2011. június 23., csütörtök

Idén is csoda a nyár

Tavaly már leírtam... De a 2010/2011-es tél után (nagyon-nagyon rossz kisfiú voltál, nagyon-nagyon meg kell, hogy büntesselek!) úgy érzem, hogy meg ér még egy égig magasztaló posztot ez csodálatos évszak.

Észre sem vesszük, hogy az üres ágak lassan kirügyeznek és lombba öltöznek, hogy az éles, hideg, a fagyos szelek napról napra szelídülnek tavaszba, hogy onnan a május ugyanolyan észrevétlenül virágozza nyárba magát. Pedig észre kell venni és köszönetet mondani a tavasznak és nyárnak, hogy ember emlékezet óta veszik a fáradtságot, és évről évre rendbe hozzák azt, amit a tél végérvényesnek tűnően elsöpört.

Voltak idén téli napok, amikor csak álltam a megállóban és tehetetlenül néztem, ahogy 4 órakor színlelt jókedvemmel a kezében a domb mögé bukott a nap. Minden képzelő erőmmel sem tudtam elhitetni magammal, hogy lesz még valaha nyár. Abban a pillanatban bármit megadtam volna érte, hogy levehessem a kabátom, elfelejthessem a papírzsebkendőket, nap égethesse a bőrömet és izzadhassak már a hideg zuhany utáni első minutában. De tudtam, hogy ez elérhetetlenül távoli. Megígértem magamnak, hogy ha eljön a kánaán, megköszönöm és úgy megbecsülöm, mint még soha!

És most tessék: ott állok, ugyanabban a megállóban. Tíz felé jár az óra, és még látom az ég alján a nap utolsó fényeit. A fák, amik télen dermedt, csupasz ágakkal diregtek a szürke fagyban, most csak nemes egyszerűséggel élnek. Zöldek és susognak. Az utcalámpa fénye is más: barátságos, sárga, hívogató. A levegő megtelik porral, amit a forró beton az éjszakába köhög. A por összekeveredik a hazafelé igyekvők verítékével, de ezt is csak azért, hogy még nagyobb élvezet legyen lezuhanyozni és tisztán várni az ígéretekkel teli holnapot.

Bambusz válaszol

A bambuszblog az olvasói és a XXI. század unszolásra Be social kampányt hirdet, amelynek keretén belül lehetőséget biztosít arra, hogy rajongói kapcsolatba léphessenek főszerkesztőnkkel.

Szerkesztőségünk kérdéseket és javaslatokat vár, de csak olyanokat, amelyek a bambuszblog jövőjével illetve a főszerkesztővel kapcsolatosak.

Téma javaslatok:
  • új rovat?
  • új maxi cd?
  • mikor jössz végre Kőrösdörgeújhegyfalualjaföldesrértságra blogolni, bátyja?
  • akarok posztot erről meg arról?
  • mikor jön ki a klipp?
  • nikked msn?
  • hiperhosszútávú tervek
  • plusz egy vaskosabb stb.


Hogy olvasóink ne érezzék magukat elveszve, és ne legyenek megilletődöttek, a bambuszblog egy rajongói példalevéllel segít:

"haelláóó brambbusz, olvaslak a téged no mindéégg, oszt te vagy a nekem kedvencem  főzserkessztőbb... monyggyad má lessz-e csinálod megin azt, amibelé írsz a ogyissíjjákról, mer osztán teccet, meg nem kicsit, haverom legyé má!

szoszilom a bloggered, vakuljak meg mind

Gézú vótam Duna mellé északra"

A kérdéseket, javaslatokat kommentben várjuk. A bambuszblog két hét múlva egy teljes posztban válaszol az összes kommentre és két szerencsés beküldő sorsolás után ajándék smiley-t is kap!

Mérföld kő a bambuszblog életében

(Fiktív történeten alapuló marketing fogás.)

Éppen egy felkapott budapesti szórakozóhelyen tartott céges bulit a bambuszblog szerkesztősége (külsősök, belsősök, fotósok, szerkesztők, rovatvezetők, titkárnők, gyakornokok és néhány hozzátartozó), amikor odalépett egy fiatal, dekoratív hölgy főszerkesztőnköz. A vonzó(an spicces) jelenség alkohol bátorította közvetlenséggel vonta közelebb magához főszerkesztőnk - zavarbaejtően jóvágású - arcát, és kéjes suttogásba fúló hangon mondta: "tudom ám, hogy ki vagy, te kis bitang... olvasom a bambuszt!"