chips teszt

ghettógasztró

félelem és reszketés ezer forint alatt

vol. 1.

PAPRIKÁS CSIPSZ SZUPERSHOWDOWN

bevezető

módszertani áttekintés
így rágcsáltuk végig a zacskókat:
az árak és a termék skála egy közepesen lehúzó belvárosi éjjelnappali árfolyamát tükrözik, mivel ezen termékek vásárlása itt a legvalószínűbb (a szórakozóhelyek közelsége, valamint az estibb időpont a vásárlói öntudat lanyhadását feltételezik, különben miért adnánk ki fél doboz jófajta cigaretta árát kilencven gramm krumpliért?)
tesztünk elengedhetetlen kelléke volt még tesztelőnként két-két doboz hideg aranyászok orrany, hogy csipszfogyasztáskor az ízlelésünket legjellemzőbben befolyásoló folyadékfajtánál maradjunk.

klasszikus chio paprikás - 3055 ft/kg
25g/133 kcal
magyar

a megszokott ízek megbízható képviselője. legyen a kísérő wiskey, sör vagy pálinka, a klasszikus chio nem fog kellemetlen meglepetést okozni. ennek velejárója, hogy három napi tömés esetén a masszív tengeribetegség tüneteit fogja produkálni a kedves fogyasztó. azonban jobb, ha ezt meg sem próbáljuk vádként felhozni régi barátunk ellen. hiszen kamaszkorunk hajnala óta hűséges társunk meccsnézés közben, alkoholmámoros házibulikban egészen legénybúcsúnk áfterpártijáig, ami után házasemberként a sör mellé kezünkben asszonypajtásunk csirkecombja váltja a paprikás chipst.

crunchchips paprika-xcut - 4983 ft/kg (30% free)

25g/133 kcal
lengyel

hiába az élelmiszeripari truvaillenak aposztrofált hullámosítás, gyenge utánzata társainak. porkása ízű másolat. az első csalódás akkor ér, amikor fogaink alatti elvárt roppanás egy ványadt törésbe hajlik. még az esélye sincs meg annak, hogy az ínyünkbe fúrúdjon egy-egy szilánk, ami nem lenne nagy baj, de még a kisebb, a fűszerező gép szórásából gazdagon részesülő darabok is inkább az olaj terhét nyögik, mintsem a mámoros paprikaélvezetek nirvanájába juttatnának. a nyolcadik-kilencedik darab elrágása után derengeni kezd az alkotók elképzelése, de ekkor már rég késő. közel ötezer(!) forint per kilogrammos ára, mely valahol a volgai lazac és a narancsos-szarvasgombás kacsamájpástétom között van, a pofátlanság olyan határait feszegeti, mint a magát huszas, feszesseggű tininek kiadó negyvenes traveszti fószer "anyagiak kizárva" szexhirdetése az expressz.hu-n. kívánjuk ennek a szar-szemét-szarnak, hogy porladna szulfátos hamuvá a sátán szikrázó patái alatt a félelem országútján!

lays chips piquant paprika - 2647 ft/kg

25g/128 kcal

lengyel

a csomagolás nem csupán a vizualitással kampányol. mind a négy sarokban - a korszerű táplálkozás illúzióját keltő - tájékoztató jellegű emlémákkal vakítja a parasztokat, plusz a másik három versenyzővel ellentétben nem egy jól megtermett kaliforniai, ún. bell pepperrel kelletti magát a termék, hanem egy zöld (mondjuk külalakra ez is inkább kaliforniai, mint tv vagy lecsó tipusú paprika) és két kisebb, chili jellegű paprikával. 

első nekifutásra nem tudjuk mire vélni a csomagoláson feltüntettett

bambusz-vélemény: tejfölt/tartárt/krémtúrót/kumiszt/ondómintát/oldatlan diszperzitet. az ízvilágot ugyanis nehéz összeegyeztetni a kép által sugallt tejfölös/tartáros/krémtúrós/kumiszos/ondómintás/oldatlan diszperzites kellemesnek tervezett utóízzel. a burgonyaszirmot csócsálván bizonyosságot nyer, hogy csupán vizuális proletárbutításról beszélhetünk.

nagypofon-vélemény: ellenben ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk, hogy az ízlelőbimóink magukba szívják a krumplit borító fűszerkombót, valahol mélyen felsejlik az a fajta ízbéli vastagság, amit csak a tejből kivont tejfölőpor adhat a burgonyachipsnek.

 további eltérés még, hogy a nyelés után percekkel is - a piquant típusjelzésnek megfelelően - karcos torokirritációt hagy maga után, minekután bátran, köhécselve henceghetünk, hogy "ejj, baszod, ez tényleg paprikás!", anélkül, hogy az ezt követő "mivan geca, nem bírod a csípőset!?" körberöhögésnek ki lennénk téve, ugyanis a paprikás íz nem egyenlő a csípőssel! és nincs is jobb eszköz ennek demonstrálására, mint jelen vákuumcsomagolású barátunk.

chio premium moments, ínyenc magyar paprikás - 3278 ft/kg
25/127 kcal
magyar

a klasszikus chióhoz képest (#1) ínyenc utóíz játszik velünk. ez köszönhető a tetemes mennyiségű paradicsom- és vöröshagymapornak, ahogy azt a hátsó marketing szöveg is előzékenyen a tudomásunkra hozza majszolás közben. mindez "100%-ig természetes!" bár ez szép és jó, mégis csak egy hétköznapi paprikás chips ez. a termék legnagyobb erőssége egyértelműen a nemesség érzetét keltő fekete-arany csomagolás, központi elemként a lánc-híd és a budai vár esti látképével... egészen a kibontásig, ahol a "prémium" chips-hez méltatlan moldáv aro chips módjára szilánkosra szakad a csomagolás. a zacskó arany celofán bélelése (az egyetlen ilyen tesztünkben) igyekszik ezt kompenzálni, ám az eredeti, "sima" paprikás chio-t (#1) jól ismerőknek ez kevés lesz a boldogsághoz. végsősoron a dolce and gabbana teniszcipőkhöz tudnánk hasonlítani, ugyanis hiába virít az oldalán a lakkozott D&G logó, lényegét tekintve mégis csak egy teniszcipő marad.

összefoglalás képpen elmondhatjuk, hogy a lay's ill. a chio "alap" csipszei vitték válvetve a pálmát. aki jófajta pattanásbombát akar a pénzéért, annak nem érdemes a csilivilli típusokat választani, kivéve, ha egy utánozhatatlan pringles hengert nem sodor utunkba a szél, feltételezve persze, hogy nem kapunk átmeneti süketvakságot az árcédulájától.

az elemzés a nagypofon és bambusznád blogok közös munkájának gyümölcse.