inkább éhen halok, mint hogy ebből kelljen valaha is élnem. azonban a 3-4. évadra már több órás kortesbeszédet tudnánk mondani a cornerboy-ok mellett. magunénak érezzük a sarkokat, ismerjük az árusokat, a katonákat, tudjuk, hogy melyik rendőrrel nem lehet packázni, és ha egy kilenc milis kell, nem kérdés, hogy kihez fordulunk.

nincs semmi lelkizés, az elismerés kimerül egy-egy jelentőségteljes pillantásban vagy egy kézfogásban. a büntetés kemény, de szinte mindig helyénvaló. sallangmentes, kidolgozott. a karaktereket mélyen meg lehet ismerni, a sztori viszont kiszámíthatatlan.

a sorozatfüggés tünetei: 1. ha szirénát hallunk, kiürítjük zsebeinket és inunk szakadtából futni kezdünk. 2. néha egy-egy utcasarokra érve elkiáltjuk magunkat, hogy black tops-black tops! 3. alkalmanként rendőrkocsmákban elénekeljük a poguestől a body of an americant.


bambusz-skála besorolás: 9,28

péntek esti rétegződés

az utcát, pubokat és esetleg szórakozóhelyeket járva különböző, jól elkülöníthető csoportokat figyelhetünk meg. határozottan a teljesség igénye nékül...


tinik. nem a zp-s tizenkétéveseket értem a megnezvezés alatt és nem is a szó szerint értelmezett tizenéveseket, hanem inkább a tizenöttől a nagykorúságig csoportot. ők azok, akikről minden vendéglátós tudja, hogy nem töltötték még be a tizennyolcat, de létszámukból kifolyólag óriási luxus lenne elhajtani őket. pénztárcájuk tulajdonképpen közép és felsővezető szüleik kihelyezett bankfiókjai, benne a péntek és szombat estére kiharcolt húszezressel. balzsebükben iphone, jobb zsebükben ipod, arcukon ki, ha én nem?! kifejezés. a fiúk trendik, a lányok szépek, de egy-két gömböc teltebb egyén is menetrendszerűen képviseli a gyengébbik nemet a társaságban. ivási szokásaik még kiforratlanok. a lányok egy tequila után túlzó visítozásba kezdenek és előszeretettel bazmegelnek egymással. az iskolában megsértődnének, ha leribancoznák egymást, itt azonban ez a slágerpoén. a fiúk még nem ismerik határaikat, de ennek következményeit nagyon élvezik, hiszen tét nélkül lehet rámászni a lányokra, akiktől józanul gátlások hada tartja távol őket. ezenkívül hiúságukat csiklandozzák a "néézd már a máátééét, teljesen be van baszva" típusú női sikolyok. bódultságuk éjfél előtt éri el tetőfokát, ilyenkor kezdenek a vécére és a pub elé szállingózni méregteleníteni. a betervezett fergetegparti hányásszagú gyroslébe és korai hazataxizásba torkollik.

disco patkányok. szaggatott, hipózott, boxcipőbe tűrt farmer, honda racinges csillogó kabát, alatta flitteres aranysárkányos partipoló. a lányok szerelése hasonló, viszont kabátjuk épp hogy cici alá ér időjárási viszonyoktól függetlenül. köldökükben kamugyémánttall díszített pillangó vagy delfin. szájuk alatt jobb vagy bal oldalt pöttypiercing. mobiljaik csengőhangja az éppen aktuális spigiboy, guetta, tiesto, stb slágerek. erre a csoportra jellemző, hogy bárhol és bármikor kaphatóak egy kis spy the ghostos kacsatáncra, legyen akár hanjnali négy egy buszmegállóban, vagy délután kettő a suli vécéjében. a fiúk között megkülönböztethetők a cingár spy the ghost-zsenik és a gyurmázó kokszhuszárok. a bulihoz elengedhetetlen némi szintetikus, ami ugyan keményebb, mint a tinik kispályás alkoholizálása, cserébe nem dobják be éjfélkor a törölközőt (többek között ezért is lehetséges az éjszakait várva a hajnali kacsatánc).

platic bitches & plastic gigolos. ez a csoport már az idősebb korosztályt képviseli (30+). testi, lelki emberi roncsok, akik a péntek és szombat estékre smink, szoláriumbarnaság, és kólavigyor mögé bújva maguknak tartanak színielőadást minden rendben címmel. a helyszín télen a dokk café, tabu, kaméleon, jam pub, stb. nyáron a hajógyári sziget procc kurva drága partijai. érkezéshez férfiaknak luxusautó/merci taxi, illetve egy húsz év körüli attraktív nőnemű utánfutó. nőknek mercitaxi (mert a coronita szürcsölést sem tűri a nulltolreancia és tulajdonképpen soha nem tanultak meg vezetni), partnernek pedig egy meglepően fehér fogú, inges, zseléshajú, kigyúrt iqharcos. az egész este rutinból zajlik, se nem rossz, se nem jó, de coronitástul, pezsgőstül, kólástul, taxistul, wasabistul rendszerint így is belefáj negyvenbe.

forgatagba vesző nyugdíjasok. egészen meglepő, hogy a hétvégi szétesésre készülő fiatalok között néha-néha feltűnik az utcán egy-egy idős házaspár. '70-es években vásárolt öltönyben és ruhában sétálnak haza egy belvárosi kultúrház nyugdíjasoknak szóló előadásáról. tehetősebbek a vígszínházból vagy az operából botorkálnak hazafelé, s csodálják az éjszakára átalakuló várost. fel-felkapják a fejüket egy-egy bazdmegre, dudaszóra és elácsorognak a razziázó rendőröket nézve. ekkor bölcsen egymásra mosolyognak, kicsit jobban megszorítják egymás kezét, de nem félelmükben, inkább afölött érzett örömükben, hogy mindketten tudják, most ugyanarra gondolnak. és folytatódik a meghitt botorkálás haza és a jobblét felé.

éjjel-nappalis gengszterek. bizonyos éjjel-nappalikban óriási hústornyok szolgálnak ki minket. nem a fiatal, kerület bikája típusú izomagresszorok, hanem azok a kopasz óriások, akik ezen a korszakukon már túlvannak, és már tényleg csak indokolt esetben törnek koponyákat. azt is írhattam volna, hogy pénzmosásnak indult, hobbi lett belőle. ezek az arcok ugyanis pénzmosás céljából kezdtek éjjel-nappalit üzemeltetni, be is állítottak egy-egy alkalmazottak a pénztárgépek mögé, azonban amikor kirúgták őket, nekik kellett beállniuk, amíg az új munkaerő meg nem érkezett. s bumm, így lett a chocapic! beleszerettek az éjszakai élet számukra eddig ismeretlen színfoltjába. a szociális élet új tere nyílt meg előttük. már nem a mindig résen levő bűnöző életét élik, hanem a környék egyik megbecsült, tisztes polgáraként vannak számontartva, aki kenyeret ad az éjszaka megfáradt vándorainak. ezért természetesen a vándorok busásan megfizetnek, de ne legyünk szőrszálhasogatóak!

illooseió - himym

ha mélyen magamba nézek azt kell mondanom, hogy boldog vagyok. az utóbbi négy nap alatt öt igazi jóbarátra tettem szert. kapcsolatunk a mély beszélgetéseken, a közös időtöltés eddig nem ismert változatosságán, a szerelmi ügyek gyakorlásán, elemzésén és nem utolsó sorban a jó humoron alapul. ne is húzzuk tovább az időt, bemutatom őket: ted, marshall, lilly, barney és robin. ők válották régi barátaimat, rachelt, chandlert, joeyt, rosst, fibit és monikát. rengeteget csajozunk a srácokkal, nagyokat lelkizünk a lányokkal és állandóan viccelődünk egymással. jó kis csapat vagyunk.

azonban, ha még jobban magamba nézek, meg kell állapítanom, hogy az elmúlt napokban több, mint száz rész how i met your mothert néztem meg. ez alatt volt ideje leesni a tantusznak, hogy miről szól a sorozat. az egész azért olyan gördülékeny, frappáns, jópofa, naív és otthonos (azon kívül, hogy így írták meg), mert a szereplők gyakoratilag megállás nélkül vedelnek napszaktól függetlenül. és ennek hatása csak a legritkább esetben látszik rajtuk. azonban a sorozat hangulata mégis megragad az alkohol okozta legkellemesebb állapotban, és ettől is csak a legritkább esetekben tér el. ez az az állapot, amikor a környezetünk véleményétől még vállalható mértékben függetlenítjük magunkat, magabiztosságunk olyan, mint amilyenről mindig is álmodtunk, a párbeszédek csodálatosan épülnek (ha mégsem, akkor is feltaláljuk magunkat), a poénok pedig tökéletesen ülnek. a sorozatot nézve az awesome szó új értelmet nyert, kiderült, hogy a kacsintás még mindig lehet sármos, hogy a lepacsizás és lekoccolás tényleg menő és amire eddig csak nagyon kevés példát ismertem, a női nem tagjai kiegyensúlyozottan és magas szinten humorizálnak. a rázós poénok és ami máskor tirpákságnak hatna, az most vicces és mindenki érti. minden awe... várj... még mindig várj... some. awesome!

azonban ez a félig lelombozó felismerés mit sem változtat azon, hogy én is pont ilyen kedvesen bugyuta, pofátlanul jófej és végtelenül humoros életet szeretnék!

facebook-hegyibeszéd és aktuális jó tanács #2

hegyibeszéd

facebook státuszok, postok, linkek

lassan az egyetlen csatorna, amelyen állapotunkról hírt adhatunk környezetünknek a facebook üzenőfala. what's on your mind?/mi jár a fejedben? - kérdezi kedvesen a facebook és mi válaszolunk. eleinte bátortalanul, szűkszavúan, mint autista kisgyerek a dilettáns pszichológusnak. néhány hétre rá viszont már úgy hányjuk a posztokat, linkeket és kvízeket az üzenőfalra, mint főiskolás lányok a répafőzeléket a gólyatáborban... ha nem vigyázunk, és nem tisztázunk magunkban egyet s mást!

mai mottónk: egy férfinak legyenek elvei - a facebookon is!

érdemes átgondolni, hogy mit vigyünk föl az üzenőfalunkra. vajon tényleg jó, ha megosztom az érzéseimet 700 emberrel? vajon tényleg érdekli őket, hogy most szívem szerint bodzaszörpöt hörpölnék? érdekes az, hogy most keltem? hogy romokban az életem? hogy nem szeretem a mogyis trüffelt? hogy kikapott a kedvenc ugandai curling csapatom? hogy a szomszéd miért vasárnap délelőtt vágja a fát? hogy elaludtam? hogy megyek a nagyihoz? hogy egy madár most repült el az ablak előtt és kibaszottul édi volt?

hogy milyen vagyok az ágyban? hogy ki lennék az avatarból? hogy melyik alkohol lennék? és pláne, hogy melyik alkoholos pohár?! hogy milyen pornósztár válna belőlem? hogy mennyit konyítok az űrszekerekhez?

jó tanács-rovat


linkjeinkről néhány szót. ezeknek 80-90%-t youtube-s zenevideók teszik ki. kezdő linkelőként nagyon fontos, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról ismerőseink körében. sokan abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, ismerőseik jól ismerik őt a való életben, tehát nem oszt, nem szoroz, mit linkelnek be. óriási tévedés! életünk új agórájában ismét bizonyítanunk kell. táblát kell akasztanunk nyakunkba "igen, én tényleg jó fej vagyok!" felirattal. a tudomány mai állása szerint ennek eléréséhez legalább 15-20 linknek kell megjelennie tőlünk. zöldfülűek ezt hallván újabb súlyos hibát szoktak elkövetni. az ún. csokorlinkelést, amikor öt-tíz percen belül 3-7, szélsőséges esetben még ennél is több hivatkozással sokkolják ismerőseiket. motivációjuk egyértelmű, azonban a csokorlinkelés kontraproduktív félmegoldás. lehet, hogy egyesével nagyot ütnének a linkek, azonban csokorban maga a csömör. ismerőseink pedig fejvesztve menekülnek profilunkról, mondván "ki ez a csokorlinkelő baromarc?!" hirtelenharagú ismerőseink akár le is törölhetnek, azonban ez szerencsére nem jellemző. válasszuk tehát a lassan járj tovább érsz taktikát és lassan építsük fel szuperjófej imidzsünket!

következő alkalommal a kommentelésről fogunk beszélgetni...

ne feledjék állandó mottónkat: egy smiley többet ér ezer mosolynál!

találkozunk a következő alkalommal. a facebook és a google legyen önökkel!

megválaszolhatatlan rejtélyek

életünkben rendszeresen történnek olyan dolgok, amiknek az okát hiába is keresnénk. egyszerűen nem lehet megérteni őket.

ilyen például a zsebre dugott fülhallgató. flyereken taposó nemzedékünk (ok, tudom, hogy már használtam ezt a jelzőt egy bejegyzésben, de nagyon tetszik és egyébként is egy rapszámból loptam) jelentős része nem tekeri zenelejátszó alkalmatosságára a fülhallgató zsinórját, hanem egyszerűen a zsebébe gyűri. és ekkor jön a csoda. mikor újra elő akarja venni, akkor horgász- és tengerészcsomók véget nem érő gyűjteményével szembesül. ilyenkor óriási hiba lenne azon gondolkodni, hogy ez mégis hogy történhetett meg. csak az a kérdés, hogy megéri-e nekiállni kigobozni a csomókat, vagy úgyis vége lenne a két és fél órás vonatútnak, mire sikerül.

kettes számú rejtély. az amerikai filmekben soha nincs sértődés abból, ha az egyik fél azt mondja szeretlek, mire a másik mosolyog egyet, majd válasz nélkül kinyomja. hogy nem sértődik meg?! (szigorúan költői a kérdés) de akkor is: hogy lehet, hogy nem sértődik meg?! hiszen ő nem látja azt, amit a szerencsés néző igen, azaz, hogy a másik mosolyog, és a nyálas filmzenét sem hallja, ami a szituáció romantikus voltát rágja a fülünkbe.

ugyanez a témakör... amerikai filmekben a telefonálós jeleneteknél felfedezhető tendencia, hogy a találkozókat nem beszélik meg. csak annyit mondnak, találkozzunk! az utóbbi években már az is bevett szokás, hogy erre nem is válaszolnak, hanem nemes egyszerűséggel leteszik a kagylót és találkoznak. régebben legalább egy okét mondtak és utána tették le (de akkor sem köszöntek el). na de - merül föl a kérdés - nem kéne megbeszélni, hogy hol és mikor találkoztok, bakker?! szóval a rejtély: honnan tudják a filmszereplők, hogy mikor és hol találkoznak?! kész őrület!

a következő rejtély. egyes (bkv) buszjáratokon az egymás mellett elhaladó két busz sofőrjei megállnak és az ablakon kihajolva egy rövid időre elbeszélgetnek - feltartva ezzel a forgalmat. miről lehet ilyenkor beszélni?! (ismét szigorúan költői...) a tegnapi meccsről? az asszony főztjéről? pornóról? vagy arról, hogy még mindig - ahogy az elmúlt harminc évben - rohadt sok a kátyú az utakon? vagy arról, hogy a vén Jani bá', a piros 7-es virtuóz személyszállító matuzsáleme 13:04-re javította a rekordidőt a vonalán? nein, nein, nein! nem lehet megválaszolni!

akinek még eszébe jut hasonló rejtély, írja meg kommentben és a beküldők között szerkesztőségünk kisorsol egy ajándék smiley-t, amit a beküldő ugyancsak kommentben kap majd meg az év végi sorsolás után.

álom a nyárról

éjszakában hosszan filózás, budapesten tangapacskerban sétálás, atlétában feszülés, 0-24-ben izzadás, parttalan időelbaszás, nyitott ablaknál alvás, hajnali fél négykor már derengés, madár csicsergés, kabóca cirregés, teraszon csempére lépés, bazmegezforró, negyedóra napozás, gyorsan pecsenyére sülés, napi öt zuhanyzás, de tökmindegymerleizzadás, két perc után újraragadás, barátokat felhívás, tétova hol sörözés, belföldi nyaralás szervezés, másnap délelőtt vonatra fölszállás, csak gödig jutás, stégről láblógatás, kötelességszerűen bazmegezhidegezés, azért mégiscsak beleugrás, háhá lefröcskölés, háhá ha még egyszer fröcskölés, cigid vízbeesés, ezzel nem viccelés, hazacsoszogás, csak valami kaja már levés, evés, utána perszehogynemmosogatás, tésztabeszáradás, szieszta után mosogatás, bazmegezodaszáradt, inkább hagyás, koraesti lődörgés, földúton porrúgdosás, kiskocsmában jófajta aranyászok nyelés, hozzá cigizés, naplemetéről dunaparton pontlemaradás, bazmegmárlement, de azért még így is szépezés, bazmegszúnyog, kicsit azért még partonbohóckodás, kavicsok miatt pont nem kaliforniázás, lassan hazabattyogás, bazmegmégmindig tésztaodaszáradás, inkább hagyás, szalonna sütés, mellé jófajta ászok gurítás, közben beszélgetés, bazmegmeggyulladt, azért finomkodás, lassan bepunnyadás. másnap délbenkelés, tűzőnapra kislattyogás, éhgyomorra fogmosás nélkül blotba menés, mindenféle mocskosság vevés, kinderpingvizés, zsömlézés, kempingsajtozás, legbaszóbb UV-ben strandraérés, magunknyugtatás, nem sok anyajegy levés, ezért baj nem levés, egyébként is csak pár napig maradás, stégen elalvás, rákvörösre sülés, este tejfölös pakolás, izzadás, de még előbb strandon levés, lányok nézés, lányok nem levés, igények aláadás, lányok így sem levés, csak kisgyerek egyszálpöcsbenfutás, parton visítozás, anyaipofon csattanás, nagysírás, árnyékban kukoricával vígasztalódás, újult erővel egyszálpöcsbendömperezés, hozzá visítozás, bazmegezmitvisít-bazmeglelövömőtmegazanyjátis, stégenvisszalvás, uszályjövés, bazmegmekkora, visszaalvás, motorcsónakmenés, bazmegmennyibekerülegyilyen, lassan leégéskonstatálás, éhesnek levés, bazmegmégmindigodaszáradás, inkább vendéglőzés, csórónak levés, garasoskodás, este már kevés pénz levés, csak lájtosan bemarás, másnap már csak kompra pénzmaradás, egymás kérdezés, bazmegnekedmennyidvan, cserzett bőrrel épphogy hazaérés, négyeshatoson pont 70 fok levés, ellenőr még pont megtalálás, leharcolva hazaérés, otthon levés nem bírás, akkor már irány balcsi, nyarlós haver felhajtás...

csak az a baj, hogy kint -12 fok van. és január. és baromira 5-kor már sötét van, de azér' álmodozz csak, kisfiam!

hírek a zúduló fos világából - értekezés

a lájkolásról

a like a nullák és egyesek közé szorított jóindulat. a facebook lehetőséget ad arra, hogy valami tetszhessen vagy semleges maradjon. bölcs döntés, hogy nincs dislike, unlike vagy hate gomb. ha nem tetszik valami, nem kell vele foglalkozni. ha tetszik valami, akkor kellemes pillanatot okozhatunk ismerősünknek azzal, hogy biztosítjuk tetszésünkről és ezzel mintegy integráljuk linkjét, posztját a facebookos hírfolyamba.

tendenciák - törzslájkolók

megfigyelhetők úgynevezett törzslájkolók. bizonyis ismerőseinken megfigyelhetjük, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel fogják lájkolni megnyilvánulásainkat, mint mások. ők az általános törzslájkolóink. ez általában a közeli barátainkról mondható el. lájkjaik csupán megóvnak minket az egyébként "csupaszon" maradó posztoktól.

a törzslájkolók másik csoportját az úgynevezett szar arcok, vagy piócalájkolók alkotják. ők azok, akiket muszájból, véletlenül vagy kínos helyzetek elkerülése végett igazoltunk vissza annak idején. most pedig konstatáljuk, hogy bármit csinálhatunk, az tetszeni fog neki és tőle akkor is özönlenek a lájkok, ha a mein kampfból idézgetünk.

tendenciák - alkalmi lájkolók

megkülönböztethetjük a specifikus lájkolókat a flörtlájkolóktól. előbbi csoport csak akkor fog lájkolni, ha valami olyat csináltál, ami neki tényleg sokat jelent vagy kivételesen tényleg viccesnek tartja posztunkat. ezek a lájkok a legőszintébbek és a legértékesebbek, hiszen nem piócalájkolótól érkezett és nem is a lojális barátoktól, hanem egy hidegvérű ismerőstől meritokratikus alapon, hiszen teljesítmény alapján kaptuk. értéke nem inflálódik. büszkék lehetünk rá, megveregethetjük vállunkat.

a másik csoport a flörtlájkolók csoportja. ilyet az ellenkező neműektől várhatunk. pusztán félénkségükből fakad, hogy csak alkalmanként lájkolják aktivitásunkat. igaz, az okosabb flörtlájkolók nem csupán félénkségből fukarkodnak a lájkokkal, hanem tartanak azok elértéktelenedésétől is. lépésüktől azt várják, hogy lájkjuk nyomán profilukra kattintunk és megnézzük legújabb bikinis, partis, nyaralós képeiket és belénk hasít a felismerés "anyáás, ez az Ica nem volt mindig ilyen jó nőőő! küldeni kéne neki egy privit!"

tendenciák - lájkpaktumok

lájkpaktumot köthetünk akárkivel. két féle lájkpaktumot különböztetünk meg a tudomány mai állása szerint. van az írott paktum és az íratlan. előbbit inkább a kétségbeesés szüli. ha napokig lájkínségben szenvedünk, megrettenünk, hogy "hö!... má' nem vagyok jó fej?! még a Jocó se lájkolt vagy két napja". ekkor gondolunk egy merészet és írunk egyik közeli ismerősünknek, akiben megbízunk és megegyezünk vele, hogy egy darabig egymás minden megnyilvánulását lájkolni fogjuk.

az íratlan lájkpaktumok kialakulnak. egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy van egy-két ember, akikekkel kölcsönösen lájkoljuk egymás dolgait - mindet. ez egy idő után kötelességérzetet szül és már csak azért is lájkolni fogjunk.