*

egy hete úgy esett a hó, hogy még a repülők is elakadtak a légifolyosókon, és úgy tűnt, már soha nem lesz se tavasz, se nyár. télen ez a dolgok rendje. ez lenne. ehhez képest most már csak egy-két magányos hófolt árválkodik az őszi avaron, a városban pedig néhány fekete, sós sárdomb áll a zebrák és járdaszigetek mellett, amiket már a legnagyobb jóindulattal sem lehet hókupacnak becézni. karácsony másnapján 18 fok van és esik az eső.

mi van akkor, ha az ember elgaloppírozta magát? ha önhitt lett, elhitte, hogy róla szólnak a dolgok ezen a helyen, de tévedett? hogy ha az a bizonyos feljebbvaló nem is neki csinálta ezt a gömbölyű csodát? ha csak statiszták vagyunk? úgy értem mi van, ha igazából mrs. földanya valami rossz fát tett a tűzre, amiért büntetésül megkapta az embert? hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy az ember a bolygó elrákosodása (már Smith ügynök is megmondta), és végül a rák saját magát fogja sugárkezelni és a büntetésnek vége lesz, már csak föl kell épülni a betegség után.

ettől még úgy gondolom, hogy az ember egy valódi csoda és embernek lenni hihetetlen ajándék. arról nem is beszélve, ha az ember csupa nagybetűvel EMBER a talpán. nincs annál jobb, mint amikor jól akarjuk érezni magunkat és sikerül. a boldogság létezik még akkor is, ha biokémiailag definiálható, ha leírhatjuk, hogy empirikus megfigyelések alapján, amikor valaki azt mondja, hogy most Jó, akkor x és y nagyobb koncentrációban található meg a szervezetében. mégis létezik a boldogság, mert nem csak annyit érzünk, hogy jóllaktunk, kielégültünk vagy kellemesen cirógat a júliusi kánikulában egy frissítő szellő, hanem képesek vagyunk reflektálni erre, és megbecsülni ezeket és Boldognak lenni, Embernek lenni.