Sötétben indul és sötétben is ér véget. A kelés és a fekvés között nincs változás, a napok nem hoznak újat. Lassítani nincs esély, kiugrani veszélyes, a vészféket meghúzni tilos.
A délbe hajló ébredések, áthenyélt délutánok, másnaptalan tivornyák mind a múlt ködébe vesznek. A teendők tornyosulnak, kavarognak és néha összeállnak, hogy megformálják a szavakat: nesze neked önállóság, nesze neked felnőtté válás, nesze neked felelőség. Kellett? Viseld!
Csak nézek ki a nagy pörgő kerékből szédülten. Keresem a barátaimat, akik fel-feltűnnek elmosódva a kinti világban, de ők nem látnak engem, nem hallják a hangom és nem tudhatják, hogy szomorúan vágyakozom és hitehagyottan kántálom magamnak: lesz még egyszer felhőtlen nyarunk!
