24 - 8. évad
már önmagában vicces leírni, hogy nyolcadik évad, hiszen a 24 arról szól, hogy jack bauer a ctu vagy az fbi kötelékében, esetleg szabadúszó szuperhősként huszonnégy óra alatt háromszor-négyszer visszarángatja fikányi bolygónkat a halál torkából (kösz, jack!). lássuk be, bravúros, hogy jackünk nyolcadjára is beleveti magát a slamasztikába. a nyolc egy olyan szám, amit már túlzásoknál, fokozásoknál is előszeretettel használunk. pl.: mire odaért, már nyolcszor elhúztak. nem csoda, ha már fel vagyunk készülve mindenre. a ctu recepciósára is ferdeszemmel nézünk: te vagy tégla? give me a name! - üvöltjük, s amikor vége egy izgalmas epizódnak, son of a bitch-t mormolva kattintunk a következőre. az első évadokat nézve még egy-egy műholdas felvétel láttán mondhatta az ember, hogy a hét meg a nyolcát ennek az amcsi terrorelhárításnak. a nyolcadik évadot nézve viszont már a szobányi érintőképernyőktől sem rebben a szempillánk. és kit érdekelnek a városok fölött cirkáló robotrepülők?!
az évad újdonsága: 1. nem chloe o'brian a kockulás istennője. 2. jack az első részben rámosolyog egy kisgyerekre (aki az unokája, de akkor is szép volt, jack! kiefer, neked pedig csak annyit mondhatok, hogy kivételes színészi játék, bravo!)
a sorozatfüggés tünetei: mikor a nagymamánk fölhív bevásárlás közben, hogy megkérdezze, mondta-e a wcpappert is, válaszunk egy egyszerű negatív! majd egy dammit grandma' üvöltéssel folytatjuk a shoppingot.
bambusz-skála besorolás: 5,71
the wire - 3., 4. évad
az első évad első részeinél még idegenkedve nézünk a drogkereskedelemre. lenézzük a baltimore-i drogűzéreket, s azt mondjuk, inkább éhen halok, mint hogy ebből kelljen valaha is élnem. azonban a 3-4. évadra már több órás kortesbeszédet tudnánk mondani a cornerboy-ok mellett. magunénak érezzük a sarkokat, ismerjük az árusokat, a katonákat, tudjuk, hogy melyik rendőrrel nem lehet packázni, és ha egy kilenc milis kell, nem kérdés, hogy kihez fordulunk.
nincs semmi lelkizés, az elismerés kimerül egy-egy jelentőségteljes pillantásban vagy egy kézfogásban. a büntetés kemény, de szinte mindig helyénvaló. sallangmentes, kidolgozott. a karaktereket mélyen meg lehet ismerni, a sztori viszont kiszámíthatatlan.
a sorozatfüggés tünetei: 1. ha szirénát hallunk, kiürítjük zsebeinket és inunk szakadtából futni kezdünk. 2. néha egy-egy utcasarokra érve elkiáltjuk magunkat, hogy black tops-black tops! 3. alkalmanként rendőrkocsmákban elénekeljük a poguestől a body of an americant.
bambusz-skála besorolás: 9,28
