igaz történeten alapuló tanmese
2008 kora őszén kapatos társaság indul hazaféle egy külvárosi kocsmából. úgy tűnik, egyetemisták. lépéseik kicsit bizonytalanok, kedvük a tetőfokára hág. az egyik lánynak az este eleje óta tetszik a társaság legújabb tagja, de csak most - hat-hét mézespálinka után - van bátorsága beszélgetést kezdeményezni vele. a srác élvezi a helyzetet, de azért kicsit félvállról, lekezelően válszolgat a lány kacér kérdéseire. a társaság szétszakadozik az úton, és a lány úgy érzi, most jött el az ő pillanata.
- tudom, hogy most nagyon részeg vagyok, de majd találkozzunk. - kicsit kivár, majd - jelöjj be iwiwen! - suttogja kéjesen a srác fülébe.
a fiú rábólint.
és itt van az a bizonyos érzékletes különbség 2008 és 2010 között. ha ugyanis a lány 2010-ben fejezi be így a násztáncát, akkor a fiú minimum kiröhögi, de habitustól függően még le is keverhet neki egyet, mondván "ne sértegess, rohadtul nem vagyok már fönt iwiwen!... bitch."
elmondhatjuk tehát, hogy napjainkban, akikbe csak egy fikarcnyi jó érzés is szorult, a facebookot jelölik meg első számú közösségi portálként.
ez a poszt azért született, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza, a bambuszblog a közösségi portálok közül csak és kizárólag a facebookkal hajlandó foglalkozni!*
*amíg nem jön egy menőbb...
