"Téves"

Ha villamoson, buszon, metrón belehallgatunk egy telefonbeszélgetésbe, általában már egy-két szóból meg tudjuk állapítani, hogy az illető kb. kivel és miről beszél. Joggal feltételezhetjük hát, hogy ezzel a képességgel többi embertársunkat is megáldotta a Jóisten. Erre a képességre alapozva csempészhetünk egy kis színt szürke, szmogos, poros, izzadtságszagú, kutyagumis, csövesektől bűzlő, autó dudától hangos, városi hétköznapjainkba.

Ha nem érzünk magunkba elég virtuozitást, ahhoz, hogy saját szórakoztatásunkra a süket telefonnal folytassunk részletes és meghökkentő beszélgetést egy tömött járművön... Ha csupán meg akarjuk ízlelni a kamutelefonálás ízét, alkalmazzuk a legkockázatmentesebb és talán legemészthetőbb poént...

Képzelt szituáció #1

Ismerősünkkel utazunk a délutáni csúcsban a 4-6-os villamoson. (A Széll Kálmán(!) tértől tartunk az Oktogon felé.) Kb. a Mechwart ligetnél megcsörren telefonunk, így kénytelenek vagyunk elnézést kérni ismerősünktől és felvesszük készülékünket. Mielőtt megnyomjuk a zöld gombot, megállapítjuk, hogy édesanyánk lesz a vonal túlsó végén.

A beszélgetés három percben lezajlik olyan témákat érintve, mint a nagymama protézise, iskolai előmenetelünk, párkapcsolatunk mibenléte, családi ebéd időpontja, illetve a szomszéd hölgy kutyájának kölykezése. A mondatfoszlányok minden körülöttünk állót meggyőztek arról, hogy nagyon közeli hozzátartózóval folytattunk le egy teljesen hétköznapi beszélgetést. Kiváló dramaturgiai érzékkel megvárjuk, míg a Margit híd közepére kígyózik a kombínó, letesszük a telefont, ismerősünkre nézünk, aki rutinszerűen kérdi, ki volt az. Fapofával leadott ütős válaszunk: téves. Ezután pedig várjuk, hogy morózus-droid utastársaink arcán elomoljon az egész napi feszültség és rég várt, felszabadító hahotában törjenek ki. (Oké, erre az esély körülbelül annyi, mint hogy az imént említett Széll Kálmán teret két héten belül "Sztálin Apánk térre" kereszteljék.)

Képzelt szituáció #2

Középhaladóknak javasoljuk a következő poént. Képzeljük el az előző környezetben a beszélgetést (villamos, ismerős). A különbség, hogy most gyorsan kiderül, hogy egy olyan haverunkkal beszélünk, akivel szívesen csapkodjuk az élet seggét. Beszélgetésünk során röpködnek a szórakozóhelyek, dj-k, drogok, italok, a pesti szlengszótár mélyére lapozva válogatunk a kifejezésekből ("jól van niggerem, hozzál három zöldet, csapjál mellé néhány lasztit, kérdezd meg a Patikus Bandit, hogy maradt-e a multkori ekiből, aztán este ütközzünk riverside-on... most már én is szét akarom csapni magam... nem kicsit... na baszom anyád, csöcskampó!"). Elköszönés után haverunk bontja a vonalat. Ez azonban minket nem zavar meg abban, hogy zavartalanul folytassuk a diskurzust, mintha még elfelejtettünk volna valamit. "Figyelj te seggarcú barom, elfelejtettem mondani, hogy meccs után nálad hagytam múltkor a baseball ütőmet, azt hozzad már el, baszod.../hangunk ellágyul/ jól van Nagyi, én is téged, akkor este!" (Régi örökzöld, nehéz vele hibázni, egyedül a vonal bontós pillanatban kell észnél lenni!)

Meghökkentő mondatok


Ha lusták vagyunk felépíteni egy helyzetet egy csattanóra, dolgozhatunk egy-egy ütős mondattal is. 

"megveszem hetvemilliárdért"

"tűnjön balesetnek!"

"nem-nem, elnök úr, részemről a megtiszteltetés"

"akkor este a broadway és a 15. sarkán"

"bírtam, kár, hogy lelőtted"

"...a 75-ös trolin, mindjárt a Jászain vagyok" - miközben a 86-os buszon tartunk Új-Buda felé

"már nálam van, kb. 3 perc és robbantom..."

"igen, Nagy Úr, hamarosan a Théta 4-esen leszünk az alsóbbrendű fajjal"

Bicikli, Budapest: szeretem

Télen csak néhány beöltözött futár és a "zöldek" fagyoskodnak biciklin. Előbbieket sajnáljuk, utóbbiakra az "aki hülye..." bölcselet érvényes. Azonban ahogy kitavaszodik és melegszik az idő, tömegesen jelennek meg a biciklisták. A bambuszblog kategorizálásra érdemesnek találta a témát.

futár - klasszik

Elite expressz, Hajtás pajtás, Herce-hurca, egyre megy. A klasszik futárarc tetovált, rövidnadrágja alatt biciklis cicanadrág fedi szálkás vádliját, állán szakáll, amelynek tövéről egyenletes időközönként izzadságcseppek indulnak. A futár cigizik és sört vedel, de csak megszokásból és elsősorban azért, hogy a munkába igyekvőknek zebraátérésnyi időre rejtvényt adjanak fel: mégis hogy bír egész nap tekerni, ha ennyit bagózik?

tempó: 45 km/h
habitus, jellemzők: helyenként mindent leszarós, néha mindenen vízfelkapós, néha felvágós
életkor: 20-45

futár - megélhetési

Az első nap még lelkes. Úgy gondolja, hogy ha 8 évesen szeretett a kihalt utcában biciklizni, akkor futárnak lenni biztos nagy fun. A második naptól már minden megtett méter kínkeserves. Fáj a segg, fáj a comb, a vádlit pedig már nem is érzi. Pusztán a fizikai munkát látja benne. Fején gyermekkori sisakja, lábán háromnegyedes halásznadrág, zokni és szandál, arcán izzadság, de nem olyan styleban csorog, mint a klasszik futárokon, inkább csapzott, szánni való benyomást kelt.

tempó: nap elején: 29 km/h nap végén: 11 km/h
habitus, jellemzők: megalkuvó, középszerű, mégis tiszteletre méltó
életkor: 30-48


értelmiségi, idősödő anyuka

Hosszú, bő, lenge szoknya, hasonlóan nagy világos lenge inggel, amin nem látszik egyből a sportfolt. A sportra ugyanis büszkék vagyunk, de amikor elkerekezünk egy "1977-ben magyar-orosz szakon végzett anyaként hogyan kezeljük az információs társadalomban cseperedő gyermekünket, mennyire álljunk szarkasztikusan a magyar politikai helyzethez, illetve milyen bort igyunk esténként, amikor ÉS-t és Spirót olvasunk" konferenciára, a sportfoltot már nem szívesen vállaljuk.

tempó: 12 km/h
habitus, jellemzők: látszatra öntudatos, valójában retteg a forgalomtól
életkor: 45-60

bmx-es suhanc

Csődnadrág, 30 cm magas bringa. Emós bandázás a Gödörnél. Néha húz egyet a másfél literes műanyag palackban mixelt vébékából, majd bemutat egy rosszul kivitelezett trükköt, ami pont arra elég, hogy a haverok kiröhögjék, ő elessen, de imponáljon az emós, lyuggatott képű kislánynak, aki komoly harcokat vívott édesanyjával, hogy csak miatta bent maradhasson a városban és az utolsó metróval mehessen haza kültelekre.

tempó: 3-14 km/h
habitus, jellemzők: hormonmeghajtású, jovális pöcs
életkor: 12-18

fixis jócsaj

Ujjatlan felső (nem top!), simulós farmerszerű anyagból készített nadrág, topán vagy egyszerű vászoncipő. A Jelenben és a Szimplában megtanulta a pózer ismerősöktől, hogy a fixi a menő. Sokat bajlódott és vagy százszor elesett, mire megtanulta használni, de egy pillanatra sem ingott meg, mert mindvégig tudta, hogy a fixis jócsajok kasztjába tartozni zsírcsászárság. Most már csillagtetkó is van a könyökén, tarkóját pedig olyan jel díszíti, ami annyira egyedi, hogy még ő sem ismeri. Ezért és azért, mert sokan megnézik őt és bringáját is, amikor átgurul a Gödör menő oldalán (nem az Erzsébet tér felőli, lelakott bmx-es oldal, hanem a másik) a fixis jócsajokra jellemző felsőbbrenűdség tudat csillog a szemében.

tempó: 23 km/h
habitus, jellemzők: magabiztosság, esetenként vakmerőség, azonban az első rázósabb helyzetnél remegős-sírós hiszti
életkor: 18-27

pózer fixis

Az a srác, aki a Jelenben megtetszett a fixis jócsajnak és kiokította, hogy mi fán terem a fixis életérzés. Tulajdonképpen annyira nem is szeret bringzáni, de mivel jött a fixi hype és ő már csak olyan hype-os srác, ezért tudta, hogy nincs mit tenni: hát fixisnek állt. Egy pillanatig sem kérdés, hogy a háta Bagaboo táska alatt izzad. Arca borostás, esetleg szemüveges is. Haja épp úgy rendezetlen, ahogy a fixis jócsajoknak tetszik. Elsősorban romkocsmákba, egyetemre és színházba jár biciklivel.

tempó (amikor látják-amikor nem látják): 42-14 km/h
habitus, jellemzők: elkényeztetett alternatív, de nem kispálosan, értelmiségi, világjáró
életkor: 20-27

"paraszt kergető - the new generation"-s jócsaj 


Sokkal lengébben öltözik, mint a fixis jócsajok, de annyira nem veszi hippire, mint az idősödő értelmiségi anyukák. A fényviszonyoktól függően vagy kiengedett hajkoronája tetején vagy szeme előtt viseli enyhén szögletes napszemüvegét. A magas, puha ülés és a kényelmes kormány sajátos elmeállapotba juttatja, mintegy kívül helyezkedik a város forgatagán. Amint elindul a biciklivel, egy francia művészfilm főhősnőjének képzeli magát. Ezt az sem zavarja meg, ha egy kasznin szikrázó melós Ladából versengve licitálnak egymásra a vörkerek: ki milyen módon elégítené ki a hölggyel szexuális vágyait. A fixis jócsaj tudatosságával ellentétben ő csak érzi magáról, hogy jó csaj, de ebbe nem fektetett nagy energiákat és nem a becsvágy hajtja.

tempó: 17 km/h
habitus, jellemzők: elvarázsolt, néhány centivel a föld fölött bicózik, következetlen
életkor: 22-33


a déhás


Fullface bukó, térdvédő, könyökvédő, kesztyű, aztán irány a fogas. A haverokkal befoglalja a vagon nagy placcát, és nyugodtan várja, hogy felérjenek a "gerincre". A legjobb, ha kicsit az esős az idő, így igazán gladiátornak érezheti magát. "Hátha ma szerzek végre egy olyan sebhelyet, amilyen a Janinak van..." Rááll az erdei ösvényre és indulhat az őrület. Félmillió forinton dörög le a lejtőn, miközben az agyát és az ereit elönti az adrenalin. Minden gallyreccsenés, minden felbukkanó szikla, minden utolsó pillanatban beadott manőver tovább pumpálja az élvezetet. De fájdalom, mégiscsak a hangyafasznyi budai dombokról van szó: az orgazmus előtt lassul a lejtő, fogy a lendület, és hősünk máris a Budagyöngye mellett találja magát, ahogy néhány harcostársával kényelmesen csorog a bicikliúton. Azonban a városi halandók nem tudják, mi történt "a hegyen", így köztük még mindig meg van az illúzió: "mi vagyunk Buda két keréken száguldó harcosai".

a profi

Számra a város csak utazóvendég. Az izzadság jóbarát, a biciklis dressz bőr. Nem lát mást, csak az utat. Agyában számok, részidők, a tökéletes mozdulatok ismétlődnek. Fejben már a versenyen robotol. Körülötte a peloton - még 200 ugyanolyan biciklis teker, rádión utasításokat kap a csapatfőnöktől. Zsebeiben sűrített
szénhidrát, vázán kulcsatartó, benne bonyolult összetételű limonádénak tűnő folyadék, amit ha átlag ember iszik meg, egy álló hétig sprintel és utána mielőtt megállhatna, végelgyengülésben meghal, de ő úgy issza, mint a vizet. Nem a divat, nem a pózolás, nem az ellenkező nem motiválja, csak a dicsőség. Állandó ellensége az a 3000 km, amit ki tűzött maga elé: "ha teljesítem, csúcsformába kerülök".

tempó: 50 km/h (túlzás)
habitus: sportoló, profi, semmi más
életkor: 23-34

(Akik kimaradtak: dh-sok, és sokan mások.)

Like-előrejelző szolgálat

Elsősorban kevésbé Facebook-pro és kevésbé jófej olvasóink figyelmébe ajánljuk a like-előrejelzőnket. Az "alkalmazás" lényege, hogy a Bambuszblog szerkeszőtsége segítőkezet nyújt, hogy kevésbé Facebook-pro és kevésbé jófej olvasóink is garmadával gyűjthessék az életelixírt jelentő like-okat és notificationöket.

Még a témajavaslatok és példaposztok előtt le kell szögeznünk néhány alapvető (és végtelenül jól hangzó) igazságot.

Manipuláció

Nem azért lesz valaki jó Facebookos, mert jófej, hanem azért, mert elhiteti a közösséggel, hogy jófej és erre a mértékletesség jegyében időről időre emlékezteti a közösséget.

Makroidőzítés

Fontos, hogy minden Facebook-rezdülésünkkor átgondoljuk a világ aktuális állását. Napjainkban nem feltétlenül like-barát megoldás megosztani az üzenőfalon, hogy "tegnap lecsaptam 5 cunamit, én csak másnapos vagyok, de asszem a japánok rosszabbul bírják XD lol :D ;D". Ha máskülönben vállalhatónak tartjuk a posztot, elmentjük és a boldog békeidőkben osztjuk meg, amikor mindenki felhőtlenül tud mulatni rajta.

Mikroidőzítés

Ha megvan az ihlet, de nem a megfelelő a napszak, ki kell várnunk! Hajnali 4-kor ne vessük üzenőfalra életünk posztját, ekkorra ugyanis csak néhány álmatlanságban szenvedő szerencsétlen freak ismerős tanyázik a monitorok előtt, illetve a merevrészegek, akiknek minden mindegy. A hajnali posztok különösen veszélyeztetettek, hiszen a reggeli "miért kell suciba menni, gecc?!" típusú poszttobzódás könnyen és gyorsan maga alá gyűrheti művünket és máris keresztet vethetünk arra a csodára, amitől néhány órája még like-rekordot vártunk.

Témajavaslatok

A makroidőzítés tételét szem előtt tartva a Bambuszblog (séf) mai ajánlata: biciklis posztok, tavaszi posztok, virágos posztok, madárcsicsergős posztok (utóbbi kettőnél gejl veszély!), rövidszoknyás posztok (sablon veszély), első kiülős posztok, kirándulós posztok.

Példaposztok

A) na kinek hozott biciklit a postás bácsi? :) - ezt a példaposztot egy ismerőstől loptam. Klasszikus jó makro- és mikroidőzítésű poszt kb. 20-22 like-ért. A smiley-ért kár, de belefér.

B) fagyis lett az iPhone-om facebookozás közben, ami csak azt jelentheti, hogy itt a tavasz! - kiváló poszt egy tavaszi délután a Gödörből, amikor unatkozunk és notification szemlével akarjuk elütni az időt. Minimum 8 like-ért.

C) még csak április van, de kirándulás közben máris leégtem, szeretlek tavasz! - kicsit populista a végén a szeretlek tavasz, de több like-ot hoz, mint amennyit veszít vele az ember. Stabil 15 like-ért.

Napszava

szintetikus orosz rulett

Napszava

VIP-lángos
(by ismerős)

Alteregó rovat

Tegnap délután régi szociológiatörténet tanáromat láttam.

Pászka tanár úr utcai osszián tarháló harcosnak öltözve csüggedten ült egy padon. Már nem láttam rajta azt a megingathatatlan imádatot a fegyelem és a tradíciók iránt. A rajnongást saját tanulmányaiért. A megvetést a diákság felé. És akárhogy kerestem, nem találtam arcán a ráncot, amely akkor mélyülhetett ároknyira, amikor bevezették a bolognai rendszert. De belül tudtam jól, ő az!

Kétségkívül kemény hivatás a Madách téri autókat  kézzel lábbal a megfelelő parkoló helyek felé navigálni (s utána busás honorárium reményében várni a kiszállást a végsőkig halogató utasokat). Azonban ez a hivatás szemmel láthatóan kiölte Pászka tanár úrból a tüzet. Azt a tüzet, amelyet az szociológus hallgatók féltek, a szociológia tanszéken dolgozók pedig azért tápláltak, hogy legyen min vígadni a BTK mégoly deprimáló neonfényében.

Két besült poén története

Állok a Corvin tető kijáratánál egy lánnyal. A karszalagot levágó biztonsági őrök előtt udvariassági vitát folytatunk arról, hogy kikísérjem-e a buszhoz. (Igazából sokkal szívesebben maradnék, de tudom, ezt a meccset lovagként kell lejátszani.)

1. besült poén

Biztonsági őr #1: karszalagodat mutassad légyszíves... ezt le kell vágnunk, ezzel már nem jöhetsz vissza.

Lány nekem: de akkor maradj itt nyugodtan!

Én gondolatban: ok, szia!

Én: dehogyis... mondtad, hogy félsz, kikísérlek.

Lány: nem kell, tényleg!

/Elbizonytalanodok, annyira maradnék!/

3 másodperccel később

/Még mindig bizonytalan vagyok, a biztonsági őrökhöz fordulok/

Én: szerintetek mi legyen?


Biztonsági őr #2: azt nem tudom, de döntsd el, mer' ezzel a karszalaggal már nem jössz vissza!
Én gondolatban: kösz, tök jó, hogy megvolt a poén és ennyire egy húron pendülünk!

/A lány nem nevet, a biztonsági őrök nem nevetnek, én pedig egyedül nem merek nevetni./


2. besült poén


/Még mindig ugyanaz a szitu./

Lány: de tényleg nem kell kikísérned!

Én: dehogynem!

Lány: de nyugodtan maradj itt a barátaiddal! - A fönt bulizó ismerőseimre célzott.

Én: mármint úgy érted, hogy velük? - Értetlenkedve, kicsit idegenkedve bökök fejemmel a két biztonsági őr felé.

/A lány nem érti, a biztonsági őrök talán érzik, hogy ez a poén kicsit a kárukra ment, én pedig a növekvő feszültséget érzékelve, inkább elhúzom a csíkot./