vb-rovat - első nap

dél-afrika-mexikó

semmit nem tudunk a dél-afrikai válogatottról, talán ezért szorítunk inkább mexikóért. no meg azért, mert onnan legalább ismerjük rafa marqezt, guardadót, dos santos-t és gillermo francót. úgy tűnik, az ismerős arcoknak szívesebben drukkolok. a házigazdának pedig mindig nehezebb, mert úgy érezzük, hogy nem küzdött meg a részvételért. legalábbis nem a futballistái. mert tény, hogy a dél-afrikai köztársaság küzdött érte becsülettel, néha reménytelenül: belepumpált a vébérendezősdibe 1 milliárd+ dollárt. más kérdés, hogy amikor németország rendezte a vébét, akkor ez az ellenérv fel sem merült bennünk, hiszen a németekkel kapcsolatban soha nem juthat eszünkbe, hogy nem tudtak volna önerőből kijutni (ők bármikor képesek kiállítani egy olyan válogatottat, ami különösebb nehézségek nélkül kijut a világversenyekre).

tipp: 1-2
update - valódi eredmény: 1-1

uruguay-franciaország


mint sokakban, bennünk is ellenérzéseket keltett az, ahogyan a franciák kijutottak a világbajnokságra. (mégsem tartom henry-t hibásnak, vagy inkább nem őt tartom hibásnak, hanem a játékvezetőt. a legtöbb rutinos játékos megpróbálta volna bepofozni a labdát, aztán vagy sikerül, vagy nem. ha a bíró észreveszi, és határozottan kifelé ítél, az egész esetre senki, de senki nem emlékszik, az igazság győz, és mindenki megnyugszik. nem így történt: henry lett a bűnbak, a sportág szégyene, az antifairplay manifesztuma.) raymond domenech sem a szívünk csücske és soha nem tudtunk még szívből drukkolni a franciáknak. ugyanez uruguay-ról is elmondható: azonban ezen a meccsen inkább értük szorítunk. franciaország mellett csak az szólhat, hogy közelebb van, mint dél-amerika, de ezzel most nem tudunk mit kezdeni.


tipp: 1-1
update - valódi eredmény: 0-0 

vb-rovat beharangozó

a bambuszblog szerkesztői csapata úgy döntött, hogy a teljesség igénye nélkül vb-rovatot indít. laikusoktól laikusoknak is lehetne a mottónk, hiszen nem az objektivitásra törekszünk majd és nem hideg szakértelemmel nyúlunk a meccsekhez, játékosokhoz, helyzetekhez. sokkal inkább részrehajló, vérben forgó szemű, szotyihéjjat prüszkölő hozzáállással közelítünk dél-afrikához. érveinkben és eszmefuttatásainkban a józanész ritka vendég lesz, a racionalitás tű a szénakazalban, a pártatlanság pedig fehér holló.

a rovatot - mint ahogy eddig is megszokhatták a kedves olvasók - királyi többesben írjuk szerkesztőségünk egységét bizonyítandó.

mivel szerkesztőségünk vállaltan nem törekszik arra, hogy minden meccsről írjon, ezért teljesen hangulatfüggő, hogy melyikről írunk/nem írunk, illetve milyen terjedelemben tesszük ezt. jellemzően tippeket és véleményeket publikálunk majd, a tudósítást és összefoglalókat hanyagoljuk...

jó szórakozást és sikerekben gazdag világbajnokságot kíván a bambuszblog szerkeszői csapata!

mi történt a limonádékkal?!

nem emlékszem pontosan, hogy melyik nyár volt az, amikor felkerültek a itallapokra a "házi limonádék". de pirosbetűs ünnepnap volt a budapesti vendéglátóipari egységek számára, az biztos.

mi történik ugyanis? fognak egy félliteres poharat, tesznek bele édesítőt, citromot, belebasznak pár narancsdarabot a tetejét tíz centi vastagon jéggel töltik fel, majd az egészet nyakon öntik szódával és 600 forintot számláznak. ha te "speciális" limonádé különlegességet szeretnél (értsd: nem narancsot, hanem dinnyét vagy mangót basznak bele), akkor máris 800 forintra rúg a szódás, gyümölcsös jég ára.

a pofám leszakad!