Belépek a lottózóba, kiemelem a tartóból életem első lottószelvényét. Teljes magabiztossággal, hasraütésszerűen beikszelek öt számot. Utána átszámolom, hogy tényleg öt-e. Felállok és odasétálok a pénztárhoz.
- Jó napot kívánok - mondom.
- Jó napot - válaszol a hölgy, majd elvégzi az ilyenkor szokásos teendőket - 225 forint lesz.
- Tessék. Viszontlátásra - mondom, és elindulnék, de még visszafordulok hozzá. - Nem tudja véletlenül, készpénzben is átvehetem majd a nyereményt?... - A választ meg sem várva folytatom. - És itt is átvehetem? Ha lehet, itt venném át, közel lakom, tudja. Bár így is elég melós lesz. - Felnevetek és kissé elábrándozva elnézek a feje fölött. - Hiába!... Ha megtenné, hogy beszól majd a központba, hogy húszezresekben hozzák... Tudja, úgy mégiscsak kevesebb, mintha, teszem azt ötezresekben vinném el. - Felnevetek megint. - Ki az a hülye, aki ötezresekben kéri?! Képzelje csak el! Na mindegy. Még annyit, hogy hétfőn jöhetek már érte vagy inkább kedd lenne alkalmas Önnek. Tényleg ezt még nem is kérdeztem: Ön fogja átadni? És Ön számolja le? Ez biztos sok pénz, ha gondolja be tudok jönni akár nyitás előtt, hogy elkezdjük számolni, sőt megkérhetem valamelyik barátomat is, hogy segítsen be nekünk. Tudja mit, megadom a számomat, aztán hívjon fel, ha már tud valamit és szerintem maradjunk a keddben, ha Önnek is megfelel. Na most már tényleg megyek. Ki szervezi meg a keddi "megnyertem a lottót" bulit, ha én nem, nem igaz? - Újabb hahota. - Kegyedet is várom, megsértene, ha visszautasítaná, elvégre csapatmunka volt. Viszontlátásra!
2012. május 19., szombat
2012. május 18., péntek
Lépcső népe
Talán még Jézus is kitérne a hitéből, ha látná, mi folyik a Szent István Bazilika lépcsőjén egy átlagos nyári estén. Smároló párok, részeg társaságok, tarháló csövesek, füstölgő csikkek és guruló sörös, boros üvegek, dobozok. De ne legyünk ennyire bigott nyárspolgárok: vegyük észre a városi ökológia szépségét!
Hiszen ha jobban megvizsgáljuk ezt az első ránézésre fertőnek tűnő dzsemborit, rádöbbenünk a csodára. Spontán gyónások, szabad ég alatt köttetett házasságok (legalábbis szándéknyilatkozatok), szent barátságok, bármiféle irigységet nélkülöző, őszinte adakozások tanúi lehetünk.
Itt egy alkohol mámoros csók, ott egy éjszakába böfögött "te vagy a legjobb haverom", amott pedig egy jó szívvel adott 45 forint csördül. A hitgyülikivert lófasz bakfitty ahhoz képest, amit a legendás pesti éjszaka kisujj moccantás nélkül összehozott. Éjszakánként száz és száz fiatal tölti idejét önszántából Isten magyarországi helyőrségének falai alatt. És ez így is fog menni egészen addig, amíg Rogán Tóni az új frakcióvezetői bársonyszék eregette rózsaszín ködben lebeg, és észbe nem kap, hogy mi zajlik Budapest-szíve-drága-ötödik-kerületünk főterén. De addig is élvezzük!
Fixis suhancok, nyugat-európai pederaszták, Ötkertre melegítő piperkőcök és péntek este munkát leadó juppik osztják meg egymással a Bazilika lépcsőjét. Közben egy náci csöves tarhál, épp hogy nem a lendülő kezébe várja a csörrenő aprót. Neki is ott a helye, csördül is az apró a kézben, ami végül nem is lendül. Spicces, tünci lányok löknek meg boros üvegeket, amiket már csak a szent lélek (talán tényleg? hiszen karnyújtásnyira az oltár!) tartott egyensúlyban a lépcsőfok szélén, hogy aztán lassú nyugalommal csorogjon az Irsai fokról fokra beterítve a kövezetet a nyáreste ízével.
Hogyan fordulhatott ez elő?
A pesti éjszaka közönsége évről évre rejtélyes trendeknek kiszolgáltatva, plazmaszerűen lötykölődik a belvárosban. A Gödör túlcsordult, az éjszaka népe pedig rálöttyent a Bazilika lépcsőjére. Ülnek ott, beszélgetnek, veszekszenek, énekelnek, sikítoznak, röhögnek és nem tudhatják, nem is akarják tudni, hogy mennyire szerethető jelenségévé válnak a pesti éjszakának - a Bazilika lépcsőjének népe. Lehet, hogy jövőre már a Lánchíd hídfőjénél vagy a Városháza téren találják magukat vagy egy olyan helyen, amire ma még nem is gondolhat a bambuszblog, de most ott ülnek és szeretnek ott ülni. A pesti éjszaka pedig szereti, hogy ott ülnek.
Update: http://index.hu/video/2012/06/19/nincs_tobb_ejszakazas_a_bazilikanal/
Hiszen ha jobban megvizsgáljuk ezt az első ránézésre fertőnek tűnő dzsemborit, rádöbbenünk a csodára. Spontán gyónások, szabad ég alatt köttetett házasságok (legalábbis szándéknyilatkozatok), szent barátságok, bármiféle irigységet nélkülöző, őszinte adakozások tanúi lehetünk.
Itt egy alkohol mámoros csók, ott egy éjszakába böfögött "te vagy a legjobb haverom", amott pedig egy jó szívvel adott 45 forint csördül. A hitgyüli
Fixis suhancok, nyugat-európai pederaszták, Ötkertre melegítő piperkőcök és péntek este munkát leadó juppik osztják meg egymással a Bazilika lépcsőjét. Közben egy náci csöves tarhál, épp hogy nem a lendülő kezébe várja a csörrenő aprót. Neki is ott a helye, csördül is az apró a kézben, ami végül nem is lendül. Spicces, tünci lányok löknek meg boros üvegeket, amiket már csak a szent lélek (talán tényleg? hiszen karnyújtásnyira az oltár!) tartott egyensúlyban a lépcsőfok szélén, hogy aztán lassú nyugalommal csorogjon az Irsai fokról fokra beterítve a kövezetet a nyáreste ízével.
Hogyan fordulhatott ez elő?
A pesti éjszaka közönsége évről évre rejtélyes trendeknek kiszolgáltatva, plazmaszerűen lötykölődik a belvárosban. A Gödör túlcsordult, az éjszaka népe pedig rálöttyent a Bazilika lépcsőjére. Ülnek ott, beszélgetnek, veszekszenek, énekelnek, sikítoznak, röhögnek és nem tudhatják, nem is akarják tudni, hogy mennyire szerethető jelenségévé válnak a pesti éjszakának - a Bazilika lépcsőjének népe. Lehet, hogy jövőre már a Lánchíd hídfőjénél vagy a Városháza téren találják magukat vagy egy olyan helyen, amire ma még nem is gondolhat a bambuszblog, de most ott ülnek és szeretnek ott ülni. A pesti éjszaka pedig szereti, hogy ott ülnek.
Update: http://index.hu/video/2012/06/19/nincs_tobb_ejszakazas_a_bazilikanal/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)