rettenetesen vártam már a nyarat. és jobb lett mint gondoltam. eddig csak budán mozogtam otthonosan. pesten mindig idegen voltam. de idén nyáron végre pestet is magamének érzem. sétálni és biciklizni a belvárosi éjszakában... amikor egy szál pólóban virrad rám a másnap. az aszfalt megállíthatatlanul okádja a tegnap melegét, a pincékből pedig meg-megcsap a dohos hűs.
jó lenne vidéken vagy külföldön nyaralni. mindig azt gondoltam, hogy a veszteseknek jut csak osztályrészül a budapesti "vakáció". de nem! a nagyvárosi nyarat megélni külön műfaj a nyaralásban. nyaralás haladóknak. nem az egzotikumról, nem a friss levegőbe sóhajtásokról, nem a sokadik réteg napolajról, nem a leégésről és a lángosokról szól. nem te változtatsz helyet, hanem hagyod, hogy megváltozzon a hely magad körül. hagyod, hogy megismerjétek egymást: a város és te. egyszerűen másképp és máskor használod a várost.
a várost, ami egy igazi csoda és egyszerűen nem lehet nem szeretni. zsörtölődünk ugyan, sopánkodunk a kátyúk és dugók miatt, vannak vesszőparipáink. minden párkapcsolatban vannak érthetetlen rigolyái a másiknak. vannak ellentétek és súrlódások, de ezek nélkül nem is lenne igazi a szeretet, ami így megmérettetik és mindig győz.
*
