Hiszen ha jobban megvizsgáljuk ezt az első ránézésre fertőnek tűnő dzsemborit, rádöbbenünk a csodára. Spontán gyónások, szabad ég alatt köttetett házasságok (legalábbis szándéknyilatkozatok), szent barátságok, bármiféle irigységet nélkülöző, őszinte adakozások tanúi lehetünk.
Itt egy alkohol mámoros csók, ott egy éjszakába böfögött "te vagy a legjobb haverom", amott pedig egy jó szívvel adott 45 forint csördül. A hitgyüli
Fixis suhancok, nyugat-európai pederaszták, Ötkertre melegítő piperkőcök és péntek este munkát leadó juppik osztják meg egymással a Bazilika lépcsőjét. Közben egy náci csöves tarhál, épp hogy nem a lendülő kezébe várja a csörrenő aprót. Neki is ott a helye, csördül is az apró a kézben, ami végül nem is lendül. Spicces, tünci lányok löknek meg boros üvegeket, amiket már csak a szent lélek (talán tényleg? hiszen karnyújtásnyira az oltár!) tartott egyensúlyban a lépcsőfok szélén, hogy aztán lassú nyugalommal csorogjon az Irsai fokról fokra beterítve a kövezetet a nyáreste ízével.
Hogyan fordulhatott ez elő?
A pesti éjszaka közönsége évről évre rejtélyes trendeknek kiszolgáltatva, plazmaszerűen lötykölődik a belvárosban. A Gödör túlcsordult, az éjszaka népe pedig rálöttyent a Bazilika lépcsőjére. Ülnek ott, beszélgetnek, veszekszenek, énekelnek, sikítoznak, röhögnek és nem tudhatják, nem is akarják tudni, hogy mennyire szerethető jelenségévé válnak a pesti éjszakának - a Bazilika lépcsőjének népe. Lehet, hogy jövőre már a Lánchíd hídfőjénél vagy a Városháza téren találják magukat vagy egy olyan helyen, amire ma még nem is gondolhat a bambuszblog, de most ott ülnek és szeretnek ott ülni. A pesti éjszaka pedig szereti, hogy ott ülnek.
Update: http://index.hu/video/2012/06/19/nincs_tobb_ejszakazas_a_bazilikanal/