Bambusz most válaszol

Eltelt a két hét.

Fosómasina nevű olvasónktól (a bambuszblog szerkesztősége testületileg megállapította, hogy respect a nick-ért!) érkezett az egyetlen "betelefonálás".

Fosómasina kérdése így hangzott: memoár peter falk üvegszeméről?

Kedves fosómasina (merthogy kisbetűvel regisztrált a szentem) a bambuszblog szerkesztősége egy hangyafasznyit erőltetettnek érzi ezt a témát, ezért skippeli.

Azért köszönjük, hogy "betelefonáltál". Csocsesz, helló, szia! Telefonálj máskor is.

Transformers 3 - 154 perc minőségi epilepszia

Világos volt, hogy a második részt csak egyféleképpen lehet überelni: többet kell robbantani. Ezt Micheal Bay is tudta és ennek szellemében dolgozott. A párbeszédek végtelenül gyengék, helyettük egy-egy poénnal operál, amelyek helyenként a pszichiátriai wtf határait súrolják, de kétségkívül szórakoztatóak. Azonban ha bárkinek bármi problémája lett volna a poénokkal, karakterekkel, gondolatokkal (?) vagy mondanivalóval (?!), kárpótolja őt az elképesztően magas robbanás/játékidő mutató. 

Mielőtt nagyon belemelegednénk a homlokot horzsoló repeszekbe és mi is véres energont köhögnénk fel egy-egy kraftosabb jobbhorog után, emítést kell tennünk Rosie Huntington-Whiteley, Victoria Secret modellről, aki arcával és első sorban valószínűtlenül hosszú lábaival vizuál tuningolja a sokezer tonnányi vas háborúját.

Bay nem az amerikai sci-fi katasztrófafilmek mainstream vonalát követi, Los Angeles, New York és Washington helyett egy űrlények számára kevésbé megkapó helyszínt választott: Chicagóban randalíroztatta a zsarnokságmániás álcákat. 

A készítők szemmel láthatóan nem jöttek zavarba, amikor három darab négy másodperces snittre költöttek 2 millió dollárt, gondot jelentett viszont, hogy mit kezdjenek az emberi áldozatokkal. Mutassuk, ne mutassuk? Legyen hulla, ne legyen? Fröccsenjen vér, ne fröccsenjen? Végül egy-két szublimáló civillel, egy szem emberi koponyával és néhány sztrádán robbanó autóval (amiben nyilvánvalóan emberek égtek halálra, Isten nyugosztalja őket) skippelték a dilemmát. 

Problémát okozott még az akciófilmek kötelező "eposzi" kelléke is, a lázító beszéd. Emlékezzünk csak vissza A Függetlenség napjában Thomas J. Whitmore elnök (Bill Pullman) elcsukló hangjára! Nem volt kérdés, hogy a beszéd után mi is zokszó nélkül pattantunk volna a vadászgépekbe, hogy utána az amerikai himnuszt bömbölve rohanjunk a lézerágyúk kereszttüzébe. A TF 3-ban William Lennox ezredesnek (Josh Duhamel) csupán egy szerencsétlen feka srácot sikerült megnyernie a hárommondatos "mostmutassukmegnekik"-jével.

Ám Lennox-tól nem várhatjuk el, hogy Martin Luther King-i magasságokba emelkedjen. Őt azért szeretjük, mert jó kiállású, snájdig tiszt, akinek vagány fegyverei vannak és nem fél használni őket. Ez pedig nem jelent mást, mint még több robbanást. Bay pedig olyan megkérdőjelezhetetlen szakértelemmel égetett, villantott, robbantott el 400 millió dollárt, hogy a forgatás után Optimus és Megatron rögtön bevonultak egy cybertroni magánklinikára kivizsgáltatni magukat az epilepszia tüneteivel.

bambusz-skála besorolás: 8,39

Idén is csoda a nyár

Tavaly már leírtam... De a 2010/2011-es tél után (nagyon-nagyon rossz kisfiú voltál, nagyon-nagyon meg kell, hogy büntesselek!) úgy érzem, hogy meg ér még egy égig magasztaló posztot ez csodálatos évszak.

Észre sem vesszük, hogy az üres ágak lassan kirügyeznek és lombba öltöznek, hogy az éles, hideg, a fagyos szelek napról napra szelídülnek tavaszba, hogy onnan a május ugyanolyan észrevétlenül virágozza nyárba magát. Pedig észre kell venni és köszönetet mondani a tavasznak és nyárnak, hogy ember emlékezet óta veszik a fáradtságot, és évről évre rendbe hozzák azt, amit a tél végérvényesnek tűnően elsöpört.

Voltak idén téli napok, amikor csak álltam a megállóban és tehetetlenül néztem, ahogy 4 órakor színlelt jókedvemmel a kezében a domb mögé bukott a nap. Minden képzelő erőmmel sem tudtam elhitetni magammal, hogy lesz még valaha nyár. Abban a pillanatban bármit megadtam volna érte, hogy levehessem a kabátom, elfelejthessem a papírzsebkendőket, nap égethesse a bőrömet és izzadhassak már a hideg zuhany utáni első minutában. De tudtam, hogy ez elérhetetlenül távoli. Megígértem magamnak, hogy ha eljön a kánaán, megköszönöm és úgy megbecsülöm, mint még soha!

És most tessék: ott állok, ugyanabban a megállóban. Tíz felé jár az óra, és még látom az ég alján a nap utolsó fényeit. A fák, amik télen dermedt, csupasz ágakkal diregtek a szürke fagyban, most csak nemes egyszerűséggel élnek. Zöldek és susognak. Az utcalámpa fénye is más: barátságos, sárga, hívogató. A levegő megtelik porral, amit a forró beton az éjszakába köhög. A por összekeveredik a hazafelé igyekvők verítékével, de ezt is csak azért, hogy még nagyobb élvezet legyen lezuhanyozni és tisztán várni az ígéretekkel teli holnapot.

Bambusz válaszol

A bambuszblog az olvasói és a XXI. század unszolásra Be social kampányt hirdet, amelynek keretén belül lehetőséget biztosít arra, hogy rajongói kapcsolatba léphessenek főszerkesztőnkkel.

Szerkesztőségünk kérdéseket és javaslatokat vár, de csak olyanokat, amelyek a bambuszblog jövőjével illetve a főszerkesztővel kapcsolatosak.

Téma javaslatok:

• új rovat?
• új maxi cd?
• mikor jössz végre Kőrösdörgeújhegyfalualjaföldesrértságra blogolni, bátyja?
• akarok posztot erről meg arról?
• mikor jön ki a klipp?
• nikked msn?
• hiperhosszútávú tervek
• plusz egy vaskosabb stb.

Hogy olvasóink ne érezzék magukat elveszve, és ne legyenek megilletődöttek, a bambuszblog egy rajongói példalevéllel segít:

"haelláóó brambbusz, olvaslak a téged no mindéégg, oszt te vagy a nekem kedvencem  főzserkessztőbb... monyggyad má lessz-e csinálod megin azt, amibelé írsz a ogyissíjjákról, mer osztán teccet, meg nem kicsit, haverom legyé má!

szoszilom a bloggered, vakuljak meg mind

Gézú vótam Duna mellé északra"

A kérdéseket, javaslatokat kommentben várjuk. A bambuszblog két hét múlva egy teljes posztban válaszol az összes kommentre és két szerencsés beküldő sorsolás után ajándék smiley-t is kap!

Mérföld kő a bambuszblog életében

(Fiktív történeten alapuló marketing fogás.)

Éppen egy felkapott budapesti szórakozóhelyen tartott céges bulit a bambuszblog szerkesztősége (külsősök, belsősök, fotósok, szerkesztők, rovatvezetők, titkárnők, gyakornokok és néhány hozzátartozó), amikor odalépett egy fiatal, dekoratív hölgy főszerkesztőnköz. A vonzó(an spicces) jelenség alkohol bátorította közvetlenséggel vonta közelebb magához főszerkesztőnk - zavarbaejtően jóvágású - arcát, és kéjes suttogásba fúló hangon mondta: "tudom ám, hogy ki vagy, te kis bitang... olvasom a bambuszt!"

Amiket ne!

Számtalanszor megjegyezzük, hogy a világ márpedig kicsit. Akkor Budapestről mit mondhatnánk?! Ez pedig azt jelenti, hogy hétköznapi kalandozásaink során úton, útfélen ismerősökbe botlunk, akikkel gyors udvariassági beszélgetéseket kell lezavarnunk. Egyelőre a bambuszblog szerkesztősége csak abban tud segíteni, hogy elmondja, milyen mondatok és kifejezéseket NE használjunk a jellemzően 2-5 perces beszélgetések során.

"mennyi pénz van most nálad, amennyit nélkülözni tudsz a következő négy-öt évben?"

"...kétharmad..."

"afrikai sérves hereherpesz"

"...azt mondjuk nem vágom, hogy Aragorn miért utasította vissza Arwen talizmánját, de mindegy... höhö!"

"ki akarsz ülni velem a Duna parta és napfelkeltéig beszélgetni rólam?"

"tegnap mi volt a 'köztbe'" /a Barátok köztre utal/

"jaaaahjjj, de jó, végre egy ismerős!... megnéznéd, hogy tényleg beszartam-e? teljesen úgy érzem, de nem látom."

"államvizsga"

"tegnap vigyáztam kisgyerekekre, az egyiknek olyan segge volt... huhúúú!"

"...hála a római katolikus keresztény Jóistennek!"

"lumos!" /a gyengébbek és műveletlenebbek kedvéért: a Harry Potterben ezzel a varázsigével csalhatunk apró lángot varázspálcánk végére és világíthatunk a sötétben/

"megyek haveromékhoz torrentezni, elindítunk letöltéseket, oszt nézzük, hogy hasít a net, jössz?"

"érted, mondom a gyereknek: tárcádat adjad, mert megszúrkállak, gecó... poén volt, kár, hogy nem láttad"

"ellenőr akarok lenni éjszakain"

"Kékszalagot ki nyerte, nem tudod?"

"Téves"

Ha villamoson, buszon, metrón belehallgatunk egy telefonbeszélgetésbe, általában már egy-két szóból meg tudjuk állapítani, hogy az illető kb. kivel és miről beszél. Joggal feltételezhetjük hát, hogy ezzel a képességgel többi embertársunkat is megáldotta a Jóisten. Erre a képességre alapozva csempészhetünk egy kis színt szürke, szmogos, poros, izzadtságszagú, kutyagumis, csövesektől bűzlő, autó dudától hangos, városi hétköznapjainkba.

Ha nem érzünk magunkba elég virtuozitást, ahhoz, hogy saját szórakoztatásunkra a süket telefonnal folytassunk részletes és meghökkentő beszélgetést egy tömött járművön... Ha csupán meg akarjuk ízlelni a kamutelefonálás ízét, alkalmazzuk a legkockázatmentesebb és talán legemészthetőbb poént...

Képzelt szituáció #1

Ismerősünkkel utazunk a délutáni csúcsban a 4-6-os villamoson. (A Széll Kálmán(!) tértől tartunk az Oktogon felé.) Kb. a Mechwart ligetnél megcsörren telefonunk, így kénytelenek vagyunk elnézést kérni ismerősünktől és felvesszük készülékünket. Mielőtt megnyomjuk a zöld gombot, megállapítjuk, hogy édesanyánk lesz a vonal túlsó végén.

A beszélgetés három percben lezajlik olyan témákat érintve, mint a nagymama protézise, iskolai előmenetelünk, párkapcsolatunk mibenléte, családi ebéd időpontja, illetve a szomszéd hölgy kutyájának kölykezése. A mondatfoszlányok minden körülöttünk állót meggyőztek arról, hogy nagyon közeli hozzátartózóval folytattunk le egy teljesen hétköznapi beszélgetést. Kiváló dramaturgiai érzékkel megvárjuk, míg a Margit híd közepére kígyózik a kombínó, letesszük a telefont, ismerősünkre nézünk, aki rutinszerűen kérdi, ki volt az. Fapofával leadott ütős válaszunk: téves. Ezután pedig várjuk, hogy morózus-droid utastársaink arcán elomoljon az egész napi feszültség és rég várt, felszabadító hahotában törjenek ki. (Oké, erre az esély körülbelül annyi, mint hogy az imént említett Széll Kálmán teret két héten belül "Sztálin Apánk térre" kereszteljék.)

Képzelt szituáció #2

Középhaladóknak javasoljuk a következő poént. Képzeljük el az előző környezetben a beszélgetést (villamos, ismerős). A különbség, hogy most gyorsan kiderül, hogy egy olyan haverunkkal beszélünk, akivel szívesen csapkodjuk az élet seggét. Beszélgetésünk során röpködnek a szórakozóhelyek, dj-k, drogok, italok, a pesti szlengszótár mélyére lapozva válogatunk a kifejezésekből ("jól van niggerem, hozzál három zöldet, csapjál mellé néhány lasztit, kérdezd meg a Patikus Bandit, hogy maradt-e a multkori ekiből, aztán este ütközzünk riverside-on... most már én is szét akarom csapni magam... nem kicsit... na baszom anyád, csöcskampó!"). Elköszönés után haverunk bontja a vonalat. Ez azonban minket nem zavar meg abban, hogy zavartalanul folytassuk a diskurzust, mintha még elfelejtettünk volna valamit. "Figyelj te seggarcú barom, elfelejtettem mondani, hogy meccs után nálad hagytam múltkor a baseball ütőmet, azt hozzad már el, baszod.../hangunk ellágyul/ jól van Nagyi, én is téged, akkor este!" (Régi örökzöld, nehéz vele hibázni, egyedül a vonal bontós pillanatban kell észnél lenni!)

Meghökkentő mondatok


Ha lusták vagyunk felépíteni egy helyzetet egy csattanóra, dolgozhatunk egy-egy ütős mondattal is. 

"megveszem hetvemilliárdért"

"tűnjön balesetnek!"

"nem-nem, elnök úr, részemről a megtiszteltetés"

"akkor este a broadway és a 15. sarkán"

"bírtam, kár, hogy lelőtted"

"...a 75-ös trolin, mindjárt a Jászain vagyok" - miközben a 86-os buszon tartunk Új-Buda felé

"már nálam van, kb. 3 perc és robbantom..."

"igen, Nagy Úr, hamarosan a Théta 4-esen leszünk az alsóbbrendű fajjal"