Hétköznapi csődök 1. rész - Oda vagy nem oda

Valószínűleg sokunk ismeri azt a pillanatot, amikor egy távoli ismerőssel egymást megpillantva a másodperc tört része alatt kell döntenünk, hogy biccentéssel reagáljuk le a felismerést vagy oda is menjünk, mintegy demonstrálva: "Mi igenis jóban vagyunk!"

Ha ebben a pillanatban habozunk a döntéssel vagy még rosszabb, esetleg rosszul döntünk és odamegyünk, könnyen pórul járhatunk.

A biccentésből lehet félbiccentés és egy tétova megindulás az ismerős felé, aki szintén bizonytalan, és pont ellenkezően döntött: félbiccentés után tétován továbbindult. Bukás. Kisebb bukás, illetve számunkra kevésbé kínos, hogyha fordított az eset.

Talán a legrosszabb, ami történhet, ha a félbiccentés után tétován odamegyünk és ott fél pillanat múlva kiderül, hogy "Mégsem vagyunk mi olyan jóban!"

A szerkesztő saját tapasztalatából ajánlja, hogy ha az ember a poszt olvasása után végül mégis elkövetné a hibák sorozatát, vagyis félbiccentene, tétovázna, odaőgyelegne és szóba elegyedne az ismerősével (aki történetesen ellenkező nemű), akkor ne így kezdje a párbeszédet: "Áááh, sziaaa! Képzeld, pont mostanában gondoltam rád!" - További megszívlelendő tanács, hogy ha már ezt a hibát is elkövettük, utána ne burkolózzunk zavart hallgatásba! Ezzel ugyanis teret engedünk beszélgető partnerünknek arra, hogy elképzelje, hogy vajon mire is gondoltunk vele kapcsolatban - úgy, hogy az elmúlt 4 évben egyszer sem találkoztunk. Ne legyünk rosszindulatúak, azonban a racionalitás mégis azt súgja, hogy eme hibák sorozatos elkövetése, illetve egymásra halmozása azt mondathaja megszeppent beszélgető partnerünkkel, hogy 4 éve sem volt benne biztos, hogy százasak vagyunk, de most már az élő istenre meg merne esküdni, hogy egy perverz őrült áll előtte.

A helyzet nyilván menthető, azonban szerkesztőnk saját tapasztalatából nem tud erre vonatkozó forgatókönyvet adni a lelkes olvasó kezébe.

Szomorúszmájli!

Youtube-skill nélkül

Vannak, akik jók a Youtube-ozásban. Ez is egyfajta tehetség. Pár perc Youtube-ozással képesek "új" zenéket, érdekes vagy beteg videókat találni.

Mára bebizonyosodott hogy bennem nincs meg ez a képesség. Azt a csoportot erősítem, amelyik erőlködve keres zenét a kínos csöndben, de minduntalan leblokkol és öt-tíz perc kínkeserv után feladja a küzdelmet, helyette inkább bepötyögi annak a számnak a címét, amit az elmúlt három hétben hallgatott és irigykedve figyeli az istenadta tehetségeket.

Amiket ne! - Párkapcsolati különszám

Tegyük fel, hogy nagyjából két hete ismerkedtünk meg aktuális "potenciális kiscicánkkal", már volt csók, esetleg egy szende pásztorórán is túl vagyunk. Úgy érezzük - teljesen tévesen -, hogy eljött az ideje, hogy komolyabbra fordítsuk kapcsolatunkat és béresostorunkkal megcsapkodjuk a bimbózó szerelmünk törékeny fogatát húzó paripák tomporát.

Elhibázott jelzések szándékunk kifejezésére:

• Facebookon "in relationship"-re állítjuk párkapcsolati állapotunkat és meghívjuk potenciális kiscicánkat a kapcsolatba
• Amikor mondja, hogy a nyáron milyen családi nyaralást tervez a szüleivel, bőszen elkezdjük bújni a naptárunk, majd: "jaaaajjjj, cica, az nekem is jóóóó! Te hozol napolajat, én gyékényt" - rákacsintunk
• Megjelenünk egy plüssbe bugyolált létrával, amikre bilincsek és világító neoncsövek vannak szerelve és lelkesen megkérdezzük: "akkor kezdhetjük?" (a bambuszblog történetében jó eséllyel pályázik "A valaha volt legnagyobb WTF" címre -  a szerk.)
• Mikor megkérdezi, hogy kérünk-e a sütijéből, zokogásig meghatódunk és kimondjuk az "Sz-betűs szót"
• Alkarunkra tetováljuk teljes nevét, úgy, hogy vezetékneve elé  saját vezetéknevünket és egy "né"-t kanyaríttatunk. Pl.: Bambuszné Teljes Név. Vagy: Bambuszné Teljes Név & Bambusz 4ever!
• Ha nála vagyunk, megkérdezzük, hogy megnézhetünk-e valamit az interneten, majd látványosan megnyitva hagyunk egy vermonti nászútról szóló honlapot
• Májusban minden további nélkül arról beszélünk, hogy milyen jó lesz, amikor karácsony másnapján édes kettesben snowboardozunk majd egy francia hegyoldalban
• "Kedvesem: XY" - Ha véletlenül összefutunk egy ismerőssel az utcán, így mutatjuk be és utána indokolatlanul gyengéden és hosszan nézünk rá mosolyogva
• A harmadik "hétfordulóra" aránytalanul nagy ajándékot adunk: virág és torta mellé iPhone 4S-t/notebookot/Mini Morris-t
• Hosszan beszélünk neki lakásunk átalakításáról, aminek csak a végén derül ki, hogy leendő, közös gyermekünk gyerekszobáját igyekszünk ideálisan megtervezni, majd látva potenciális kiscicánk arcán a kétségbeesést, homlokunkra csapva kijavítjuk magunkat: "hááát perszeeee, tudhattam volna, hogy szeretnél egy nagyobb közös lakást, vagy egy kis házikót a város mellett... ne haragudj, cica!"

Ha elhibázott jelzéseink célba találtak, minden esetben kétségbeesést, erős zavart vagy egy gyorsan távolodó hátat láthatunk.

Képzelt párbeszéd a lottózóban

Belépek a lottózóba, kiemelem a tartóból életem első lottószelvényét. Teljes magabiztossággal, hasraütésszerűen beikszelek öt számot. Utána átszámolom, hogy tényleg öt-e. Felállok és odasétálok a pénztárhoz.

- Jó napot kívánok - mondom.
- Jó napot - válaszol a hölgy, majd elvégzi az ilyenkor szokásos teendőket - 225 forint lesz.
- Tessék. Viszontlátásra - mondom, és elindulnék, de még visszafordulok hozzá. - Nem tudja véletlenül, készpénzben is átvehetem majd a nyereményt?... - A választ meg sem várva folytatom. - És itt is átvehetem? Ha lehet, itt venném át, közel lakom, tudja. Bár így is elég melós lesz. - Felnevetek és kissé elábrándozva elnézek a feje fölött. - Hiába!... Ha megtenné, hogy beszól majd a központba, hogy húszezresekben hozzák... Tudja, úgy mégiscsak kevesebb, mintha, teszem azt ötezresekben vinném el. - Felnevetek megint. - Ki az a hülye, aki ötezresekben kéri?! Képzelje csak el! Na mindegy. Még annyit, hogy hétfőn jöhetek már érte vagy inkább kedd lenne alkalmas Önnek. Tényleg ezt még nem is kérdeztem: Ön fogja átadni? És Ön számolja le? Ez biztos sok pénz, ha gondolja be tudok jönni akár nyitás előtt, hogy elkezdjük számolni, sőt megkérhetem valamelyik barátomat is, hogy segítsen be nekünk. Tudja mit, megadom a számomat, aztán hívjon fel, ha már tud valamit és szerintem maradjunk a keddben, ha Önnek is megfelel. Na most már tényleg megyek. Ki szervezi meg a keddi "megnyertem a lottót" bulit, ha én nem, nem igaz? - Újabb hahota. - Kegyedet is várom, megsértene, ha visszautasítaná, elvégre csapatmunka volt. Viszontlátásra!

Lépcső népe

Talán még Jézus is kitérne a hitéből, ha látná, mi folyik a Szent István Bazilika lépcsőjén egy átlagos nyári estén. Smároló párok, részeg társaságok, tarháló csövesek, füstölgő csikkek és guruló sörös, boros üvegek, dobozok. De ne legyünk ennyire bigott nyárspolgárok: vegyük észre a városi ökológia szépségét!

Hiszen ha jobban megvizsgáljuk ezt az első ránézésre fertőnek tűnő dzsemborit, rádöbbenünk a csodára. Spontán gyónások, szabad ég alatt köttetett házasságok (legalábbis szándéknyilatkozatok), szent barátságok, bármiféle irigységet nélkülöző, őszinte adakozások tanúi lehetünk.

Itt egy alkohol mámoros csók, ott egy éjszakába böfögött "te vagy a legjobb haverom", amott pedig egy jó szívvel adott 45 forint csördül. A hitgyüli kivert lófasz bakfitty ahhoz képest, amit a legendás pesti éjszaka kisujj moccantás nélkül összehozott. Éjszakánként száz és száz fiatal tölti idejét önszántából Isten magyarországi helyőrségének falai alatt. És ez így is fog menni egészen addig, amíg Rogán Tóni az új frakcióvezetői bársonyszék eregette rózsaszín ködben lebeg, és észbe nem kap, hogy mi zajlik Budapest-szíve-drága-ötödik-kerületünk főterén. De addig is élvezzük!

Fixis suhancok, nyugat-európai pederaszták, Ötkertre melegítő piperkőcök és péntek este munkát leadó juppik osztják meg egymással a Bazilika lépcsőjét. Közben egy náci csöves tarhál, épp hogy nem a lendülő kezébe várja a csörrenő aprót. Neki is ott a helye, csördül is az apró a kézben, ami végül nem is lendül. Spicces, tünci lányok löknek meg boros üvegeket, amiket már csak a szent lélek (talán tényleg? hiszen karnyújtásnyira az oltár!) tartott egyensúlyban a lépcsőfok szélén, hogy aztán lassú nyugalommal csorogjon az Irsai fokról fokra beterítve a kövezetet a nyáreste ízével.

Hogyan fordulhatott ez elő?

A pesti éjszaka közönsége évről évre rejtélyes trendeknek kiszolgáltatva, plazmaszerűen lötykölődik a belvárosban. A Gödör túlcsordult, az éjszaka népe pedig rálöttyent a Bazilika lépcsőjére. Ülnek ott, beszélgetnek, veszekszenek, énekelnek, sikítoznak, röhögnek és nem tudhatják, nem is akarják tudni, hogy mennyire szerethető jelenségévé válnak a pesti éjszakának - a Bazilika lépcsőjének népe. Lehet, hogy jövőre már a Lánchíd hídfőjénél vagy a Városháza téren találják magukat vagy egy olyan helyen, amire ma még nem is gondolhat a bambuszblog, de most ott ülnek és szeretnek ott ülni. A pesti éjszaka pedig szereti, hogy ott ülnek.

Update: http://index.hu/video/2012/06/19/nincs_tobb_ejszakazas_a_bazilikanal/

Tavaszi közhely-poszt

Tegnap a tél még búcsúzóul elvert egy kis hódarás esővel a Normafán. Készségesen asszisztálva ezzel a kedélyállapotomhoz. A mélypont legméltóbb koronája ugyanis mindig egy hatásvadász séta az esőben. (A Backstreet Boys munkássága után ezzel már nem is érdemes vitatkozni.)

Viszont az, hogy a ma esti cigit pulóverben és vacogós rángatózás nélkül, nyugodtan tudtam elszívni a gangon, a "városi-csillagászati" tavasz hivatalos beköszöntét jelenti.

Dicsértessék!

Úgymond

Elsősorban a valóságshow-celebekre és sportolókra jellemző, hogy nyilatkozataikban előszeretettel használják az "úgymond" és az "idézőjelbe'" töltelékszavakat. A bambuszblog elmélete szerint ez szegényes és bizonytalan szókincsüknek köszönhető: nem tudják, hogy jól használnak-e egy-egy kifejezést és ezért a biztonság kedvéért a tőmondatok végére tűzik a fentiek valamelyikét. Példák kommentekkel...

"Most Veronikával összeköltöztünk... úgymond" - A mondat első felét ("Most Veronikával") még minden komolyabb megingás nélkül el tudta mondani, az összeköltöztünknél viszont elbizonytalanodott, hogy most ez a szó következik-e, mert már elfelejtette a mondat első felét. Ezért biztos, ami biztos a végére még odaragasztott egy jó öreg úgymondot.

"A csapat úgy érzem-hálistennek most már... idézőjelbe' nagyon jól összeért az alapozás során..." - Több edzőjétől hallotta már az "összeért" kifejezést, de még nem tudja biztosan, hogy és mikor érdemes használni. Megnyugtatta egy jó, közbeiktatott idézőjelbe'.

"Az új albumomban Majka nagyon sokat segített... Mindig számíthattam rá... úgymond" - Nem érezte biztosnak, hogy a második mondat az első kiegészítése: ugyan azt jelenti-e, tovább árnyalja-e az első tőmondatot, ezért hát az "úgymond".

"A labdát hálisten' sikerült jól átvenni. Akkor megláttam a Tibit, ahogy úgymond rohan a kapu felé... Úgy érzem  jól passzoltam, ő pedig kilőtte a balfelsőt... idézőjelbe'." - A sok "úgy érezem" és "hálistennek" közé beékelődő szavak már kicsit idegenek számára, ezért jobbnak látta úgymonddal és idézőjelbevel szelídíteni.

"Kiskunjászhadházföldpatakon haknizás közben találkoztam egy fogyatékos kislánnyal... teljesen meghatódtam... idézőjelbe'" - Az előző példákból tudjuk, hogy a töltelék szavak használatát ártatlan jó szándék vezeti, azonban itt egy kiváló példa, amikor rosszul sül el. Mivel celebünk nem biztos benne, hogy mit jelent "meghatódni", reflexből utánacsap egy idézőjelbét, azonban így megváltozik a jelentés. Egy olyan prémium értelmiséginek, mint a bambuszblog főszerkesztője, ez már úgy csapódik le, hogy a celeb lement vidékre, és hülyére röhögte magát a "parasztfalvi fogyin". Ilyen esetekre ajánljuk a celebeknek, hogy használjanak inkább úgymondot, mert az nem változtatja ellentettjére mondandójuk jelentését.

"A dopping vizsgálat jól sikerült... idézőjelbe'" - Újabb szarvashiba. Ez is egy olyan mondat, amikor az úgymonddal jobban jött volna ki a buliból, így ugyanis a jelentés erre változott: "Gyúró Joci bá megint kikeverte meccs előtt a >>győzni-fogunk-turmixot<<, de sajna most résen volt WADA".

"Fecó nagyon keményen meg***ta Annamarit... idézőjelbe'" - Az utolsó példaidézetet nem magyarázzuk meg. Várjuk olvasóink magyarázatait, hogy vajon mit is akart ezzel mondani az idézet gazdája?

A bambuszblog nem ítélkezik a celebek és sportolók fölött, hiszen főszerkesztőnk is rendszeresen választja a kikapcsolódás általuk nyújtott módjait. A poszt üzenete, hogy két mentőövüket (úgymond és idézőjelbe') igyekezzenek megfontoltan használni... idézőjelbe'.

Az idézeteket a fantázia szülte, és kissé elnagyoltak, rosszindulatúak. Egyetlen céljuk a gyors és hatékony szemléltetés.