az önmonitorozók hitvallása szerint az ember lelke egész élete során állandó sérüléseknek van kitéve, amik aztán csak hosszas és elfogulatlan önvizsgálatok és kúrák során tudnak behegedni.
az utóbbi napokban döbbentem rá, hogy talán elérhető távolságba került, hogy összevarrjam lelkemen a gyermekkorom kedvenc könyvei ütötte nyílt sebeket. elképesztő kínokat életem át ugyanis, amikor a Tüskevárt és a Téli bereket olvasva nem juthattam hozzá azokhoz a táplálékokhoz, amelyeket a főszereplők a lehető legjóízűbben fogyasztottak.
történt ugyanis, hogy az utóbbi napok pityókás hazasétái alkalmával sikerült ördögi tervet szőnöm Tutajos, Bütyök és Matula módszeres megleckéztetésére - más kérdés, hogy ebből ők vajmi keveset érzékelhettek. hajnali hazatértemkor elkészítettem a hűtőszekrény kínálta lehetőségekhez mérten a legpimpebb szendvicseket, majd ágyamban fekve nekiálltam a legfájóbb emlékű kajálós részek olvasásához. és az igaz ugyan, hogy nem azokat a háztáji és tábori csodákat faltam, amik a nyomtatott lapokon gőzölögtek, de végre mégis egyenrangú félként vehettem részt három hősöm étkezésein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése