Amiket ne! - Párkapcsolati különszám

Tegyük fel, hogy nagyjából két hete ismerkedtünk meg aktuális "potenciális kiscicánkkal", már volt csók, esetleg egy szende pásztorórán is túl vagyunk. Úgy érezzük - teljesen tévesen -, hogy eljött az ideje, hogy komolyabbra fordítsuk kapcsolatunkat és béresostorunkkal megcsapkodjuk a bimbózó szerelmünk törékeny fogatát húzó paripák tomporát.

Elhibázott jelzések szándékunk kifejezésére:

• Facebookon "in relationship"-re állítjuk párkapcsolati állapotunkat és meghívjuk potenciális kiscicánkat a kapcsolatba
• Amikor mondja, hogy a nyáron milyen családi nyaralást tervez a szüleivel, bőszen elkezdjük bújni a naptárunk, majd: "jaaaajjjj, cica, az nekem is jóóóó! Te hozol napolajat, én gyékényt" - rákacsintunk
• Megjelenünk egy plüssbe bugyolált létrával, amikre bilincsek és világító neoncsövek vannak szerelve és lelkesen megkérdezzük: "akkor kezdhetjük?" (a bambuszblog történetében jó eséllyel pályázik "A valaha volt legnagyobb WTF" címre -  a szerk.)
• Mikor megkérdezi, hogy kérünk-e a sütijéből, zokogásig meghatódunk és kimondjuk az "Sz-betűs szót"
• Alkarunkra tetováljuk teljes nevét, úgy, hogy vezetékneve elé  saját vezetéknevünket és egy "né"-t kanyaríttatunk. Pl.: Bambuszné Teljes Név. Vagy: Bambuszné Teljes Név & Bambusz 4ever!
• Ha nála vagyunk, megkérdezzük, hogy megnézhetünk-e valamit az interneten, majd látványosan megnyitva hagyunk egy vermonti nászútról szóló honlapot
• Májusban minden további nélkül arról beszélünk, hogy milyen jó lesz, amikor karácsony másnapján édes kettesben snowboardozunk majd egy francia hegyoldalban
• "Kedvesem: XY" - Ha véletlenül összefutunk egy ismerőssel az utcán, így mutatjuk be és utána indokolatlanul gyengéden és hosszan nézünk rá mosolyogva
• A harmadik "hétfordulóra" aránytalanul nagy ajándékot adunk: virág és torta mellé iPhone 4S-t/notebookot/Mini Morris-t
• Hosszan beszélünk neki lakásunk átalakításáról, aminek csak a végén derül ki, hogy leendő, közös gyermekünk gyerekszobáját igyekszünk ideálisan megtervezni, majd látva potenciális kiscicánk arcán a kétségbeesést, homlokunkra csapva kijavítjuk magunkat: "hááát perszeeee, tudhattam volna, hogy szeretnél egy nagyobb közös lakást, vagy egy kis házikót a város mellett... ne haragudj, cica!"

Ha elhibázott jelzéseink célba találtak, minden esetben kétségbeesést, erős zavart vagy egy gyorsan távolodó hátat láthatunk.

Képzelt párbeszéd a lottózóban

Belépek a lottózóba, kiemelem a tartóból életem első lottószelvényét. Teljes magabiztossággal, hasraütésszerűen beikszelek öt számot. Utána átszámolom, hogy tényleg öt-e. Felállok és odasétálok a pénztárhoz.

- Jó napot kívánok - mondom.
- Jó napot - válaszol a hölgy, majd elvégzi az ilyenkor szokásos teendőket - 225 forint lesz.
- Tessék. Viszontlátásra - mondom, és elindulnék, de még visszafordulok hozzá. - Nem tudja véletlenül, készpénzben is átvehetem majd a nyereményt?... - A választ meg sem várva folytatom. - És itt is átvehetem? Ha lehet, itt venném át, közel lakom, tudja. Bár így is elég melós lesz. - Felnevetek és kissé elábrándozva elnézek a feje fölött. - Hiába!... Ha megtenné, hogy beszól majd a központba, hogy húszezresekben hozzák... Tudja, úgy mégiscsak kevesebb, mintha, teszem azt ötezresekben vinném el. - Felnevetek megint. - Ki az a hülye, aki ötezresekben kéri?! Képzelje csak el! Na mindegy. Még annyit, hogy hétfőn jöhetek már érte vagy inkább kedd lenne alkalmas Önnek. Tényleg ezt még nem is kérdeztem: Ön fogja átadni? És Ön számolja le? Ez biztos sok pénz, ha gondolja be tudok jönni akár nyitás előtt, hogy elkezdjük számolni, sőt megkérhetem valamelyik barátomat is, hogy segítsen be nekünk. Tudja mit, megadom a számomat, aztán hívjon fel, ha már tud valamit és szerintem maradjunk a keddben, ha Önnek is megfelel. Na most már tényleg megyek. Ki szervezi meg a keddi "megnyertem a lottót" bulit, ha én nem, nem igaz? - Újabb hahota. - Kegyedet is várom, megsértene, ha visszautasítaná, elvégre csapatmunka volt. Viszontlátásra!

Lépcső népe

Talán még Jézus is kitérne a hitéből, ha látná, mi folyik a Szent István Bazilika lépcsőjén egy átlagos nyári estén. Smároló párok, részeg társaságok, tarháló csövesek, füstölgő csikkek és guruló sörös, boros üvegek, dobozok. De ne legyünk ennyire bigott nyárspolgárok: vegyük észre a városi ökológia szépségét!

Hiszen ha jobban megvizsgáljuk ezt az első ránézésre fertőnek tűnő dzsemborit, rádöbbenünk a csodára. Spontán gyónások, szabad ég alatt köttetett házasságok (legalábbis szándéknyilatkozatok), szent barátságok, bármiféle irigységet nélkülöző, őszinte adakozások tanúi lehetünk.

Itt egy alkohol mámoros csók, ott egy éjszakába böfögött "te vagy a legjobb haverom", amott pedig egy jó szívvel adott 45 forint csördül. A hitgyüli kivert lófasz bakfitty ahhoz képest, amit a legendás pesti éjszaka kisujj moccantás nélkül összehozott. Éjszakánként száz és száz fiatal tölti idejét önszántából Isten magyarországi helyőrségének falai alatt. És ez így is fog menni egészen addig, amíg Rogán Tóni az új frakcióvezetői bársonyszék eregette rózsaszín ködben lebeg, és észbe nem kap, hogy mi zajlik Budapest-szíve-drága-ötödik-kerületünk főterén. De addig is élvezzük!

Fixis suhancok, nyugat-európai pederaszták, Ötkertre melegítő piperkőcök és péntek este munkát leadó juppik osztják meg egymással a Bazilika lépcsőjét. Közben egy náci csöves tarhál, épp hogy nem a lendülő kezébe várja a csörrenő aprót. Neki is ott a helye, csördül is az apró a kézben, ami végül nem is lendül. Spicces, tünci lányok löknek meg boros üvegeket, amiket már csak a szent lélek (talán tényleg? hiszen karnyújtásnyira az oltár!) tartott egyensúlyban a lépcsőfok szélén, hogy aztán lassú nyugalommal csorogjon az Irsai fokról fokra beterítve a kövezetet a nyáreste ízével.

Hogyan fordulhatott ez elő?

A pesti éjszaka közönsége évről évre rejtélyes trendeknek kiszolgáltatva, plazmaszerűen lötykölődik a belvárosban. A Gödör túlcsordult, az éjszaka népe pedig rálöttyent a Bazilika lépcsőjére. Ülnek ott, beszélgetnek, veszekszenek, énekelnek, sikítoznak, röhögnek és nem tudhatják, nem is akarják tudni, hogy mennyire szerethető jelenségévé válnak a pesti éjszakának - a Bazilika lépcsőjének népe. Lehet, hogy jövőre már a Lánchíd hídfőjénél vagy a Városháza téren találják magukat vagy egy olyan helyen, amire ma még nem is gondolhat a bambuszblog, de most ott ülnek és szeretnek ott ülni. A pesti éjszaka pedig szereti, hogy ott ülnek.

Update: http://index.hu/video/2012/06/19/nincs_tobb_ejszakazas_a_bazilikanal/

Tavaszi közhely-poszt

Tegnap a tél még búcsúzóul elvert egy kis hódarás esővel a Normafán. Készségesen asszisztálva ezzel a kedélyállapotomhoz. A mélypont legméltóbb koronája ugyanis mindig egy hatásvadász séta az esőben. (A Backstreet Boys munkássága után ezzel már nem is érdemes vitatkozni.)

Viszont az, hogy a ma esti cigit pulóverben és vacogós rángatózás nélkül, nyugodtan tudtam elszívni a gangon, a "városi-csillagászati" tavasz hivatalos beköszöntét jelenti.

Dicsértessék!

Úgymond

Elsősorban a valóságshow-celebekre és sportolókra jellemző, hogy nyilatkozataikban előszeretettel használják az "úgymond" és az "idézőjelbe'" töltelékszavakat. A bambuszblog elmélete szerint ez szegényes és bizonytalan szókincsüknek köszönhető: nem tudják, hogy jól használnak-e egy-egy kifejezést és ezért a biztonság kedvéért a tőmondatok végére tűzik a fentiek valamelyikét. Példák kommentekkel...

"Most Veronikával összeköltöztünk... úgymond" - A mondat első felét ("Most Veronikával") még minden komolyabb megingás nélkül el tudta mondani, az összeköltöztünknél viszont elbizonytalanodott, hogy most ez a szó következik-e, mert már elfelejtette a mondat első felét. Ezért biztos, ami biztos a végére még odaragasztott egy jó öreg úgymondot.

"A csapat úgy érzem-hálistennek most már... idézőjelbe' nagyon jól összeért az alapozás során..." - Több edzőjétől hallotta már az "összeért" kifejezést, de még nem tudja biztosan, hogy és mikor érdemes használni. Megnyugtatta egy jó, közbeiktatott idézőjelbe'.

"Az új albumomban Majka nagyon sokat segített... Mindig számíthattam rá... úgymond" - Nem érezte biztosnak, hogy a második mondat az első kiegészítése: ugyan azt jelenti-e, tovább árnyalja-e az első tőmondatot, ezért hát az "úgymond".

"A labdát hálisten' sikerült jól átvenni. Akkor megláttam a Tibit, ahogy úgymond rohan a kapu felé... Úgy érzem  jól passzoltam, ő pedig kilőtte a balfelsőt... idézőjelbe'." - A sok "úgy érezem" és "hálistennek" közé beékelődő szavak már kicsit idegenek számára, ezért jobbnak látta úgymonddal és idézőjelbevel szelídíteni.

"Kiskunjászhadházföldpatakon haknizás közben találkoztam egy fogyatékos kislánnyal... teljesen meghatódtam... idézőjelbe'" - Az előző példákból tudjuk, hogy a töltelék szavak használatát ártatlan jó szándék vezeti, azonban itt egy kiváló példa, amikor rosszul sül el. Mivel celebünk nem biztos benne, hogy mit jelent "meghatódni", reflexből utánacsap egy idézőjelbét, azonban így megváltozik a jelentés. Egy olyan prémium értelmiséginek, mint a bambuszblog főszerkesztője, ez már úgy csapódik le, hogy a celeb lement vidékre, és hülyére röhögte magát a "parasztfalvi fogyin". Ilyen esetekre ajánljuk a celebeknek, hogy használjanak inkább úgymondot, mert az nem változtatja ellentettjére mondandójuk jelentését.

"A dopping vizsgálat jól sikerült... idézőjelbe'" - Újabb szarvashiba. Ez is egy olyan mondat, amikor az úgymonddal jobban jött volna ki a buliból, így ugyanis a jelentés erre változott: "Gyúró Joci bá megint kikeverte meccs előtt a >>győzni-fogunk-turmixot<<, de sajna most résen volt WADA".

"Fecó nagyon keményen meg***ta Annamarit... idézőjelbe'" - Az utolsó példaidézetet nem magyarázzuk meg. Várjuk olvasóink magyarázatait, hogy vajon mit is akart ezzel mondani az idézet gazdája?

A bambuszblog nem ítélkezik a celebek és sportolók fölött, hiszen főszerkesztőnk is rendszeresen választja a kikapcsolódás általuk nyújtott módjait. A poszt üzenete, hogy két mentőövüket (úgymond és idézőjelbe') igyekezzenek megfontoltan használni... idézőjelbe'.

Az idézeteket a fantázia szülte, és kissé elnagyoltak, rosszindulatúak. Egyetlen céljuk a gyors és hatékony szemléltetés.

Termékismertető

Most nem szentelek külön bejegyzést annak, hogy a konditermi állatok mennyire lesajnálva vesznek tudomást testi adottságaimról. És nem hibáztatom őket hosszasan azért sem, mert képtelenek emberszámba venni csak azért, mert velük ellentétben nem fér el rajtam a Feszti-körkép, amit ők eddig még csak azért nem varrattak magukra, mert nem hallottak róla.

*

Épp az öltözőbe iszkoltam, hogy el ne tapossanak a terembe ólálkodó monstrumok, de sajnos ott is tanyázott néhány. Az egyik egy középkorú szőrös állat volt, a másik egy fiatal szőrtelen állat, aki pár perccel korábban még szűken nyomigált a 100-ba, és közben pajkosan kuncogott az öltözőből kiszűrődő állatságokon. Szóval a szőrös faggatta a szőrtelent. Először azt hittem, hogy gyúrós szurikról és teljesítménynövelőkről folyik a diskurzus.

- ...de mégis, miket próbáltál már ki? - Kérdezte a szőrös.
- Amit el tudsz képzelni... Jó, szúrni nem szúrtam magam - mondta büszkén a szőrtelen. Nem tudtam eldönteni, hogy arra büszke, hogy még nem szúrta magát, vagy arra, hogy mindent próbált, amit a szőrös csak el tud képzelni.
- Speed volt?
- Persze.
- Az milyen?
- Hát figyelj, attól így felpörögsz, jó bulizni, de vannak csávók, akik teljesen befeszülnek tőle. Mondjuk zsírégetéshez jó.
- És a bogyó?
- Az is megvolt. Attól ilyen szeretet-flashed lesz...
- Mi az, hogy szeretet-flash? - Horkant fel Szőrös.
- Hát, hogy így mindenkit szeretsz, meg ölelgetsz... Meg ilyen más nézőszögből látod a világot.
- Na és az elesdé?
- Na az már keményebb - melegedett bele Szőrtelen.
- Az a bélyeg, ugye? Mit kell azzal... vagy hogy?
- Hát szűk körben, baráti társasággal szabad csak, és csinálni kell valamit... Mondjuk szalonnát sütni vagy építeni valamit. (De mégis mit?!) Meg attól is másabb nézőszögből látod a világot...
- De hogy? - Kapott mohón a szón Szőrös. A tudásszomj, az erőszakos jellem és a mindent elsöprő fizikai erő veszélyes kombó. Ezt Szőrtelen is tudta, így legjobb tudása szerint kielégítette Szőrös tudásszomját.
- Hát, hogy mondjuk te most ott ülsz a padon, de nem téged látlak, hanem inkább a repedést a falon, meg a csajt a poszteren (a sutyi konditermek elmaradhatatlan meztelen nős poszterei, ugye) és így kajak másképp látom a dolgokat.
- És a fű?
- Attól így röhögök meg éhes leszek.
- És az alkohol? Az a legkevésbé káros, ugye? - Reménykedett Szőrös.
- Az a legkárosabb... Jó, van drog, ami károsabb, de a legtöbbnél károsabb az alkohol.

Szőrtelen Szőröst kétségek közt hánykolódva hagyta ott és lelépett. Szőrös pedig még hosszan puffogott egy harmadik állatnak: "ne mondja már nekem, hogy napi hat sör ártalmas!"

Kezeld helyén!

A mindennapi kommunikáció során számtalanszor érzem, hogy terhet ró rám beszélgető partnerem, mikor dramaturgiailag úgy építi fel mondandóját, hogy a végén kényszeresen meg kell lepődnöm. Ugyanez érvényes a tippeltetésre: a klasszikus "talád ki..." kezdetű felszólításokra. Ilyenkor úgy kell tippelnünk, hogy meg sem szabad közelítenünk a valós választ, hiszen beszélgetőpartnerünk akkor érzi jól magát, ha válasza a tippünk után is "beüt".

Most lássunk néhány példaszituációt és reakciót, amivel csírájában elfojthatjuk a másikban ezen szándékokat és leszoktathatjuk kellemetlen szokásáról.

Kényszerített tippelés

Találd ki mennyiért vettem használtan iPhone-t! Na gyerünk... Úgy sem fogod kitalálni! Szerinted mennyit fizettem? Gyerünk! - kérdezi ismerősünk extázisban.

/Ezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy "gyerünk mondj valami jó magas számot, mondjál mondjuk 80 ezret, vagy legalább 70-t, hogy utána jól pofán röhöghesselek, mert engem nem olyan fából faragtak, hogy ennyit kiaadjak egy iPhone-ért (amire mindennél nagyobb szükségem volt)" Nem is gondolja, mekkora terhet kell ilyenkor cipelnünk, hogy eleget tegyünk vágyának. Borzalom!/

Reakciónk: Húú, nem tudom... 12 000?! Ja, nem várj, az túl sok... mondjuk 8 rongy? /Fontos, hogy fenntartsuk a lelkesség látszatát, mintha mi is éveznénk a játékot, csak ösztönösen rosszak lennénk benne. Csak így érhetjük el az áhított hatást./

A mérhetetlenül csalódott válasz: Háááát 39 volt... de azért így is rohadt olcsóóóó! - reméljük egy életre megtanulta, hogy velünk nem szabad tippeltetni, ha sikerélményre és elismerésre vár!


Kényszerített meglepődés

Ismerősünk párkapcsolatáról beszél: "érted és akkor azt mondja nekem, hogy nekem kellett volna kidobnom a szemetet... érteeed?! Nekem! Hogy mondhatja ezt?!"

Reakciónk: Nem mondod (idáig rendben is volnánk, semmi különös, de most aztán megtanulja, hol lakik az Atyaúristen)... Hát mindjárt bokán szarom magam híggal meg aztán keménnyel is, de nem ám akárhogyan... Még hogy neked kellett volna levinned a szeme... Úgy fogom bokán fosni magam, hogy az achilleszemről szakad le a bőr! Mit képzel ez?! /A hatást fokozhatjuk esetleg egy pohár vagy akár egy faszék ripityára törésével is. És ha igazán biztosra akarunk menni, színlelt tehetetlen dühünkben még le is keverhetünk magunknak egy emberes frászt. Ezek után garantáltan nem minket fog megtalálni csip-csup ügyeivel./