2011. március 17., csütörtök

Alteregó rovat

Tegnap délután régi szociológiatörténet tanáromat láttam.

Pászka tanár úr utcai osszián tarháló harcosnak öltözve csüggedten ült egy padon. Már nem láttam rajta azt a megingathatatlan imádatot a fegyelem és a tradíciók iránt. A rajnongást saját tanulmányaiért. A megvetést a diákság felé. És akárhogy kerestem, nem találtam arcán a ráncot, amely akkor mélyülhetett ároknyira, amikor bevezették a bolognai rendszert. De belül tudtam jól, ő az!

Kétségkívül kemény hivatás a Madách téri autókat  kézzel lábbal a megfelelő parkoló helyek felé navigálni (s utána busás honorárium reményében várni a kiszállást a végsőkig halogató utasokat). Azonban ez a hivatás szemmel láthatóan kiölte Pászka tanár úrból a tüzet. Azt a tüzet, amelyet az szociológus hallgatók féltek, a szociológia tanszéken dolgozók pedig azért tápláltak, hogy legyen min vígadni a BTK mégoly deprimáló neonfényében.

2011. március 10., csütörtök

Két besült poén története

Állok a Corvin tető kijáratánál egy lánnyal. A karszalagot levágó biztonsági őrök előtt udvariassági vitát folytatunk arról, hogy kikísérjem-e a buszhoz. (Igazából sokkal szívesebben maradnék, de tudom, ezt a meccset lovagként kell lejátszani.)

1. besült poén

Biztonsági őr #1: karszalagodat mutassad légyszíves... ezt le kell vágnunk, ezzel már nem jöhetsz vissza.

Lány nekem: de akkor maradj itt nyugodtan!

Én gondolatban: ok, szia!

Én: dehogyis... mondtad, hogy félsz, kikísérlek.

Lány: nem kell, tényleg!

/Elbizonytalanodok, annyira maradnék!/

3 másodperccel később

/Még mindig bizonytalan vagyok, a biztonsági őrökhöz fordulok/

Én: szerintetek mi legyen?


Biztonsági őr #2: azt nem tudom, de döntsd el, mer' ezzel a karszalaggal már nem jössz vissza!
Én gondolatban: kösz, tök jó, hogy megvolt a poén és ennyire egy húron pendülünk!

/A lány nem nevet, a biztonsági őrök nem nevetnek, én pedig egyedül nem merek nevetni./


2. besült poén


/Még mindig ugyanaz a szitu./

Lány: de tényleg nem kell kikísérned!

Én: dehogynem!

Lány: de nyugodtan maradj itt a barátaiddal! - A fönt bulizó ismerőseimre célzott.

Én: mármint úgy érted, hogy velük? - Értetlenkedve, kicsit idegenkedve bökök fejemmel a két biztonsági őr felé.

/A lány nem érti, a biztonsági őrök talán érzik, hogy ez a poén kicsit a kárukra ment, én pedig a növekvő feszültséget érzékelve, inkább elhúzom a csíkot./

2011. március 6., vasárnap

Napszava

Diákbajusz. (by ismerős)

U.i.:

Több ezer panasz érkezett szerkesztőségünkben, miszerint a posztok az ígéretekkel ellentétben nem hosszabbodnak. Dolgozunk az ügyön. Hamarosan érkezik egy hosszabb poszt, bár még nem tudjuk, hogy miről, de belátjuk, hogy a tartalom ez esetben teljesen lényegtelen. Igérjük, nem adjuk ezer karakter alá!

2011. március 5., szombat

Nagybetűs

A Bambuszblog vált. Ezentúl nagybetűvel kezdi a mondatait és a tulajdonneveket is megtiszteli a mackósabb karakterekkel.