helyzetek, amik csak képzeletben adatnak meg #2

van egy csomó olyan szitu, amit át szeretnék élni, de többhöz egy egész életet föl kéne áldozni, azt viszont nem biztos, hogy szeretném.

(nem sorrendben)
5. amerikai családapa

zavarbaejtően jóképű, egészségesen kisportolt, sportosan elegáns és egy magyar átlagapukához képest pofátlanul gazdag, 30-as éveim elején járó amerikai családapa vagyok. péntek koradélután van. néhány telefonhívás után stresszmentes kapkodással jövök ki IKEA-katalógusból válaszott irodámból - "ezek a dánok értenek a lakberendezéshez".

- Jessica, felhívná a feleségemet, hogy megyek a srácokért, és fél órán belül indulhatunk?

Jessica a 23 éves, szilikonnal tunigolt nehézbombázó titkárnőm. felnéz rám, szokásos tízezer dolláros droidmosolya szinte vakít. választ nem várok és nem is köszönök el, csak egy hasonlóan mechanikus mosollyal fordulok el és robogok 3 tonnás dodge terepjárómhoz. felkapom a srácokat (Bobby 8 éves és még nem tanult meg olvasni, de megnyerte az iskolai call of duty bajnokságot, ezért kapott tőlem egy iphone-t. Andrew jr. 9 éves és a foci csapat kapitánya, többet nem érdemes tudni róla). aztán felvesszük Karent és a cuccokat (feleségem a google-nél dolgozik, online-rendezvényszervező, ami nem tudom, hogy mit jelent és őszintén nem érdekel).

útközben barkóbázunk (Bobby szava a call of duty, Andrew jr.-é a vállprotektor) és sokszor elénekeljük a himnuszt és azt a dalt, amire Karennel öszejöttünk a szalagavató banketten (I will always love you). útközben felhív Kevin, aki 12 éve a legjobb barátom, de még mindig nem tudom, hogy hívják a gyerekeit.

- igen, Kev?... bassza meg - nézek Karenra felháborodottan és rácsapok a kormányra - kikapott knicks?!... igen, én épp most megyek Karennel és a srácaimmal a hegyekbe horgászni. szerintem meglátogatjuk Tessie nénit és Travis bácsit... oké átadom! éljen Gorge W.! szevasz Kev!

*

a nap lemenőben van. a mólón horgászunk a srácaimmal, Karen pedig maszíroz és neveteünk.

az első rész itt.