szerkesztőségünk éppen ezekben a pillanatokban ünnepli az 50. (ötvenedeik!) publikált bejegyzést. nem véletlenül írjuk, hogy publikált, hiszen a megjelenő posztoknál jóval több készült el, azonban volt tucatnyi, amelyet nem mertünk vagy nem akartunk publikálni. ezekről a posztokról továbbra is parázs viták folynak szerkesztőségünkben.
azonban ami ennél fontosabb és örömtelibb, az az a mérföldkő, amelyet az ünnepi 50. (ötvenedik!) poszt jelent. 2009 elején, amikor a bambuszblog még csak álom volt, mai szerkesztőségünkben senki nem gondolta volna, hogy idáig juthatunk. egy számítógép monitora mögött ülve tervezgettük, hogy esetleg csinálhatnánk egy blogot, amiben embertársainkkal az élethez elengedhetetlen gondolatokat és információnkat oszthatnánk meg. álom volt. de az álmok természetét meghazudtolva mégis valósággá érett.
beleborzong az ember, amikor leírja: 6 rendszeres olvasó, átlagosan heti 1 poszt, havi 1 komment és - ugyan nincsenek hiteles információink a látogatottsági statisztikákról, de annyi biztos, hogy szeretve tisztelt főszerkesztőnktől - napi legalább egy oldalletöltés!
igen, ez a bambuszblog! a túl sok felesleges információ magabiztossá tesz.
hűséges olvasóink a következő héten minden egyes kommentért egy ajándéksmiley-t kapnak.
a bambuszblog egész szerkesztőségének nevében köszönjük, hogy kitartottak mellettünk! ígérjük a bizalomra továbbra is rá szolgálunk.
üdvözlettel és a mámoros posztforduló-ünnepélytől kicsit megrészegülve
a szeretve tisztelt főszerkesztő:
bambusznád
2010. április 6., kedd
revans
az önmonitorozók hitvallása szerint az ember lelke egész élete során állandó sérüléseknek van kitéve, amik aztán csak hosszas és elfogulatlan önvizsgálatok és kúrák során tudnak behegedni.
az utóbbi napokban döbbentem rá, hogy talán elérhető távolságba került, hogy összevarrjam lelkemen a gyermekkorom kedvenc könyvei ütötte nyílt sebeket. elképesztő kínokat életem át ugyanis, amikor a Tüskevárt és a Téli bereket olvasva nem juthattam hozzá azokhoz a táplálékokhoz, amelyeket a főszereplők a lehető legjóízűbben fogyasztottak.
történt ugyanis, hogy az utóbbi napok pityókás hazasétái alkalmával sikerült ördögi tervet szőnöm Tutajos, Bütyök és Matula módszeres megleckéztetésére - más kérdés, hogy ebből ők vajmi keveset érzékelhettek. hajnali hazatértemkor elkészítettem a hűtőszekrény kínálta lehetőségekhez mérten a legpimpebb szendvicseket, majd ágyamban fekve nekiálltam a legfájóbb emlékű kajálós részek olvasásához. és az igaz ugyan, hogy nem azokat a háztáji és tábori csodákat faltam, amik a nyomtatott lapokon gőzölögtek, de végre mégis egyenrangú félként vehettem részt három hősöm étkezésein.
az utóbbi napokban döbbentem rá, hogy talán elérhető távolságba került, hogy összevarrjam lelkemen a gyermekkorom kedvenc könyvei ütötte nyílt sebeket. elképesztő kínokat életem át ugyanis, amikor a Tüskevárt és a Téli bereket olvasva nem juthattam hozzá azokhoz a táplálékokhoz, amelyeket a főszereplők a lehető legjóízűbben fogyasztottak.
történt ugyanis, hogy az utóbbi napok pityókás hazasétái alkalmával sikerült ördögi tervet szőnöm Tutajos, Bütyök és Matula módszeres megleckéztetésére - más kérdés, hogy ebből ők vajmi keveset érzékelhettek. hajnali hazatértemkor elkészítettem a hűtőszekrény kínálta lehetőségekhez mérten a legpimpebb szendvicseket, majd ágyamban fekve nekiálltam a legfájóbb emlékű kajálós részek olvasásához. és az igaz ugyan, hogy nem azokat a háztáji és tábori csodákat faltam, amik a nyomtatott lapokon gőzölögtek, de végre mégis egyenrangú félként vehettem részt három hősöm étkezésein.
2010. március 29., hétfő
aktuális facebook-jótanácsok - az aktivitásról általában
szinte hihetetlen, hogy már hét bejegyzés óta nem beszélgettünk a facebookról. nem csoda, hogy szerkesztőségünkbe reklamáló emailek ezrei érkeztek. (természetesen egy ilyen emailt sem kaptam, hiszen olvasótáborom jelentős részét jómagam teszem ki.)
ne is kerülgessük tovább a soron következő neuralgikus forró kását.
egy új-zélandi kutatócsoport (vagyis én, csak így hitelesebbnek hangzik) kimutatta, hogy a túlzott facebookos aktivitás antipátiát válthat ki ismerőseink körében. a következőkben szemléletesen bemutatjuk, milyen stádiumok vezetnek el a túlzott aktivitásig, illetve a lehetséges megoldásokra, befejezésekre is kitérünk.
1. regisztráció, ismerkedés a facebookkal
újak vagyunk, épp csak regisztráltunk és még csak a legközelebbi és legnetfüggőbb ismerőseink az "ismerőseink". ekkor még minden bátortalan megnyilvánulásunkat heves ováció és vállonveregető kommetek, likeok hada kíséri. ez az időszak a "kezdők szerencséje" illetve a "szűzkéz" jegyében valódi sikersztori. nem lehet elrontani.
2. integrálódva
nagyjából másfél hónapja vagyunk tagjai a facebooknak. a regisztrációnk fakasztotta örömkönnyek felszáradtak ismerőseink arcán, az újdonság varázsa elillant, az első kommentek, likeok, állapotjelzések lecsengtek. rá kell döbbennünk, hogy nem kolbászból van a kerítés: egy posztapokaliptikus senkiföldjén találjuk magunkat, ahol minden likeért és kedves kommentért vért kell izzadnunk. és nem mindegy, hogy milyen módszert választunk a siker eléréséhez.
3. túllőtt cél
rossz módszert választottunk. rákaptunk a csokorlinkelésre, idióta kvízeket kezdtünk kitölteni, XD-t és LoL-t használtunk, és napi hét-nyolc harmatgyenge állapotjelzéssel mentünk ismerőseink idegeire... a baromarcú, bunkó, illetve seggnyaló kommentekről, 199 képes albumfeltöltésekről nem is beszélve.
4./a a sárga köves meglelése
okulva a 3. stádium hibáiból, konszolidáljuk imidzsünket. ezt az új-zélandi kutatócsoport (én) facebook aktivitási szanálásként vezette be a köztudatba. leállunk a pofátlanul sok linnek, állapotjelzéssel, elfelejtjük az idióta kvízeket. keveset és megfontoltan kommentelünk. az első egy-két hetet úgy éljük meg, mint szárazelvonót a heroinista, azonban a harmadik héten jelentkező eredmények (újraéledő likepajtások, chaten ránkíró ismerősök, és általában az, hogy ismét a közösség megbecsült tagjaivá lettünk) kárpótolnak mindenért és meggyőznek, hogy a helyes utat választottuk.
4./b a purgatórium
a 3. stádium hibáit nem akarjuk felismerni, de szívünk mélyén érezzük, nem jó amit teszünk. az új-zélandi kutatócsoport (én) ennek a jelenségnek a megnevezésére vezette be a jellemgyenge extenzív facebook aktivitási politika fogalmát. ennek jegyében továbbnöveljük a napi link-, kívz-, állapotjelzés-, komment- és like felvitelt (az üzenőfalra). ismerőseink számára a facebookos felület elsivatagosodása tapasztalható aktivitásunk nyomán. szennyezésünk vissszafordíthatatlan, a környezeti károk helyrehozhatatlanok. ismerőseinknek két lehetőségük marad: elrejtésünk vagy törlésünk.
kerüljük el a purgatóriumot! az új-zélandi kutatócsoport szerint csak minden tizennyolcadik felhasználó kerül oda.
ne feledjék mottónkat: egy smiley többet ér ezer mosolynál!
találkozunk a következő alkalommal... a facebook és google legyen önökkel!
ne is kerülgessük tovább a soron következő neuralgikus forró kását.
egy új-zélandi kutatócsoport (vagyis én, csak így hitelesebbnek hangzik) kimutatta, hogy a túlzott facebookos aktivitás antipátiát válthat ki ismerőseink körében. a következőkben szemléletesen bemutatjuk, milyen stádiumok vezetnek el a túlzott aktivitásig, illetve a lehetséges megoldásokra, befejezésekre is kitérünk.
1. regisztráció, ismerkedés a facebookkal
újak vagyunk, épp csak regisztráltunk és még csak a legközelebbi és legnetfüggőbb ismerőseink az "ismerőseink". ekkor még minden bátortalan megnyilvánulásunkat heves ováció és vállonveregető kommetek, likeok hada kíséri. ez az időszak a "kezdők szerencséje" illetve a "szűzkéz" jegyében valódi sikersztori. nem lehet elrontani.
2. integrálódva
nagyjából másfél hónapja vagyunk tagjai a facebooknak. a regisztrációnk fakasztotta örömkönnyek felszáradtak ismerőseink arcán, az újdonság varázsa elillant, az első kommentek, likeok, állapotjelzések lecsengtek. rá kell döbbennünk, hogy nem kolbászból van a kerítés: egy posztapokaliptikus senkiföldjén találjuk magunkat, ahol minden likeért és kedves kommentért vért kell izzadnunk. és nem mindegy, hogy milyen módszert választunk a siker eléréséhez.
3. túllőtt cél
rossz módszert választottunk. rákaptunk a csokorlinkelésre, idióta kvízeket kezdtünk kitölteni, XD-t és LoL-t használtunk, és napi hét-nyolc harmatgyenge állapotjelzéssel mentünk ismerőseink idegeire... a baromarcú, bunkó, illetve seggnyaló kommentekről, 199 képes albumfeltöltésekről nem is beszélve.
4./a a sárga köves meglelése
okulva a 3. stádium hibáiból, konszolidáljuk imidzsünket. ezt az új-zélandi kutatócsoport (én) facebook aktivitási szanálásként vezette be a köztudatba. leállunk a pofátlanul sok linnek, állapotjelzéssel, elfelejtjük az idióta kvízeket. keveset és megfontoltan kommentelünk. az első egy-két hetet úgy éljük meg, mint szárazelvonót a heroinista, azonban a harmadik héten jelentkező eredmények (újraéledő likepajtások, chaten ránkíró ismerősök, és általában az, hogy ismét a közösség megbecsült tagjaivá lettünk) kárpótolnak mindenért és meggyőznek, hogy a helyes utat választottuk.
4./b a purgatórium
a 3. stádium hibáit nem akarjuk felismerni, de szívünk mélyén érezzük, nem jó amit teszünk. az új-zélandi kutatócsoport (én) ennek a jelenségnek a megnevezésére vezette be a jellemgyenge extenzív facebook aktivitási politika fogalmát. ennek jegyében továbbnöveljük a napi link-, kívz-, állapotjelzés-, komment- és like felvitelt (az üzenőfalra). ismerőseink számára a facebookos felület elsivatagosodása tapasztalható aktivitásunk nyomán. szennyezésünk vissszafordíthatatlan, a környezeti károk helyrehozhatatlanok. ismerőseinknek két lehetőségük marad: elrejtésünk vagy törlésünk.
kerüljük el a purgatóriumot! az új-zélandi kutatócsoport szerint csak minden tizennyolcadik felhasználó kerül oda.
ne feledjék mottónkat: egy smiley többet ér ezer mosolynál!
találkozunk a következő alkalommal... a facebook és google legyen önökkel!
2010. március 28., vasárnap
filmélmények
mocskos zsaru - bad lieutenant: port of call new orleans
terence mcdonagh (nicolas cage), gerincproblémákkal küszködő new orleans-i detektív egy öt áldozatot követelő mészárlást kap az afrikai negyedben. terence tehetséges nyomozó, azonban drog- és szerencsejátékfüggő és prostituált barátnőjével (eva mendes) folytatott viszonya sem vezeti ki az egyre sötétebb slamasztikából. terence történetébe akkor kapcsolódunk be, amikor épp bepöccinti autójának motorját, hogy elinduljon a szakadék felé - mindez persze képletes. a film helyenként a félelem és reszketés las vegasbant jutattja eszünkbe, de nem fekszik rá annyira a "paraflashekre", ami jogos, hiszen kokainfüggő főhösünkhöz ez nem is passzolna.
szóval terence menthetetlenül halad afelél a bizonyos szakadék felé. adósságba veri magát, elhangzik a "kérem a pisztolyát (és a jelvényét)", állandóan vesztegetési ügyekbe keveredik és egy bájos bűnszövetkezet a pulzusától is meg akarja fosztani. azonban, amikor azt hinnénk, hogy következik a nagy zuhanás és a drámai vég, terry főnixmadárként éled újra testi-lelki hamvaiból, hogy a fertő fölött vitorlázva mosolyogjon ránk. vagy mégsem?
bambusz-skála besorolás: 6,42+1=7,42 (mert helyenként a tökéletességig beteg a film).
a sötétség határán - Edge of Darkness
a korosodó mel gibson gyenge próbálkozása - avagy a magányos, megkeseredett szuperhekus utolsó olyan ügye, amiért szívvel-lélekkel küzd.
egy szar.
bambusz-skála besorolás: 3,14
terence mcdonagh (nicolas cage), gerincproblémákkal küszködő new orleans-i detektív egy öt áldozatot követelő mészárlást kap az afrikai negyedben. terence tehetséges nyomozó, azonban drog- és szerencsejátékfüggő és prostituált barátnőjével (eva mendes) folytatott viszonya sem vezeti ki az egyre sötétebb slamasztikából. terence történetébe akkor kapcsolódunk be, amikor épp bepöccinti autójának motorját, hogy elinduljon a szakadék felé - mindez persze képletes. a film helyenként a félelem és reszketés las vegasbant jutattja eszünkbe, de nem fekszik rá annyira a "paraflashekre", ami jogos, hiszen kokainfüggő főhösünkhöz ez nem is passzolna.
szóval terence menthetetlenül halad afelél a bizonyos szakadék felé. adósságba veri magát, elhangzik a "kérem a pisztolyát (és a jelvényét)", állandóan vesztegetési ügyekbe keveredik és egy bájos bűnszövetkezet a pulzusától is meg akarja fosztani. azonban, amikor azt hinnénk, hogy következik a nagy zuhanás és a drámai vég, terry főnixmadárként éled újra testi-lelki hamvaiból, hogy a fertő fölött vitorlázva mosolyogjon ránk. vagy mégsem?
bambusz-skála besorolás: 6,42+1=7,42 (mert helyenként a tökéletességig beteg a film).
a sötétség határán - Edge of Darkness
a korosodó mel gibson gyenge próbálkozása - avagy a magányos, megkeseredett szuperhekus utolsó olyan ügye, amiért szívvel-lélekkel küzd.
egy szar.
bambusz-skála besorolás: 3,14
2010. március 24., szerda
dobhártyám immunrendszere
háromfős, looser-ttk-s lánytársaság áll a pult mellett. közülük kettő kezében üres, egy kezében pedig még teli felespohár. "naaa, húzd már le, meg sem érzed... naaa, ne rontsd el a csajos estét!" a pultnak támaszkodva vártam volna a szórakoztató folytatást, de ekkor elkezdődött a koncert. a szote klub egy aprócska szórakozóhely, a hangerő mégis olyan volt, mintha az egész hajógyári szigetet, vagy ha már sziget, egész madagaszkárt akarták volna behangosítani. a basszus rojtosra szaggatta a ruhámat, cserébe viszont a balkan fanatik énekesnője időről időre mosolyt csalt az arcomra. az első perctől fogva teljesen világos volt, hogy a csaj nem százas, nem teljesen ura a mozdulatainak. egyszerre produkálta az epilepszia és a kezdődő skizofrénia külső tüneteit, de a hangjával nem volt gond és tulajdonképpen tökéletesen eljátszotta a ráosztott szerepet.
négy korsó sör nagyon kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ne vegyem észre, hogy épp az "egyedem-begyedem tengertánc, hajdú sógor mit kívánsz" rigmusra koptatom a parkettet. amint ezt konstatáltam, önirónikus mosoly terült szét arcomon, és újult erővel folytattam a dülöngélést.
néhány szám feelingje messzebbre repített, mint bármely balkáni ország. sokkal inkább éreztem magam egy tizenkilencedik századi underground apacs buliban, ahol nem stoppolják a békepipát.
a koncertre megérte elmennem. egyrészt láttam egy megszelídített medvét (130 kilós hústorony), amint olyan mozdulatokkal táncol, mintha egy napfényes réten nyúlna bolyhos mancsaival a súlytalan pillangócskák után. másrészt az estével kapcsolatos nyálas vágyaim kielégíttettek, amikor ráadásszámként végre felcsendültek a "ha te tudnád, amit én" dallamai.
egyedül dobhártyám tett szemrehányást a fent említett túladagolás miatt.
bambusz-skála besorolás: 7,28
négy korsó sör nagyon kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ne vegyem észre, hogy épp az "egyedem-begyedem tengertánc, hajdú sógor mit kívánsz" rigmusra koptatom a parkettet. amint ezt konstatáltam, önirónikus mosoly terült szét arcomon, és újult erővel folytattam a dülöngélést.
néhány szám feelingje messzebbre repített, mint bármely balkáni ország. sokkal inkább éreztem magam egy tizenkilencedik századi underground apacs buliban, ahol nem stoppolják a békepipát.
a koncertre megérte elmennem. egyrészt láttam egy megszelídített medvét (130 kilós hústorony), amint olyan mozdulatokkal táncol, mintha egy napfényes réten nyúlna bolyhos mancsaival a súlytalan pillangócskák után. másrészt az estével kapcsolatos nyálas vágyaim kielégíttettek, amikor ráadásszámként végre felcsendültek a "ha te tudnád, amit én" dallamai.
egyedül dobhártyám tett szemrehányást a fent említett túladagolás miatt.
bambusz-skála besorolás: 7,28
2010. március 14., vasárnap
gerard butler vs. russel crowe
most, tíz évvel a gladiátor bemutatása és hárommal a 300 premierje után, elengedhetetlennek érzem, hogy néhány szót szóljunk ezekről a filmekről, de még inkább a méltán híres és közkedvelt főszereplőkről.
russel crowe - gladiátor
a film tanulsága szerint a római légió generálisa olyan hírnévnek és megbecsülésnek örvendett, mint raul gonzales blanco a real madrid háza táján (bő ezernyolcáz év eltéréssel). így tehát bölcs volt, igazságos és a nemes fairplay jegyében hányta kardjára a barbár hordákat germánia erdeiben. russ... akarom mondani maximus (aka. hispán) arcára a honvágy sokezer napnyi szenvedése rótt férfiasan szexi barázdákat. sokkal inkább ez, és mártíromkodásra hajlamos jelleme olvasztotta meg a hercegnő ugyancsak nemes szívét, mint felsőteste. gerarddal ellentétben ugyanis russ egy zsírosabb mackó, nem kérhette hát meg a hercegnőt, hogy zuzzanak egy fékevesztett sakkpartit hasfalán, hogy a matt uttán egy izlésesen megkomponált ágyjelenet fűszerezze a 149 percet.
gerard butler - 300
a háromszáz képregényadaptáció és ennek megfelelően a látványra épít. lionájdesz (a továbbiakban: leó) férfivá éréséről egy 5 perces spártai gyorstalpaló segítségével tájékozódhatunk. ebből kiderül, hogy hasonló jellemvonásokkal bír, mint maximus - igaz, ha nem így lenne, akkor csak egy töppedt babakoponya emlékeztetne a taigetosz lábánál, hogy egyszer majdnem lett egy spártai leó-király, de végül mégsem.
gerard russellel ellentétben nem a szenvedős mimikára fekszik rá, nem az elanyátlanodott játékmackók arckifejezésével rágódik morális problémákon, helyette inkább combataddict módjára, ezresével kaszabolja, dárdázza, löki a halálba a perzsákat, hogy aztán a fárasztó nap végén egy egészségeset harapjon az almába. felsőtestből oldja meg szívügyeit. és nézzenek oda, ő bezzeg révbe is ér! egy combosabb ágyjelenet lett a kockás hasfal jutalma. bár erre a film elején kellett sort keríteni, mert a tragikus sorsú történelmi hős a mese végén már csak egy necropornó castingján mehetett volna át.
russel crowe - gladiátor
a film tanulsága szerint a római légió generálisa olyan hírnévnek és megbecsülésnek örvendett, mint raul gonzales blanco a real madrid háza táján (bő ezernyolcáz év eltéréssel). így tehát bölcs volt, igazságos és a nemes fairplay jegyében hányta kardjára a barbár hordákat germánia erdeiben. russ... akarom mondani maximus (aka. hispán) arcára a honvágy sokezer napnyi szenvedése rótt férfiasan szexi barázdákat. sokkal inkább ez, és mártíromkodásra hajlamos jelleme olvasztotta meg a hercegnő ugyancsak nemes szívét, mint felsőteste. gerarddal ellentétben ugyanis russ egy zsírosabb mackó, nem kérhette hát meg a hercegnőt, hogy zuzzanak egy fékevesztett sakkpartit hasfalán, hogy a matt uttán egy izlésesen megkomponált ágyjelenet fűszerezze a 149 percet.
gerard butler - 300
a háromszáz képregényadaptáció és ennek megfelelően a látványra épít. lionájdesz (a továbbiakban: leó) férfivá éréséről egy 5 perces spártai gyorstalpaló segítségével tájékozódhatunk. ebből kiderül, hogy hasonló jellemvonásokkal bír, mint maximus - igaz, ha nem így lenne, akkor csak egy töppedt babakoponya emlékeztetne a taigetosz lábánál, hogy egyszer majdnem lett egy spártai leó-király, de végül mégsem.
gerard russellel ellentétben nem a szenvedős mimikára fekszik rá, nem az elanyátlanodott játékmackók arckifejezésével rágódik morális problémákon, helyette inkább combataddict módjára, ezresével kaszabolja, dárdázza, löki a halálba a perzsákat, hogy aztán a fárasztó nap végén egy egészségeset harapjon az almába. felsőtestből oldja meg szívügyeit. és nézzenek oda, ő bezzeg révbe is ér! egy combosabb ágyjelenet lett a kockás hasfal jutalma. bár erre a film elején kellett sort keríteni, mert a tragikus sorsú történelmi hős a mese végén már csak egy necropornó castingján mehetett volna át.
2010. március 7., vasárnap
könyi ne!
egy csöppnyi jóérzés sem szorult az időjárásba, ez most már hivatalos! nem csak egyszerűen kegyetlen, hanem perverz is. nesztek, itt egy kis jó idő, aztán hopp-hopp, nem eszik olyan forrón: szél, fagy, hó.
évek óta ez a legkeményebb tél. decemberben szerkesztőségünk munkatársai még lekezelően nyilatkoztak a gyengekezűnek induló évszakról. szinte lesajnálták. belátjuk, ez hiba volt. ha most ezért büntet minket a dermesztő március, akkor ezúton kérünk elnézést. "nem úgy gondoltuk" - szokták mondani amerikai filmekben egy-egy mackósabb veszekedés után, miközben elég nehéz nem úgy gondolni pl. azt, hogy takarodj a farmomról, te baromarcú állat!
tényleg mit ártottunk (azon a néhány milliárd tonna széndioxidon, metánon és egyéb nyalánkságokon kívül)? minden madárka arra vár, hogy boldogan csicsereghesse a világba: itt van senor tavasz! és mit kapnak szegény madárkák a pofájukba? na mit?! kétszáz kilométerperórás -700 fokos szelet és hóvihart! hol van itt az igazság - kérdem én!
az emberek kórusban sírják, hogy legyen már vége. utolsó erőtartalékaikat emésztik föl és nyüszítve menekülnek a téli depresszió elől, azonban a hóviharban egyre távolabbinak és távolabbinak látszik a menedékház fénye, s lassan végleg eltűnik.
nagyon valószínű, hogy örökre tél marad.
évek óta ez a legkeményebb tél. decemberben szerkesztőségünk munkatársai még lekezelően nyilatkoztak a gyengekezűnek induló évszakról. szinte lesajnálták. belátjuk, ez hiba volt. ha most ezért büntet minket a dermesztő március, akkor ezúton kérünk elnézést. "nem úgy gondoltuk" - szokták mondani amerikai filmekben egy-egy mackósabb veszekedés után, miközben elég nehéz nem úgy gondolni pl. azt, hogy takarodj a farmomról, te baromarcú állat!
tényleg mit ártottunk (azon a néhány milliárd tonna széndioxidon, metánon és egyéb nyalánkságokon kívül)? minden madárka arra vár, hogy boldogan csicsereghesse a világba: itt van senor tavasz! és mit kapnak szegény madárkák a pofájukba? na mit?! kétszáz kilométerperórás -700 fokos szelet és hóvihart! hol van itt az igazság - kérdem én!
az emberek kórusban sírják, hogy legyen már vége. utolsó erőtartalékaikat emésztik föl és nyüszítve menekülnek a téli depresszió elől, azonban a hóviharban egyre távolabbinak és távolabbinak látszik a menedékház fénye, s lassan végleg eltűnik.
nagyon valószínű, hogy örökre tél marad.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)