"Téves"

Ha villamoson, buszon, metrón belehallgatunk egy telefonbeszélgetésbe, általában már egy-két szóból meg tudjuk állapítani, hogy az illető kb. kivel és miről beszél. Joggal feltételezhetjük hát, hogy ezzel a képességgel többi embertársunkat is megáldotta a Jóisten. Erre a képességre alapozva csempészhetünk egy kis színt szürke, szmogos, poros, izzadtságszagú, kutyagumis, csövesektől bűzlő, autó dudától hangos, városi hétköznapjainkba.

Ha nem érzünk magunkba elég virtuozitást, ahhoz, hogy saját szórakoztatásunkra a süket telefonnal folytassunk részletes és meghökkentő beszélgetést egy tömött járművön... Ha csupán meg akarjuk ízlelni a kamutelefonálás ízét, alkalmazzuk a legkockázatmentesebb és talán legemészthetőbb poént...

Képzelt szituáció #1

Ismerősünkkel utazunk a délutáni csúcsban a 4-6-os villamoson. (A Széll Kálmán(!) tértől tartunk az Oktogon felé.) Kb. a Mechwart ligetnél megcsörren telefonunk, így kénytelenek vagyunk elnézést kérni ismerősünktől és felvesszük készülékünket. Mielőtt megnyomjuk a zöld gombot, megállapítjuk, hogy édesanyánk lesz a vonal túlsó végén.

A beszélgetés három percben lezajlik olyan témákat érintve, mint a nagymama protézise, iskolai előmenetelünk, párkapcsolatunk mibenléte, családi ebéd időpontja, illetve a szomszéd hölgy kutyájának kölykezése. A mondatfoszlányok minden körülöttünk állót meggyőztek arról, hogy nagyon közeli hozzátartózóval folytattunk le egy teljesen hétköznapi beszélgetést. Kiváló dramaturgiai érzékkel megvárjuk, míg a Margit híd közepére kígyózik a kombínó, letesszük a telefont, ismerősünkre nézünk, aki rutinszerűen kérdi, ki volt az. Fapofával leadott ütős válaszunk: téves. Ezután pedig várjuk, hogy morózus-droid utastársaink arcán elomoljon az egész napi feszültség és rég várt, felszabadító hahotában törjenek ki. (Oké, erre az esély körülbelül annyi, mint hogy az imént említett Széll Kálmán teret két héten belül "Sztálin Apánk térre" kereszteljék.)

Képzelt szituáció #2

Középhaladóknak javasoljuk a következő poént. Képzeljük el az előző környezetben a beszélgetést (villamos, ismerős). A különbség, hogy most gyorsan kiderül, hogy egy olyan haverunkkal beszélünk, akivel szívesen csapkodjuk az élet seggét. Beszélgetésünk során röpködnek a szórakozóhelyek, dj-k, drogok, italok, a pesti szlengszótár mélyére lapozva válogatunk a kifejezésekből ("jól van niggerem, hozzál három zöldet, csapjál mellé néhány lasztit, kérdezd meg a Patikus Bandit, hogy maradt-e a multkori ekiből, aztán este ütközzünk riverside-on... most már én is szét akarom csapni magam... nem kicsit... na baszom anyád, csöcskampó!"). Elköszönés után haverunk bontja a vonalat. Ez azonban minket nem zavar meg abban, hogy zavartalanul folytassuk a diskurzust, mintha még elfelejtettünk volna valamit. "Figyelj te seggarcú barom, elfelejtettem mondani, hogy meccs után nálad hagytam múltkor a baseball ütőmet, azt hozzad már el, baszod.../hangunk ellágyul/ jól van Nagyi, én is téged, akkor este!" (Régi örökzöld, nehéz vele hibázni, egyedül a vonal bontós pillanatban kell észnél lenni!)

Meghökkentő mondatok


Ha lusták vagyunk felépíteni egy helyzetet egy csattanóra, dolgozhatunk egy-egy ütős mondattal is. 

"megveszem hetvemilliárdért"

"tűnjön balesetnek!"

"nem-nem, elnök úr, részemről a megtiszteltetés"

"akkor este a broadway és a 15. sarkán"

"bírtam, kár, hogy lelőtted"

"...a 75-ös trolin, mindjárt a Jászain vagyok" - miközben a 86-os buszon tartunk Új-Buda felé

"már nálam van, kb. 3 perc és robbantom..."

"igen, Nagy Úr, hamarosan a Théta 4-esen leszünk az alsóbbrendű fajjal"