helyzetek, amik csak képzeletben adatnak meg

van egy csomó olyan szitu, amit át szeretnék élni, de többhöz egy egész életet föl kéne áldozni, azt viszont nem biztos, hogy szeretném.

(nem sorrendben)

1. A katona

egy amerikai B52-es pilótafülkéjében US Army-s pilótahacukában feszítve a fejemfölött lévő műszerfalon ügyködve:
-alpha tango bravo... kismadár hívja alphavezért!... (az alpha, tango, bravo, és az alphavezér szavak kiejtése miatt már önmagában megéri katonának lenni. iszonyú vagány!)

2. A sportoló

a bajnokok ligája hivatalos paravánja előtt fapofával és minden átélés nélkül nyilatkozom a döntőben lőtt győztes gólomról:
- sokat jelentett, hogy 19 évesen megkaptam a csapatkapitányi karszalagot. éreztem, hogy ez egy különleges este lesz, éreztem, hogy ma különösen jól fog menni a játék. amikor 1-1-nél megkaptam a labdát, tudtam, hogy nem lőhetem el azonnal... egy testcsellel elküldtem a védőt, amikor pedig eltaláltam a labdát, éreztem, hogy a kapus nem érhet oda. visszanéztem a bíróra, hogy tényleg érvényes-e a gólom, az utána történteket már nem tudom szavakba önteni (még mindig olyan hangsúllyal, mintha egy szendvics elkészítéséről beszélnék). 95 000 ember örült velünk együtt. katartikus élmény volt! - itt érződik, hogy a katartikus szót életemben először a menedzseremtől hallottam két perccel ezelőtt.

3. A félisten

első randi, a lány miután elmondta, hogy ő irodai asszisztens egy sörgyárban, de élete végéig szeretne eljutni a HR osztályra, visszakérdez: "és te? mit csinálsz?"
- oh, én egyáltalán nem vagyok olyan izgalmas, mint te... mit is mondhatnék... nyáron egy hátizsákkal bejártam európát, aztán hazajöttem, negyedszer válaszottak meg az egyetem év diákjának. hétfőnként fokozottan hátrányos helyzetű fogyatékos gyerekeknek tartok képzőművészeti szakkört, keddenként ketrecharc eddzésre járok, szerdánként egy 112 éves néninek olvasok fel franciául és spanyolul, csütörtökön sziklát mászok, péntekenként a miskolci kutyás mentőknek segítek kutyákat betanítani, a szombat csak az enyém: 6 órán át jógázom a kertben, ha esik, ha fúj, aztán füstölőkkel és gyertyákkal telerakott fürdőszobámban meditálok egy tejjel és mézzel töltött kádban. vasárnap pedig a memoárjaimat írom. de nem untatlak tovább, most mesélj magadról te!

4. A kutató

a galapagos-szigeteken egy forgatócsoporttal állunk a dzsungel közepén. 45 fok van és a délutáni zivatarra várunk, de ekkor megmozdul valami a levelek között:

-...lehet, hogy ő lesz az - lihegem izzadva a szafarikalapom alatt - még soha senki nem látta. óvatosnak kell lennünk, ha igaz, amit a helyiek mondanak, akkor ez a bestia 170 méter hosszú és 750 tonna (az ilyen ismeretterjesztő természetfilmekben mindig akkora számokat kell használni, hogy a néző már ennek hallatán úgy leizzadjon, mint ahogy a kutatók a 60 fokos trópusi őserdőben). - végül megtaláljuk, lemérjük és a megkötözött állat mellett még jobban leizzadva állok, miközben megpaskolom a bestia hatméteres pofacsontját - csodálatos! nem adta magát olcsóny a kislány... most föltesszük rá a jeladót és útjára engedjük.
(a bejegyzés valószínűleg bővülni fog)

*

egy hete úgy esett a hó, hogy még a repülők is elakadtak a légifolyosókon, és úgy tűnt, már soha nem lesz se tavasz, se nyár. télen ez a dolgok rendje. ez lenne. ehhez képest most már csak egy-két magányos hófolt árválkodik az őszi avaron, a városban pedig néhány fekete, sós sárdomb áll a zebrák és járdaszigetek mellett, amiket már a legnagyobb jóindulattal sem lehet hókupacnak becézni. karácsony másnapján 18 fok van és esik az eső.

mi van akkor, ha az ember elgaloppírozta magát? ha önhitt lett, elhitte, hogy róla szólnak a dolgok ezen a helyen, de tévedett? hogy ha az a bizonyos feljebbvaló nem is neki csinálta ezt a gömbölyű csodát? ha csak statiszták vagyunk? úgy értem mi van, ha igazából mrs. földanya valami rossz fát tett a tűzre, amiért büntetésül megkapta az embert? hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy az ember a bolygó elrákosodása (már Smith ügynök is megmondta), és végül a rák saját magát fogja sugárkezelni és a büntetésnek vége lesz, már csak föl kell épülni a betegség után.

ettől még úgy gondolom, hogy az ember egy valódi csoda és embernek lenni hihetetlen ajándék. arról nem is beszélve, ha az ember csupa nagybetűvel EMBER a talpán. nincs annál jobb, mint amikor jól akarjuk érezni magunkat és sikerül. a boldogság létezik még akkor is, ha biokémiailag definiálható, ha leírhatjuk, hogy empirikus megfigyelések alapján, amikor valaki azt mondja, hogy most Jó, akkor x és y nagyobb koncentrációban található meg a szervezetében. mégis létezik a boldogság, mert nem csak annyit érzünk, hogy jóllaktunk, kielégültünk vagy kellemesen cirógat a júliusi kánikulában egy frissítő szellő, hanem képesek vagyunk reflektálni erre, és megbecsülni ezeket és Boldognak lenni, Embernek lenni.