Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában a fiatalember felelősségre vonja felnőttkori önmagát, amiért nem teljesítette álmait, nem olyan lett az élete, amilyet ő megálmodott.
Fontos azonban, hogy tudjunk örülni a dolgoknak, amikre kiskorunkban vágytunk és valóban el is értük, meg is valósítottuk. Ha gyermekkori önmagunk látná, hogy birtokában vagyunk a hőn áhított tárgyaknak és oly sok mindent megvalósítottunk, csodálattól csillogó szemmel nézne fel ránk. A bambuszblog főszerkesztője most számot vet: mire vágyott gyermekkorában, amiért akkoriban a félkarját és akkori teljes vagyonát (csaknem 500 Ft) kész lett volna feláldozni, és mi az, amit ezek közül már elért. Az elért álmok listája a teljesség igénye nélkül:
- igazán nagy, 10+ kulcsos kulcscsomó
- szülői engedély ahhoz, hogy ne csak az utcában, a járdán biciklizzek
- borosta
- addig maradhatok fent, amíg szeretnék
- saját számítógép
- első berúgás
- ha a szüleim is jelen vannak, már nem őket kérdezik rólam
- lelkiismeretfurdalás nélküli kattintás a "felnőtt tartalmakra"
- saját mobil
- nincs suli
- magáznak a felnőttek
- 40+-os lábméret
- 115+ centis testmagasság
- már nem mondják: "a betyárját, de megnőttél a nyáron... hányadikas is vagy?"
- emberszámba vesznek a bátyám barátai
- leszoktam a bácsik "csókolom"-ozásáról
- már nem hányok a cigitől
- vannak korombeli(!) ismerőseim, akiknek van jogsijuk és ülhetek az anyósülésen
- már nem sírok, ha rosszul cserélek kosaras kártyát
- a matrica albumomban már nem a parafás cuccok tetszenek, hanem a hologramosok
- káromkodhatok...
...és most lehajolok, hogy kiskori önmagam elérje a vállam, amit előbb átölel, majd megvereget, utána pedig csillogó szemének tekintetét enyémbe fúrja és annyit mond: köszönöm!
