Mit lehet kezdeni azzal az idióta helyzettel, amikor elmondanak nekünk valamit, majd a végére odatűzik, hogy "Tudod?" Ráadásul elsősorban a kisgyerekeket hozzák ebbe a borzalmasan kényelmetlen helyzetbe.
Emlékszem, hogy négy-öt-hatévesen mennyi fejtörést okozott, amikor a szomszéd néni fel-feltette ezt a kérdést, miután hintett valami tudásmorzsát. Én pedig ott álltam tanácstalanul, hogy most erre mit mondhatnék?! Szívem szerint nyilván ezt: "Hát eddig nem tudtam, de az imént mondtad el nekem, tehát most már tudom. Éppen ezért kicsit furcsállom is, hogy azonnyomban feltetted nekem ezt a kérdést. Mert valljuk be, ez elég szerény szellemi nívóra enged következtetni... TUDOD?!"
Ehelyett a kezeimet magam mellett lóbálva, ábrándosan bólogattam, és kielégítettem a felnőttek igényét: taníthattak nekem valamit.
