2010. június 2., szerda

filmélmény: nindzsagyilkos

még az elején le kell szögeznünk, hogy a cím ellenére nem vígjátékról van szó. ettől még számos jelenet mosolyt csalhat az arcunkra, de nem feltétlenül ott, ahol a készítők poént szúrtak a szövegkönyvbe.

a film megtekintése előtt komoly fejtörést okozhat a cím: akkor most egy gyilkos nindzsáról van szó? vagy egy gyilkosról, aki nindzsákat öl? a kínzó talányon rágódva észre sem vesszük, hogy elkezdődött a film, és már az első öt percben annyi vér csorog le monitorunkon/a mozivásznon, mint egy marhafeldolgozóüzem jobb napján az elvezető csatornákban.

a gyakori flashbackekből megtudhatjuk, hogy főszereplőnk, Riazo egy meg nem nevezett távolkeleti kolostorban cseperedett tökéletes gyilkológépezetté. mestere, Ozuno, a nyugati civilizáció nevelési szokásait sutba dobva sajátos módszerekkel dolgozott a csöpségekkel. alkalmanként szó szerint próbált embert faragni a nebulókból. erre kiváló példa, amikor egy gyakorlás során Riazo vesztesen hagyja el a tatamit, mire mestere nemes egyszerűséggel lyukat üt a hasába, majd a nyílt hassal szenvedő tanoncot magára hagyja és azt a feladatot adja neki, hogy próbálja meg túlélni az éjszakát... 

hasonló esetek sora és egy tragédiába fulladó szerelmi szál Riazót arra késztetik, hogy rendje ellen forduljon: ő lesz a nindzsagyilkos. a történet berlinben folytatódik. Riazo és ellenfeleinek haraca nyomán nagyjából hétezer gallon vér ömlik a német főváros utcáira és raktárépületeire.

az egész világot behálózó nindzshálózatot végül sikerül felszámolni. kb. hatvan katonai hummer és ötszáz kommandós tör be a sokezer éves kolostorba, hogy a film utolsó tíz percében zavarbaejtő mennyiségű ólommal tömje ki a nindzsákat. eközben Riazo egy lángoló teremben méri össze erejét régi mesterével, és - mint ahogy az ilyenkor lenni szokott - többször majdnem meghal, de végül mégsem!

amit a filmből megtudhattunk a nindzsákról: 
- jól látnak a sötétben
- nagyon-nagyon jól látnak a sötétben, és ha a sors úgy hozza, harcolni is tudnak sötétben
- meglepően gyorsan regenerálódnak, és a napi 15-20 literes vérveszteség nem ad okot aggodalomra
- olyan erősen tudják dobni a dobócsillagot, hogy az bizony átmegy a kommandósok golyóállómellényén(!)
- jól bírják a fájdalmat 
- ügyesen szaltóznak bunyó közben
- meglehetősen jó az állóképességük
- ha ez eddig nem lett volna egyértelmű: kifejezetten jól látnak a sötétben

bambusz-skála besorolás: 3,69+1 (plusz egy, mert elhangzik a filmben, hogy "ha lekésed az adóbevallásod az nagy baj, ez kurva nagy gáz!")

2010. május 18., kedd

időjárási poszt

mit tesz májusnak lenni?

annyit tesz: a napnak erőt ad, orgona virágait bimbóztat, kibont, illatoztat, megrozsdásít és végül elhervaszt. annyit tesz: gesztenye leveleit felnevel és árnyákot ad. annyit tesz: a tél után először megizzaszt, megfog, megpirít. annyit tesz: terveztet, nyárra emlékeztet, csapott fenekű bárányfelhőket úsztat a kék égen. annyit tesz: meleget ad a tojónak, meleget ad a tojásoknak, lágy szellőt simít a fiókák gyakorlatlan szárnyai alá. annyit tesz: strandot nyit, fagyit ad a kézbe, langyos estén hideg sört a város fáradt vándorának, könnyed záport az ázni vágyó szerelmeseknek.

de nem, nem annyit tesz: gallyakat tör, torkot gyullaszt, taknyot köp a széllel.

lényeg a lényeg: hééé, ott fönt... valaki! kurvára nem november van!

2010. május 6., csütörtök

facebook - csoportos tobzódás

nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami az utóbbi időben a facebookon megy csoportkreálás terén. boldog, boldogtalan... fű, fa... szöcske és bogár számolatlanul ontja magából az idiótábbnál idiótább, feleslegesebbnél feleslegesebb és irritálóbbnál irritálóbb csoportokat. most csak a magyar nyelvű csoportokkal foglalkozunk. ennek oka, hogy az angol nyelvű csoportok általában vállalható humorral és tartalommal dolgoznak. erre azon logika mentén jutott szerkesztőségünk, hogy az angol nyelvű csoportokat általában "távol" (bár a cyber-térben elvileg nem létezik ilyen fogalom, de most mégis... értjük) alapítják és kellően jópofának kell lennie ahhoz, hogy sok-sok emberen keresztül eljusson hozzánk.

most tüntetőleg néhány felesleges és irritáló csoportötlet...

vicces, néha ordenáré csoportok:

- akik csak a reggeli szarásban hiszenk.
- egyedül jól nézek ki a tükörben, de a konditeremben kicsinek és jelentéktelennek érezem magam.
- akik próbálnak vicces csoportokat létrehozni, de nem sikerül nekik, ezért smiley-t raknak a csoportnév végére.
- akik mindig beleköpnek a piszoárba.
- akik mindig beleszarnak a piszoárba.
- akik birkák és csak pisilésre használják a piszoárt.
- akik szeretik a dolgokat.
- akik pörögve hánynak.
- akik a péntek és szombat esték végére hányással tesznek pontot.
- akik szerint az ember addig nem depressziós, amíg élvezi a szarást.
- akiknek elegük van a szarós-hányós csoportokból.
- akik szerint a facebooknak igenis több szarós-hányós csoportra lenne szüksége.
- lehessen pénzért lájkokat vásárolni a szar posztjaimhoz!
- akik Ł3,99-nél többet is fizetnének a facebookért.
- akik fiúk, de az egyik álmuk, hogy jennifer hozza be a reggelit nekik és bradnek.
- akik régen azt hitték jól táncolnak, és élvezték, ma már tudják, hogy nevetségesek, és élvezik.
- akik bizonyos számok hallgatásától faszább gyereknek érzik magukat.

nyálas csoportok sok tagra hajtva:

- akik szerint az élet igenis szép.
- akik pártállástól függetlenül magyarok.
- akiket nagyon...
- akik azok, akik.
- akik szeretik a mamájukat.
- akik szerint létezik tavaszillat.
- akik szeretnek szeretni.
- akik szeretnek adni.
- akik szeretnek adni, de úgy gondolják, hogy kapni sem rossz :).
- akiknek egy mosoly többet ér ezer smiley-nál.
- akik hiszenk az emberi jóságban.
- akiket nem gólya hozott, hanem egy rózsaszín póni tett le a szivárvány lábánál.
- akik kiskorukban beleestek egy kád szirupba és ezért még mindig nagyon édik.
- akik szirup nélkül is nagyon édik.

úgy éreztük, hogy új posztot érdemel a triviális csoportok halmaza, aztán meggondoltuk magunkat. ezek a csoportötletek válaszok sok olyan megvalósult csoportra, amelyek túl pihent elméjű, túl alter vagy túl rózsaszín világból jött emberek agyából pattantak ki. (meg kell jegyeznünk, hogy van egy-két olyan csoport, ami kritikánk ellenére nem nélkülöz némi fantáziát és eredetiséget - a szerk.)


triviális csoportok

- Akik buli után nem mezítláb, hanem cipőben mennek haza.
- Akik szerint a magyarok általában nem eszkimók, de az kurva élet, hogy a  2/3-uk nem az!
- Akik szerint a Balaton igenis létezik!
- Akik kiskorukban nem tették a könyvet a párnájuk alá, mert akkor se voltak ostobák és most sem azok.
- Akik nem hisznek a napfényugrató miniemberben, mert  még mindig kurvára nem ostobák.
- Akik nevetnek, és abba tudják hagyni.
- Amikor megnyomom a folyékony szappant, NEM kiáltok fel, hogy oohh, jeeejejejeejeeeejeejejeeee!
- Nincs vizslám.
- Ha tele vagyok, nem eszem többet.
- Évén ivis tuvudovok, deve evezévért mévég kuvurvávárava nevem csivináválovok evegy kivibavaszovott csovopovortovot favaszbuvukovon!

update várható...

2010. április 20., kedd

kalauzok, stílusok

a magyar intercity szerelvényeken nem automata jelenti be a soron következő állomásokat és egyéb elengedhetetlenül fontos információkat, hanem - hogy érezzük a törődést - a kalauz maga olvassa be az előre megírt máv-os szabványszöveget. sok a kaluz, éppen ezért adja magát, hogy több féle "beolvasási iskoláról" beszélhetünk.

1. a vonatra száműzött rádió 1-es műsorvezető
nem szimplán profin olvassa be, de játszik a szöveggel, varázsol a hangsúllyal, néha egészen a ripacsság határait feszegeti. miután az előtérből az üléssorok közé lép, arcán büszke mosoly bujkál, tudja, nagyot alkotott. a jegyeket nem mint kalauz írja alá, helyette kegyesen rója az autogrammokat és a csinos egyetemista lányokra széles mosolyokat villant.

2. a közszolgálatis elit kalauz
hallani, hogy érti, amit felolvas, azonban végig sallangmentes marad. hozza a szintet, de a rádió 1-essel ellentétben nem enged meg magának semmi extrát, sőt, szinte derogálna neki. hangjából érezni, hogy ő hivatása szerint kalauz, erre tette fel életét, ez az, amit az unalomig tud, mégis élvezi. szerencsésnek érzi magát, hogy megtalálta a munkát, amiben kiteljesedhet. nem a beolvasásba akarja belevinni az egyéniségét, inkább a vonatindításokba, a jegylyukasztásba, -aláírásba, sípolásba. ő nem holmi nagypofájú riporter, azonban hibátlanul elvégzi ráosztott részfeladatát a mikrofonnál.

3. a kényes tapló
ő is érti ugyan, amit beolvas, nem hülye, de már rohadtul unja. már akkor hőbörgött, amikor bevezették a rendszert. ellenérzéseit nem adhatta felettesei tudtára, ezért nem maradt más: inkább az utasokkal érezteti, hogy "tele a fasz".

4. az általános iskolás
az első szótól kezdve egyértelmű, hogy egy mukkot nem ért abból, amit olvas. a hangsúlyok teljesen rossz helyen vannak, a pont helyett vesszőt olvas és szinte érezni az izzadságszagú megkönnyebbülést a borzalmas bejelentkezés végén. hangja alapján sokkal inkább érezzük magunkat egy általános iskola harmadik osztályában egy olvasás órán, amikor egy gyengébb képességű nebuló birkózik a sorokkal, de fejben már a szünetbeli fogócskát tervezi. az az ő igazi terepe, nem pedig a betűk, bekezdések és azok a fránya írásjelek.

a szerencsétlen utas pedig időről időre felébred az alsós módjára énekelve olvasó kalauzra, s legszívesebben kifejelné a 3 cm vastag üveget, hogy a sínek alatt szenderüljön örök nyugalomra.

2010. április 15., csütörtök

politikai poszt

a meg nem írt és nem publikált választásértékelő poszt helye.















*

megújultunk

a bambuszblog forradalmi újdonsággal lepte meg olvasóit. mint a bejegyzések alatt láthatják, megjelent a "hüvelykujj fel!" gombocska. a zavarba ejtően zseniális újítás isteni szikraként pattant ki főszerkesztőnk agyából, hogy aztán üstökösként ragyogja be a bambuszblog egét. számtalan álmatlan éjszaka és megalkuvást nem ismerő, alázatos, kemény munka árán sikerült kiötleni ezt a facebookos "like"-nál fényévekkel eredetibb megoldást.

amennyiben indokoltnak érzik, kérjük, használják egészséggel!

köszönettel:
bambuszblog szerkesztői team

2010. április 14., szerda

a "mi a fasz?!"-pillanat

vannak helyzetek, amikor az ember olyan idegállapotba kerül, hogy esélye sincs a probléma higgadt megoldására, sőt, igazából már semmi, a problémához kapcsolódó értelmeset nem tud mondani. a fokozódó helyzet csúcspontja, amikor a szenvedő alany nem bírja tovább és elüvölti magát: "mi a fasssz?!"

hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

példaszituáció #1.: napok óta esik az eső, és fedetlen nyakunkba most hullik húsz percen belül az ötödik 3 decis esőcsepp... mi a fassssz?! - nézünk föl vérben forgó szemmel a fára, amelynek valamelyik leveléről érkezett a támadás.

példaszituáció #2.: nagyon sietnénk valahova, de sietés közben szeretnénk zenét is hallgatni. zsebünkbe nyúlunk, ahol szokás szerint tengerészcsomókba kötözte magát a fülhallgatónk. bogozzuk-bogozzuk, de esélytelenek vagyunk az idővel folytatott küzdelemben... mi a fassssz?! - elégeljük meg a kilátástalan csatát és indulatból vágjuk zsebre drótköteget.

példaszituáció #3.: naplemente a duna-parton, valahol a szentendrei szigeten. épp elmélyednénk a látványban, amikor az első szunyog belezümmög a fülünkbe. elhessegetjük, és újra mélyeket lélegeznénk, de a következő percben már hat szúnyog támad, és hamarosan több száz. a tehetetlen düh megint elborítja agyunkat... mi a fassssz?! - üvöltjük sírós grimasszal az arcunkon, és közben csapkodunk a levegőben.