nagykamasz pár fekszik a fűben a margitszigeten. csak néhány hete járnak. mellettük két kis laptop félig lehajtva, usb-ikből büszkén meredeznek a mobilnetcsatlakozók. épp befejeztek egy komolyabb beszélgetést arról, hogy miért nincs dislike gomb a facebookon és most kicsit gyengédebb hangra váltanak.
- jaaaj, mackószív, olyan jó, hogy visszaigazoltad a relationship státuszban, hogy együtt vagyunk!
- nyuszi, tudod, hogy én már rég in relatioship-re váltottam volna, csak azt mondtad, hogy az exed miatt még nem akarod. - kicsit sértődötten csókot ad.
- igen, mert vele együtt voltam majdnem három hónapig és nálam végig "single" volt kint.
- az lehet, hogy "single" volt kint, de szerintem őt sokkal többet likeoltad, mint engem - mondja most már határozottan sértődötten a fiú.
- az sokkal gázabb, hogy neked meg csomó közös képed volt azzal a csajjal, akivel maffia warsról jöttél össze! és olyan nyálas kommenteket írt hozzájuk... - vág vissza a lány - tudod mit, kicsim, azt akarom, hogy szedd le a taggeket!
- én meg azt akarom, hogy töröld azokat a posztokat, amiket az exed likeolt!
- annyira utálom, amikor ilyen vagy! dislike! - fortyan fel a lány.
- nekem meg az dislike, hogy olyan oldalakat likeolsz, hogy "imádom, amikor átölelem a barátomat és közben más fiúk nézik, hogy mennyire kerek a popsim!"
- te meg múltkor azt likeoltad, hogy "imádom, amikor csinos lányok likeolják a félmeztelen kondizós képeimet". ez szerinted jobb?!
besértődés. elfordulnak egymástól és mindketten facebookozni kezdenek. később egyre gyengédebb pillantásokat váltanak, majd végül a fiú posztol a lány falára egy szivecskét, amit lány likeol és rákommentel: i <3 u to! majd boldogan facebookoznak tovább...
2010. augusztus 29., vasárnap
2010. augusztus 18., szerda
facebook az utcán is
ha az ember budapest forgatágában jár-kel, és valami csoda folytán épp nem hallgat zenét, biztos, hogy több olyan beszélgetés foszlányt fog hallani, amiben a facebook szerepel.
a standard: "igen, engem is bejelölt"
a buliról tájékozódós: "jaja, láttam fáccsén, hogy tibi is ott volt... höhö"
fb-n ismerkedős, tukkós: "én meg bazd meg, bejelölöm a csajt, oszt baszik visszaigazolni"
flörtölős: "képzeld megpókolt, ez most szerinted mit jelent? szerinted most likeoljam a profilképét?"
öntudatos, tukkós: "de érted, engem ne taggeljen be, mer' letöröm a kezét... érted, ancsi meglátja, hogy ott voltam, kidob a picsába, oszt szoszi..."
öntudatos intellektuális: "...én pedig küldtem neki egy privát üzenetet, hogy legyen kedves ne jelöljön be olyan képeken, amelyek a tudtom nélkül készültek, ellenkező esetben ezt jelentem a közösségi portál illetékeseinek."
még mindig flörtölős: "...erre egyből jön tőle a like, meg kommentbe azt írta, hogy ő is! szerinted most írjam, hogy én is?"
intellektuális, résztvevős: "a facebook nevű közösségi oldalon olvastam, hogy hamarosan lesz fiatal művészeknek kiállítása a mai manó házban, én pedig bejelöltem, hogy meg fogok jelenni ezen az eseményen. velem tartasz?"
rálazulós, résztvevős: "janesz posztolt valami eventet, hogy lesz valami szétcsúszás hajón. hallod, nyomtam rá egy instant-attendet. akkor ott ütközünk tesó, ok?"
teljesítmény orientált: "és képzled, már hétezren tagjai a klubomnak, a marcsiéban meg csak az anyja van meg a kutyája, de azt a profilt is ő csinálta... de cikiiii!"
a standard: "igen, engem is bejelölt"
a buliról tájékozódós: "jaja, láttam fáccsén, hogy tibi is ott volt... höhö"
fb-n ismerkedős, tukkós: "én meg bazd meg, bejelölöm a csajt, oszt baszik visszaigazolni"
flörtölős: "képzeld megpókolt, ez most szerinted mit jelent? szerinted most likeoljam a profilképét?"
öntudatos, tukkós: "de érted, engem ne taggeljen be, mer' letöröm a kezét... érted, ancsi meglátja, hogy ott voltam, kidob a picsába, oszt szoszi..."
öntudatos intellektuális: "...én pedig küldtem neki egy privát üzenetet, hogy legyen kedves ne jelöljön be olyan képeken, amelyek a tudtom nélkül készültek, ellenkező esetben ezt jelentem a közösségi portál illetékeseinek."
még mindig flörtölős: "...erre egyből jön tőle a like, meg kommentbe azt írta, hogy ő is! szerinted most írjam, hogy én is?"
intellektuális, résztvevős: "a facebook nevű közösségi oldalon olvastam, hogy hamarosan lesz fiatal művészeknek kiállítása a mai manó házban, én pedig bejelöltem, hogy meg fogok jelenni ezen az eseményen. velem tartasz?"
rálazulós, résztvevős: "janesz posztolt valami eventet, hogy lesz valami szétcsúszás hajón. hallod, nyomtam rá egy instant-attendet. akkor ott ütközünk tesó, ok?"
teljesítmény orientált: "és képzled, már hétezren tagjai a klubomnak, a marcsiéban meg csak az anyja van meg a kutyája, de azt a profilt is ő csinálta... de cikiiii!"
2010. július 25., vasárnap
időjárási poszt - könyörületre lelve
rosszidőnek még nem örültem ennyire. pedig télen pont arra seggrepesztő kánikulára vágytam, ami az elmúlt hetekben kifacsart és megkínzott. azt hittem bírom a meleget és kemény legény vagyok, de az utóbbi napokban már csak meggyörörten lődörögtem, mint a levetetlen szőrű lomha bernáthegyi. ha valaki megkocogtatta volna a vállamat és azt mondja, hogy "hé, kishuszár, ugye tudod, hogy ez már maga a pokol", egy pillanatig sem kételkedtem volna. mint ahogy azon sem lepődtem volna meg, hogyha a kőrúton az apokalipszis katonái vágtatnak értem kénköves szikrákat hányva az utánuk vánszorgó bkv busz szélvédőjére.
de dícsértessék zeusz és a könyörületes esőistenek! itt a rosszidő. a jános-hegy őszi ködbe vész és a lagymatag, egész napos eső letörte a higanyszálak szárnyait, hogy végre a mélybe (értsd: 20C°) zuhanhassanak. a lehellet látszik, de a nap nem. az ember fia nem ragad, legfeljebb csak rá a ruha, ha eleget áll kint az esőben, s homlokunkon is csak a fentről érkező áldás gyöngyözik, ami végre valahára nem sós (lehet, hogy kenes, lehet, hogy radioaktív vagy máshogyan mérgező a nedű, de végre nem a sajátunk).
köszönöm!
de dícsértessék zeusz és a könyörületes esőistenek! itt a rosszidő. a jános-hegy őszi ködbe vész és a lagymatag, egész napos eső letörte a higanyszálak szárnyait, hogy végre a mélybe (értsd: 20C°) zuhanhassanak. a lehellet látszik, de a nap nem. az ember fia nem ragad, legfeljebb csak rá a ruha, ha eleget áll kint az esőben, s homlokunkon is csak a fentről érkező áldás gyöngyözik, ami végre valahára nem sós (lehet, hogy kenes, lehet, hogy radioaktív vagy máshogyan mérgező a nedű, de végre nem a sajátunk).
köszönöm!
2010. június 30., szerda
bp - lokálpatrióta érzelgős poszt
2010-ben szerettem meg a pesti oldalt.
rettenetesen vártam már a nyarat. és jobb lett mint gondoltam. eddig csak budán mozogtam otthonosan. pesten mindig idegen voltam. de idén nyáron végre pestet is magamének érzem. sétálni és biciklizni a belvárosi éjszakában... amikor egy szál pólóban virrad rám a másnap. az aszfalt megállíthatatlanul okádja a tegnap melegét, a pincékből pedig meg-megcsap a dohos hűs.
jó lenne vidéken vagy külföldön nyaralni. mindig azt gondoltam, hogy a veszteseknek jut csak osztályrészül a budapesti "vakáció". de nem! a nagyvárosi nyarat megélni külön műfaj a nyaralásban. nyaralás haladóknak. nem az egzotikumról, nem a friss levegőbe sóhajtásokról, nem a sokadik réteg napolajról, nem a leégésről és a lángosokról szól. nem te változtatsz helyet, hanem hagyod, hogy megváltozzon a hely magad körül. hagyod, hogy megismerjétek egymást: a város és te. egyszerűen másképp és máskor használod a várost.
a várost, ami egy igazi csoda és egyszerűen nem lehet nem szeretni. zsörtölődünk ugyan, sopánkodunk a kátyúk és dugók miatt, vannak vesszőparipáink. minden párkapcsolatban vannak érthetetlen rigolyái a másiknak. vannak ellentétek és súrlódások, de ezek nélkül nem is lenne igazi a szeretet, ami így megmérettetik és mindig győz.
egy kellemes hely. egy igazán jól eső pofa sör. egy ismerős a forgatagban. egy nyár éji zápor. egy idegen lány illata. a saját izzadságszagom. egy duna-parti utolsó slukk. egy távoli sziréna. egy csillag a szmogban. egy lámpa sárga fénye. egy részeg, magányos séta hazáig.
rettenetesen vártam már a nyarat. és jobb lett mint gondoltam. eddig csak budán mozogtam otthonosan. pesten mindig idegen voltam. de idén nyáron végre pestet is magamének érzem. sétálni és biciklizni a belvárosi éjszakában... amikor egy szál pólóban virrad rám a másnap. az aszfalt megállíthatatlanul okádja a tegnap melegét, a pincékből pedig meg-megcsap a dohos hűs.
jó lenne vidéken vagy külföldön nyaralni. mindig azt gondoltam, hogy a veszteseknek jut csak osztályrészül a budapesti "vakáció". de nem! a nagyvárosi nyarat megélni külön műfaj a nyaralásban. nyaralás haladóknak. nem az egzotikumról, nem a friss levegőbe sóhajtásokról, nem a sokadik réteg napolajról, nem a leégésről és a lángosokról szól. nem te változtatsz helyet, hanem hagyod, hogy megváltozzon a hely magad körül. hagyod, hogy megismerjétek egymást: a város és te. egyszerűen másképp és máskor használod a várost.
a várost, ami egy igazi csoda és egyszerűen nem lehet nem szeretni. zsörtölődünk ugyan, sopánkodunk a kátyúk és dugók miatt, vannak vesszőparipáink. minden párkapcsolatban vannak érthetetlen rigolyái a másiknak. vannak ellentétek és súrlódások, de ezek nélkül nem is lenne igazi a szeretet, ami így megmérettetik és mindig győz.
*
2010. június 25., péntek
facebook - élet(?!) a halál után
a cím pepita világot sejtet, de csak azért, hogy minél többen kattintsanak rá. a valódi cím az lett volna, hogy "facebook - kóma/öntudatlanul/eszméletlenül".
az élet kegyetlen. néha meg kell hoznunk a legnehezebb döntést (értsd: nem jelentkezem be a facebookra). tudom, hogy mit gondol a bambuszblog - mára légiónyira duzzadt - olvasótábora, de méginkább tudom, hogy mit érez. az empátia és a sajnálat fojtogató hullámokban verik a torkukat és garatjukat, hogy a hullámokból felcsapó sós víz könnyekként csurogjanak le elkínzott arcukon. igen, merthogy meghoztam életem (egyik) legnehezebb döntését.
facebook-halál - avagy az alagút, aminek csak az eleje fényes a vége sőtét mint a holdtalan, felhős téli éjszaka.
veszteséglistánk:
- legfájóbb veszteségem, hogy nem nézhetem végig naponta elérzékenyülten a saját fotóimat
- nem írhatok állapotjelzéseket, hogy mennyire szép a nyári este és milyen finom volt az idei első cső kukorica
- nem írhatok kommenteket, amikre lájkok érkeznének
- nem posztolhatok, amikre lájkok érkeznének
- nem szörnyűlködhetek órákig ülve a facebook előtt, hogy egyes ismerőseim mennyi, de mennyi időt basznak el itt
- nem legyezhetem hiúságomat azzal, hogy ismeretlen kislányok jelölnek be és aztán nem válaszolnak "szia! honnan ismerlek?" privát üzenetemre, mert annyira zavarba jöttek tőlem
- nem látom, hogy ki van in relationship és ki lett épp single
- nem tudom, hogy ki kinek lett az ismije
- nem tudom megpokeolni a csinos lány ismerőseimet
- nem tudom, hogy ki milyen oldalakat lájkol
- nem látom az új fotókat, ezért tulajdonképpen nem tudom, hogy mi történik
vakon tapogatózom a világban, lekapcsolaták a villanyt, neo-t leoldották a mátrixról. élettelen testként lebegek egy csodálatos szervezetben, integrálatlan áramkör vagyok egy óriási gépezetben.
ehhez képest semmit nem ér az a napi 3-4-5-6 óra, ami felszabadult!
update: ez természetesen csak egy időszak. a defibrilláció kihúz a pácból...
az élet kegyetlen. néha meg kell hoznunk a legnehezebb döntést (értsd: nem jelentkezem be a facebookra). tudom, hogy mit gondol a bambuszblog - mára légiónyira duzzadt - olvasótábora, de méginkább tudom, hogy mit érez. az empátia és a sajnálat fojtogató hullámokban verik a torkukat és garatjukat, hogy a hullámokból felcsapó sós víz könnyekként csurogjanak le elkínzott arcukon. igen, merthogy meghoztam életem (egyik) legnehezebb döntését.
facebook-halál - avagy az alagút, aminek csak az eleje fényes a vége sőtét mint a holdtalan, felhős téli éjszaka.
veszteséglistánk:
- legfájóbb veszteségem, hogy nem nézhetem végig naponta elérzékenyülten a saját fotóimat
- nem írhatok állapotjelzéseket, hogy mennyire szép a nyári este és milyen finom volt az idei első cső kukorica
- nem írhatok kommenteket, amikre lájkok érkeznének
- nem posztolhatok, amikre lájkok érkeznének
- nem szörnyűlködhetek órákig ülve a facebook előtt, hogy egyes ismerőseim mennyi, de mennyi időt basznak el itt
- nem legyezhetem hiúságomat azzal, hogy ismeretlen kislányok jelölnek be és aztán nem válaszolnak "szia! honnan ismerlek?" privát üzenetemre, mert annyira zavarba jöttek tőlem
- nem látom, hogy ki van in relationship és ki lett épp single
- nem tudom, hogy ki kinek lett az ismije
- nem tudom megpokeolni a csinos lány ismerőseimet
- nem tudom, hogy ki milyen oldalakat lájkol
- nem látom az új fotókat, ezért tulajdonképpen nem tudom, hogy mi történik
vakon tapogatózom a világban, lekapcsolaták a villanyt, neo-t leoldották a mátrixról. élettelen testként lebegek egy csodálatos szervezetben, integrálatlan áramkör vagyok egy óriási gépezetben.
ehhez képest semmit nem ér az a napi 3-4-5-6 óra, ami felszabadult!
update: ez természetesen csak egy időszak. a defibrilláció kihúz a pácból...
2010. június 21., hétfő
szabályok, amelyek szétcsesznék a futballt
- a háromméteresnél nagyobb lest sárga lappal büntessék
- minden csapatnak annyi másodperc legyen a támadóideje, ahányadik a világranglistán (az erőviszonyok kiegyenlítésének érdekében)
- három el nem végzett bedobást be lehet váltani egy szögletre, tizet egy tizenegyesre
- csak vérző játékos lehet a pályán
- az ollózásból elért gól hármat ér
- ha egy edző meg tudja győzni a játékvezetőt, hogy csere nélkül küldjön be még egy játékost, ám legyen
- kezezés után csak a sértett csapat edzője végezheti el a szabadrúgást
- a gólörömnél bemutatott performanszokat külön zsűri pontozza és - nem 0-0-s - döntetlen esetén az erre leadott pontszámok döntenek
- egy másik háromfős bizottság a futballisták kinézetét pontozza (frizura, felsőtest kidolgozottság, az izzadságcseppek formája), ami egy még ki nem dolgozott bonyolult matematikai képlet alapján befolyásolja a végeredményt
- ha egy fehér játékos egy színes bőrűnek ad kötényt, piroslappal azonnal ki kell állítani ('say no to racism!')
- minden mérkőzés előtt minden csapat felfesthet egy új vonalat a pályára, amihez kitalál egy új szabályt
- ha Kakát kiállítják, Honduras kap 4 pontot - mindig
- a vébén is be kell vezetni, hogy minden csapat kezdő tizenegyében csak 3 EU-n kívüli útlevéllel rendelkező játékos szerepelhet (megeshet, hogy ez az EU-s válogatottak malmára hajtja a vizet)
- minden csapatnak annyi másodperc legyen a támadóideje, ahányadik a világranglistán (az erőviszonyok kiegyenlítésének érdekében)
- három el nem végzett bedobást be lehet váltani egy szögletre, tizet egy tizenegyesre
- csak vérző játékos lehet a pályán
- az ollózásból elért gól hármat ér
- ha egy edző meg tudja győzni a játékvezetőt, hogy csere nélkül küldjön be még egy játékost, ám legyen
- kezezés után csak a sértett csapat edzője végezheti el a szabadrúgást
- a gólörömnél bemutatott performanszokat külön zsűri pontozza és - nem 0-0-s - döntetlen esetén az erre leadott pontszámok döntenek
- egy másik háromfős bizottság a futballisták kinézetét pontozza (frizura, felsőtest kidolgozottság, az izzadságcseppek formája), ami egy még ki nem dolgozott bonyolult matematikai képlet alapján befolyásolja a végeredményt
- ha egy fehér játékos egy színes bőrűnek ad kötényt, piroslappal azonnal ki kell állítani ('say no to racism!')
- minden mérkőzés előtt minden csapat felfesthet egy új vonalat a pályára, amihez kitalál egy új szabályt
- ha Kakát kiállítják, Honduras kap 4 pontot - mindig
- a vébén is be kell vezetni, hogy minden csapat kezdő tizenegyében csak 3 EU-n kívüli útlevéllel rendelkező játékos szerepelhet (megeshet, hogy ez az EU-s válogatottak malmára hajtja a vizet)
2010. június 18., péntek
vb-rovat - többedik nap
nincs kedvünk folytatni, cserébe viszont kezdenek javulni a meccsek. ennek örülünk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)