csapongás

hírek: elszívtam egy szivarkát, messi lett az aranylabdás, sikerült végre rendesen beágyaznom.

facebook freak lettem. szerencsére most sikerült egy standard aktivitást hoznom az előző hipper aktivitással szemben. minden napom fb-vel kezdődik és azzal is ér véget. ki-ki közé gondolhat amit akar.

a hétvégémet szegeden töltöm. suncity nem mutatja legjobb arcát. olyan, mintha az örök november városa lenne. konstans szürkeség - egészen fél ötig, onnantól kezdve feketeség. a szobám nyáron is sötét, így a depresszió ellen immunis vagyok, de ettől függetlenül azért meg tudom állapítani, hogy szar idő van! semmit nem lehet csinálni kint. igaz, hogy amikor a TIK felé bóklásztam három tíz év körüli gyerek azzal játszott, hogy ki tudja lelökni a másikat a "domb" tetejéről. ők nem fáztak. egyikük megkérdezte, hogy "elnézést, mennyi az idő". mivel nem utcagyerekek voltak, ezért kicsit kihúztam magam - "ezek a kölkök magáznak engem (és nem az órámat akarják elvenni)" - majd mondtam, hogy háromnegyed egyet mutat a telefonom. órám már nincs bő három éve. de ezt már nem mondtam nekik.

mit várhattunk a Debrecentől, amikor itthon is elpicsáztuk a Levszkit? az az érdekes helyzet állt elő, hogy nekünk tulajdonképpen a selejtező-sorozat végéig tartott érdemben a BL. a Fradi csoportköre óta addig tartott minden magyar csapatnak elvben és gyakorlatban egyaránt. most azonban külön kellett választani a kettőt.

a liverpooli meccsen még mutatkozott némi remény a jövőt illetően: "ha az anfielden csak 1-0-ra szopunk jó játékkal, akko' itthon elkapjuk a Fiót! hö!" aztán jött a lyoni droid sereg, ami tétmeccsen nem hibázik, a kötelezőt pedig mindig hozza (0-4). felmerült a kínos kérdés, vajon nem csak pont, hanem gól nélkül is zárjuk csoportot? a Fiorentina ellen Rudolf győzelmi tort ült az olaszok védelme fölött, azonban Mutuék még nagyobbat ültek (3-4). Firenzében ismétlés (2-5). itthon a gyengélkedő 'pool ellen 0-1.

tudtuk, de bizonyságot nyert, hogy dimenziók választják el a (mindenkori) magyar bajnokot Európától. amíg gondot jelent a ziccerek kihasználása (Coulibaly), amíg pontrúgások után képtelenek vagyunk felszabadítani, amíg nem bírjuk ki az első negyedórákat, amíg nem tudunk passzolni és rendre 30-35%-os labdabirtoklást tudunk csak produkálni, addig csupán a selejtező körig játszanak magyar csapatok olyan meccseket, amelyeken valóban érdekeltek.