vannak helyzetek, amikor az ember olyan idegállapotba kerül, hogy esélye sincs a probléma higgadt megoldására, sőt, igazából már semmi, a problémához kapcsolódó értelmeset nem tud mondani. a fokozódó helyzet csúcspontja, amikor a szenvedő alany nem bírja tovább és elüvölti magát: "mi a fasssz?!"
hogy néz ki mindez a gyakorlatban?
példaszituáció #1.: napok óta esik az eső, és fedetlen nyakunkba most hullik húsz percen belül az ötödik 3 decis esőcsepp... mi a fassssz?! - nézünk föl vérben forgó szemmel a fára, amelynek valamelyik leveléről érkezett a támadás.
példaszituáció #2.: nagyon sietnénk valahova, de sietés közben szeretnénk zenét is hallgatni. zsebünkbe nyúlunk, ahol szokás szerint tengerészcsomókba kötözte magát a fülhallgatónk. bogozzuk-bogozzuk, de esélytelenek vagyunk az idővel folytatott küzdelemben... mi a fassssz?! - elégeljük meg a kilátástalan csatát és indulatból vágjuk zsebre drótköteget.
példaszituáció #3.: naplemente a duna-parton, valahol a szentendrei szigeten. épp elmélyednénk a látványban, amikor az első szunyog belezümmög a fülünkbe. elhessegetjük, és újra mélyeket lélegeznénk, de a következő percben már hat szúnyog támad, és hamarosan több száz. a tehetetlen düh megint elborítja agyunkat... mi a fassssz?! - üvöltjük sírós grimasszal az arcunkon, és közben csapkodunk a levegőben.
