mit várhattunk a Debrecentől, amikor itthon is elpicsáztuk a Levszkit? az az érdekes helyzet állt elő, hogy nekünk tulajdonképpen a selejtező-sorozat végéig tartott érdemben a BL. a Fradi csoportköre óta addig tartott minden magyar csapatnak elvben és gyakorlatban egyaránt. most azonban külön kellett választani a kettőt.

a liverpooli meccsen még mutatkozott némi remény a jövőt illetően: "ha az anfielden csak 1-0-ra szopunk jó játékkal, akko' itthon elkapjuk a Fiót! hö!" aztán jött a lyoni droid sereg, ami tétmeccsen nem hibázik, a kötelezőt pedig mindig hozza (0-4). felmerült a kínos kérdés, vajon nem csak pont, hanem gól nélkül is zárjuk csoportot? a Fiorentina ellen Rudolf győzelmi tort ült az olaszok védelme fölött, azonban Mutuék még nagyobbat ültek (3-4). Firenzében ismétlés (2-5). itthon a gyengélkedő 'pool ellen 0-1.

tudtuk, de bizonyságot nyert, hogy dimenziók választják el a (mindenkori) magyar bajnokot Európától. amíg gondot jelent a ziccerek kihasználása (Coulibaly), amíg pontrúgások után képtelenek vagyunk felszabadítani, amíg nem bírjuk ki az első negyedórákat, amíg nem tudunk passzolni és rendre 30-35%-os labdabirtoklást tudunk csak produkálni, addig csupán a selejtező körig játszanak magyar csapatok olyan meccseket, amelyeken valóban érdekeltek.