Hétköznapi csődök 1. rész - Oda vagy nem oda

Valószínűleg sokunk ismeri azt a pillanatot, amikor egy távoli ismerőssel egymást megpillantva a másodperc tört része alatt kell döntenünk, hogy biccentéssel reagáljuk le a felismerést vagy oda is menjünk, mintegy demonstrálva: "Mi igenis jóban vagyunk!"

Ha ebben a pillanatban habozunk a döntéssel vagy még rosszabb, esetleg rosszul döntünk és odamegyünk, könnyen pórul járhatunk.

A biccentésből lehet félbiccentés és egy tétova megindulás az ismerős felé, aki szintén bizonytalan, és pont ellenkezően döntött: félbiccentés után tétován továbbindult. Bukás. Kisebb bukás, illetve számunkra kevésbé kínos, hogyha fordított az eset.

Talán a legrosszabb, ami történhet, ha a félbiccentés után tétován odamegyünk és ott fél pillanat múlva kiderül, hogy "Mégsem vagyunk mi olyan jóban!"

A szerkesztő saját tapasztalatából ajánlja, hogy ha az ember a poszt olvasása után végül mégis elkövetné a hibák sorozatát, vagyis félbiccentene, tétovázna, odaőgyelegne és szóba elegyedne az ismerősével (aki történetesen ellenkező nemű), akkor ne így kezdje a párbeszédet: "Áááh, sziaaa! Képzeld, pont mostanában gondoltam rád!" - További megszívlelendő tanács, hogy ha már ezt a hibát is elkövettük, utána ne burkolózzunk zavart hallgatásba! Ezzel ugyanis teret engedünk beszélgető partnerünknek arra, hogy elképzelje, hogy vajon mire is gondoltunk vele kapcsolatban - úgy, hogy az elmúlt 4 évben egyszer sem találkoztunk. Ne legyünk rosszindulatúak, azonban a racionalitás mégis azt súgja, hogy eme hibák sorozatos elkövetése, illetve egymásra halmozása azt mondathaja megszeppent beszélgető partnerünkkel, hogy 4 éve sem volt benne biztos, hogy százasak vagyunk, de most már az élő istenre meg merne esküdni, hogy egy perverz őrült áll előtte.

A helyzet nyilván menthető, azonban szerkesztőnk saját tapasztalatából nem tud erre vonatkozó forgatókönyvet adni a lelkes olvasó kezébe.

Szomorúszmájli!

Youtube-skill nélkül

Vannak, akik jók a Youtube-ozásban. Ez is egyfajta tehetség. Pár perc Youtube-ozással képesek "új" zenéket, érdekes vagy beteg videókat találni.

Mára bebizonyosodott hogy bennem nincs meg ez a képesség. Azt a csoportot erősítem, amelyik erőlködve keres zenét a kínos csöndben, de minduntalan leblokkol és öt-tíz perc kínkeserv után feladja a küzdelmet, helyette inkább bepötyögi annak a számnak a címét, amit az elmúlt három hétben hallgatott és irigykedve figyeli az istenadta tehetségeket.