dél-afrika-mexikó
semmit nem tudunk a dél-afrikai válogatottról, talán ezért szorítunk inkább mexikóért. no meg azért, mert onnan legalább ismerjük rafa marqezt, guardadót, dos santos-t és gillermo francót. úgy tűnik, az ismerős arcoknak szívesebben drukkolok. a házigazdának pedig mindig nehezebb, mert úgy érezzük, hogy nem küzdött meg a részvételért. legalábbis nem a futballistái. mert tény, hogy a dél-afrikai köztársaság küzdött érte becsülettel, néha reménytelenül: belepumpált a vébérendezősdibe 1 milliárd+ dollárt. más kérdés, hogy amikor németország rendezte a vébét, akkor ez az ellenérv fel sem merült bennünk, hiszen a németekkel kapcsolatban soha nem juthat eszünkbe, hogy nem tudtak volna önerőből kijutni (ők bármikor képesek kiállítani egy olyan válogatottat, ami különösebb nehézségek nélkül kijut a világversenyekre).
tipp: 1-2
update - valódi eredmény: 1-1
uruguay-franciaország
mint sokakban, bennünk is ellenérzéseket keltett az, ahogyan a franciák kijutottak a világbajnokságra. (mégsem tartom henry-t hibásnak, vagy inkább nem őt tartom hibásnak, hanem a játékvezetőt. a legtöbb rutinos játékos megpróbálta volna bepofozni a labdát, aztán vagy sikerül, vagy nem. ha a bíró észreveszi, és határozottan kifelé ítél, az egész esetre senki, de senki nem emlékszik, az igazság győz, és mindenki megnyugszik. nem így történt: henry lett a bűnbak, a sportág szégyene, az antifairplay manifesztuma.) raymond domenech sem a szívünk csücske és soha nem tudtunk még szívből drukkolni a franciáknak. ugyanez uruguay-ról is elmondható: azonban ezen a meccsen inkább értük szorítunk. franciaország mellett csak az szólhat, hogy közelebb van, mint dél-amerika, de ezzel most nem tudunk mit kezdeni.
tipp: 1-1
update - valódi eredmény: 0-0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése