...de legalább őszinte

Véletlenül sodorta utamba a sors azt a fiatalembert, akivel az alábbi párbeszédet folytattam le a XIII. kerületben.

- Te is erre laksz? - kérdeztem
- Jaja, jó kis környék, igaz, hogy zsidónegyed, de legalább biztonságos, nincsenek tetves cigányok - érkezett a válasz.

"Én beértem volna egy igennel is" - mondtam volna neki szarkasztikusan, azonban túlméretezett izmokat látva inkább megtartottam magamnak. Amellett, hogy nem tudok "teljesen" azonosulni azzal, amit mondott, emelem kalapom, hogy egy mondatban mennyire sokat el tudott mondani magáról.

Besült poén #3

A minap történt, hogy egy 7. kerületi pubban koktéloztam egy néhány fős társasággal. Az egyik lány, akit nem igazán ismerek épp a biciklistákról fogalmazott meg átfogó kritikát. Tette ezt azért, mert egy biciklista egyszer megfogta a fenekét.

- Lehet, hogy a bambusz*  fogta meg a fenekedet - mondta az egyik barátom - ő is biciklizik.
- Nem, nem ő volt, mert maszk volt rajta - válaszolt a lány bizonyságot téve arról, hogy elkummantotta azt a részt, amikor a (római katolikus keresztény) Jóisten a humort és az észt porciózta.
- Mármint malacos szopóálarc? - kérdeztem.

Amire számítottam: elomló feszültség, féktelen, percekig tartó hahota, ismételgetett ordenáré kifejezés: "érteeed?! azt mondja, ma-la-cos-szo-póóóó-ááál-arc! mekkora arc mááá' a gyerek?!"

Ami történt: hosszú, kínos, fagyos csönd és percekig tartó magyarázkodás.

A tanulság: nem bejártatott társaságban ordenáré poénok elsütése legalább akkora hiba, mint első randira öklöző zsírt vinni.

*bambusz: miután nem akartam közölni saját polgári nevemet, ezért hosszas tanakodás után úgy döntöttünk a szerkesztőség tagjaival, hogy a posztban bambuszként hivatkozunk rám.

A poszt elsősorban azért született, hogy végre élesben is bevethessük a "legalább akkora hiba, mint első randira öklöző zsírt vinni" hasonlatot.