A mindennapi kommunikáció során számtalanszor érzem, hogy terhet ró rám beszélgető partnerem, mikor dramaturgiailag úgy építi fel mondandóját, hogy a végén kényszeresen meg kell lepődnöm. Ugyanez érvényes a tippeltetésre: a klasszikus "talád ki..." kezdetű felszólításokra. Ilyenkor úgy kell tippelnünk, hogy meg sem szabad közelítenünk a valós választ, hiszen beszélgetőpartnerünk akkor érzi jól magát, ha válasza a tippünk után is "beüt".
Most lássunk néhány példaszituációt és reakciót, amivel csírájában elfojthatjuk a másikban ezen szándékokat és leszoktathatjuk kellemetlen szokásáról.
Kényszerített tippelés
Találd ki mennyiért vettem használtan iPhone-t! Na gyerünk... Úgy sem fogod kitalálni! Szerinted mennyit fizettem? Gyerünk! - kérdezi ismerősünk extázisban.
/Ezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy "gyerünk mondj valami jó magas számot, mondjál mondjuk 80 ezret, vagy legalább 70-t, hogy utána jól pofán röhöghesselek, mert engem nem olyan fából faragtak, hogy ennyit kiaadjak egy iPhone-ért (amire mindennél nagyobb szükségem volt)" Nem is gondolja, mekkora terhet kell ilyenkor cipelnünk, hogy eleget tegyünk vágyának. Borzalom!/
Reakciónk: Húú, nem tudom... 12 000?! Ja, nem várj, az túl sok... mondjuk 8 rongy? /Fontos, hogy fenntartsuk a lelkesség látszatát, mintha mi is éveznénk a játékot, csak ösztönösen rosszak lennénk benne. Csak így érhetjük el az áhított hatást./
A mérhetetlenül csalódott válasz: Háááát 39 volt... de azért így is rohadt olcsóóóó! - reméljük egy életre megtanulta, hogy velünk nem szabad tippeltetni, ha sikerélményre és elismerésre vár!
Kényszerített meglepődés
Ismerősünk párkapcsolatáról beszél: "érted és akkor azt mondja nekem, hogy nekem kellett volna kidobnom a szemetet... érteeed?! Nekem! Hogy mondhatja ezt?!"
Reakciónk: Nem mondod (idáig rendben is volnánk, semmi különös, de most aztán megtanulja, hol lakik az Atyaúristen)... Hát mindjárt bokán szarom magam híggal meg aztán keménnyel is, de nem ám akárhogyan... Még hogy neked kellett volna levinned a szeme... Úgy fogom bokán fosni magam, hogy az achilleszemről szakad le a bőr! Mit képzel ez?! /A hatást fokozhatjuk esetleg egy pohár vagy akár egy faszék ripityára törésével is. És ha igazán biztosra akarunk menni, színlelt tehetetlen dühünkben még le is keverhetünk magunknak egy emberes frászt. Ezek után garantáltan nem minket fog megtalálni csip-csup ügyeivel./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése