Lépcső népe

Talán még Jézus is kitérne a hitéből, ha látná, mi folyik a Szent István Bazilika lépcsőjén egy átlagos nyári estén. Smároló párok, részeg társaságok, tarháló csövesek, füstölgő csikkek és guruló sörös, boros üvegek, dobozok. De ne legyünk ennyire bigott nyárspolgárok: vegyük észre a városi ökológia szépségét!

Hiszen ha jobban megvizsgáljuk ezt az első ránézésre fertőnek tűnő dzsemborit, rádöbbenünk a csodára. Spontán gyónások, szabad ég alatt köttetett házasságok (legalábbis szándéknyilatkozatok), szent barátságok, bármiféle irigységet nélkülöző, őszinte adakozások tanúi lehetünk.

Itt egy alkohol mámoros csók, ott egy éjszakába böfögött "te vagy a legjobb haverom", amott pedig egy jó szívvel adott 45 forint csördül. A hitgyüli kivert lófasz bakfitty ahhoz képest, amit a legendás pesti éjszaka kisujj moccantás nélkül összehozott. Éjszakánként száz és száz fiatal tölti idejét önszántából Isten magyarországi helyőrségének falai alatt. És ez így is fog menni egészen addig, amíg Rogán Tóni az új frakcióvezetői bársonyszék eregette rózsaszín ködben lebeg, és észbe nem kap, hogy mi zajlik Budapest-szíve-drága-ötödik-kerületünk főterén. De addig is élvezzük!

Fixis suhancok, nyugat-európai pederaszták, Ötkertre melegítő piperkőcök és péntek este munkát leadó juppik osztják meg egymással a Bazilika lépcsőjét. Közben egy náci csöves tarhál, épp hogy nem a lendülő kezébe várja a csörrenő aprót. Neki is ott a helye, csördül is az apró a kézben, ami végül nem is lendül. Spicces, tünci lányok löknek meg boros üvegeket, amiket már csak a szent lélek (talán tényleg? hiszen karnyújtásnyira az oltár!) tartott egyensúlyban a lépcsőfok szélén, hogy aztán lassú nyugalommal csorogjon az Irsai fokról fokra beterítve a kövezetet a nyáreste ízével.

Hogyan fordulhatott ez elő?

A pesti éjszaka közönsége évről évre rejtélyes trendeknek kiszolgáltatva, plazmaszerűen lötykölődik a belvárosban. A Gödör túlcsordult, az éjszaka népe pedig rálöttyent a Bazilika lépcsőjére. Ülnek ott, beszélgetnek, veszekszenek, énekelnek, sikítoznak, röhögnek és nem tudhatják, nem is akarják tudni, hogy mennyire szerethető jelenségévé válnak a pesti éjszakának - a Bazilika lépcsőjének népe. Lehet, hogy jövőre már a Lánchíd hídfőjénél vagy a Városháza téren találják magukat vagy egy olyan helyen, amire ma még nem is gondolhat a bambuszblog, de most ott ülnek és szeretnek ott ülni. A pesti éjszaka pedig szereti, hogy ott ülnek.

Update: http://index.hu/video/2012/06/19/nincs_tobb_ejszakazas_a_bazilikanal/