Tavaszi közhely-poszt

Tegnap a tél még búcsúzóul elvert egy kis hódarás esővel a Normafán. Készségesen asszisztálva ezzel a kedélyállapotomhoz. A mélypont legméltóbb koronája ugyanis mindig egy hatásvadász séta az esőben. (A Backstreet Boys munkássága után ezzel már nem is érdemes vitatkozni.)

Viszont az, hogy a ma esti cigit pulóverben és vacogós rángatózás nélkül, nyugodtan tudtam elszívni a gangon, a "városi-csillagászati" tavasz hivatalos beköszöntét jelenti.

Dicsértessék!

Úgymond

Elsősorban a valóságshow-celebekre és sportolókra jellemző, hogy nyilatkozataikban előszeretettel használják az "úgymond" és az "idézőjelbe'" töltelékszavakat. A bambuszblog elmélete szerint ez szegényes és bizonytalan szókincsüknek köszönhető: nem tudják, hogy jól használnak-e egy-egy kifejezést és ezért a biztonság kedvéért a tőmondatok végére tűzik a fentiek valamelyikét. Példák kommentekkel...

"Most Veronikával összeköltöztünk... úgymond" - A mondat első felét ("Most Veronikával") még minden komolyabb megingás nélkül el tudta mondani, az összeköltöztünknél viszont elbizonytalanodott, hogy most ez a szó következik-e, mert már elfelejtette a mondat első felét. Ezért biztos, ami biztos a végére még odaragasztott egy jó öreg úgymondot.

"A csapat úgy érzem-hálistennek most már... idézőjelbe' nagyon jól összeért az alapozás során..." - Több edzőjétől hallotta már az "összeért" kifejezést, de még nem tudja biztosan, hogy és mikor érdemes használni. Megnyugtatta egy jó, közbeiktatott idézőjelbe'.

"Az új albumomban Majka nagyon sokat segített... Mindig számíthattam rá... úgymond" - Nem érezte biztosnak, hogy a második mondat az első kiegészítése: ugyan azt jelenti-e, tovább árnyalja-e az első tőmondatot, ezért hát az "úgymond".

"A labdát hálisten' sikerült jól átvenni. Akkor megláttam a Tibit, ahogy úgymond rohan a kapu felé... Úgy érzem  jól passzoltam, ő pedig kilőtte a balfelsőt... idézőjelbe'." - A sok "úgy érezem" és "hálistennek" közé beékelődő szavak már kicsit idegenek számára, ezért jobbnak látta úgymonddal és idézőjelbevel szelídíteni.

"Kiskunjászhadházföldpatakon haknizás közben találkoztam egy fogyatékos kislánnyal... teljesen meghatódtam... idézőjelbe'" - Az előző példákból tudjuk, hogy a töltelék szavak használatát ártatlan jó szándék vezeti, azonban itt egy kiváló példa, amikor rosszul sül el. Mivel celebünk nem biztos benne, hogy mit jelent "meghatódni", reflexből utánacsap egy idézőjelbét, azonban így megváltozik a jelentés. Egy olyan prémium értelmiséginek, mint a bambuszblog főszerkesztője, ez már úgy csapódik le, hogy a celeb lement vidékre, és hülyére röhögte magát a "parasztfalvi fogyin". Ilyen esetekre ajánljuk a celebeknek, hogy használjanak inkább úgymondot, mert az nem változtatja ellentettjére mondandójuk jelentését.

"A dopping vizsgálat jól sikerült... idézőjelbe'" - Újabb szarvashiba. Ez is egy olyan mondat, amikor az úgymonddal jobban jött volna ki a buliból, így ugyanis a jelentés erre változott: "Gyúró Joci bá megint kikeverte meccs előtt a >>győzni-fogunk-turmixot<<, de sajna most résen volt WADA".

"Fecó nagyon keményen meg***ta Annamarit... idézőjelbe'" - Az utolsó példaidézetet nem magyarázzuk meg. Várjuk olvasóink magyarázatait, hogy vajon mit is akart ezzel mondani az idézet gazdája?

A bambuszblog nem ítélkezik a celebek és sportolók fölött, hiszen főszerkesztőnk is rendszeresen választja a kikapcsolódás általuk nyújtott módjait. A poszt üzenete, hogy két mentőövüket (úgymond és idézőjelbe') igyekezzenek megfontoltan használni... idézőjelbe'.

Az idézeteket a fantázia szülte, és kissé elnagyoltak, rosszindulatúak. Egyetlen céljuk a gyors és hatékony szemléltetés.

Termékismertető

Most nem szentelek külön bejegyzést annak, hogy a konditermi állatok mennyire lesajnálva vesznek tudomást testi adottságaimról. És nem hibáztatom őket hosszasan azért sem, mert képtelenek emberszámba venni csak azért, mert velük ellentétben nem fér el rajtam a Feszti-körkép, amit ők eddig még csak azért nem varrattak magukra, mert nem hallottak róla.

*

Épp az öltözőbe iszkoltam, hogy el ne tapossanak a terembe ólálkodó monstrumok, de sajnos ott is tanyázott néhány. Az egyik egy középkorú szőrös állat volt, a másik egy fiatal szőrtelen állat, aki pár perccel korábban még szűken nyomigált a 100-ba, és közben pajkosan kuncogott az öltözőből kiszűrődő állatságokon. Szóval a szőrös faggatta a szőrtelent. Először azt hittem, hogy gyúrós szurikról és teljesítménynövelőkről folyik a diskurzus.

- ...de mégis, miket próbáltál már ki? - Kérdezte a szőrös.
- Amit el tudsz képzelni... Jó, szúrni nem szúrtam magam - mondta büszkén a szőrtelen. Nem tudtam eldönteni, hogy arra büszke, hogy még nem szúrta magát, vagy arra, hogy mindent próbált, amit a szőrös csak el tud képzelni.
- Speed volt?
- Persze.
- Az milyen?
- Hát figyelj, attól így felpörögsz, jó bulizni, de vannak csávók, akik teljesen befeszülnek tőle. Mondjuk zsírégetéshez jó.
- És a bogyó?
- Az is megvolt. Attól ilyen szeretet-flashed lesz...
- Mi az, hogy szeretet-flash? - Horkant fel Szőrös.
- Hát, hogy így mindenkit szeretsz, meg ölelgetsz... Meg ilyen más nézőszögből látod a világot.
- Na és az elesdé?
- Na az már keményebb - melegedett bele Szőrtelen.
- Az a bélyeg, ugye? Mit kell azzal... vagy hogy?
- Hát szűk körben, baráti társasággal szabad csak, és csinálni kell valamit... Mondjuk szalonnát sütni vagy építeni valamit. (De mégis mit?!) Meg attól is másabb nézőszögből látod a világot...
- De hogy? - Kapott mohón a szón Szőrös. A tudásszomj, az erőszakos jellem és a mindent elsöprő fizikai erő veszélyes kombó. Ezt Szőrtelen is tudta, így legjobb tudása szerint kielégítette Szőrös tudásszomját.
- Hát, hogy mondjuk te most ott ülsz a padon, de nem téged látlak, hanem inkább a repedést a falon, meg a csajt a poszteren (a sutyi konditermek elmaradhatatlan meztelen nős poszterei, ugye) és így kajak másképp látom a dolgokat.
- És a fű?
- Attól így röhögök meg éhes leszek.
- És az alkohol? Az a legkevésbé káros, ugye? - Reménykedett Szőrös.
- Az a legkárosabb... Jó, van drog, ami károsabb, de a legtöbbnél károsabb az alkohol.

Szőrtelen Szőröst kétségek közt hánykolódva hagyta ott és lelépett. Szőrös pedig még hosszan puffogott egy harmadik állatnak: "ne mondja már nekem, hogy napi hat sör ártalmas!"

Kezeld helyén!

A mindennapi kommunikáció során számtalanszor érzem, hogy terhet ró rám beszélgető partnerem, mikor dramaturgiailag úgy építi fel mondandóját, hogy a végén kényszeresen meg kell lepődnöm. Ugyanez érvényes a tippeltetésre: a klasszikus "talád ki..." kezdetű felszólításokra. Ilyenkor úgy kell tippelnünk, hogy meg sem szabad közelítenünk a valós választ, hiszen beszélgetőpartnerünk akkor érzi jól magát, ha válasza a tippünk után is "beüt".

Most lássunk néhány példaszituációt és reakciót, amivel csírájában elfojthatjuk a másikban ezen szándékokat és leszoktathatjuk kellemetlen szokásáról.

Kényszerített tippelés

Találd ki mennyiért vettem használtan iPhone-t! Na gyerünk... Úgy sem fogod kitalálni! Szerinted mennyit fizettem? Gyerünk! - kérdezi ismerősünk extázisban.

/Ezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy "gyerünk mondj valami jó magas számot, mondjál mondjuk 80 ezret, vagy legalább 70-t, hogy utána jól pofán röhöghesselek, mert engem nem olyan fából faragtak, hogy ennyit kiaadjak egy iPhone-ért (amire mindennél nagyobb szükségem volt)" Nem is gondolja, mekkora terhet kell ilyenkor cipelnünk, hogy eleget tegyünk vágyának. Borzalom!/

Reakciónk: Húú, nem tudom... 12 000?! Ja, nem várj, az túl sok... mondjuk 8 rongy? /Fontos, hogy fenntartsuk a lelkesség látszatát, mintha mi is éveznénk a játékot, csak ösztönösen rosszak lennénk benne. Csak így érhetjük el az áhított hatást./

A mérhetetlenül csalódott válasz: Háááát 39 volt... de azért így is rohadt olcsóóóó! - reméljük egy életre megtanulta, hogy velünk nem szabad tippeltetni, ha sikerélményre és elismerésre vár!


Kényszerített meglepődés

Ismerősünk párkapcsolatáról beszél: "érted és akkor azt mondja nekem, hogy nekem kellett volna kidobnom a szemetet... érteeed?! Nekem! Hogy mondhatja ezt?!"

Reakciónk: Nem mondod (idáig rendben is volnánk, semmi különös, de most aztán megtanulja, hol lakik az Atyaúristen)... Hát mindjárt bokán szarom magam híggal meg aztán keménnyel is, de nem ám akárhogyan... Még hogy neked kellett volna levinned a szeme... Úgy fogom bokán fosni magam, hogy az achilleszemről szakad le a bőr! Mit képzel ez?! /A hatást fokozhatjuk esetleg egy pohár vagy akár egy faszék ripityára törésével is. És ha igazán biztosra akarunk menni, színlelt tehetetlen dühünkben még le is keverhetünk magunknak egy emberes frászt. Ezek után garantáltan nem minket fog megtalálni csip-csup ügyeivel./

Kőtözködés

A bambuszblog szerkesztősége  - kis ferdítéssel élve full kamu - költözködik. Ki gondolná, hogy mit hoz ki az emberből egy kis cipekedés, rakodás, pakolászás, fúrás, kötözés és jobb híján néhány pohár, tányér eltörése fentebbiek ürügyén.

Történt tehát, hogy fúró került főszerkesztőnk finom ujjai közé, amitől kibújt belőle a lappangó vörker.

Még mielőtt az első követ dobná ránk az építőipari tisztes munkástársadalom és a határon átcsempészett feketemunkások moszkva Széll Kálmán - dicsértessék a Tarlós Viktor - téri szakszervezete, a bambuszblog testületileg kijelenti, hogy mélységesen tiszteltei a becsületes fizikai munkások népes táborát!

Tehát a fúró és a klaviatúrához idomult, finom ujjak, amelyek huszonöt év után még mindig vízhólyag-szüzek voltak. Főszerkesztőnk a fúró ravaszának megnyomása és a masina felvisítása nyomán átalakult és kezdetét vette a költözködés. Az üdítő identitásváltás nem esett nehezére a többi publicistának se, sőt kissé bele is szerelmesedtek szerepükbe.

"...tudod mindig úgy szoktam, hogy kicsit ráfektetem a fejet, de csak, hogy pont addig, amég szemmel tartom a menetjét, mert ha oldalról kapná el, akkor gyönne vele a tipni is, annak meg lenne olyan hangja, mintha a régi V78RC-vel döngölnéd a durvabetont mélygarázsban..." - kezdte főszerkesztőnk, miután életében először gépesített módon hatástalanított egy csavart.

"...te szóljál már a csavaros Lalának, hogy az építésvezető Jocóéktól kérje el glettet, mer' ma a glettes Jana Nyíregy're ment a sittes konténerér'..." - folytatta. Továbbra is egy picsányi 75 m2-s irodáról és néhány csavarról és deszkáról volt szó csupán, de a szerep, az szerep!

Innentől kezdve tehát mindenki aktuális tevékenységének megfelelő előtaggal kapta a Jocó, Lala, Isti, Pityu, Jani, Janesz, Jana, Karesz, Tibi, Bandu neveket. A szerkesztőség női tagjait pedig minden alkalommal megfüttyögtük (félre ne értsd: fütyültünk, ha megláttuk őket) és szép szóval bókoltunk nekik, olyanokkal, amik a nyomdafestéket és karakterpixeleket hírből sem ismerik.

A rendhagyó munka közben született nevek mintájára bármelyik építkezésen lehetne osztogatni a nyakbalógó passzokat. Ajánlat:

- dobozolós Lala
- sittes Pityú
- építésvezető Janesz bá
- üveges Tibi
- toi toi-os Béca (nem elírás a Béc_a_)
- csavaros Lala
- patikus Bandi
- villanyos Isti
- gázos Laca
- vizes Jani
- biztonságis Lala
- biztonságis Lala spanja sötétített mercis Gézu
- építésvezető Janesz bá fia a Petya
- cementes Tibusz
- vödrös Jóska
- festékes Lala
- építésvezető Janesz bá fia a Petyának a haverja Dezső
- glettes Riska
- vasas Toca
- konnektoros Bandi
- szippantós Lala
- glettes Riska tesója a újvidéki szöges Karesz

Mókuskerékből

Valószínűleg mindig így jön: alattomosan és észrevétlenül. Az ember először úgy érzi, összement, aztán kicsit megszőrösödik, megnőnek a metszőfogai, hegyesek lesznek a fülei, ijedten kapkodja a fejét, míg végül köré nő egy óriási kerék, amiben nap, mint nap lélekszakadva rohan, hogy a nap végét ugyanott fejezze be, ahol elkezdte.

Sötétben indul és sötétben is ér véget. A kelés és a fekvés között nincs változás, a napok nem hoznak újat. Lassítani nincs esély, kiugrani veszélyes, a vészféket meghúzni tilos. 

A délbe hajló ébredések, áthenyélt délutánok, másnaptalan tivornyák mind a múlt ködébe vesznek. A teendők tornyosulnak, kavarognak és néha összeállnak, hogy megformálják a szavakat: nesze neked önállóság, nesze neked felnőtté válás, nesze neked felelőség. Kellett? Viseld!

Csak nézek ki a nagy pörgő kerékből szédülten. Keresem a barátaimat, akik fel-feltűnnek elmosódva a kinti világban, de ők nem látnak engem, nem hallják a hangom és nem tudhatják, hogy szomorúan vágyakozom és hitehagyottan kántálom magamnak: lesz még egyszer felhőtlen nyarunk!

Találkozás egy kisfiúval

Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában a fiatalember felelősségre vonja felnőttkori önmagát, amiért nem teljesítette álmait, nem olyan lett az élete, amilyet ő megálmodott.

Fontos azonban, hogy tudjunk örülni a dolgoknak, amikre kiskorunkban vágytunk és valóban el is értük, meg is valósítottuk. Ha gyermekkori önmagunk látná, hogy birtokában vagyunk a hőn áhított tárgyaknak és oly sok mindent megvalósítottunk, csodálattól csillogó szemmel nézne fel ránk. A bambuszblog főszerkesztője most számot vet: mire vágyott gyermekkorában, amiért akkoriban a félkarját és akkori teljes vagyonát (csaknem 500 Ft) kész lett volna feláldozni, és mi az, amit ezek közül már elért. Az elért álmok listája a teljesség igénye nélkül:

- igazán nagy, 10+ kulcsos kulcscsomó
- szülői engedély ahhoz, hogy ne csak az utcában, a járdán biciklizzek
- borosta
- addig maradhatok fent, amíg szeretnék
- saját számítógép
- első berúgás
- ha a szüleim is jelen vannak, már nem őket kérdezik rólam
- lelkiismeretfurdalás nélküli kattintás a "felnőtt tartalmakra"
- saját mobil
- nincs suli
- magáznak a felnőttek
- 40+-os lábméret
- 115+ centis testmagasság
- már nem mondják: "a betyárját, de megnőttél a nyáron... hányadikas is vagy?"
- emberszámba vesznek a bátyám barátai
- leszoktam a bácsik "csókolom"-ozásáról
- már nem hányok a cigitől
- vannak korombeli(!) ismerőseim, akiknek van jogsijuk és ülhetek az anyósülésen
- már nem sírok, ha rosszul cserélek kosaras kártyát
- a matrica albumomban már nem a parafás cuccok tetszenek, hanem a hologramosok
- káromkodhatok...

...és most lehajolok, hogy kiskori önmagam elérje a vállam, amit előbb átölel, majd megvereget, utána pedig csillogó szemének tekintetét enyémbe fúrja és annyit mond: köszönöm!